Donát

Magamból indultam ki. De ki tudja.

Nekem azért ad hozzá sokat a IX. rész, mert így az ő árnyéka vetül rá a VI. rész utáni eseményekre is. Az ő sz*rkavarása miatt (és a saját töketlensége miatt) nem tud az ÚK kikecmeregni a válságból. Az, hogy az ST mögött is Palpi áll nekem kellett ahhoz, hogy elnyerje a karakter a jelenlegi presztízsét. Addig is jól állt, de ezzel még tovább nőt a szememben e téren.

Ráadásul egy gyerek lövi le. Köszi a tippeket fentebb. Annyi a gond, hogy ez egy céges gép, amit - fogalmazzunk így - elsősorban nem novellaírásra használok, úgyhogy egyéb szempontokat is figyelembe kell vennem. De majd meglátom, mit tehetek. Egyelőre marad így, aztán majd átalakítom, ha lesz rá módom.

Na sok komment ide még nem jött. Nagyon kedvelem Qui-Gont, de Palpatine tényleg az SW univerzumának az omegája lett, és nagyon sokat köszönhet etekintetben a 9. résznek. Nem lepne meg, ha idén is eljutna a döntőig. Sajnos Qui SW-ben betöltött szerepe nem elég jelentős (relatív értelemben, az Uralkodóhoz nézve) ahhoz, hogy igazán megszorongassa Palpit.

Anakin jelenleg 14-10-re vezet, ami behozhatatlannak tűnik egyelőre. Szinte tuti, hogy az Ahsokától kapott annyi extra löketet, hogy vezessen Kylo ellen. Még van pár óra, de ha így maradna, azzal jelentősen nőnének az esélyei az idei játékban.

Először is nagyon köszi @Dzséjt, igyekszem ezekből tanulni! Néhány megjegyzés: Igen, akkor az "igencsak szerencsés béna lövész" opciót szeretném választani. Wordben így néz ki, azt másolja be így a fórumba: Nem helyeztem erre külön hangsúlyt eddig, csak nyomtam egy kötőjelet, aztán a szöveg végén egy entert, a többit a Word intézi magától. Tabot nem nyomogatok, nem áll szándékomban ekkora térközt hagyni ott, csak a Wordöm alapból így csinálja. De ha van külön párbeszéd formátum, akkor oszd meg kérlek a trükköt, mert azt nem ismerem. A túlírós példákkal egyetértek. Nagyon köszi! Ezek igazi aranybányák, igyekszem majd ilyen szemmel is átfutni a fejezeteket (az első kettőt is) aztán alakítani, ahol tudok. A niktóknál pedig megadok majd egy bőrszínt és akkor azzal legalább be lehet majd azonosítani az alfajt. Nem tudtam, hogy három különböző is van belőlük, fene az (al)fajtájukat. Ja és még valami! A villanógránát... basszus, nem tűnt fel, de ezt rosszul írtam. Úgy akartam írni, hogy eldobja és még a robbanás előtt (de már a dobás után) gyorsan elfordítja a fejét. De amint kiemelted, rájöttem, hogy nem ezt sikerült leírnom. Majd javítom, köszi!

Hivatalos végeredmény: Obi-Wan Kenobi: 18 Han Solo: 5 Kenobi mesternek 193 pontja van így és ez volt a 9. győzelme. Han 127 ponton és 5 győzelmen zárt. Továbbra se sikerült bejutnia a top 4-be.

Lehet szavazni!

Örülök, hogy tetszett @Pildi! Alig várom, hogy együtt fedezzük fel, merre megy tovább a sztori.

Köszi! Bevallom ez volt bennem a legnagyobb kérdés a fejezet kapcsán, hogy sikerült-e elcsípni a Kanata kastély hangulatát és Maz stílusát, mert nekem személy szerint egy már megadott karaktert élethűen és hitelesen életre kelteni sokkal nehezebb, mint egy általam kitalált karaktert mozgatni (ott is koherensnek kell lenni, de azért nagyobb a mozgástér). Szóval köszi, jól esett ezt olvasni! Akkor jó, mert ezen a vonalon fog tovább indulni a sztori a következő fejezetben. Hát novellát akartam írni, de elkapott az ihlet... , így most 24-25 fejezet néz ki, ebből kb 19 van kész.

Valóban narancsos. Lehet kicsit színtévesztő vagyok, mert nekem eddig határozottan barnaként csapódott le, de így hogy írod tényleg lehet a narancshoz áll közelebb.

Tegnap elindult tehát a múltbeli szál is. Hogy látjátok, sikerült elkapnom Maz kastélyának a hangulatát és Kanata karakterét? Tudom, hogy a második is egy hosszabb fejezetre sikerült, de a következő jó néhány ezeknél rövidebb lesz, így könnyebb lesz egyben letudni.

Nincs rossz válasz. Az Ahsoka fényében nálam ez Anakin.

Terjed a @Dzséjt féle PT-ST katyvasz.

Indul a szavazás.

2. fejezet TAKODANA AKKOR Trish hallotta az ajtó nyílását, épp csak képtelen volt reagálni rá. A kényelmetlen érzés a hasa alatt ráébresztette, hogy minden bizonnyal a földön fekszik, így sejtette, hogy a kora reggeli látogató számára a helyzet kissé kellemetlen lesz. Vagy épp saját magának. Nézőpont kérdése ugyebár. - Kelj fel, kölyök! A hang erélyes volt, mégis kedves és lágy. Egy női hang volt, ám mélyebb a legtöbb Trish által ismert női hangnál. A hangsúly nem volt türelmetlen vagy sürgető, Trish ugyanakkor késztetést érzett, hogy azonnal felpattanjon a hallatára. Csakhogy a feje szét akart esni. Trish ezért első lépésként beérte azzal is, hogy valahogy rávette magát, hogy kinyissa a szemét. Egy sötét, gyapjas csizma és egy bő nadrág látványa fogadta aktuális szemmagasságában. - Tegnap jó sokat ittál, az már igaz, de kelj fel, mert már lassan esteledik. Ez minden bizonnyal erőteljes túlzás lehetett. Annak kellett lennie, mert Trish esküdni mert volna rá, hogy még csak reggel van. Nagy nehezen a hasa alá húzta a lábát és felült a földön. Hunyorogva felnézett a jövevényre, bár a hangja alapján már pontosan tudta, hogy kivel van dolga. Egy alacsony, barna bőrű lény állt előtte, arcán különleges, ezüst színű szemüveggel. A vendéglátója, Maz Kanata volt az. - Bocs Maz… A tegnap este kicsit durvára sikerült. - Ne szabadkozz, kölyök, ha nálam iszol, enyém a profit – válaszolta kedélyesen Maz. – És ha már pénz… a szobát sem ingyen kapod, úgyhogy ideje lenne törlesztened valamit, nem gondolod? Trish feltápászkodott és felült az ágyára. A nem túl széles priccs jobb választás lett volna a tivornya utáni alvásra, igaz nem sokkal. A nő szórakozottan végighordozta a tekintetét a hideg kőfalak szegélyezte szobán, majd széttárta a karjait. - Azt hittem, baráti szívességből vagyok a vendéged. - Tévedés – javította ki Maz. – Baráti szívességből jutányos áron kivehettél nálam egy szobát. De fizetned attól még kell. Ez nem holmi Jedi enklávé. És ne nézz így rám azokkal a sötétbarna szemeiddel! Trish bosszúsan elkapta a tekintetét. Gyorsan átkutatta a fekete ujjasa (ami ezúttal pizsamául is szolgált) és a bőrnadrágja zsebeit, de amit talált bennük, az nem töltötte el túlzott örömmel. Alighanem hatalmas túlzásokba eshetett az éjjel, amelynek csalhatatlan jele volt, hogy semmire sem emlékezett az egészből. - Úgy fest, levagyok égve – ismerte be lemondóan. - Úgy fest, munkára van szükséged – vágta rá Maz, aki kapva kapott a vallomáson. – A kocsmámban akad két rejtélyes idegen, akik épp fuvart keresnek az Onderonra. - Te végig erre játszottál, nem igaz? Trish saját hangjából némi meglepődést hallott ki, bár maga sem értette, hogy miért. Rég tudta, hogy az idős nő épp annyira ravasz, mint amennyire bölcs. És Maz Kanata volt az egyik legbölcsebb élőlény, akit ismert. Maz kuncogott. - Hát nem is szobaszervíznek jöttem. Na fogd munkára azokat a szép kis izmaidat, és kapd össze magad gyorsan, mert nincs lelombozóbb egy másnapos csempésznél. Trish felháborodottan felvonta a szemöldökét. - Hééé! Nem csempész. Fuvarozó. - Ha te mondod… – legyintett Maz, majd kilépett a folyosóra. – Mellesleg… itt van az informátorod is. Az a jó képű fickó, csillogó zöld tekintettel. - Felőlem akár vuki is lehetne – jegyezte meg szárazon Trish. – Nem a kinézete számít. - Vukiként még sármosabb lenne, az már igaz – helyeselt kacéran Maz. Trishnek eltartott egy jó negyedórába, mire sikerült annyira összeszednie magát, hogy kilépjen a szobaajtón. Maz Kanata kastélyának folyosói sötétek voltak és porosak, és mindenhol átható dohszag terjengett. Mindez nem volt meglepő, hiszen az erődítmény már olyan idős volt, – hanem idősebb – mint Maz maga, tehát ősöreg. A félhomályos átjárókban volt valami hátborzongató, amitől felállt Trish hátán a szőr, valahányszor csak járt-kelt bennük. Másrészről viszont, sehol máshol nem tudott volna ilyen kedvező áron szobát bérelni ennyire közel a „munkahelyéhez”. Maz kastélyban lévő csehója volt ugyanis a legközelebbi dolog ahhoz, amit Trish a munkahelyének hívhatott, már persze leszámítva a nőtől kölcsönzött hajót, az Epoch Swiftet. A Mazzal köttetett külön kis alkujuk mindkettejüknek kapóra jött: Trishnek munka kellett, és szeretett repülni, Maz pedig számolatlanul hajtotta fel a fuvarra vágyó kuncsaftokat a kocsmában. Mivel a kocsmatulajdonos már finoman szólva sem lelkesedett az állandó utazásért, az Epoch Swift rendszerint kihasználatlanul porosodott a kastély emeleti magánhangárjában, így az ügyleten lényegében mindenki nyert. Trish karbantartotta a hajót, fuvarozta a megbízókat és volt hol laknia, míg Maz úgy tett szert némi extra profitra, hogy a kisujját se kellett mozdítania érte. Persze Trish pontosan tudta, hogy Maz nem bízná rá akárkire az Epoch Swiftet, de megtiszteltetés ide vagy oda, hosszabb távon mindenképpen egy saját csillaghajóról álmodozott, és a lehetőségről, hogy a saját kedve szerint járja be a galaxist. Trish lebaktatott a csigalépcsőn, és egy ládákkal telezsúfolt, kisméretű helyiségben találta magát. A nő rutinszerűen megkocogtatott egy benyomódott téglát a szoba egyik falán. Hirtelen egy apró rejtekajtó tárult fel előtte, amely egyenesen Maz csehójának egyik hátsó termébe vezetett. Csak azok ismerhették ezt a bejáratot, akik Maz szállóvendégeinek mondhatták magukat, tehát nem túl sokan. A nő belépett a tágas terembe, és egyből megcsapta a fülét a kocsma aktuális zenekarának egyik népszerű nótája. A helyiségben tucatnyi vendég beszélgetett, kártyázott vagy épp kötött üzletet egymással. Az üresen kongó termek és folyosók után az inger cunami felért egy kínzással a még mindig másnapos nő számára. Legszívesebben visszafordult volna a folyosóra, de tudta, hogy szüksége van a munkára, így erőt vett magán, és keresztül vágott a többnyire delíriumos tömegen. Különféle egzotikus alakok egész garmadája szállta meg aznap este a kastélyt, de Trish nem talált ebben semmi kivetnivalót. Maz fogadója rendszerint így nézett ki egy átlagos estén. A kastély falain belül számtalan szolgáltatást vehettek igénybe a megfáradt utazók, legyen szó szórakozásról, anyagi kölcsönről, vagy épp szervízelésről. Ehhez mindössze egyetlen szabályt kellett betartaniuk: tilos volt balhézni. Trish elhaladt az egyik sötétebb sarok mellett, ahol épp néhány erősen ittas bothan és két trandoshan szabakkozott nagy tétben. A nő szívesen beült volna közéjük – nem is feltétlenül a játék miatt, hanem mert az ilyen asztalok mellett lehetett elcsípni a legérdekesebb történeteket és pletykákat, amelyekkel később akár ő maga is seftelhetett az informátoraival vagy épp magával Mazzel. Most azonban pénze és ideje sem volt ilyesmire, így céltudatosan elhaladt a kártyázók mellett, és egyenesen Maz asztala felé vette az irányt. Egy meglepően józannak tűnő Ithori mindenképpen meg akarta hívni egy italra, amit Trish kedvesen, de erélyesen visszautasított, miközben a feje még mindig hasogatott a milliónyi behatástól. Hosszú óráknak tűnő percek után végre elérte Maz törzshelyét, egy hatalmas gyümölcsöstálaktól roskadozó fémasztalt, amit kényelmes, párnázott fotelek vettek körül. Maz alighanem azzal a két alakkal tárgyalt épp, akiket már korábban említett Trishnek. A nő alaposan szemügyre vette a duót. Az egyikük, egy csuklyás férfi, türelmetlenül dobolt az asztalon, miközben sötét szemeivel a többi vendéget pásztázta. A férfi egy szót sem szólt, az alkudozást a társa, egy négyszemű aqualish vezette. Az ő kezei nem látszottak, alighanem csupazseb, narancssárga ujjasába rejtette őket. Tekintetével feszülten Mazt figyelte. - Áh, uraim, íme az említett pilóta! – szólt fennhangon a csehó tulajdonosa, miközben szívélyes mozdulatokkal az asztalához invitálta Trisht. – Amint megegyezünk az árban, a rendelkezésükre bocsátom a hölgyet, aki szerénytelenül mondhatom, a galaxis egyik legjobb pilótája, méltó személyzet a galaxis egyik legjobb hajójához. Trish nagy nehezen elfojtott egy mosolyt. Az egy dolog, hogy őt a galaxis egyik legjobb pilótájának nevezni már önmagában méretes ferdítés volt, de az Epoch Swiftre azt mondani, hogy a galaxis egyik legjobb hajója… nos, talán egy másik, kevésbé civilizált galaxisban akár igaz is lehetett volna eme apró hazugság. - Az árral van bajunk nem a hajóval vagy a pilótával – dörmögte az aqualish, az arcredőit húzogatva, ami a fajuknál alighanem az elégedetlenség jele volt. – Tízezer kredit egy fuvarért az Onderonra, nos, ez felettébb méltánytalan. - Maguknak nem egy fuvar kell – válaszolta kedélyesen Maz. – Nem csak egy fuvar. Különben minek jöttek volna hozzám. Ugyan, barátaim, mind tudjuk, hogy ami maguknak valójában kell, az a diszkrécióm! Maz jelentőségteljes pillantást vetett a csuklyásra, majd visszafordult az alkudozó aqualishhez. - Tettem én fel egyetlen kérdést is a rakománnyal kapcsolatban? Firtattam akár egyetlen gondolat erejéig is, hogy mi az a paca a barátja tunikájának az ujján, ami megjegyzem leginkább egy mon cala véréhez hasonlít? A csuklyás férfi idegesen mocorogni kezdett és a tunikájára sandított. Maz zavartalanul folytatta. - Én ugyan nem, egy szóval sem. Szóval nyugodjanak meg uraim, igyanak az én kontómra egy koréliai csapoltat, a hölgy pedig itt mindenfajta kérdés nélkül elviszi önöket az Onderonra, kerek tízezer kreditért. Az aqualish némi hezitálás után végül elfogadta az ajánlatot. - Magával aztán nem könnyű üzletet kötni – mondta kissé frusztráltan, inkább csak magának, ám a beígért, gőzölgő koréliai korsók látványára egyszerre megenyhült. Maz felállt és biccentett Trishnek, aki ebből tudta, hogy innentől övé a meló. - Hol a rakomány? Egy órán belül meg tudom kezdeni a berakodást. - Felejtse el a rakományt – ezt már nem az aqualish mondta, hanem a tunikáját törölgető csuklyás férfi. A hangja idegesen pattogott, de roppant határozottnak tűnt. – Minket kell elvinnie az Onderonra. És csak minket. Trish fejében szöget ütött egy gondolat. - Hogy érti azt, hogy… – a kérdést nem tudta befejezni, mert ekkor két trandoshan lépett az asztalukhoz. Trish felismerte őket, pár perce még javában kártyáztak a szabakk asztalnál. A magasabbik hüllőfejű lény sziszegő hangon az aqualishhoz fordult. - Sssikerült fuvart találnotok? A csuklyás egyetlen pillantásával elnémította Trisht. Ujjai továbbra is vadul doboltak Maz asztalának fémes felszínén. - Egyelőre nem – válaszolt az aqualish higgadtan. – De talán hamarosan. - Ki ezzz a nő? – kérdezte a trandó, ezúttal Trishre mutatva. Hát ez varázslatosan alakul, gondolta Trish, miközben próbált valami kézenfekvő hazugsággal előállni. Aztán eszébe jutott, hogy ez nem az ő gondja, így inkább némán kivárt. Az aqualish hamarosan elő is állt egy mesével. - Ő talán segíthet nekünk egy pilótát találni – mondta a lény, miközben idegesen fel-le mozgatta a száját elfedő agyarait. Trish gyorsan elraktározta, amit látott. – Kanata ajánlotta. - Hát akkor húzzzzatok bele – sziszegte a trandó és türelmetlenül a csuklyásra nézett. –Pocsék a lapjárássssunk – közölte, majd társával arrébb oldalgott a pult felé, talán, hogy búfelejtő frissítő után nézzenek. - Ha elbeszélgetnek Mazzel, bajba kerültök – figyelmeztette újdonsült útitársait Trish, miközben érdeklődve végignézett a pultnál összegyűlt társaságon. Hamarosan meg is találta, akit keresett. - Akkor gondoskodj róla, hogy ne tegyék – csattant fel a csuklyás. – Maz elmondta, hogy hol találjuk a hajót. 30 perc múlva legyél ott, indulásra készen. Trish bólintott, majd elindult a pult felé. Szerencsére Maz épp egy komolyabb eszmecserébe bonyolódott azzal az Ithorival, aki korábban Trisht akarta meghívni egy italra, így a trandóknak esélyük sem volt lebuktatni a megbízóit. Másfelől viszont, Trish nem is emiatt tartott a pulthoz. - Tudtad, hogy az aqualishok fel-le mozgatják az agyaraikat, amikor hazudnak? – szólt fennhangon, miközben letelepedett egy barna bőrdzsekis férfi mellé. Porro érdeklődve felvonta a szemöldökét miközben végignézett Trishen. Zöld szeme mohón megcsillant. - Ezért már fizetnem kell? - Mint mindig, hisz tudod: információt adunk, információt kapunk. Erről szól ez a kapcsolat. - Szólhatna többről is – válaszolta sokat sejtetően a férfi. - Szólhatna. De nem fog – zárta rövidre a témát Trish. – Tehát, mid van a számomra? - A szokásoson kívül? - A szokásoson kívül – hagyta helyben a nő. - Nem túl sok. Úgy hallottam, hogy az Onderonra tartasz – Trish elismerően biccentett. – Visszafelé tartsd távol magad a kashyyyki hiperűr útvonaltól. A nő érdeklődve csücsörített. - Kalózok? - Rosszabb. Egy koaxiumot szállító teherhajó felrobbant a hipertérben. A darabjai ezerfelé szóródtak. Egyik-másik levált rész még mindig a mélyűrben sodródhat. - Áucs! – Trisht kirázta a hideg a gondolattól, hogy mi történne, ha egy ilyen darab kisodorná a hajóját valahol a kalkulált hiperűrút kellős közepén. – Politika érdekel? Úgy hallottam, a Centristák immár hivatalosan is kiváltak az Új Köztársaságból és csatlakoztak az Első Rendhez. - Ha politikára vágyom, bekapcsolom a holonetet – dohogott Porro, egy unott fintorral az arcán. Trish nem akarta elhinni, de még ez is jól állt neki. – Ennél sokkal jobbal kell előállnod. - Mit szólsz ahhoz, hogy úgy pletykálják, az Első Rend kalózokat támogat a Jedha környékén? A férfi elgondolkodva előre dőlt. Trish, gondosan megválogatva a szavait, folytatta. - Három különböző forrásból is hallottam, hogy gyanútlan átutazókat támadtak meg TIE vadászokkal megerősített kalóz konvojok. - TIE vadászokkal? – horkant fel Porro. – Levitézlett, öreg birodalmi hajókkal? Ugye nem ez lenne a bizonyíték, hogy az Első Rend támogatja őket?! Trish kissé kivárt, hisz a legérdekesebb részét a sztorinak szándékosan a végére hagyta. A pincérdroid letett eléjük egy-egy ginnel teli poharat. Trish megvárta, amíg a droid hallótávolságon kívül ér, majd suttogva felfedte Porro előtt a lapjait. - Csakhogy ezek nem holmi leselejtezett birodalmi TIE-ok voltak, hanem újonnan gyártott hajók, olyan manőverezőképességgel, amitől még a te hullámos hajad is az égnek állna. És ez még nem minden. - A legjobbat mindig a végére tartogatod, nem igaz? – kérdezte cinikusan a férfi. Trish felnevetett, majd belekóstolt a ginbe. Aztán eszébe jutott, hogy nemsokára fuvarja lesz, így a maradékot inkább visszatette a pultra. - Mindenkinek kijár egy kis mókázás – felelte jókedvűen. – A forrásaim szerint a vadász… kétszemélyes volt. Porro csettintett a nyelvével. Fenékig kiitta a gint, majd felhörpintette Trish maradékát is. - Hééé… - Neked már úgy sem kell – jelentette ki a férfi szemtelenül. – Egy pilóta legyen csak józan. Tehát az Első Rend tovább terjeszkedik. De mit szólsz Te mindehhez? - Mit szólnék? – Trish szándékosan kerülte Porro tekintetét. – Nincs dolgom vele. - Ne feledd, hogy informátor vagyok. Attól, hogy te nem beszélsz a múltadról… Trish megjátszott gyanakvással méregetni kezdte Porrot. - Nincs miről beszélni… - Tudok egy és mást – ugratta a férfi. - Meghagylak ebben a hitedben – gúnyolódott Trish, majd rövidre zárta a témát. – Mennem kell, hamarosan hiányolni fog egy díszes társaság. A nő hátat fordított Porronak. A férfi utánanyúlt és megragadta a kezét. Trish szíve hirtelen hevesebben kezdett verni. - Már meg sem kérdezed? - Minek, hisz magadtól is kibököd, nem? – Trish szavai kissé durvábbnak hatottak, mint amilyennek szánta, de nem bánta a dolgot. - Azért csak rajta. A nő megadóan feltette a kezét. - Ahogy akarod… hallottál bármit is Brie Alcyonról? - Az égvilágon semmit – tárta szét a karjait a férfi. Trish megeresztett egy keserédes félmosolyt, majd biccentett Porronak, és sietős léptekkel elindult Maz magánhangárja felé.

Szervezői oddsok: Luke Skywalker: 90% Din Djarin: 10%

Szervezői oddsok: Qui.Gon Jinn: 20% Emperor Palpatine: 80%

Szervezői oddsok: Kylo Ren: 45% Anakin Skywalker: 55%

Boldog születésnapot @Nute Gunray!

Mennyire cuki. Már ilyen kicsiként a jótékonyság felé fordult, és nemcsak beszél róla, hanem tesz is értük.

Én vagyok az első, aki Hanra szavazott. Sebaj, Obi-Wan valószínűleg tényleg erősebb karakter, de az elmúlt években Mr. Solo (Han ) nagyon feljött nálam, főleg az EpVII-tel, de a saját filmje miatt is. Így rá megy most a voksom.

Köszi @Pildi! Igen, a hosszú leírások nem az én stílusom, talán nem is vagyok elég jó megfigyelő hozzá. Ma hozom a második fejezetet.

Indul az első negyeddöntő.

Nagyon köszönöm a tartalmas kritikát! Trish karaktere (kívül-belül) fokozatosan lesz adagolva, ami részben koncepció, viszont lehet még beleírok egy-két támpontot, hogy könnyebb legyen elképzelni a nőt. Erre, bevallom nem gondoltam, mert önző módon a saját gondolataimból indultam ki, ahol Trish szépen kirajzolódik.