Donát

Én is nagyon várom, anno nagy rajongója voltam gyerek koromban.

Sok boldog születésnapot kívánok én is! Örülök, hogy jól érzed itt magad. Ami pedig a kvízt illeti, ajánlom a figyelmedbe ezt: katt a történethez Azért inkább velünk. Bevallom, nekem is.

Miközben az ablakokon túl leszállt az éj, az ifjoncok lélegzetüket visszafojtva hallgatták a tűz mellett mesélő Krónikást. Szó szerint itták szavait, és egész testükben megfeszülve követték az eseményeket. Persze ebben a Krónikásnak is jelentős szerepe volt: hangjával játszva, néha már-már a túl dramatizálás határait feszegetve adta elő az öregek számára egyáltalán nem ismeretlen történetet. A tűz vörös-narancssárga fénye és az előle menekülő sötét árnyak pedig csak tovább erősítették a hatást. - Update Nagyúr mindvégig csak a távolból figyelte az eseményeket - fejtegette a Krónikás. - Meghúzódott a több ezer lelkes, vérszagra gyűlő szemlélődő között. A Tanítványa, Fegyverkéz homlokán végig gördült egy izzadtság csepp, ahogy a hatalmas arénában körbe kerítették a Tanács kirendelt tagjai. Fogathajtó, a Gráciák, Égbolt valamint az Idegen gyakorlott mozdulatokkal szűkítették a mozgásterét, a három magasba nyúló oszlop közé szorítva. Fegyverkéz vacillált: választhatta a kivárást, arra apellálva, hogy ellenfelei egyszerre támadva egymást zavarják majd meg, vagy dönthetett a kitörés mellett is, egy az egyben összemérve erejét valamelyik Tanács taggal - ecsetelte a Krónikás. Miközben végighordozta a tekintetét az ifjakon, sejtelmesen kivárt, és fenntartotta a hangsúlyt. - Először úgy döntött, kivár: a Fogathajtó, a Gráciák és Égbolt csapása elől ki tudott térni, azonban az Idegennel szemben már nem kerülhette el a nyílt ütközetet. Párbaj következett! - kiáltotta a Krónikás. Szemmel láthatóan kedvenc részéhez ért. Az ifjoncokat felügyelő Fogathajtó akaratlanul is elmosolyodott. Mindenki sejtette, hogy az Idegen lesz a legkomolyabb ellenfél: ha őt Fegyverkéz legyőzi, lélegzetvételhez jut, miközben a többi Tanács tag talán úgy dönt, futni hagyják. Ez az opció azonban egyáltalán nem volt az Idegen kedvére való. Az övéhez kapott, és lecsatolta félelmetes, 1,5 méter hosszú vibrokardját! - Az ifjoncok kidüllesztették szemüket, ahogy a Krónikás leemelte a falról a legendás fegyvert. A tűz bűvös fénye sötét táncra keltette a rajta húzódó vércsíkokat. Ahogy a Krónikás életre keltette, a kard kellemes, bizsergetően zúgó hangot hallatott. De Fegyverkéz sem vesztegette az idejét: aktiválta vérvörös fénykardját! Elképesztő harc bontakozott ki! Hárítottak és támadtak felváltva, a kardok megannyiszor összeakadtak: senki sem mert beavatkozni! Az első vágást az Idegen ejtette a Sötét Tanítványon, ám Fegyverkéz nem hátrált meg. Bár karjából patakokban ömlött a vér, még nagyobb elánnal folytatta a harcot. Update Nagyúr elismerően figyelte vérző Tanítványát, aki egyre hátrébb szorította az Idegent, s már-már úgy tűnt: győzhet. Ekkor azonban két új harcos érkezett az arénába! Azokban az időkben még a Tanács tagok mellett a nép is delegálhatott harcosokat a küzdőtérre, amennyiben a szavazók döntő többsége ki tudott állni egy-egy jelölt mellett. A szavazás elhúzódott, ezért a nép küldöttei, a Helytartó és a Jövevény csupán később csatlakoztak, ám még épp időben! A visszaszoruló Idegen mellé felsorakozva körbevették Fegyverkézt. A Tanítvány nem adta fel, Mestere viszont érezte, hogy Fegyverkéz számára közel a vég. Bár bátran harcolt, de alighanem el fogja bukni a próbát. Az Idegen - belekapaszkodva hirtelen jött pszichológiai fölényébe - előrelendült. Fegyverkéz kitért a csapás elől, ám ezzel pont belesétált a csapdába: mögötte az egyik oszlop magasodott, míg balról és jobbról a Helytartó valamint a Jövevény vette körül. - Add fel! - kiáltotta az Idegen. - Miénk a helyzeti előny. - Csak a gyávák futamodnak meg! - ordította a Tanítvány és kirontott. Update Nagyúr felállt a helyéről, és dühösen távozott. Mélységesen elítélte az alapvető túlélési ösztönt nélkülöző tanítványát. A Sötétség Uralójának lenni többet jelent holmi oktalan harcos vérszomjánál. Nem kétséges, hogy tanítványa nem állt még készen a próbára: akkor tudta volna, hogy nemcsak vér útján lehet győzni. Fegyverkéz hárított, majd támadott, és úgy tűnt sikerült meglepni három ellenfelét, ám végül a túlerő ellen nem volt menekvés. Egyetlen rossz mozdulat, és Fegyverkéz feje a porba hullott. A Tanács pedig legyőzte kihívóit. Egyelőre - fejezte be sejtelmesen a Krónikás, miközben visszahúzódott a tűz fényköréből az árnyékba. - Meséld tovább, meséld tovább! - kérlelték az ifjak. - Ugye nem ez volt a vége? Update Nagyúr újra támadt, igaz? - Igaz - duruzsolta a Krónikás. Meglehetősen félelmetes jelenség volt, ahogy a teljes sötétségből suttogta el a szavait. - Nem is oly sokkal később... három hónapra rá.. a Tanács ismét megmérettetett.

Hát nem tudom, szerintem sanszosabb hogy egy már jól bevált, sikeres sorozatot új névvel folytatnak alacsonyabb költségek mellett, minthogy magas költségek mellett belevágnak egy full ismeretlen projektbe, ami ráadásul több energiát is igényel (ami az új filmek mellett nem biztos hogy van feleslegben), ráadásul a profitabilitása is kérdéses...

Én azt hiszem, hogy a Disney-nél belátták, hogy az élőszereplős sorozat esélytelen az EpIII-IV-es érára. Akkor pedig miért ne lehetne egy animációs sorozatot erre az érára? Új szereplőkkel, nem pedig levegőben lógókkal - csak épp a TCW-s karakterek is visszatérhetnének, hiszen időben mindössze csak 2 év telne el (mondjuk).

Azért lőtték le, mert ennek az a neve: The Clone Wars. Azt meg nem lehet a végtelenségig húzni. Én simán el tudom képzelni, hogy belekezdtek a folytatás projektbe, ahol a TCW-ben megismert karakterek szabadabb életet élhetnek. Ashoka, Ventress, Hondo, Bane, Talzin és társai a filmes karakterektől függetlenül létezhetnek az univerzumban. Nekem nagyon tetszene. Bejelenteni pedig akkor fogják, ha elérkezik az idő... én bizakodó vagyok.

Gratulálok! Ha lesz egy kis időm, sort kerítek rá!

Ha lesz visszanézés, én is így teszek, csak örülnék, ha valaki kiokosítana, hogy hol érdemes ettől a sorrendtől eltérni (mert valamilyen oknál fogva nem logikus).

Szerintem lehetséges kapcsolódási pontokra vadászott. Elejtett félmondatok, nyitva hagyott kérdések, amik felé elindulhat a folytatás. Én legalábbis így csinálnám.

Én is sorban láttam őket, de nálam Tennant viszi a prímet.

Futam

Valószínűleg itt is úgy van, mint az Oscar gálán. A korábbi részek dolgai kisebb eséllyel pályáznak, kivéve azoknál, ahol a többség minden jelöltet erőltetve idéz fel (pl. szörnyek, járművek). Bevallom őszintén, nekem is sokszor könnyebb volt az Ashokás részekből jelölni, mert jobban emlékeztem rájuk.

Köszi! Aki jobban benne van mint én, azoktól kérdezném, hogy feloldja az előző sorrendek helytelenségét?

Nézd a jó oldalát: legalább nem vaskalapos prequel utáló.

Mennyi szavazat is a rekord?

Na, akkor jelmagyarázat: Fogathajtó = Ody (mert a filmben fogat versenyző volt) Puskacső= Frenkie (mert előszeretettel hangoztatja a shotie-t) A Szerzetes = Bomarr (mert a filmekben a Bomarr szerzetesek szerepelnek) Az Idegen = Dzséjt (mert az Alien "idegen") A Gráciák - Miss = MissKarrde A Gráciák - Mrs. = Pildi A Vénség = Oldie (az "old" szóból fakad) Kispolgármester = Kiskósa (mert Debrecenben Kósa a polgármester) Égbolt = Darth Sky (A Sky-ból fakad, amelynek magyar jelentése ég) Krónikás = Riddick (A Sötétség Krónikájából - szép találat, Sky) Szisz = Szisz (egyedisége miatt meghagytam a nevét) Obi-wan = Ben (értelemszerű) Kara Kán = FlóriBá (kiállása miatt) Apostol = SimonZ (Simon apostol után).

A Krónikást végül sikerült összerakni, hogy ki? Csak mert tavaly nagy találgatások övezték kilétét.

Én néztem, amíg lehetett.

Ráadásul ha 20 évad lenne, akkor sem mondhatná senki, hogy "Ez nem fér bele a felölelt periódusba!".

Nálam a Hét élet is eséllyel pályázik erre.

Dzséjt. Én nem szomorúnak, inkább tanulságosnak nevezném.

Mindenkinek ajánlom, nagyon komoly!

Több mint remek, zseniális.

Fogathajtó visszafogta lovát, ahogy meglátta a Fórum felett kacskaringózó, Holdfényben fürdő felhők felé nyújtózkodó vastag füstfelhőt. Torka összeszorult, s hitetlenkedve megrázta a fejét. "Az nem lehet!" - gondolta. Mellette lelassított a Szerzetes is, miközben szemét meresztgetve kémlelte a sötétkék horizontot. - Elkéstünk volna? - kérdezte Kispolgármester, a hármas legfiatalabb tagja. Bár még jó mérföldnyire voltak a várostól, érezhető füst szag terjengett a levegőben. A város fölött úgy szállingózott a pernye, mint ökörszemek egy kora nyári napon. - Talán még nincs minden veszve! - próbált optimistább hangot megütni a Szerzetes, de az arca elárulta, ő maga is a legrosszabbtól tart. A város falai ilyen távolságból sértetlennek tűntek, ugyanakkor az a messzi távolból is látszott, hogy a főkapu, ki tudja milyen kíméletlen ostromnak köszönhetően, elesett. Fogathajtó megsarkantyúzta a lovát, és eszeveszett iramot diktált. Nyomában a Szerzetessel és Kispolgármesterrel hatalmas porfelhőt kavarva szélvész gyorsan megközelítették a város falait. A szürkére vakolt erős kőtömböket néhol csúnya fekete égésnyomok tarkították. Fogathajtó émelygésében kis híján lefordult a lováról. "Hát hiába volt minden?!" A kapubejáró két évig ácsolt, hatalmas Mandalori Ajtaját rommá zúzták, emlékét csupán néhány, szerte-szét heverő fadeszka őrizte. Fogathajtó szeme vészesen szúrni kezdett. A Szerzetes leszállt a lováról és megvizsgálta a roncsot. Kispolgármester nem törődött velük; valami más kötötte le a figyelmét. A kapun túl, a dimbes-dombos lankákra szegezte a tekintetét, majd növekvő kétségbeeséssel vágtatott el az egykori kapu megtámasztására szolgáló kőboltív alatt. - Neee! - ordította, ahogy kirajzolódott előtte a porig égettet föld látványa. A korábban a széltől ringatózó dús kalászok helyén csak keserű korom maradt: az egész évben gondosan ápolt termés mindegy szálig leégett. Kispolgármester keze ökölbe szorult. - Ki tehetett ilyet?! - kérdezte végsőkig elkeseredetten a melléérő Szerzetestől. A választ mindketten tudták. A Barbárok. Nem volt meglepetés mindaz, ami történt: már több mint egy teljes holdforduló eltelt azóta, hogy a Vándor feltűnt a falak közelében. Ő szökött el, s hozta meg a hírt a Barbároktól, akik egyértelműen a város békességére törtek. A Vándor a Tanács elé vitte az ügyet, amely döntött: három tagjukat, Fogathajtót, a Szerzetest és Kispolgármestert küldték követekként a Barbárokhoz, hogy megakadályozzák a sorscsapást. A Barbárokkal azonban nem lehetett tárgyalni. Megvesztegethetetlennek, mi több irracionálisnak bizonyultak: Nem akartak mást, csak nézni ahogy a Fórum porig ég. Míg a három Tanácstag távol volt, meghagyták az Idegennek és Puskacsőnek, hogy készítsék fel a várost az esetleges támadásra. A pusztítást azonban - úgy festett - nem lehetett megakadályozni. - Két évnyi termés oda - nyögte Kispolgármester Fogathajtónak. - A Barbárok felgyújtották az élelmünket, leégették házaink felét, letarolták az Aranyfénykard dombot. Most mégis mi tévők legyünk? - Fogalmam sincs - válaszolta Fogathajtó, miközben végigjáratta a szemét az esti szürkületben mindazon, amit egykoron az ő irányításával épített fel a város. Az élelem elégett, a házak jelentős része megsemmisült, az utcák kihaltak. Ha nem is rombolták le a Barbárok teljesen mindazt, amit létrehozott, de közel jártak hozzá. - Erre gyertek! - kiabálta a Szerzetes, és egy szűk sikátor felé intett. A két Tanácstag átvágott a Remény szoroson, hogy beérje harmadik társát. A Szerzetes ruganyos léptekkel vezette társait, majd lefékezett egy hatalmas, fehér építmény előtt. A Templom volt az. A város soha életében nem látott egyetlen Jedit sem, mégis hithűn gyakorolták a vallást. Hittek az Erőben, és annak delejes hatalmában, s hittek abban is, hogy eljön egyszer az, aki egyensúlyt teremt benne. Ezért építették a Templomot az elefántcsonttoronnyal. A Szerzetes a vastag ajtóhoz lépett és végrehajtotta a titkos kopogást. Három erőteljes majd két kisebb ütést mért az ajtóra. Némán várakoztak. - Meghagytam a Krónikásnak, hogy ide vezesse a népet - jegyezte meg a Szerzetes. - Remélem, még idejében bezárkóztak. A másodpercek csigalassúsággal teltek. Kispolgármester legszívesebben puszta kézzel kitépte volna az ajtót, ha teheti. Néhány pillanat múlva azonban az magától is kitárult. Az ajtóban álló ember dacos állhatatossággal bámult Tanácstag társaira. A Krónikás volt az. - Hát visszajöttetek? - kérdezte megkönnyebbülve. - Azt hittük, lemészároltak benneteket. Ezek állatok. Csak rombolni tudnak, teremteni sosem. Nem tudom megérteni, mi vezethet ilyen fokú gyűlölködéshez... - Most ne ezzel foglalkozz. - Szakította félbe Fogathajtó. - Mi is azt hittük, meghaltatok - tette hozzá. - Mindenki ideért épségben? A Tanácstagok? - Nem mindenki. A Vénség eltűnt, valószínűleg elhurcolták. Puskacsőt úgy kellett bevonszolnunk, mert minden barbár fejét egyesével akarta letépni. A többiek jól vannak. A nép éhezik, sokan meghaltak. Fogathajtó leroskadt a földre. Ezt akarta elkerülni. A termés leégett, a város megrokkant, sokan meghaltak. A Tanács bár egy tag híján megúszta, értelme és jelentősége nem sok maradt. A nép haldoklott. - Itt a vége - közölte elfúló hangon, és megrázta a fejét. - Nem. Nincs! Egy újabb Tanácstag csatlakozott a beszélgetéshez. Az Idegen volt az. A Szerzetes mellé állt. - A pusztítás jelentős, de nem veszett el mindent. A falat rendbe hozzuk, a kaput megácsoljuk. - Nincs élelem... - A földalatti raktárak egy része ép maradt - mondta a Szerzetes. - Messzi utazásaim során pedig találkoztam egy növénnyel, ami félév alatt megterem. Azzal túlélhetjük. - Mi értelme? - fakadt ki Fogathajtó. - Újra lerombolják! - Mi pedig újra felépítjük. Mert ez az otthonunk - válaszolta az Idegen, s szemében mély elszántság csillogott.

Ezt minden Clone Wars kedvelőnek a figyelmébe ajánlanám. Meg azoknak is, akik értenek angolul, és szeretnének egy jót mulatni. Hatalmas ez a figura!!!