Abszolút így éreztem. Olyannyira, hogy mikor elindultunk barátnőmmel hazafelé, elkezdtem mondani, hogy ezt meg ezt meg ezt nem értem, de... és aztán ahogy soroltam fel, hogy mit nem értek, mindenre találtam hirtelen magyarázatot, csak olyan szövevényesen lett az egész tálalva, hogy az ember a végére sem értette meg, hogy az egész hogyan is illeszkedik össze. Ezért is írtam, hogy a film után is agyalni kell a dolgokon ahhoz, hogy minden tiszta legyen.
Ami a visszaemlékezéseket és a karaktereket illeti: itt is teljesen egyetértek. Néha csak nagyon indirekt módon lehetett rájönni, hogy ez most egy visszaemlékezés, arról nem is beszélve, hogy előfordult, hogy egy szál következtetését nem igazán hangsúlyozták ki, így az ember akaratlanul is megkérdezte magától: "ez tényleg az volt, amire gondolok?"
És néha bizony a karakterek is csak úgy bekerültek a film középpontjába úgy, hogy hirtelen azt sem tudtam, kiről van szó. Valószínűleg az volt a koncepció, hogy végig trenírozza az ember az agyát, hogy összerakjon egy képet, azonban ehhez az alaptörténet önmagában nem lett volna elég bonyolult, ezért felhúztak néhány plusz falat az egész köré.
Mondjuk ezzel együtt nekem is tetszett, bár mondtam is barátnőmnek, hogy kimondottan örülök, hogy sikerült megnyernem ezt a könyvet, mert így legalább minden letisztulhat.