Exkluzív - csak Nektek, csak most
Elérkezett a 3. nap is az Európa Bajnokságon, amiről legtöbbet talán a kék-sárga hajfestéket előszeretettel használó románok, illetve a kék mezbe öltözött francia drukkerek mesélhetnek a legtöbbet. Zürichben, Svájc egyik legnagyobb lélekszámú városában ugyanis ma kezdődtek meg a C csoport küzdelmei.
Csupán emlékeztetőül: ez az EB úgynevezett halál-csoportja, tekintve, hogy a két évvel ezelőtti világbajnok döntős olasz-francia páros mellett itt kapott elhelyezést a remek futballistákat felvonultató holland, és az a román válogatott is, mely a selejtezők során 1-0-ra elkalapálta az oranje-t, s így élen végzett csoportjában.
Zürichhez híven, óramű pontossággal indította útjára a labdát 18 órakor Mechuto Gonzalez, az EB egyetlen spanyol játékvezetője - nem meglepő, hiszen minden nemzet maximum csak egy bírót delegálhat - és megkezdődött a románok valamint a franciák küzdelme. A küzdelem ezúttal szó szerint értendő... de erről majd később.
Ahogy az várható volt, főként tapogatózással, biztonságos alibizéssel teltek a mérkőzés első percei, melyen a románok (Lobont - Contra, Tomas, Goian, Rat - Cocis, Radoi, Chivu - Niculaue, Nicolita - Mutu) és a franciák is (Coupet - Sagnol, Thuram, Gallas, Abidal - Ribéry, Toulalan, Makalélé, Malouda - Benzema, Anelka) az előzetesen kihirdetett kezdőtizenegynek megfelelően léptek pályára. Léptek, és nem futottak, mert a meccs inkább hasonlított állóháborúra, mint egy jó iramú EB találkozóra. Egyértelmű volt, hogy a románok a biztonságra, a kontrákra szerették volna helyezni a hangsúlyt, tervüket azonban keresztül húzta az, hogy látszólag a franciák is tökéletesen elégedettek voltak a döntetlennel. Az első negyedórában egy-egy átlövéssel kísérleteztek a franciák Anelka és Benzema révén, míg Mutuék állandó veszélyforrást jelentettek a tizenhatos előterében bóklászolva. Labdára várva és fegyelmezetten védekezve ők is gyakran csak figyelhették az eseményeket, és láthatták, amint a franciák minden kísérletét hatástalanítják társaik.
Az első félidő utolsó negyedórájában aztán valamelyest felpörögtek az események, természetesen csak az első harminc perchez viszonyítva. Először Anelka stukkolt álló helyzetből fölé, majd Ribéry iramodott meg a bal oldalon, s tette volna be Benzemának a labdát, azonban egy védekező román láb megakadályozta a passzt, s a lecsorgó labdát Lobont magabiztosan hárította.
Jó hangulat ide, EB varázs oda, a 0-0-s fordulás, és az ötlettelen játék valamelyest kedvét szegte a szurkolóknak, akik a második félidőben leginkább magukat szórakoztatták szurkolás helyett, s elvétve füttykoncert is megtörte a lelátó relatív csendjét. Hadd jegyezzem meg azonban, hogy bár a mérkőzés szűkölködött látványosságokban, egy-egy jól irányított kamera feltárta a román és a francia szurkolók szépségeit. Előbbiek egyébként messzemenően szimpatikusak voltak, szemben a válogatottjukkal, mely aggresszív, betömörülő játékával, és néhány keménykedésével igen kevés semleges drukker szimpátiáját nyerhette ma el.
Úgy festett, hogy mind az Aprajafalvába beillő, rendkívül mulatságos nevű Piturkának, mind a hóbortos professzor ikonját sugárzó Raymond Domenechnek sikerült a szünetben felrázni csapatát, legalábbis a második félidő első 15 perce ezt sugallta. Először Florent Maluda, a Chelsea ásza húzott el a pálya baloldalán, és lőtt éppen csak fölé-mellé, majd Benzema próbálkozott belsővel, állítás nélkül, a lapos lövést azonban a Lobont hárította - aki minden bizonnyal nem haja után kapta a nevét.
A csapatok aztán úgy megijedtek a remek kezdéstől, hogy nyomban behúzták a vészféket, s a következő 15 percre vonatkozóan nem hogy kaput eltaláló lövést, de három egymás utáni, támadószellemű passzt is nehéz felidézni. Elvileg ez az időszak az EB leggólveszélyesebb negyedórája, nos ezen a meccsen ebből semmi sem látszott.
Akik arra számítottak, hogy mindez csupán vihar előtti csend, azoknak csúnyán csalódniuk kellett. A hajrára csupán egy gyatra Chivu szabadrúgás, és időn túli kavarodás maradt a francia kapu előtt, helyzet, vagy ne adj' Isten gól, nem. Laikus szemmel nézve a találkozót, valahol mindkét csapat arra várt, hogy mikor fújja le Mejuto González a meccset - ami a románok esetében érthető, a franciák ötlettelen futballját látva pedig elszomorító. Talán egyedül a fiatal Marseille (és jövőbeni Arsenal, már amennyiben létrejön az üzlet) középpályás, Nasri hozott új színt a franciák játékában, melyet sem Ribéry, sem Malouda, sem pedig más nem tudott kellően mozgatni. Más kérdés, hogy az ifjú titán vajon miért csak 20 percet kapott az egyébként a franciák által legkönnyebbnek ítélt - és 3 pontot ígérő - mérkőzésen.
A vége tehát 0-0 lett, azaz megszületett az EB első (gólnélküli) döntetlenje, mely egyben azt is jelenti, hogy mindössze 6 gól esett eleddig öt találkozón. Nem túl veretes.
Ahogyan nem volt túl veretes ma a csapatok támadójátéka sem, és az embernek ilyenkor akaratlanul is eszébe jut az otthon maradt Trezeguet, vagy éppen a padon jegelt Thienry Henry, akik talán lendíteni tudtak volna a 2 évvel ezelőtti VB döntős szekerén. Akárhogyan is, Trezegól most nem fog villanni, Henry pedig remélhetőleg kiheveri a sérülést, és a következő mérkőzésen már a franciákban is tudatosodni fog: döntetlenekkel igen nehéz továbbjutni.
Zürich tehát egyenlőre búcsúzik, hogy aztán 4 nap múlva a románok és az olaszok találkozójával térjen vissza - remélhetőleg szebb játékkal, és több góllal.