Na akkor én is. Aki az SW születéséig nyúló, csavarokkal és fordulatokkal teli történetet vár, az bizony most csalódni fog
Közületek jó néhányan tudjátok, gondolom, hogy 17 éves vagyok, 89-ben születtem, szóval a Saga 4-5-6. epizódja már javában megvolt, amikor világrajöttem. Mégsem bánom. Mégpedig azért nem, mert ujjaimon meg sem tudom számolni, hány olyan emberrel találkoztam már, aki a 4-5-6-on nőtt fel, és utána képtelen volt belerázódni a prequel világába. Természetesen,ők jóval többet kaptak az első SW trilógiától, mint én, mégis, én ezt nyugodt szívvel feláldozom a prequelek oltárán. (A legjobb helyzetben persze az olyan rajongók vannak ezügyben, mint Ody .)
Tehát visszatérve az elejére, ugyebár 89-ben születtem, tehát a felújítások alkalmával 5-6 illetve 10 éves voltam. Ami a legfurcsább az egészben, hogy a filmek egészen későbbig nem hogy jelentős, de semmilyen szerpet sem játszottak az életemben. Emlékszem, ha nem is tisztán, hogy annak idején német adón a 90-es években láttam a z első trilógiából részeket, de ezek olyannyira összemosódtak az évek során, hogy pár fontos információn kívül (Yoda, Vader, fénykardok) semmit nem jegyzett meg gyermeki agyam. Ezeket az "élményeket" leszámítva gyakorlatilag semmilyen körülmények között nem találkoztam SW-vel. Szinte mondhatjuk, nem is tudtam, hogy léteznek.
Így volt ez 99-ben is, amikor is megjött a Baljós Árnyak, de én erről tényleg egyáltalán nem is tudtam. Mégcsak nem is hallottam róla. Teltek az évek, 2002. Keresztapám, anyukám testvére, aki fiatalos, és anno ő vitt el pl.: a Jurassic park "premierjére", szóval a 12 éves fejemtől keresztapám megkérdezte, hogy nincs-e kedvem megnézni vele az úgynevezett Star Wars második részét. Nem sokat vacilláltam, szeretek mozibajárni, így hát igent mondtam. Beültünk, amolyan in medias res módon tehát az EPII-t láttam először igazán életemben.
Az EpII... hát az valami frenetikus volt, én olyat még nem tapasztaltam. Úgy jöttem ki a moziból, hogy látni akarom még-még-még! Egyszerűen minden porcikája nyomás alatt tartott, teljesen letaglózott. Fénykard párbaj, üldözés Coruscanton, a klón-háború kitörése, stb (azt tudni kell, hogy bár 12 évesen láttam, én mindig érettebb voltam a koromnál, így az akción kívül a bonyolult cselekmény, az olyan képi elemek, mint Kamino, stb, ezek mind-mind hatással voltak rám). Keresztapámmal akartam megvitatni a kérdéseimet, aki viszont úgy jött ki a moziból, hogy hab a tortán (és lelőtte nekem azt a poént, hogy Anakin=Vader ). Szóval egyértelművé vált, hogy nem nagyon lesz sok ember, akivel megvitathatnám (szüleimnek nem jött be, sose látták). Haverok csak akciófilmként tekintettek rá, és nem látták azokat a mélységeket, amelyek engem igazán megfogtak.
Ha beszélni nem is tudtam róla, hallgatni hallgattam. Elmentem egy könyv és zeneboltba, és megvettem kazettán (CD-s lejátszónk nem volt) a zenéjét. Egész álló nap hallgattam. A main theme-t ,az Across the Love-ot, de a kedvencem mai napig is az, amikor Anakinék megérkeznek a Tatuinra, és beindul a baljós zene (miközben Clieg Lars beszél). Na meg a mészárlás. Szóval a zene is mélyen beivódott az agyamba.
Mivel továbbra sem tudtam senkivel sem megbeszélni (osztálytársaim egyre inkább hülyének néztek rajongásom miatt), elvittem öcsémet a város kisebb (és olcsóbb) mozijába,ott is megnéztük a filmet tehát. Odafele úton már dúdoltam a fontosabb dallamokat.
Mindezek után, szóval mindez után jutottam el odáig, hogy megnézzem a többi filmeket. EpIV-V-VI EpI, így volt a sorrend, szóval igencsak kaotikusra sikeredett, de nagyon tetszett. Nem gyakoroltak rám olyan hatást, mint az EpII, de tény, hogy nagyon-nagyon tetszettek. Rengeteg kérdés vetődött fel bennem, amit aztán nem tudtam hovatenni, de nem volt kivel megbeszélnem, szóval ezek maradtak is kérdések.
Elkezdtem legókat gyűjteni és minden egyebet, ami csak SW-hez volt kötve, szóval kezdtem kiélni a rajongásomat pénzben is. A részek mindössze videón voltak meg (EpII-t megvettem, EpI-et megkaptam, EpIV-V-VI-ot felvettem) de sosem néztem meg őket sokszor, mert az én rajongásom soha sem abban nyílvánult meg, hogy minden nap megnéztem a részeket, hanem hogy az agyam gyakran járt-jár a filmen, próbálom felfedezni az összefüggéseket, és minél mélyebben elmerülni a dolgokban.
Így telt el pár hónap az EpII után. Ekkor tájt ismerkedtem az internettel is, de odahaza nagyon sokáig (2005.dec) nem volt hálózat, így jobb híján szám.tech órákon, olvasóteremből vagy kedvenc-törzshelyemről a Netszigetből neteztem és ekkor fedeztem fel a starwars.hu-t. Illetve annak fórumát. Azok voltak legszebb éveim eddig. Több mint 2 évet töltöttem el a fórumon az EpIII várásával, olvastam a spoilereket, gondolkodtam a problémákon, stb, dolgoztam a közösségért (fordítások stb.) és nagyon jól éreztem magam, illetve azt éreztem, hogy engem is kezdenek ott elismerni a tagok (2 év után). Csináltam másfél évig egy hosszú naplót, amiben gyakorlatilag összegeztem minden tapasztalatom a fórumról, ezt ti is láthattátok már itt, a fórumon, azt is hatalmas élvezettel csináltam, írtam.
Aztán az egésznek május 18-án éjfélkor lett a megkoronázása, amikor is Pesten, a Duna Plázában veletek együtt nézhettem meg a premiert. Sosem felejtem el azt a hideg, hátborzongató hangulatot, ami a filmet előzte meg a moziban. Hatalmas csend volt, mindenki érezte, hogy most nagy dolog fog következni.
Nem is tévedtünk, nagyon jó volt a film. Ha az EPII-re azt mondtam, hogy a hatása alá kerített, akkor az EpIII-ra ez 100x, 1000x igazabb. Nem ragozom túl, ti is láttátok hogy jöttem ki a moziból, szóval tudjátok, miről van szó.
Ezt követően még jópárszor megnéztem a filmet, illetve ennek tükrében a már DVD-n meglévő EpIV-V-VI-ot is, és jó volt látni,miként ruházza fel az EpI-II-III a régebbi részek egyes jeleneteit plusz értelmekkel.
Az SW.hu fóruma aztán sajnos eléggé elkorcsosult, viszont Odytól kaptam egy lehetőséget ebbe a fórumba, és én igyekeztem élni vele, körülbelül nov.-december óta most már majd egy éve szinte minden nap itt vagyok. Nagyon jól érzem magam, és örülök, hogy kiteljesedhet a rajongásom.
Ami a hullámvölgyeket illeti: Ha azt mondanám, nincsenek, hazudnék. Inkább azt mondom, hullámhegyek nincsenek. Az SW mindig egy szinten mozog nálam, mindig ott van a tudatomban, bármikor át tudom látni a történteket --> talán ez az oka annak, hogy csak hosszabb időközönként tudom újra és újra végignézni őket. Ha SW-t hallok, mindig felkapom a fejem, és sose titkolom, hogy imádom (még akkor sem, ha sajnos ezért rendszeresen megy a szívatás)és rengeteget imádom, ugyanis a filmek szövegét sok esetben kívülről tudom (persze nem végig, de sok esetben).
Hogy mit szeretek benne? Nem tudom... talán azt, hogy olyan realisztikus, közel érzem magamhoz a szituációt, a karaktereket, szeretnék én is köztük lenni, ilyesmi. Talán ezt. Az összetettséget. A bonyolult képi világot, a történetet, a precíz kidolgozást, a filmeket körüllengő mítoszokat, a Sagát körülvevő földi dolgokat. Ezek mind-mind hozzáteszik a magukét a rajongásomhoz, és a filmek imádatához.
Éljen soká a Star Wars!
Donát