Traitor:
Az egyik legjobb SW könyv, amit valaha olvastam, komolyan. Stover igazán kitett magáért, az egész művének van egy kellemesen filozofikus felhangja. A Vongok lehet, hogy lopottak, viszont nagyon jól sikerült átadni azt, hogy ők egy olyan ellenség, amely az egész galaxistól igazán idegen. Érthető, hogy ez sokaknak nagyon nem jött be, de nekem igencsak tetszett. Vergere iszonyat jó karakter, a kérdésfeltevései és az eszmefuttatásai végig érdekfeszítőek voltak. A sztori tulajdonképpen végig Jacen szálából áll, a korábban megismert történetekhez képest más-már kamaradarabnak hat, de ez jót tesz neki. Külön tetszett, hogy azzal, hogy Jacen már majdnem felnőttként szerepel, a konfliktusai is érettebbek lettek, tulajdonképpen az egész mű egy nagy jellemfejlődés.
Tény, hogy ez a SW nem az a SW, de attól még az eddigi egy könyv alapján nagyon működőképesnek tűnik.
5/5, csak mert ötig osztályozunk.
Tomboló Erő:
Immár magyarul is olvasva megerősítést nyert, ami az angolban is feltűnt: nagyon elválnak azok a részek, amelyek a játékban átvezetők voltak (ezek a regény erősebb részei), illetve amelyek akciójelenetek (ezekből azért kiiktathatta volna a szerző a játék túlzásait - azért egy mozdulattal kettévágni egy AT-ST-t a játékban sokkal jobban működik, mint egy regény lapjain, valamint sajnos a játék kötöttsége miatt a regény elején se sikerült áthidalni az első pálya, második pálya, stb. érzést, de ez a Felucia után szerencsére megszűnt. Igazából a játékban is innentől lett erősebb a sztoriszál.). Viszont maga a sztori még mindig nagyon tetszik, és önállóan is teljesen megállja helyét a mű, a leírt morgások ellenére is szórakoztató darab.
4/5, azért elolvasnék egy olyan verziót is, amelyben az író szabadabb kezet kap.