reaper

Jelenleg egyszerre csak egy fér bele a büdzsébe, ezért igyekezek valami középutat találni egyelőre. De annyira nem sietős, hogy felelőtlenül beleugorjak bármibe.

Mostanság kecsegtet az, hogy fel kéne váltani HD-re. Egyértelmű, hogy BD lejátszóban csakis olyan játszana, ami tud mit kezdeni az mkv formátummal is, de azt nem tudom, hogy ha a a lejátszó usb bemenetébe a külső vinyómat csatlakoztatom, akkor annak fogja-e vinni a tartalmát?

Tény, ott kijön az is , hogy nagyon más a kultúra, a mi ízlésünkhöz képest szerintem nagyon túlhangsúlyoznak mindent, de ez valahol a nyelvükben is benne van. Valamint ők ezeknek a karaktereknek is általában igencsak eltérő hangokat képzelnek el, pl. Goku eredeti hangja a mi fülünknek szerintem iszonyat gyerekes maradt. Az amerikai szinkron közelebb van a mi verziónkhoz, viszont az ott leadott változata a sorozatnak sokkal jobban megvágott, mint ami hozzánk is került (igen,eleve vágott volt az is, ami miatt beindult anno a balhé). De ha az alábbiakat vesszük alapul, más országokhoz képest is a mi szinkronunk itt tényleg jól sikerült:

Ford Fairlane! Azt a filmet tényleg a magyar szinkron tette itthon klasszikussá, pedig talán egy-két olyan ország van a világon, ahol nem merült a feledés homályába. Igazából összességben ha nagyon akarunk még mindig tudunk igazán jó szinkronokat összehozni (pl. A Gyűrűk Ura, bár ott is befigyelt fordítási baki), de pl. amikor a Trónok Harcába próbáltam meg szinkronosan belenézni, egyszerűen hajamat téptem a Gesztesi-Kőszegi duó párbeszédein, annyira túlfoglalkoztatott hangok, hogy nem tudtam elvonatkoztatni már a más szerepeiktől. Maradtam is az eredeti nyelv + felirat mellett. De pl. az Engedj be-t sem tudom elképzelni svéden kívül máshogy, annyira adja a hangulatot az eredeti nyelv. Szóval szerintem filmje is válogatja, hogy melyikhez mennyire jó a honosítás ténye (eleve ha jól sikerül - ami azért még mindig szokott!).

BSG nézés közben sem tudtam elvonatkoztatni pl. Starkiller mivoltától se De amit hallottam, az alapján Maul-hoz is illeni fog a hangja. Amúgy Palpatine-t is nagyon jól hozza, szerintem értelmes döntés lenne vele szinkronizáltatni Palpit is, ha már az eredeti TCW-s hangja eltávozott.

Nekem FPS-ek közül a mai napig oltári kedvenc a legelső Unreal, azt a sci-fi/fantasy mix hangulatot számomra semmi sem tudta még meg se közelíteni, ráadásul a zenéje is talán a legkedvesebb FPS-muzsikám. A másik "közepesen régi motoros" kedvenc még az Undying, amelynek a híres regényíró, Clive Barker (Hellraiser, Korbács, Kárhozat, stb.) írta a történetét. A napokban újra feltettem, és talán még jobban is élvezem, mint amikor kijött, pedig annak is már több, mint tíz éve. Perpill az Alan Wake-et nyomom, eddig ez is finom darab

Én csak arra emlékszem, hogy a Minerva anno érdeklődött a kiadás iránt.

Lucas így emlékezik a mesterről: http://www.starwars.com/news/ralph_mcquarrie_remembered.html Nélküle valóban nem lett volna a SW olyan, amilyen, amit ennyire megszerettünk. R.I.P.

A Vadászó Árnyékot ha tudod, mindenképpen pótold be, ha bejön az igazi feszültséggel teli, alvilági, menekülve nyomozós, noir hangulatú történet, az után biztos te is érdeklődve várod majd mit olvashatunk Reaves-től A TCW-be való beleütközésről meg nem ő tehet, a könyve pár évvel hamarabbi, mint az említett részek.

Nagyon nagyon jó lista! El leszünk egy darabig látva olvasnivalóval, remek!

Az egy tragikus jelenség, elhiszem, hogy konzolon jól jön (azért a kontroller közel sem olyan precíziós műszer, mint az egér), de egy PC-s játéknál egyszerűen elveszi az érzést, hogy a siker az enyém, és nem a gépé. Kukába vele!

Viszont később a Celtic Frost is feldolgozta, kissé más lett a hangulat:

Ha igazi, nem mixelt blacket akarok hallgatni akkor a régi norvégok mindig jól jönnek: http://www.youtube.com/watch?v=58o17dnB6hk vagy még Vikernes bátyó is bármikor jól esik:

Black/industrial finomság:

The Darkness 2: Az első résszel nem játszottam, mivel az nem volt PC-re, így szűz szemmel nézhettem ezt az FPS-t. Mivel képregényadaptáció, teljesen jogos a cell-shaded grafika, és a gyakori vérengzéseket is tompítja valamelyest, ha esetleg valakinek már sok lenne (nekem nem). A játékmenet pörgős, akciódús, a hangulat kellemes mafia-horror mix, a történet is jól összepakolt, és időnként némi perverz humor is előkerül. Mivel a pályák felépítése teljesen lineáris, attól nem kell félnünk, hogy az agyunk belefárad a sok megfejteni valóba, de a klasszikus FPS-játékmenet megint jól működik. Külön tetszett, hogy mivel hősünket maga a nagybetűs Sötétség szállta meg, így az is a segítségünkre van két multifunckiós, szörnyfejű csáp képében, ami az akár egyszerre használható két lőfegyver mellett külön gyilkos élményeket szerezhet, Viszont megint csak előjött a már említett sirám: a kb. 6 óra tiszta játékidő szerintem pofátlanul kevés, az valahol parasztvakítás, ha csak New Game+ lehetőséggel tolódik ki ez a pár óra. Ajánlott!

Jó kis Bay Area Thrash:

Kamerásból ajánlom a Rec-et és a folytatását. Spanyol horror, de ütős darabok

Nekem bejött a Rage, nem újította meg a játékvilágot (nehéz is lenne), de bőven hangulatos, jó élmény volt, üresjárat nélkül. Biztosan végig fogom tolni még később is.

A hangulattal nem lesz gond, az biztos!

Fura Max-et így látni, de nem lesz ez rossz.

Halálosztag kivégezve. Mit ne mondjak, ha ez nem egy végletesen megosztó darab, akkor semmi. Nekem mondjuk tetszett, de amúgy is szeretem a darabolós történeteket, abban meg nem volt hiány. A könyv első fele mint írtam, letehetetlen. A második részben, amikor már az akció is jobban beindul, jobban elindul az átlag túlélőhorror felé a történet, de még így is kellemes darab marad, addigra az általam említett Dead Space hangulati párhuzam is a tömeges támadás elől való "szorítsuk össze a s*ggünket" meneküléssel váltódik fel. Szerintem a horror és a SW világa ilyen mód simán összepasszolt, igaz, néha fura volt a megismert világban leszakadó végtagokról, nyáladzó zombikról, kannibál túlélőkről és hasonló finomságokról olvasni, de összességében nem éreztem idegennek a régi vágású, kalandozós-megmenekülős SW és a zombihorror stílusának vegyítését. Az értékelésem 4/5, és nem utasítanám el a Red Harvest megjelenését sem. Úgy érzem, a szerző érti a dolgát, ha nem is újító, vagy világrengető, de korrekt horrortörténet írt.

Halálosztag: A felénél járok, de baromi nehéz letenni. Ha valaki játszott a Dead Space-ek valamelyikével, akkor az valami hasonlót képzeljen el birodalmi környezetben.

Megnyugodtam, hogy nem csak nekem jutott ez eszembe

A háttérbeli érdekességek közül nagyon tetszett az, hogy a tűzijáték és a vetítések alatt az egyik effekt egy az egyben a filmek sárga betűs indítását idézi. A rész jó volt, és biztos nem véletlen az sem, hogy pont a Baljós újrabemutatójához időzítettek (írtak?) egy naboo-i fejezetet.