reaper

Azt hiszem, az értékeléssel én is megvárom a következő részt, mert attól, hogy megtörtént a nagy visszatérés, attól még erősen egy időhúzó rész volt a várható évadzáró cliffhanger előkészítésére. Való igaz, más részek kb. 5 percben adnak annyi cselekményt, mint amit itt végül láthattunk, így az egész inkább tűnt egy egész estés film első húsz percének, mint egy sorozatos sztoriszál nyitányának. Attól még való igaz, veszett hangulatos volt, Sam Witwer baromi jól adta a megkattant Mault, akinek mondjuk a jellemváltozásával gondom nincs, végül is ha valaki több mint tíz évig a saját bukásának tudatával él kettesben, az csoda lenne, ha nem veszítene a coolságából. Ettől eltekintve a rész végeztével tényleg a reakcióm annyi volt, hogy: ennyi? A döcögős indulásból még bármi lehet, és remélem nem hagyják megválaszolatlanul Maul túlélését, de azt sem tartom elképzelhetetlennek. Most tényleg bármi lehet.

Pedig jó lett. Féltem tőle így Emmerich miatt, de magát a témát mindig is érdekesnek találtam. Tudom, a Shakespeare kilétét firtató teóriák még ha makacsul is tartják magukat, nem lettek perdöntően bebizonyítva, és egyesek szerint nem is illik egy ekkora irodalmi nagyságot piszkálni már, de szerintem egy jó kosztümös filmhez simán megéri feltenni a nagybetűs HA kérdést (nagy előnye is a filmnek, hogy maga is megadja a választás lehetőségét, hogy ne vegyük készpénznek. Remek lett a hangulat, és a korabeli Anglia, és a hatalmasok mocskos titkai és áskálódásai nagyon jól lettek ábrázolva. Én ajánlom.

Érdekes egy hely ez a MM, a sok tucatáru néha olyan kincsek is vannak ott, hogy húha. Találtam már olyan hiperszuper limitált kiadás lemezt is ott, amiről szerintem a betérők 99,9%-ának fogalma sincs, hogy mi az... nekem meg csak pénzem nem volt egy 6700 forintos kiadványra De tényleg csodálkoztam rajta, sokkal inkább rétegigényeket kiszolgáló boltokban is csodálkoztam volna a meglétén. De bakelitek között is vannak jó darabok, néha komolyan megingok, hogy jó lenne fejest ugrani az LP-zésbe is

Jelenleg egyszerre csak egy fér bele a büdzsébe, ezért igyekezek valami középutat találni egyelőre. De annyira nem sietős, hogy felelőtlenül beleugorjak bármibe.

Mostanság kecsegtet az, hogy fel kéne váltani HD-re. Egyértelmű, hogy BD lejátszóban csakis olyan játszana, ami tud mit kezdeni az mkv formátummal is, de azt nem tudom, hogy ha a a lejátszó usb bemenetébe a külső vinyómat csatlakoztatom, akkor annak fogja-e vinni a tartalmát?

Tény, ott kijön az is , hogy nagyon más a kultúra, a mi ízlésünkhöz képest szerintem nagyon túlhangsúlyoznak mindent, de ez valahol a nyelvükben is benne van. Valamint ők ezeknek a karaktereknek is általában igencsak eltérő hangokat képzelnek el, pl. Goku eredeti hangja a mi fülünknek szerintem iszonyat gyerekes maradt. Az amerikai szinkron közelebb van a mi verziónkhoz, viszont az ott leadott változata a sorozatnak sokkal jobban megvágott, mint ami hozzánk is került (igen,eleve vágott volt az is, ami miatt beindult anno a balhé). De ha az alábbiakat vesszük alapul, más országokhoz képest is a mi szinkronunk itt tényleg jól sikerült:

Ford Fairlane! Azt a filmet tényleg a magyar szinkron tette itthon klasszikussá, pedig talán egy-két olyan ország van a világon, ahol nem merült a feledés homályába. Igazából összességben ha nagyon akarunk még mindig tudunk igazán jó szinkronokat összehozni (pl. A Gyűrűk Ura, bár ott is befigyelt fordítási baki), de pl. amikor a Trónok Harcába próbáltam meg szinkronosan belenézni, egyszerűen hajamat téptem a Gesztesi-Kőszegi duó párbeszédein, annyira túlfoglalkoztatott hangok, hogy nem tudtam elvonatkoztatni már a más szerepeiktől. Maradtam is az eredeti nyelv + felirat mellett. De pl. az Engedj be-t sem tudom elképzelni svéden kívül máshogy, annyira adja a hangulatot az eredeti nyelv. Szóval szerintem filmje is válogatja, hogy melyikhez mennyire jó a honosítás ténye (eleve ha jól sikerül - ami azért még mindig szokott!).

BSG nézés közben sem tudtam elvonatkoztatni pl. Starkiller mivoltától se De amit hallottam, az alapján Maul-hoz is illeni fog a hangja. Amúgy Palpatine-t is nagyon jól hozza, szerintem értelmes döntés lenne vele szinkronizáltatni Palpit is, ha már az eredeti TCW-s hangja eltávozott.

Nekem FPS-ek közül a mai napig oltári kedvenc a legelső Unreal, azt a sci-fi/fantasy mix hangulatot számomra semmi sem tudta még meg se közelíteni, ráadásul a zenéje is talán a legkedvesebb FPS-muzsikám. A másik "közepesen régi motoros" kedvenc még az Undying, amelynek a híres regényíró, Clive Barker (Hellraiser, Korbács, Kárhozat, stb.) írta a történetét. A napokban újra feltettem, és talán még jobban is élvezem, mint amikor kijött, pedig annak is már több, mint tíz éve. Perpill az Alan Wake-et nyomom, eddig ez is finom darab

Én csak arra emlékszem, hogy a Minerva anno érdeklődött a kiadás iránt.

Lucas így emlékezik a mesterről: http://www.starwars.com/news/ralph_mcquarrie_remembered.html Nélküle valóban nem lett volna a SW olyan, amilyen, amit ennyire megszerettünk. R.I.P.

A Vadászó Árnyékot ha tudod, mindenképpen pótold be, ha bejön az igazi feszültséggel teli, alvilági, menekülve nyomozós, noir hangulatú történet, az után biztos te is érdeklődve várod majd mit olvashatunk Reaves-től A TCW-be való beleütközésről meg nem ő tehet, a könyve pár évvel hamarabbi, mint az említett részek.

Nagyon nagyon jó lista! El leszünk egy darabig látva olvasnivalóval, remek!

Az egy tragikus jelenség, elhiszem, hogy konzolon jól jön (azért a kontroller közel sem olyan precíziós műszer, mint az egér), de egy PC-s játéknál egyszerűen elveszi az érzést, hogy a siker az enyém, és nem a gépé. Kukába vele!

Viszont később a Celtic Frost is feldolgozta, kissé más lett a hangulat:

Ha igazi, nem mixelt blacket akarok hallgatni akkor a régi norvégok mindig jól jönnek: http://www.youtube.com/watch?v=58o17dnB6hk vagy még Vikernes bátyó is bármikor jól esik:

Black/industrial finomság:

The Darkness 2: Az első résszel nem játszottam, mivel az nem volt PC-re, így szűz szemmel nézhettem ezt az FPS-t. Mivel képregényadaptáció, teljesen jogos a cell-shaded grafika, és a gyakori vérengzéseket is tompítja valamelyest, ha esetleg valakinek már sok lenne (nekem nem). A játékmenet pörgős, akciódús, a hangulat kellemes mafia-horror mix, a történet is jól összepakolt, és időnként némi perverz humor is előkerül. Mivel a pályák felépítése teljesen lineáris, attól nem kell félnünk, hogy az agyunk belefárad a sok megfejteni valóba, de a klasszikus FPS-játékmenet megint jól működik. Külön tetszett, hogy mivel hősünket maga a nagybetűs Sötétség szállta meg, így az is a segítségünkre van két multifunckiós, szörnyfejű csáp képében, ami az akár egyszerre használható két lőfegyver mellett külön gyilkos élményeket szerezhet, Viszont megint csak előjött a már említett sirám: a kb. 6 óra tiszta játékidő szerintem pofátlanul kevés, az valahol parasztvakítás, ha csak New Game+ lehetőséggel tolódik ki ez a pár óra. Ajánlott!

Jó kis Bay Area Thrash:

Kamerásból ajánlom a Rec-et és a folytatását. Spanyol horror, de ütős darabok

Nekem bejött a Rage, nem újította meg a játékvilágot (nehéz is lenne), de bőven hangulatos, jó élmény volt, üresjárat nélkül. Biztosan végig fogom tolni még később is.

A hangulattal nem lesz gond, az biztos!

Fura Max-et így látni, de nem lesz ez rossz.

Halálosztag kivégezve. Mit ne mondjak, ha ez nem egy végletesen megosztó darab, akkor semmi. Nekem mondjuk tetszett, de amúgy is szeretem a darabolós történeteket, abban meg nem volt hiány. A könyv első fele mint írtam, letehetetlen. A második részben, amikor már az akció is jobban beindul, jobban elindul az átlag túlélőhorror felé a történet, de még így is kellemes darab marad, addigra az általam említett Dead Space hangulati párhuzam is a tömeges támadás elől való "szorítsuk össze a s*ggünket" meneküléssel váltódik fel. Szerintem a horror és a SW világa ilyen mód simán összepasszolt, igaz, néha fura volt a megismert világban leszakadó végtagokról, nyáladzó zombikról, kannibál túlélőkről és hasonló finomságokról olvasni, de összességében nem éreztem idegennek a régi vágású, kalandozós-megmenekülős SW és a zombihorror stílusának vegyítését. Az értékelésem 4/5, és nem utasítanám el a Red Harvest megjelenését sem. Úgy érzem, a szerző érti a dolgát, ha nem is újító, vagy világrengető, de korrekt horrortörténet írt.

Halálosztag: A felénél járok, de baromi nehéz letenni. Ha valaki játszott a Dead Space-ek valamelyikével, akkor az valami hasonlót képzeljen el birodalmi környezetben.