Szerintem is ennek a résznek a legnagyobb hibája az volt, hogy nem egy kétrészes történet első fele. A háttértörténetet összecsapottnak éreztem, gondolok itt például a szeparatisták tervére, bár a recept nagyjából itt is fennállt: egy, a népét eláruló elöljáró, befolyása, akinek a szakadárok az új rend felépítése után vezető pozíciót ajánlanak. De azért érzek apró logikai bukfencet a mostani meg a mon calamaris részek között, akkor a gungenek fenntartás nélkül segítettek Padmének és a Köztársaságnak. Persze az is lehet, hogy kronológiailag a két esemény messze áll egymástól.
Kezdem megkedvelni Jar Jart, az utóbbi részekben elviselhető volt, bár azt tudom, hogy soha nem lesz a kedvencem. Tarpals (most már tábornok) szerepeltetése nagyszerű volt, még akkor is, ha meghalt, ám dicső, hozzá méltó halált halt. Bár a fogoly kicserélése ezután értelmetlenné tette az egészet... Nass főnököt hiányoltam, de e rész ismeretében akkor ő már nem ül a helyén, és Padmé temetésén nem főméltóságként, hanem mint a szenátornő régi ismerőseként vehetett részt.
Otoh Gunga látványa továbbra is pazar. Nálam a rész 6/10