Wilde

A napokban - részben az itteni ajánlások miatt is - megnéztem az Alitát. Összességében nem bántam meg, de azért volt némi hiányérzetem. Azt hallottam, hogy megbukott a pénztáraknál, mi összvisz hárman voltunk az egész teremben, bár ez talán nem túl releváns a bemutató után több, mint egy héttel. A látvány és az akció tényleg nagyon rendben volt, itt teljesen indokoltank tartom a 3D-t, viszont az eléggé érződik, hogy ez egy többrészes sorozat első darabja még csak és ha esetleg nem lesz folytatás azt sajnálnám, mert ez így úgy ért véget, hogy sok kérdőjel maradt még bennem. Én 10/7-et adnák rá.

Azt nem derült ki, hogy kifejezetten az Ellenállással van, de egy ilyen letartóztatás után már nincs nagyon visszaút, egyébként:

Ez a rész el tudta érni, hogy még Hype Fazont is szimpatikusnak láttam, úgyhogy mindenképpen különleges epizód volt. Az szintén tetszett, hogy a Kaz - Tam ellentétbe jobban is belementek, mert ebből egy érdekes konfliktus lehet. Ugye Tam multjáról már korábban hallottunk, de az idealizmusát addig könnyű volt fenntartani, amíg az ER nem lépett fel ilyen nyíltan erőszakos módon, a szereplők közötti konfliktus élét akár el is vehetné az, hogyha az ER teljesen vállalhatatlan elnyomásba kezdene, de ezt ügyesen ellensúlyozták két dologgal is. Egyrészt Tamet látványosan kihagyják a többiek minden fontos megbeszélésből (persze Neekut is, de azáltal, hogy Tamet vele kezelik egy szinten, elég megalázó lehet számára), ami táplálhat egyfajta ellenszenvet Tamben, másrészt azáltal, hogy elsősorban Kaz bajba sodorta mindannyiukat, ahogy ez epizód végén láthattuk már konkrétan a saját biztonságát is féltheti Tam. A kis vitája itt Kaz-zel érdekes volt, de kíváncsi leszek, hogyha választani kell majd egy döntési helyzetben, akkor mennyire marad még meg az ER iránti szimpátiája, bár nem hiszem hogy meglépnék azt, hogy teljesen szembehelyezkedne a csapattal, főleg, hogy ez a rész végi konfliktus akár úgy is működhet, hogy felnyitja a szemét a valósággal kapcsolatban. Arra mindenesetre jó volt ez a kis Tam-es szál, hogy az egyszerű köznép, aki a nagy világfolyamatokat nem igazán követi, könnyen bedőlhet az ER propagandájának és akár még viszonylag pozitívan is fogadhatja őket. Ez egy olyan aspektusa a sorozatnak, ami egy érdekes adalék a sequel korszakhoz. Azt a vonalat is jól vitték tovább, hogy a platform lakói nehezen barátkoznak meg az ER jelenlétével, ugye korábban is volt már tüntetés, de itt egyrészt az volt az újdonság, hogy az ER kimutatta a foga fehérjét és az ismertebb arcok, nem csak a szürke közemberek is célpontba kerültek, másrészt kiderült, hogy a sztárok sem érinthetetlenek. Az ER képes bármeddig elmenni és nem számít a platform hierarchiájában elfoglalt státusz sem. Szerintem Doza is ezért nem mer nagyon kockáztatni, mert sejti, hogy ő sem élvez sérthetetlenséget és mondjuk, ha a kiszabadítási akciónál rajtakapták volna Torát, akkor a lányát is simán eltüntették volna, nem számított volna, hogy kihez tartozik. (Ami mondjuk ironikus lenne, hogy pont az ő megmentésével léptek be a platformra.) Azáltal, hogy BB-8 után újabb korábbi rendszeres szereplők távoztak, a Doza - Yeager találkozót is figyelembe véve, most már a sorozat szokásos status quo-ja egyre jobban távolodik. Itt már a nyilt ellenállás és a sokáig csak kerülgetett nagy szembenállás felé mutat az ER és az Ellenállás között, amely miatt Kaz eredileg idekerült és mi tudomást szerezhettünk az állomásról. Kaz lelepleződése mindenképpen érdekes új fejleményeket hoz magával, emiatt talán az évad egyik legfontosabb része volt ez és kíváncsi leszek Kaz-re, hogy az új teher alatt hogyan fog teljesíteni. Most már nem csak kémkedés, hanem egyfajta gerilláskodás lesz a feladata és a platformon az ellenállás megszervezése. Ez a közeg teljesen más lehet az eddig megszokottaktól, az is érdekes kérdés, hogy egy ilyen közegben az amúgy együgyü és naív Neeku például hogy tud érvényesülni és mi lesz a Tam - Kaz ellentéttel. Mindenesetre jó sok mindennek megágyaztak ezzel az epizóddal, jó volt, hogy olyan szereplők is több játékidőt kaptak, akiket korábban csak háttérben láttunk és Tora is egyre inkább részévé válik a csapatnak... lehet, hogy Tam kárára. Várom a folytatást, csak BB-8 hiányzik, CB-23 a pótlása egyelőre nem volt túl maradandó számomra, de hátha később egyedivé teszik valamivel és az a kis trükkje sem volt rossz a rohamosztagos őrökkel.

Tam még mindig elég naívan áll az ER-hez.

Az egyensúlyt csak úgy tudták visszaállítani a Mortison, ha mindannyian meghaltak ez igaz, de szerintem ott azt akarta megakadályozni, hogy a Fiú kijutva a Mortisról az egész galaxist alávesse a saját akaratának. Az jó kérdés, hogyha maradt volna akkor miként cselekszik, de szerintem az öngyilkosság és az egész terv a Fiú megállítására, tehát a megölése Anakin által... elkerülhetetlen volt. Mondták is korábban, hogy ez benne van a természetében, ő mondhatni direkt ilyen, szóval neki mindenképpen el kellett mennie a bolygóról, az nem volt opció, hogy megbánja a bűneit és mégis ott marad. Azt egyébként ki tudom nézni Filoniékból, hogy ők ezt rendesen kitalálták és ha lett volna idejük rá későbbi évadokban, akkor el is mesélik, de így önmagában sok minden a levegőben lóg.

Ez tényleg nagyon jó, meg is hoztad a kedvem az újranézéshez, régen láttam, pedig ott van a kedvenc filmjiem között. Scorsese sok filmet rendezet és sok jó karaktert adott a filmvilágnak, de Travis Bicklenél érdekesebb figurát én még nem láttam tőle. Ja és a zenéje is jó.

Januárban kezdtem még a nagy TCW újranézést a 7. évad előtt. Most került sorra a Mortis trilógia és még mindig nagyon tetszik a hangulata ezeknek az epizódoknak. Az a jelenet, amikor ebben a részben a Fiú megmutatja Anakinnak a jövőjét még mindig libabőrös. Ja és Sam Witwer is ennél a történetszálnál kölcsönözte először a hangját egy TCW szereplőnek, úgyhogy nagyon sok pozitívuma van, ami miatt kifejezetten jó volt újranézni ezeket a részeket. Azok után, hogy a Rebelsben is visszatért valamilyen szinten a Mortis örülnék neki, ha lennének még esetleg terveik ezzel a szállal, mert a negatívumok közé azt sorolnám, hogy azért még mindig homályban vagyunk sok mindennel kapcsolatban és nagy potenciál lenne ebben a szálban, úgy hogy az új érában elkezdték egyre jobban bevezetni a köztudatba a Jedi vs Sith szembenálláson túli erőérzékeny frakciókat.

Ez nekem is eszembe jutott tegnap elsőre, de az itt látható bolygón csak egy nagy lyuk van, míg a Starkilleren szinte két félgömb van. Egyébként a Teharos elmélet teszik, jó lenne ha ezzel is összekötnék Resistance-t a filmekkel.

Valószínűleg még elszántabb lesz, bár az elszántságával eddig sem volt probléma. Arra tippelnék, hogy hamarosan Tamék előtt fel fogja fedni, hogy valójában miért van itt, bár ez függ attól is, hogy ők hogyan reagálnak mondjuk a Hosnian katasztrófájára. Mondjuk nem hiszem, hogy Tamnek az ER szimpátiáját nagyon továbbvinnék és ő is fontos szövetséges lehet egy esetleges összeesküvésben a Colossuson, bár ha Neekut is bevonnák egy ilyen titokba az lehet nem sokáig maradna titok. Kazzal nekem az a problémám, hogy tud sokkal normálisabb is lenni és erre a kétbalkezes szerepre ott van Neeku is. Visszaolvasva a topikokat (most pótoltam az idei összes részt) a Bibos epizódnál ahol sokaknál kiverte a biztosítékot Neeku gyengelméjűsége, az például engem annyira nem zavart. Őt el tudom fogadni, hogy egy ilyen egyszerű, együgyü teremtés, olyan Jar-Jar szerű, aki szórakoztatja a gyerekeket. Kaznál úgy érzem, hogy sokszor mintha direk hülyének tettetnék, pedig pont ő cáfol rá arra hogy nem az, amikor fontos információkat szerez meg az ER-ről. Amúgy nem akarom ilyen fekete-fehéren látni a dolgokat, vannak jó poénok is, a Synarás részben pl jól játszottak rá arra, hogy van itt egy éretlen kamaszfiú aki szerelmes és sokat képzel magáról (ez a pilótatudására is igaz) és aztán abból jön a kínos jelenet, hogy ezt nem viszonozzák. Az pl jó volt, illet a karakterhez, esetlen volt, bénácska, de ebben a részben ezek poénok nem volt így eltalálva.

Tegnap befejeztem a Horizon Zero Dawnt, de még mindig a hatása alatt vagyok. A legnagyobb elismerésként azt tudnám mondani, hogy 110+ órát tettem bele, amivel a két New Game+ trófeán kívül minden elérhető jutalmat megszereztem, minden egyes zegét-zugát felfedeztem a világnak, minden küldetést, feladatot, fegyvert, fejlesztést amit lehetett mecsináltam... és még mindig nem untam meg. Több, mint két hónap volt míg ezt belepakoltam a játékba, de ha időmilliomos lennék most azonnal újra tudnám kezdeni és megint végigjátszani (az külön öröm, hogy amúgy a megszerzett felszerelést tovább lehet vinni a New Game+ végigjátszásra, ami annál a különleges páncélnál nagyon hasznos lehet az Ultra Hard trófeáért). Ez volt az első PS4 játék amit teljes egészében végigjátszottam (a többit amit párhuzamosan játszottam vele azért is függessztettem fel, mert csak erre akartam koncentrálni,de majd most folytatom a Pókembert), de csak ezért az egy játékért már megérte megvenni a konzolt és ha a folytatás csak PS5-re jönne ki, akkor már most azonnal befizetnék rá. Nagyon tetszett, hogy mennyire aprólékosan ki vannak dolgozva a részletek, a történet, a karakterek az élővilág. Vizuálisan olyan gyönyörű volt a játék, hogy még tegnap a finálé előtti csatánál is képes voltam rácsodálkozni, hogy milyen szép az egész környezet. Sokszor el is vesztem a természetben és a fő szállal csak később haladtam, emiatt volt, hogy bizonyos dolgokat hamarabb felfedeztem, mint kellett volna (gondolok itt a cauldronokra), viszont akkora a bejárható terület és kellőképpen változatos, a mellékküldetések is jók, úgyhogy rendesen el lehet benne veszni. Két dolog volt, ami nem annyira tetszett. Az egyik a vadászati próbák. Itt volt néhány, ami kifejezetten szivatósra sikerült és csak sokadik próbálkozásra tudtam teljesíteni a megadott időkereten belül, de ez még a kisebbik rossz volt és később a megfelelő fegyverekkel már könnyebben ment. Ami jobban zavart az a vadászat volt, ami a fejlesztésekhez kellett. Eleve nem volt túlságosan kedvem ilyen védtelen kisállatokra lövöldözni, abba a morális narratívába sem igazán illeszkedik ez, hogy a játék során többször is hangsúlyozzák a természet és az élet megőrzésének fontosságát. Mégis, ahhoz hogy megszerezzem a játék által felkínált fejlesztéseket (és mivel maximalista vagyok meg is szereztem) halomra kellett lőnöm a mosómedvéket, mókusokat, nyulakat stb. Ugyanis nem volt mindegyikben az a komponens, ami nekem kellett, volt, hogy csak a hetedik, nyolcadik tetemben adta be a játék azt a csontot, ami nekem onnan kellett. Ezzel együtt is nagyon tetszett ez a játék, ott van a helye a kedvenc játékaim között és még a húzós játékidő ellenére is még az idén újrajátsszom majd.

A szerencsejáték a vesztesek sportja... azért itt a kockadobásnál a mester biztosra ment, hogy nehogy a vesztesek oldalára kerüljön. Azt szokták mondani, úriember biztosra nem fogad, de hát Qui-Gon itt csak az Erő akaratát követte.

Boldog névnapot.

Tetszik ahogy egyre közelebb kerülünk a VII. rész kezdetéhez és közben láthatjuk, hogy a háttérben hogyan jutottunk el odáig ahol elkezdődik a film. Amikor Poe eljön BB-8-ért, hogy elvigye a Jakkura, rötön felmerült bennem, hogy az eddigi sokszor kifejezetten könnyed, humoros kalandozásoknak akkor vége. Egyrészt mert az erőviszonyok megváltozása, meg a háború kirobbanása már a küszöbön áll, másrészt az eddig megszokott csapatdinamika is megbomlik. BB-8 távozása azért is egy kicsit fájó, mert az új főszereplők mellett, ő volt az akit már ismerhettünk és mégis minden részben ott volt a főszerepben (Poe, Phasma, Leia csak ritkábban tűnt fel), másrészt mert nagyon hozzánőtt a csapathoz. Ugyan kaptak egy "pótlást", de nem tudom vele mennyire fog működni a csapat. Emellett ott van Tam is, aki már az előző részben is kissé kívülálló volt. Ott még kezdetben naivan szemlélte az Első Rend ténykedését, de most már tisztán látszik, hogy őt kihagyják valamiből, és ahogy Yeager mondta, hogy vannak dolgok amiket nem értene meg ez előrevetíti számomra, hogy ahogy a légkör mégnikább ellenségessé fajul az Első Rend térnyerése miatt, ebből lehetne majd egy érdekes konfliktus. A negatívumok közé azt sorolnám igazából, amit már feljebb is említettetek, hogy Kaz megint kissé hasonlított korábbi szerencsétlenkedő önmagára. Voltak részek, ahol ugyan kétbalkezesen is de jól feltalálta magát váratlan helyzetkben, még némi fejlődést is mutatott, itt viszont olyan volt, mint néha Jar-Jar a Clone Warsban. Olyan mintha egyszerre lenne ő a hős és a comic relief is (bár ez utóbbi szerepre ott van Neeku is) és itt sokszor olyan infantilis poénokat írtak rá, ami nálam nem egyeztethető össze azzal, hogy egyébként milyen fontos karakter és milyen értékes információkat tud szerezni és mennyire kompetens is tud lenni. Legalábbis itt Poe mellett nagyon éles volt a kontraszt. A folytatásban kíváncsi leszek, hogyha most már tényleg ott tartunk, hogy az Első Rend bekeményít, akkor a velük szemben egyébként is elégedetlenkedő platformi polgárokat esetleg meg tudja e szervezni Kaz (akár Yeager bevonásával) valamiféle ellenállásba és hogyan befolyásolja majd a nyílt konfrontáció, az ÚK lefjezése a Colossus mindennapjait, beleértve a csapaton belüli dinamikákat.

Ahogy elkezdtem olvasni a kommented, úgy húzódott folyamatosan mosolyra a szám... aztán a mondat végére értem.

Kissé megkésve - de még időben - én is boldog karácsonyt kívánok mindenkinek!

Megjelent a héten Mourinho kirúgása után egy nagyon érdekes cikk vele kapcsolatban. Nem annyira sportszakmai, inkább pszichológiai-filozófiai aspektusból megvizsgálva a Mourinho jelenséget. Mindenesetre ezt az elméletet tekintetbe véve helyére kerül sok minden a közelmúltbeli - sokszor érthetetlen - viselkedésével kapcsolatban, meg úgy általánosságban a karrierjét tekintve is. Szóval mi a hasonlóság Mourinhóban és Napóleonban(?): https://www.irishtimes.com/sport/soccer/english-soccer/ken-early-like-napoleon-mourinho-is-the-outsider-always-trying-to-prove-himself-1.3736207

Ez megvan, csak így olyan, mintha kvázi egy plusz gomb lenne rajta (a Horizonban is ezzel lehet felhozni leggyorsabban a mapot), de a touchpad funkcióját még a játékokon belül nem tapasztaltam, hogy lehetne használni (Uncharted 4, Horizon Zero Dawn, ezzekben legalábbis nem). Sajnos nincs annyi időm játsszani, mint ahány játékot vettem, a Horizonnal is elég lassan haladok, de nagyon tetszik a játék. A hangok, a zene, a látványvilág mind fantasztikus. A színek, a fények elképesztőek. Amikor a naplementénél minden vörösbe borul, vagy éjszaka azok a sejtelmes zöld színek az égbolton, meg a "szentjánosbogár szerű világító fénypontok a fűben" úgy magukkal tudnak ragadni, hogy van, amikor csak úgy elkezdek barangolni valamerre és nem is foglalkozok semmilyen küldetéssel, csak úgy gyönyörködök a játékban (talán ezért is haladok még pluszba lassan a sztorival). Mondom egyébként mindezt úgy, hogy egylőre még nem 4k-ban játsszom. Van egy rész még a játék elején, ahol az a feladat, hogy ilyen vadászati próbákat kell időre teljesíteni... itt én mindegyiknél elnyertem a blazing sunt, de a küldetést jelző fehér pötty még mindig ott van a térképen. Most ez azért van, mert itt mindig újra és újra lehet próbálkozni, hogy még tovább javítsam az időmet, vagy ez valami glitch és hasonlóan a többi teljesített küldetéshez ennek is el kellett volna tűnnie a térképről?

Még lehet, hogy elkaszálják majd menet közben, de ha jól vettem ki a videóból, akkor mintha az lenne az előnyük a KotOR-ral szemben, hogy ez itt nem egy már megjelent játék újradolgozása lenne, hanem saját ötletek, egy eleve el sem készült játék alapján. Mindenesetre én nagyon örülnék neki, ha megvalósulna!

Félévadzáró epizódnak remek volt. Több szereplőt is felvillantott a sequel trilógiából (Leia, Poe, Phasma egyidejüleg volt jelen), emellett azért mégis csak Kaz volt a főszerepben, aki szerintem nagyon jól volt kiegyensúlyozva ebben az epizódban. Egyrészt nem voltak túlzásba vive a képességei (gondolok itt arra, hogy nem egy szuperkém és a lövöldözés sem megy neki tökéletesen), de azért megmutatták, hogy van benne potenciál, nem csak lelkes, tehetséges is és képes feltalálni magát szorult helyzetekben (erre egyébként az egész évad során volt példa, de itt a végjátékban nagyon jól megmutatkozott). Ami miatt szintén jó volt így félig meddig befejezőnek ez az epizód, hogy jobban behozta az Első Rendet a képbe. Eddig az ER-el kapcsolatos optika leginkább a Kolosszus fókuszában volt hangsúlyos, most azonban jobban nyitottak a nagypolitika felé is és bepillantást nyerhettünk abba kényes hatalmi-pozíciós helyzetbe, ami az ÚK-ER-Ellenállás háromszögében zajlik. Azáltal, hogy korábban inkább egy lokális ügy mentén ismerhettük meg ezt a konfliktust nem volt unalmas, de ezáltal hogy nyitottak más irányba is jobban képes ellátni azt a szerepet a sorozat, hogy felvezesse akár a VII. rész eseményeit. Remélem még több betekintést engednek majd hasonló módon az évad második felében is ebbe a hatalmi hármas játékba. Az epizódban sok kis apró részlet volt, ami elnyerte a tetszésemet, kezdve a két droid aranyos találkozásától tovább menve Phasma szerepeltetéséig. Ő nem csak ebben az epizódban, de úgy általánosságban a sorozatban sokkal félelmetesebbnek tűnik, mint a filmekben. Tetszett a Poe és Kaz közötti viszony, amelyben Poe egyfajta mentorszerepet látott el Kaz mellett, aki láthatóan felnéz rá és nagyon támaszkodik a tanácsaire. Ezzel együtt, ahogy Ti is leírtátok Poe nem minden tekintetben testesíti meg a bölcs mentor archetípusát, ő maga is sokszor felelőtlen, forrúfejű döntéseket hoz. Kaz a harcejelenetknél is sokszor hagyatkozott a találékonyságára, mikor elbújt a rohamosztagosok elől, vagy hát a végén is ő zúzza le azt a folyosót, amivel elvágja az üldözők útját, de az űrcsatában éreztem azt, hogy szintet lépett. Meglepte Poet és szerintem az elismerését is elnyerte ezzel a manőverrel. Azért örülök annak, ha Kaz nem csak amiatt kap fontos szerepet az Ellenállásban, mert nincs elég emberük, hanem ő maga is bizonyítja, hogy igazán hasznossá tud válni idővel!

Én is most váltam konzoltulajdonossá (egy PS4 Pro-t vettem). Beszereztem a PS Store-ból a Horizon Zero Dawn Complete Editiont (ez volt az a játék nálam, ami miatt már tavaly is elgondolkoztam a konzolvásárláson), a God of Wart, meg a Witcher 3-ból a GOTY változatot (ezzel PC-n is játszottam, csak nem full-on és nem is toltam végig), valamint egy ismerőstől kaptam pár lemezes játékot is, hogy azokkal is kipróbáljam (így jutottam hozzá az Uncharted 4-hez). Még csak ismerkedem a technikával, de nagyon tetszik. Van néhány dolog ami nem teljesen világos, például a controlleren lévő touchpad mi célt szolgál, egyáltalán hogy lehet működésre bírni?

Köszi a feltöltéseket, az utóbbi időben mindig a Te indavideós linkjeidről néztem a sorozatot.

Mostanra értem utól magam az elmúlt hetekben kihagyott részekkel. Tetszett ez is, azt emelném ki, hogy Tamet jobban megismerhettük és most egy kicsit közelebb is került hozzám (igazából eddig Kaz-en kívól nem sok szereplő volt, akihez kötődni tudtam volna). A "barátsága" Synaraval is érdekes volt, kíváncsi leszek ebből mit hoznak ki, Synaratól ez csak elterelés volt a végén egy későbbi nagyobb támadás miatt, így megőrizve az álcáját még értékes lehet (bár ennek ellentmond, hogy úgy néz ki Doza mégis szövetkezhet az Első Renddel, akkor meg a kalózok lehúzhatnák a rolót), vagy tényleg Tam felé mutatott őszinte érzései után megváltozott és feladja a kalózéletet. Mindesetre az tetszett, hogy itt Tam majdnem fontosabb szereplő volt, mint Kaz, mivel akárhogy is alakul Synara sorsa Tam kulcsszereplő lesz. A másik dolog ami tetszett az a kalóztámadás, valahogy ezek a fazonok inkább "kalózosnak" tűntek, mint Hondo kompániája, legalábbis ez alapján a néhány fosztogatós képkocka alapján nekem ez az érzésem támadt. Jópofák azok a dizájn elemek is, hogy visszaköszönnek a régik korok egyes részletei egy-egy hajón, vagy páncélon, esetleg fegyverzeten, de vagy nagyon leharcolt állapotban, vagy átértelmezve azt, ezzel nagyon érződik, hogy ez itt egy új éra és ez már a sequel-hez kötődik.

Egy olasz edzőtől ilyen botrányos védekezést én még nem nagyon láttam. Az is lehet persze egy kérdés, hogy a mindenkori magyar válogatott Észtország ellen kaphat e három gólt (legyen bárki is az edző), de konkrétan az a harmadik gól, amit összehozott Kádár meg Gulácsi (két egyébként nemzetközi szinten is rutinos játékos), az még a Megye III-ban is gáz lenne!!!

Kitöltöttem, bár nem nagyon fogyasztok ilyesmit. Egyébként ennek a felmérésnek mi a célja? A legtöbb kérdés, mintha a cukorral lett volna kapcsolatban, erről eszembe jutott egy Hamvas Béla idézet: "a cukor a hazugság szubsztanciája".

Ez a rész is tetszett. A kalózok behozatala a történetbe nagyon jó ötlet volt. Az elején egyetértek Ody-val, hogy Kaz nagyon gyerekesen viselkedett, de azért volt néhány kifejezetten jól sikerült helyzetkomikum is közte és Grevel között. Kaz beilleszkedési nehézségeit jól mutatta be az a pár jelenet, ahol azt látjuk, hogy az előző részben való helytállásának ellenére sem találta még meg tökéletesen a helyét itt az állomáson és érzelmileg nagyon kötődik azokhoz a megszokott dolgokhoz, amelyek a múltjához kötik (az első trófe a kitüntetett jelentősége, amit aztán egy poénos szerepet is kapott, mint ajtókitámasztó, tetszett ez az ironikus megoldás). Az akciójelenetek és hajók még mindig baromi jól néznek ki. Ezek a kalózhajó dizájnok is remekül sikerültek, az egész támadás nagyon jól nézett ki, főleg úgy a háttérben azokkal a sötét fellegekkel, nagyon eltalálták azt jelenetetet, amikor berepülnek. A lakosok óvóhelyre menekülésével, pedig jól érzékeltették, hogy itt komoly dologról van szó és megadták a feszültséget a kalózok érkezésének. A csatában egyedül az nem tetszett, amikor szerintem teljesen feleslegesen volt egy olyan jelenet, amikor Kaz és Grevel felkenődik az egyik kalóz szélvédőjére, majd vissza is pottyannak ugyanoda, ahonnan indultak. Azért viszont külön piros pont, hogy az epizód végi feloldást nem Kaz hősiességével érték el, hogy bepattan egy vadászgépbe és ő is segíti visszaverni az ellent, hanem inkább az eszére támaszkodott és megoldotta ott helyben a problémát. Phasma megjelenésének a sztoriban pedig külön örülök, mert egyrészt már beteaselték az előző részben, másrészt egy újabb filmes karakterről tudhatunk meg többet és nem utolsó sorban itt Phasma igazán badassnek tűnik.