Wilde

A kedvenc jelenetem itt is a Coruscanthoz kötődik, mégpedig az emlékezetes "színház-jelenettel". Darth Plagueis a Bölcs legendája... ahogy Palpatine előadja, az valami zseniális. Az egész prequel során úgy érzem ebben a jelenetben összesűrűsödik az öreg minden egyes fontos attribútuma. Ahogy elküldi a körülötte ülőket, ahogy játsszik Anakinnal... itt már nem a gondokkal terhelt kancellárt láthatjuk, hanem a proaktív, az irányítást keményen kézben tartó nagyurat. Olyan finoman manipulálja Anakint és húzza el előtte a mézesmadzagot, hogy az valami fantasztikus és ebben rejlik Palpatine igazi ereje, nem az Erővillámokban, vagy a fénykardforgatásban. A másik jelenet, ami még idekívánkozott, az az utolsó Tatooine-on látható zárókép. Sok emlékezetes zárójelenet van a Saga-ban, de nekem mégis ez a kedvencem. A RO-t leszámítva ez a legsötétebb darab az egész szériában (a nagy eseményeket tekintve, talán a legsötétebbnek is mondható), mégis úgy érzem ennek az epizódnak van a legszebb vége. Az a póz, ahogy Owen és Beru állnak, a sivatagi naplementébe és a távolba néznek már önmagában egy reményteljesebb jövő felé való fordulást mutat, ráadásul ott van a kezükben a kis Luke, aki szó szerint az új reményt képviseli... ehhez hozzájön a jelenet szimbolizmusa, a lemenő nap, ahogy a fény is kiveszik most egy időre a galaxisból (a sötétség és a sithek uralma következik), de ott van a remény, hogy újra felkel majd és ehhez ott van Luke, illetve maga az ikernapok ahogy lenyugszanak is nagyon szépen párhuzamba állíthatók az ikergyerekekkel akik az új reménységet képviselik. Mindez megspékelve John Williams fantasztikus zenéjével egy olyan elegyet alkot, ami miatt nem érzem olyan nyomasztónak ennek a filmnek a végkifejletét, a galaxisban bekövetkezett események ellenére.

Azt hittem szorosabb lesz, de akkor irány a döntő:

A kedvenc jelentem ebből a filmből egyértelműen az üldözés a Coruscanton. Ahogy Anakinék belevágnak a város éjszakai forgatagába az nagyon tetszik, olyan igazi nagyvárosi hangulata van, megannyi járművel, különböző fajú lakókkal, akik ide-oda igyekeznek. Tényleg érződik, hogy ez a Köztársaság és egyben a messzi-messzi galaxis központja. A kocsmajelenet az alsóbb szinteken pedig szintén nagyon hangulatos volt, nem olyan, mint a Mos Eisley kocsma, talán nem annyira dúrva, érdes, mocskos hely, de itt is vannak fura arcok és veszélyes figurák (emellett a humor is megjelenik Obi-Wan és a halálpálcás díler képében). Ahogy Dzséjt írta a pcgurus cikkében sokkal élettel telibb helynek tűnik a galaxis a prequelekben és ezek a kis apró hétköznapi szituációk nagyon jól működnek A klónok támadásában.

Kylo-ra szavaztam és kissé meglepett az eredmény, hogy ilyen jól áll. Azért az nem semmi, hogy már most két film után ilyen a népszerűsége és még nem is láttuk az utolsó részt.

Nekem a 17. is jó, ha úgy alakul.

Tegnap elkezdtem újranézni a filmeket, így jövő hét keddre végezhetek a TLJ-al és már rengetegszer láttam ezt is, mégis még mindig elkap az a gyermeki érzés, ami Anakinon is tükröződik, amikor először megpillantja Coruscant felhőkarcolóit. Mindig is szerettem a nagyvárosokat és mikor a SW-ban láthattunk egy egész bolygónyi méretű hatalmas várost, az rögtön a kedvencemmé vált (bár talán a Klónok Támadásában ez jobban kidomborodott). A kedvenc jelenetnek azonban én is inkább a film végi hármas fénykardpárbajt mondanám, ahogy megjelenik Maul és megszólal a Duel of the Fates az még mindig libabőr (a kedvenc JW témám) és ebben a párbajban van minden, akció, érzelmek, áldozat, katarzis és azt hiszem ettől az ez a Saga ami, egy fantaszikus űreposz!

Nekem jó lenne, bár szerintem jobb lenne 16-án felvenni és akkor többi idő/lehetőség lenne a hallgatóknak meghallgatni, mintha közvetlenül a premier előtti este vesszük fel. Beszélhetnénk az elején röviden végigmenve általánosságban a Sagán (ebbe beleférnének a TLJ-ról esetleg még el nem mondott gondolatok is) és annak tükrében, hogy spoilermentesen ki mit vár a IX. résztől, mert ez a film most egy különleges korszakhatár is lesz egyben.

Most már Palpatine végső győzelmében reménykedek, hogy ilyen jól szerepelt, az engem is meglepett, de kellemesen. Az esetleges baby yodás érzelmi zsarolási próbálkozásoknak nem engedve Kylo vs. Palpatine döntőt és a sötét oldal győzelmét várom... vesszenek a széplelkű jedik!

Nekem ez volt eddig a kedvenc epizódom a sorozatban, végig nagyon szórakoztató volt (idén talán csak a Watchmen egyes epizódjait élveztem jobban ennél). Pont tegnap kezdtem el a Saga újranézését és ez a vonal szép emlékeket ébresztett bennem, hogy elromlik valami egy hajón és le kell szálni a Tatooinera megjavítani. Annak is örülök, hogy a filmek és az animációs sorozatok után, az élőszereplős sorozatból sem maradhatatott ki a Tatooine, egyfajta kontinuítást és állandóságot képviselve a SW világán belül. Megint jó volt, ahogy apró adagokban, de csepegtetik az információkat a galaxis állapotáról. Igazából az egész sorozatnak nagyon bejön ez a koncepciója, ahogy talán Bomarr is utalt erre korábban, hogy egy szűk szeletét látjuk a galaxisnak, távol a nagy horderejű eseményektől, a jediktől, az Új-Köztársaságtól és inkább egy olyan rétegre helyeződik a hangsúly, ami korábban inkább csak a háttérben jelent meg. Ezt pedig itt úgy tudják megoldani, hogy egyrészt ez a koncepció megmarad, másrészt viszont néha kikacsintanak a közben bekövetkező változásokra. Itt megtudhatjuk, hogy mi a helyzet a Fejvadász Céh és a Tatooine kapcsolatával, de az egész kocsmai jeleneten érződik (nem csak a csapos miatt), hogy ez már egy másik korszak, itt egy új világ van kialakulóban, persze még azzal, ami ennek az átalakulásnak minden bizonytalanságával együtt jár. A Tatooine persze továbbra sem lett egy barátságos hely, mégis valamennyire nekem most egy új arcát mutatta. A fejvadászos szál kissé kiszámítható volt, mikor mondta a srác, hogy be szeretne kerülni a tagok közé, már sejtettem a rész egyébként kifejezetten erős kezdése után (az űrcsata), hogy minden valamirevaló fejvadász számára a Mando és kis útitársa fontos célpontot jelent és várható volt, hogy Toro el fogja árulni és ellene fordul. Ezzel együtt az egésznek a kibontakozása roppant szórakoztató volt. A buckalakókat, talán most láthattuk először civilizált módon viselkedni és kiderült, hogy a felszín alatt ők is komplexebb jelenségek, mint pusztán primitív ellenségek és az is jó volt, ahogy reflektáltak arra, hogy mit gondolnak a buckalakók az ide települőkről és vice versa. Az egész üldözésben mégis az volt a legjobb, ahogy érzékeltették a különbséget, hogy milyen egy igazán jó vadász és milyen egy zöldfülű újonc. A klasszikusokban mindig zavart, hogy Boba Fettet ugyan mindig nagyon badassnek ábrázolták csak igazán sohasem derült ki, hogy miért, aztán az előzményekben láthattuk Jango Fettet, akinek a hírnevét alá is támasztották a jelenetei. Itt a főhős már nem először bizonyítja a képességeit, de most talán még kontrasztosabban jött ki. Nagyon tetszett az akció jelenet ahogy elfogták a nőt és a Mando végig higgadt, kimért stílusa, ahogy viselkedett a harc közben is. Nagyon hangulatos volt az egész jelentsor az esti szürkületben a dűnék között, bár a dűnetengernek mindig megvan az a maga varázslatos hangulata, amiért kifejezetten örültem, hogy ez ebbe a sorozatba is bekerült, nálam már-már szinte elválaszthatatlan a SW-tól ez a helyszín. A kicsi yoda továbbra is nagyon aranyos, úgy éreztem, hogy most is felvillantották előttünk, hogy akár itt is maradhatna, szerető otthonra lelhetne a kicsi, de úgy érzem, hogy nem csak a továbbra is érvényben lévő körözés, hanem a Mando és közte kialakult kapcsolat miatt is nekik együtt kell maradniuk. Hiába hagyta ott egyedül a hajón, mégis úgy érzem, ők már-már elválaszthatatlanok, legalábbis egyelőre. A Mandonak mintha egyfajta célt és küldetést is adott volna ennek a kicsinek a megmentése, kilépve abból a korábbi kerékvágásból, ami a fejvadász célpontok monoton leszállítását jelentette. Persze ott van a Törzs, a mandalori identitás, ami egy közösséghez tartozás (a harmadik rész óta egyre elvenebb és élőbb) érzését adhatja meg számára, ez a kapcsolat viszont mégis sokkal intimebb és személyesebb, ami közte és a kis yoda között kialakult. A cliffhanger meg a végén... hát talán az első epizód óta nem vártam még így a következő részt, bár akkor csak pár napot kellett várni. Mindenesetre Filoni nálam továbbra is a második számú ember Lucas után, ha a SW-ra terelődik szó, nagyon jó, hogy ő is itt van a fedélzeten ennél a sorozatnál is!

A tegnapit sajnos kihagytam (bár Donát fenyegetése után úgysem mertem volna másra szavazni), most viszont fájó szívvel bár (Qui-Gont is nagyon kedvelem), de leszavaztam az öregre! Következő körben jöhetne egy Yoda vs. Palpatine deathmatch.

Ahsoka feltűnésével nem kellene egyébként feltétlenül integráns részét képeznie a sorozatnak. Én ezt úgy tudnám elképzelni, hogy a kis yoda leginkább az első évadban kapna fontos szerepet, nem hiszem, hogy hosszú távon komolyabban számolnának vele, mint a Mando útitársa (bár erről nincs információm) és ebben az esetében egy évad végi búcsú jól jöhetne ki Ahsokával, ami nem jelenti azt, hogy ez a szál, az Erő és a jedik (bár Ahsoka már régóta nem jedi, hivatalosan sem és magát sem tartja annak) nem kerülnének be jobban a Mandalorian világába, mint ahogy már eddig is részét képezték. Tehát Ahsokától valami ilyesmi megjelenést látnék szívesen, hogy komolyabban "betolakodjon" ebbe a képbe, amit itt a galaxisról a sorozatban kapunk, az szerintem is idegen lenne a koncepciótól, csak a rajongók felé lenne egy kikacsintás (mint Maul a Solo-ban)... egyébként, ha nem itt, de valamelyik sorozatban szerintem fel fog tűnni Ahsoka élőszereplős formában előbb, vagy utóbb.

Ahsoka régóta várt élőszereplős bemutatkozásának én is nagyon örülnék, cliffhangernek sem lenne rossz, bár ezt egyszer már (Rebels 1. évad finálé) ellőtték. Mondjuk lehet az Obi-Wan sorozatban szivesebben látnám Ahsokát élőben, mert a sorozat időbelisége miatt ott egy fiatalabb Ahsokát láthatnánk (kb. mint a Rebelsben), akinek Obi-Wan-nal közös múltja is van. Ezzel együtt Ahsoka karakteréhez nagyon illene, hogy ő vegye gondozásába a kis erőérzékeny yodát, nála jobb helyet nem igen tudnék mondani neki és tényleg látni őt a sorozatban az nagyon nagy plusz lenne és újabb összefűző kapocs az animációs és az élőszereplős vonal között.

Azt mondta, hogy tudja, hogy a Fejvadász Céhtől jött és azt hitte, hogy egy nyomkövető van rajta... ebből én arra következtetnék, hogy az esélye megvan, hogy valami korábbi cselekedetéért felkerülhetett egy korongra, de nem biztos benne.

Ezek az anya-fia/apa-fia párharcok mindenképpen nagyon érdekesek lesznek, nem tudom a random generator, vagy az Erő akarta e így, de pikáns párosítás lesz mindkettő. Azt ugyan már az előző körben elsütöttem, hogy előrehozott döntő, de az Anakin vs Luke megint egy ilyen párosításnak tűnik, ami akár döntő is lehetne. Mindenesetre most Luke-ot mindenképpen erősebbnek érzem és szerintem idén megnyeri a Madnesst. Neki nagyon sokat használhatott a TLJ, úgy látszik az ittenieknek nem erőszakolta meg a gyerekkorukat Rian Johnson. Ettől függyetlenül nekem a legjobban a Qui-Gon vs. Palpatine párharc tetszik, ott akárki jut tovább annak én örülni fogok és titkon reménykedek egy döntős szereplésben is... persze azért megvan a favoritom:

Elolvasva ezeket a szivárogtatásokat, magam sem tudom megindokolni miért, de így is baromira várom a filmet... pedig itt egyik felmerülő ötlet borzalmasabb, mint a másik. Még Kylo visszatérítését csak lenyelném (ezzel együtt eleve rossz húzásnák és önismétlésnek tartom) főleg, hogy Palpi mellett nem lenne neki mozgástér a sötét oldalon... de ne ilyen izzadságszagúan kivitelezzék már.

Ráadásul ez így egy közösségi élmény is egyben.

Ilyenkor már meg is van az ajándék a fa alá rögtön.

Az igazat megvallva egyikük sem a kedvencem, Leiát kedveltem mindig is az OT hősei közül a legkevésbé (Luke-al ellentétben ezen a ST sem sokat változtatott), Padme karaktere pedig a PT alatt részről részre fokozatosan halványodott és összességében a jelentőségét tekintve Leiát erősebbnek érzem, még ha nem is kedveltem úgy igazán sosem. Emlékszem amikor 10 évesen láttam A klónok támadását szerelmes voltam Padmébe, ezért itt ő kapta a szavazatomat, de elvonatkoztatva ettől nálam az egész SW legjobb női karaktere toronymagasan Ahsoka!

Nekem tetszett az epizód, a korábban látott erényeit a sorozat itt is hozta számomra, a hangulat itt is tökéletes volt, a főhős és a kis yoda közötti interakciók itt is remekül működtek és több új erős női karaktert is megismerhettünk ebben a részben, úgyhogy leszámítva azt, hogy az alapsztori már egy kicsit elkoptatott, maga az epizód kivitelezése nagyon jól sikerült. A kicsi továbbra is imádnivaló és fantasztikus ahogy nonverbálisan is tökéletesn kifejező tud lenni a nézésével, a füle mozgatásával, vagy akárcsak a puszta jelenlétével egy-egy jelentben. Amikor a Mando és Cara először harcolnak egymással és ő meg csak ott áll felettük a levesét szürcsölgetve az ez egyik kedven jelenetem az epizódban. Azt is díjaztam, hogy nem túl sok időt húztak el a falusiak felkészítésével és a csatára való felkészüléssel, itt talán először éreztem azt, hogy jobb volt ez így, hogy ilyen kompaktabb a sorozat terjedelme és egyből belevágtak az akcióba. Csatlakozva Dzséjthez, AT-ST nem nézett még ki ennyire fenyegetően, de a harcjelenetek mellett azért volt idő a karakterekre is. Tetszett Cara és a Mando párosa, remélem látjuk még őket együtt, csepegtettek némi infót a Birodalom utáni világról is, akit még kiemlnék az a falusi nő volt, aki majdnem levette a Mando sisakját. Itt egy kicsit bepillantást nyerhettünk a mandalori életforma ezen részébe is, hogy milyen áldozattal jár, milyen lemondások kísérik ezt az életet. Itt mintha egy kósza pillanatig átadta volna magát annak az elképzelésnek ő is, hogy milyen lenne, ha itt maradna, de aztán ez persze csak egy múló pillanat volt. Úgy érzem az identitásának legmélyebb rétegeit jelenti számára a mandalori életforma, ha levenné a sisakját ekként az emberként kvázi megszűnne létezni, viszont a karakterábrázolás szempontjából azért is volt ez egy fontos lépés, mert azáltal, hogy felvillantották előtte, hogy miről mond le, mit veszít, így csak még inkább megerősödött a mandalori identitásában. THIS IS THE WAY

Remélem ez tényleg megmarad a rajongói fantázia keretei között... Palpi esetleges klónozásánál is már jelentősen kileng a hülyeség-barométerem.

Én már most maradok Palpatine mellett (bocsi csoli), ha már egyszer valamilyen formában úgyis aktuális lesz a filmmel kapcsolatban...

De hát ő nem olyan, mint a többi hutt akiről hallottunk... legalábbis így mutatkozott be, de aztán kiderült, hogy azért elég dörzsölt ő is. A droidja egyébként szintén hatalmas forma, nagyon tudott lelkesedni a versenyek alatt is, mintha be lett volna állv... lehet belébújt a kóboráram.

Egy kedves kis filler epizód volt, egy igazán különleges vendégszereplővel. Frankie a hutt kaszinó tulajdonos hiába próbált meg bevetni minden piszkos trükköt hőseink ellen és csalt ahol csak tudott, egyszerűen nem tudtam haragudni rá. Személyében egy nagyon jópofa, vicces, könnyed stílusú karaktert kaptunk, aki mindemellett nem riad vissza a csalástól és a fair playt hírből sem ismeri, de a végén azért állja a szavát. Úgyan itt sem kerültünk közelebb az olyan nagy horderejű eseményekhez, hogy mi zajlik a galaxisban, mi a helyzet az Ellenállás és az Első Rend konfliktusában, de néhány elejtett mondat azért segített kontextusba helyezni az epizódban látottakat. A háború Frankie üzletét is visszavetette, tetszett az utalás a Canto Bightra is, a Colossus pedig továbbra is küzd az új helyzet megoldásával, most ezzel az akcióval két legyet üthettek egy csapásra (felrázni a morált és egy kis pénzt szerezni is sikerült). A csapaton belüli dinamikát jól jelezte, hogy maga Doza is Neekura és Kazre is, mint a csapat fontos részére hivatkozik, megbízik bennük és fontos feladattal bízza meg őket (konkrétan az egész állomás rajtuk áll, vagy bukik). Ez egyébként Kaznek megint egy jobban sikerült epizódja volt, nem voltak benne idegesítő hülyeségei és a nap végén ő nyerte meg azt a versenyt, amivel megmentette az állomást és a társait. Az is tetszett, hogy Neekunak is fontos szerepet szántak, ő a műszaki tudását csillogtathatta meg, Kazről pedig ismét bizonyságot nyert, hogy még ha sokszor ügyetlen is, azért repülni azt tud. Az epizód könnyedségét jelezte számomra a sok kis bujaféreg, de igazán akkor mosolyodtam el, amikor két izomkolosszusra felgyúrt példány jelent meg, hogy jobb belátásra térítse az egyezségből kihátrálni próbáló Dozáékat. Egy jó hangulatú rész volt, de azt sajnálom, hogy sokat nem haladt előre a sztori, az ER-nél játszódó történetszál (ami Tam-mel az előző részben egy újabb löketet kapott, itt egyáltalán nem kapott teret) nem volt az epizódban és tekintve, hogy ez az utolsó évad az Ellenállásról is jó lenne többet hallani...

Szerintem ez az előrehozott döntő, aki ezt megnyeri az megnyerheti az egész versenyt! Úgy néz ki ez most Luke lesz, ő kapta az én szavazatomat is - elsősorban a TLJ-ben látottak miatt (régebben nem volt igazán a kedvencem).