Wilde

Boldog karácsonyt kívánok én is!

Ma láttam másodjára és úgy, hogy már tudtam mire számítsak, így jobban is tudtam élvezni a filmet és leginkább azokat a dolgokat meglátni benne, amelyek tetszenek. Bővebb értékelést is fogok majd írni, de valószínüleg csak karácsony után.

Úgy tudom elvileg Jannah Lando lánya lett volna, ráadásul valami olyami volt az ötlet, hogy kifordítják a Rey és a szülei között lévő kapcsolatot (tehát, hogy Rey vár a szüleire a Jakkun, hogy visszatérjenek, itt pedig Lando várt volna a lányára a Pasaanán, hogy visszatér hozzá), de aztán lehet ez is benne volt abba a több, mint 10 perces kivágott anyagban, meg sok is lett volna talán a Skywalker és Solo család, meg a Palpatine család után még a Calrissian családot is behozni a történetbe, de így pusztán a filmből nekem is úgy jött le, hogy mintha rámozdult volna Jannahra a végén.

Ezzel egyetértek, tényleg nagyon jó új helyszínek kerültek be a filmbe, főleg a Kijimi és az ott játszódó jelenetek tetszettek nagyon... viszont mégis az új bolygók mellet a legjobban annak örültem, hogy a Tatooine is feltűnt és ott fejeződött be a történet.

De erről a flottáról ő is akkor szerez tudomást, amikor Kylo elmegy Palpatinehoz nem?

Ez is lehetséges (bár nem emlékszem pontosan, kelleni fog az a második újranézés), de akkor ő ismerte régebbről Palpatinet?

Ide írom, mert úgy láttam Pryde-nak nincs még saját topicja és kapcsolódik is Palpatine-hoz. Amikor még a régi testében van Palpatine, tehát mielőtt leszívná Rey és Ben energiáját, a szeme olyan, mintha vak lenne. Az egyik jelenetben Pryde-nak is átvált ilyesmire a szeme (aztán pislog és visszavált normálisra) és elváltozott hangon, valami olyasmit mond, hogy "minden csatájában ott voltam" (már nem emlékszem pontosan), akkor ott őt Palpatine megszállta? Erről a film után is beszéltünk, de ez nem tiszta előttem...

Várjál és a film végén meghal Rey? Vagy ott is ugy van, hogy csak a sebét gyógyítja és ez csak ilyen gyógyító képesség, ami nem képes valakit visszahozni a halálból?

Nem pont igy fogalmaznám meg, de ahogy a film hozzááll a TLJ-hez, az az egyik legnagyobb negatívuma számomra.

Szerintem, igaza van Donátnak, meg Krandenek (úgy emlékszem ő vetette fel ezt tegnap először a mozi után), tényleg senki más nem vívott így, csak ők. Persze lehet fogtuk a fejünket az ilyen teóriáktól, én most sem békültem ki teljesen vele, de Palpatine koncepciója valamilyen formában meglehetett, már a TFA előtt is... ami közben változhatott persze. A VII. rész szerintem nem egyértelműsíti, hogy Rey feltétlenül senki, ezt leginkább Rian hozta be, szóval szerintem JJ előzetesen sem zárta ki ezt a koncepciót.

Talán a fénykard párbaj a Halálcsillag roncsánál. Egyrészt a legjobban megkoreografált fénykard párbaj az új trilógiában, másrészt Kylo itt volt talán a leginkább elemében, talán le is győzte volna Reyt. Plusz az érzelmi töltete, hogy ismét egy Palpatine és egy Skywalker csapott össze egymással ennél a helyszínnél, ahol a Skywalkernek meg kellett halnia a megváltáshoz, bár itt ezt kifordítottak Leia önfeláldozásával. Tehát nem a gyerek váltotta meg a szülőt, mint a Ep. VI esetében, hanem fordítva, ráadásul Rey először megölte aztán visszahozta, olyan volt az egész, mint egy újjászületés. Eddig a legérzelmesebb összecsapásnak, pont azt a Luke vs. Vader duelt gondoltam a hatodik részből, de most már egyértelműen ez, annyi rétege van ennek az egy jelenetnek, amit külön hosszasan lehetne elemezni.

De, ez bennem is felmerült. Különösen érdekes ez annak tükrében, hogy a TFA előtt mikor jöttek a képek Finnről fénykarddal a kezében, akkor felmerült a rajongókban , hogy jedi lesz, aztán kiderült, hogy az csak félrevezetés, de történet végére mégis oda jutunk, hogy valami köze neki is van az Erőhöz.

Boldog születésnapot!

Tegnap láttam a westendes csapattal, azóta is a hatása alatt vagyok. A film után beszélgettünk még róla, de még mindig baromi sok kérdés maradt bennem. Nem tudom igazán hová tenni ezt a filmet, mert utálni nem tudom, hiszen ahhoz túl sok értékes és számomra tetszetős dolog volt benne, ugyanakkor egyöntetűen lelkesedni sem tudok érte hiszen túl sok félelmem igazolódott be... emészteni kell még és újranézni, addig komolyabb véleményt nem tudok mondani. Kavarognak bennem a gondolatok, érzések, de ez egy záróepziódnál érthető is. Az mindenestre biztos, hogy a RotS marad a kedvenc SW epizódom.

Akármi lesz is, SW történelem... nagyon várom!

A félelem a sötét oldal kapuja. A félelem dühöt szül, a düh gyűlöletet, a gyűlölet kínt, és szenvedést.

Riddick, rendben mehet így akkor, persze benne lesznek az első reakciók is, amúgy kb. 7 pontot írtam amúgy össze, a végén meg még lehet szó arról szabadon ami esetleg nem hangzott el, de ide kívánkozna. Részemről olyan 20.45-től kezdődhetne, legalábbis én annál hamarabb sajnos nem valószínű, hogy tudok jönni...

Nekem is Donáthoz hasonlóan lenne jó, igazából 20.30-tól már szabad vagyok. @Darth Riddick Már korábban volt néhány ötlet a fejemben, hogy miket említhetnénk meg, holnap délelőtt összerendezem egy vázlattá.

Ez nem csak ennél a filmnél, hanem az egész OT esetében is az egyik kedvenc jelenetem és Lucas zsenialitását dícsérei... mikor az első képkockákon az opening crawl után megjelenik a Tantive IV és egy apró ponttá zsugorodva eltűnik a távolba, majd hosszan, méltóságteljesen, tekintélyt parancsolóan beúszik a képbe a csillagromboló. A film formanyelve a vizualitásban keresendő és amit a nyitó szövegben elmondanak nekünk textuálisan, hogy mi a helyzet a világba, itt van az aprócska Lázadás, meg a hatalmas Birodalom és milyen keserves küzdelmet folytatnak a jók a rosszak ellen, azt itt Lucas egyetlen egy képpel rögtön elénk tárta, ami összefoglalja azt, hogy milyenek az erőviszonyok és honnan indulunk. A csillagromboló megjelenése és végtelennek tűnő elnyúlásá pedig mindenképpen ikonikus... így kell elkezdeni egy Sagat!

A végső győztes maga a Fórum! Nagyon jól összeraktad Donát ezt az egész menetrendet, a párharcok is jók voltak, születtek meglepetések is (sajnos néhány karaktertől elbúcsúztunk - Watto, Kaz én mindent megpróbáltam). Remekül felpezsdítette a hangulatot a fórumon a Mandess és nagyon jó volt így várni az új filmet. Kicsit azért is sajnálni fogom, ha két év múlva nem lesz új mozi premier, hogy esetleg az aktuális Madness is elmarad. Köszönjük mégegyszer a munkát és hogy ennyit dolgoztál vele... és természetesen gratula a győztesnek, nem rá szavaztam, de megérdemelte!

@Donát @Darth Riddick Akkor ez a keddi időpont fix? Csak azért kérdezem, mert ha nem rögzítünk adást, akkor máshogy szervezem az estémet, de ha lesz podcast felvétel akkor itt tudok lenni.

Döntsük el kártyán...vagy szkanderban...vagy sör-virsli versenyben.

Öreg ember, nem vénember, vagy ahogy mondani szokás a lenyugvó napnak is megvan még az ereje! (A verseny előtt én sem reménykedtem, hogy Palpi ilyen jól fog szerepelni, hogy akár még a végső győzelemre is van esélye.)

Ennél a filmnél, ami rögtön eszembe jutna, kedvenc jelenetként az talán kapásból a Vader mészárlás lenne a film végén, ilyen félelmetesnek Vadert még sehol nem láttam, mint abban a jelenetben, szinte megállíthatatlan ott, úgy menekülnek előle, mint valami horrorfilmben a gonosz szörny elől. A másik ami kapásból eszembe jutna az amikor a két csillagromboló összeütközik és tönkreteszik a pajzsot... úgy általánosságban ebben a filmben van a kedvenc csatajeleneteim, nem csak a remek kivitelezés okán, hanem itt nem úgy mennek csatába, akik idejöttek, hogy itt most legyőzik az ellenséget, hanem, hogy feláldozzák magukat egy nagyobb cél érdekében. Mégis mindezek előtt azt tudnám mondani, hogy Jyn beszéde az ami érzelmi szempontból a legkatartikusabb. Rögtön egy számára tragikusan fontos esemény után van és ennek ellenére (vagy ennek hatására is) úgy tud működni, ahogy a többiek nem. Ő szíve, lelke ott a Lázadásnak abban a sorsdöntő pillanatban, a makacsságával, az elhivatottságával és a bátorságával. Nagyon erős jelenet!

A kedvenc jelentem ebből a filmből a "vonatos" üldözés a film elején... emlékszem mikor még az előzetesben láttam ebből felvillanni néhány képkockát, már az is nagyon tetszett, de aztán látni az egészet még anno a nagyvásznon az is hatalmas élmény volt, de így itthon nézve is fantasztikus. Az egész akció-szekvencia végig nagyon pörgős, baromi jól néz ki már önmagában ez az egész rablás, másrészt a táj is sokat ad hozzá az egészhez és érezni, hogy van tétje a dolognak, mert két fontosabb szereplő is meghal ennél a résznél, ráadásul a zsákmányt sem sikerül megszerezni, szóval úgy van bemutatva az egész, hogy nem csak egy egyszerű "fogd a pénzt és fuss".