Wilde

Egyébként mikor dalra fakad AP5, akkor mik azok a kis lények, amik odaszállnak hozzá?

Nagyon kemény lesz. A felvétel végén az a felkiáltás szépen összefoglalja a várakozásokat.

Az, hogy a droidoknak kvázi személyisége van nagyon jól jött ki ebben a részben. Chopper és AP5 interakciói a korábbi Zeb-es epizódnál annyira nem volt a kedvencem, de itt szépen csavartak rajta egyet és jobban kidomborították a droidok emberi oldalát. AP büszkesége és Chopper szokatlanul előzékeny stílusa olyan elegyet alkotott, ami egyfelől teljesen életteli, érző karakternek mutatatta a két gépet, mégis ugyanakkor ezt éles kontrasztba is helyezték azzal a ténnyel, hogy Chopper személyisége odáig tart, amíg néhány mozdulattal át nem programozzák, onnantól kezdve viszont már csak egy eszköz a birodalmiak kezében. AP fontoskodása azt hiszem messze túltesz 3PO-n is, volt néhány jó helyzetkomikum, amikor pl. követi Wedget a mellékhelyiségbe, majd azt mondja "még nem végeztem". Érdekes volt, ahogy itt referáltak Thrawn tervére és már láthatóan nagyon szorul a hurok hőseink nyaka körül (megmondom őszintént én néha kicsit a Birodalomnak szurkolok, na nem mintha holtan szeretném látni a Ghost legénységét), itt gyakorlatilag egy hajszálon múlt, hogy nem jártak sikerrel a birodalmiak és most nem is voltak olyan töketlennek beállítva, hanem végül is Hera találékonyságával és AP hősiességével tudták éppen csak legyőzni őket. Mondjuk az nem volt kristálytiszta, hogy itt a végén technikailag mégis miként működött ez, hogy elpusztították az ellenséges hajót, de Chopper áramkörei egyben maradtak? Egy ilyen kis felvezető résznek jó volt, de én már a finálét várom.

Az első kijelentéssel nem értek egyet. Szerintem önmagában a pénz nem elégséges (persze kihagyni sem lehet az egyenletből), megfelelő management és tudatos tervezés nélkül csak kidobják a pénzt az ablakon. A Manchester United évek óta az egyik legnagyobb költségvetésből gazdálkodik, a labdarúgócsapatok között ott van a három legerősebb brand között mégis évről évre a várakozásokhoz képest alulteljesítenek, de említhetném Olaszországból az Intert, akik a legutóbbi mercato alatt is szórták a pénzt (Joao Mario, Gabigol) és az elkövetkező két átigazolási szezonban is a kínai befektető állítása szerint 150.000.000-t költhetnek, de még a dobogóra sem tudnak odaérni... hogy a PSG-t ne is említsük, ahova a katari tulajdonosok szintén öntik a pénzt, aztán a nemzetközi versenyben mégsem képesek helytállni. Egyébként a szerdai meccsen a játékvezető ténykedését az UEFA-nál sem nézték jó szemmel: http://www.fourfourtwo.hu/hirek/egyeb-europa/bajnokok-ligaja/szamuzi-az-uefa-a-barca-psg-jatekvezetojet

Nagyon izgatott vagyok az évaddal kapcsolatban, viszont kicsit sajnálom, hogy már csak 13. epizód van hátra. Ha jól számoltam az idei hét rész szépen kitölti majd a nyarat júliustól, augusztus végéig. Én még egyszer sem néztem vissza a komplett évadokat, de jövőre az utolsó etap előtt mindenképpen beiktatom majd az ujrázást. Így belegondolva nagyon furcsa érzés, hogy már a GoT is a végéhez közeledik, de remélem addig legalább nagyon erős finálét kapunk majd.

Boldog születésnapot/névnapot az érintetteknek!

Ha így érne véget Maul története az nagyon szép keretet adna a karakternek. Így is, úgy is Obi-Wan végezne vele, csak közben Maulból egy igazi három dimenziós, hús-vér karaktert alkottak arra az egyszerű "vázra", amit az Ep. I felvillantott előttünk. Összességében így utólag, a történések ismeretében most már sajnáltam volna, ha a Baljós végén tényleg meghal, azzal együtt, hogy a visszahozatalának tényével még máig sem sikerült 100%-ig megbarátkoznom. Ráadásul a Tatooinera térne vissza Maul, ahol a saga során először láthattuk harcolni. Emlékszem akkor milyen badass volt a megjelenése... ezek után majd azt a jelenetet is érdekes lesz visszanézni a végzete tudatában. Jó kis rész lesz ez.

Kicsit hosszú volt most a szünet, de ez az epizód teljes mértékben kárpótolt érte. Szerintem nagyon jól sikerült folytatni Sabine és a mandaloriaiak sztoriját. Azok után, hogy az előző rész sokkal inkább karakterközpontú volt és egyértelműen Sabine személyes (elsősorban) belső vívódására volt kihegyezve, most egy kicsit kitágítva a kontextust a családjával folytatott közvetlen interakció került a főszerepbe. Tetszett, ahogy fokozatosan bomlott ki, hogy mik az anyja szándékai, milyen viszontagságokon kellett keresztülmennie a családjának és milyen motivációk mozgatták a Sabine és az anyja közötti kapcsolatot. Ahhoz képest, ahogy a korábbi epizódban referált rá, meg ahogy itt is indult végül szép (néhol kicsit kacskaringós) ívet leírva érkeztünk el oda a rész végére, hogy Sabine otthagyta a Ghost csapatát és a mandalori ügy mellé állt. A fiatalabb szereplők (elsősorban Ezra) szemszögéből egy kicsit coming of age is a sorozat, még, ha Sabinenál nem is egy klasszikus felnövési történetet láthatunk, ő már kész nő az érettség szempontjából, de itt a felelősségvállalásban egy nagyon fontos pontot élt meg és ez az elszakadás (még ha nem teljesen végleges is) a korábbi családjától egy kicsit szimbolikus is volt itt a végén. Mandalore szempontjából is érdekes volt, hogy milyen lesz majd a rész utóélete. (Egyébként az tetszett, hogy egy kicsit a realitások talaján maradva a még igencsak fiatal Sabineból nem próbáltak meg rögtön egy nemzetvezetőt csinálni, hanem ő is valaki tapasztaltabbnak szánja a darksabert... itt tetszene Dzséjt elképzelése, hogyha behoznák Bo-Katant a képbe.) Ugye Fenn Rau káoszról beszélt és reconban is volt szó róla, hogy Mandalore újabb polgárháború elé nézhet, ha odáig eszkalálódik a konfliktus, a Saxon halálát követő hatalmi vákum eredményeként. Egyébként kitérve még egy kicsit a reconra, nagyon érdekes volt a Wren család háttértönténetébe nyújtott betekintés. Kíváncsi leszek, hogy ők miként tudnak majd érvényesülni az új helyzet teremtette lehetősége között... mi lesz Sabine apjával stb. Mindenesetre egy kemény mandalori konfliktust, ahol a korábban említett szereplők mind feltűnnek, a Ghost legénységével, esetleg egy-két birodalmi nagykutyával (mondjuk Tarkin) nagyon megnéznék egy több részes story-arc keretében a következő szezonban. A látványt tekintve is remek volt az epizód, a mandaloriaiak még mindig baromi jól néznek ki. Ezek a páncélok számomra megunhatatlanok, bár a Saxon féle szuperkommandós páncélokkal azért még fokozni tudták az esztétikumot. A helyszín is jól nézett, kicsit, hideg, monokróm, pragmatikus, de valószínüleg ilyen a mandalori kultúra is. A végső párbajban annyit változtattam volna, hogy ott látszik mikor Sabine és Saxon összecsap, hogy berepedizik a jég alattuk - ez ugye korrelál a havas tájjal járó hideg időjárással is. Itt tetszett volna, ha a harc közben alulmaradó Saxon alatt beszakad a jég és Sabine mégis megmenti az életét... aztán ugye ennek ellénére Saxon az életére tör... és ekkor öli még végül az anyja. Egyébként az anyja egész komplex volt, bár ez a kifejezetten hajlékony gerinc számomra nem tette túl szimpatikussá még, ha nehéz időkben nehéz döntéseket is kell meghozni és a szándékai tisztának voltak mondhatóak. Tristan komplexitásáról sokat nem tudnék írni, az ő nagy pillanata annyiban merült ki, hogy benyomta azt a sablonos jelenetet, hogy úgy csinál mintha nem, aztán mégis a családját választja. Nem nagyon volt fókuszban, de ha folytatnák a Wrenek történetét, talán ő is inkább képbe kerülhetne. Talán, ha a végén ő ölte volna meg Saxont, mint korábbi beosztottja abban láttam volna fantáziát, de az anyjuk szempontjából azért mégis jobb volt ez így, ahogy volt, mert Sabine és az anyja kapcsolata nagyobb súlyal bírt. Összességében én abszolút elégedett voltam a résszel, érzelmi szempontból annyira nem érintett meg, mint az előző epizód, de egy remekül sikerült folytatást kaptunk és egy rengeteg potenciállal bíró szálként marad még bent a kalapban.

Elvileg rosszul lett a fia és azért mentek el.

Na így kell karakterközpontú részt alkotni! Tökéletes volt a felvezetése az epizódnak, ahogy folyamatosan építkezett a végén Sabine nagyjelenete felé haladva. Ilyen érzelmekkel teli részre már nagyon régóta vártam és itt minden rendben volt. Nem csak a lány, Kanan is remek volt ebben a szerepkörben, ahogy megpróbált Ezrán kívül valaki mást is tanítani. Amit meg mondott Sabinenak a végén az nagyon szép volt. Sabine karaktere ezzel a szállal úgy gondolom teljes lesz, ő egy olyan figura volt akinél mindig kis hiányérzetem volt korábban... ezt most maradéktalanul kiszolgálják.

Arra gondoltam, hogy viziuálisan ha nem is észleli, de a lövés hangjára felfigyelhetett volna.

Sabine vívásához (félévados előzetes spoiler)

Sherlock S04E03

Nem ez lesz a kedvenc epizódom. Itt volt egy rész, ami Zebet helyezi a középpontba, a teljes csapat (Choppert kivéve) elmegy valami küldetésre, ő hátramarad és főszerepbe kerül... érdekesnek ígérkezett az alaphelyzet abból a szempontból, hogy mit láthatunk Zebtől. A végeredmény számomra az volt, hogy nem sok mindent. Konkrétan semmivel nem került hozzám közelebb a karakter ez után a rész után, úgy hogy ő volt főszerepben. Nem tettek sokat hozzá a karakteréhez, hanem abszolút egy olyan helykitöltő epizódnak éreztem az egészet, ami a végével minden bizonnyal tökéletesen illeszkedik majd a Thrawn által felvezetett láncolatba, de nekem azért egy kicsit kevés volt. Se a Chopper - AP-5 (R2-D2 - C-3PO 2.0) páros, se az AP-5 és Zeb kettős nem kötötte le nagyon a figyelmemet. Végig azt éreztem, hogy olyan nagyon jópofa akar lenni ez az epizód ezekkel a zrikálásokkal meg beszólogatásokkal, de különösen AP-5 esetében ezt már erőltetettnek éreztem. Maga a történet nagyon soványka volt, azzal együtt, hogy a konfliktus jelentősége, amit a beszivárgó okozott viszont kiemelkedően nagy is lehet a csapatra, vagy Fulcrumra nézve. Thrawn géniuszát meg már annyira teaselik, hogy csalódott lennék, ha mondjuk csak az árulót kapcsolná majd le a végén és a Ghost legénységéből mindenki sértetlenül megúszná... bár Kallust is kezdem megkedvelni. A reconba belepillantva, viszont a következő rész, az előzetes alapján nagyon várós. Ami nem volt teljesen tiszta a vége felé, hogy mikor újraindítják a birodalmi droidot és elmegy a hajójához, akkor hogy nem vette észre, hogy kvázi az orra előtt lőtték szét az adóvevőjét

Mandalore szállal kapcsolatban jól láttam, hogy

Sherlock S04E01

Én a Rise of the Tomb Raidert pont nem rég fejeztem be. Tetszett, hozta kb. azt a színvonalat, amit az előző játék tudott nyújtani. Mondjuk azzal a rendszerrel még mindig nem vagyok teljesen kibékülve, hogy egy csomószor oda-vissza kellett mászkálni a már korábban madjnem teljesített helyszínek között, mert valami kis hülyeséget nem tudtam felvenni, mert oda a felszerelést majd csak jóval később kapom meg. Ezzel együtt ez az emberközelibb Lara, amit az új szériában megalkottak sokkal közelebb áll hozzám, mint a klasszikus TR-ek főszereplője. Az ending utáni részből kiindulva meg nagyon várom a folytatást, bar azért a történet terén kicsit jobban megerőltethetnék majd magukat, mert nem az volt ennek a játéknak a legnagyobb erőssége.

Ez engem is nagyon érdekelne, de valószínüleg csak jövőre (jövő héten) jutok el rá. Mondjuk a pénzügy előtt pont jót fog tenni nekem egy ilyen film.

Vader nekem is tetszett, kicsit olyan volt, mint valami szörnyfilm gonosza, ahogy ott fejvesztve menekültek előle az emberek. Mégis inkább Chirrut Imwe nagy pillanatát mondanám a kedvencnek. Abban az egy jelenetben benne volt az egész karakter. A hit és a remény elegye, amellye rábízta magát egy nálunk hatalmasabb és misztikusabb dologra, nem törődve a külvilággal és nem is elsősorban maga számára, hanem sokkal inkább Baze Malbus számára hozva el a bizonyosságot. Az ő halálát egyébként nem is sajnáltam annyira, nyugodtan halt meg, a hitével megváltotva nem csak saját magát, hanem a társát is, ami azt hiszem, hogy remek pontot tett az ő sorsa végére. A másik haláleset ami megragadott az K-2SO "halála" volt. A főszereplők (gondolok itt Jyn és Cassian összekapaszkodós párosára) végső jelenetével ellentétben, ami sokkal inkább egymás megerősítését, az összefogásukat, a támaszt és a szeretetet, megnyugvást képviselte... ezzel szemben a droid, ahogy magathetetlenül, minden oldalról körülvéve teljesen kiszolgáltatottan esik áldozatául a túlerőnek... na ez sokkal inkább egy olyan halál, amit egy háborúban el tudok képzelni. Ugye Jynék úgy halhattak meg, hogy kvázi győztek és már egyébként sem volt más út, míg K-2 feláldozta magát a sikerhez vezető úton és jóval előtte meghalt, hogy már miinden mindegy legyen. Tudom hülyén hangozhat, de engem az viselt meg a legjobban, ahogy miután eldőlt kialszik a lámpa fénye a "szemében".

Ma végül sikerült megnéznem a filmet. Összességében tetszett, bár az a fajta kisebb katarzis, ami a VII. rész után még bennem volt ott a mozi székében üldögélve, az valahogy most elmaradt. Az elején furcsa volt a flashback, de az expozíciós felhasználása a főszereplő szempontjából remekül működött. Ettől függetlenül a karakterek bevezetését, a történet elindítását nem éreztem teljesen gördülékenynek. A film kezdése nem nyerte el teljesen a tetszésem, de utána szépen beindult, a végére pedig nagyon grandiózus finálét építettek fel, ahol tényleg nagyon tökösek voltak ezzel a befejezéssel. A karakterek szempontjából sajnos egyik figura sem került hozzám túl közel, talán Chirrut Imwe és K-2SO volt a legszerethetőbb. Mondjuk utóbbinál ebben nagy szerepet kapott a comic relief faktor, míg előbbinél az kissé zavaró volt, hogy nem sok mindent tudhattunk meg róla. Számomra legalábbis nem volt teljesen egyértelmű (nem nagyon követtem a spoilereket), hogy akkor ő most milyen kapcsolatban áll az Erővel, illetve a szervezete-egyháza hogyan kapcsolódik az általunk eddig megismert Erőhasználókhoz. A múltjáról sem tudunk meg sok mindent, bár ez igaz Baze Malbusra is, meg majdnem az összes mellékkarakterre Jynen kívül... ami nem is feltétlenül baj, tekintve, hogy nem ők vannak a fő fókuszban (bár Chirrutnál az Erő miatt érdekelt volna több is), de Cassian Andor esetében, aki kvázi főszereplőként volt jelen egy nagyon felületes karakterábrázolást éreztem. Szóval összességében kissé papirmasék voltak a karakterek, de itt azért azt megjegyezném, hogy Jyn és Krennic a két pólus nagyon rendben volt. Mindkettejüket abszolót életteli teli, érző, lélegző figuráknak éreztem... mondjuk Krennic és Galen közös múltjáról is talán mondhattak volna többet néhány felvillanásnál. Ezzel együtt a film hangulatán, atmoszféráján nagyon jól érződött az elkeseredett elszántság, amivel a lázadók a harcba vetették magukat. Úgyhogy az atmoszférateremtésben teljesen jól vizsgázott nálam a film, végig érezni lehetett az elkeseredettséget, a harc kilátástalannak tűnő helyzetét, egy olyan hatalommal szembeni helyzetben, ahol csak a remény adhat erőt. Úgy éreztem ezt tökéletesen érzékeltette Edwards és ebben nagy szerepe volt Jyn karakterének is. Az akciójelenetek grandiózusak, látványosak és ezzel együtt nem voltak tele túlzó heroizmussal, vagy pátosszal. Igazából az egész filmből a legjobban talán a realisztikus hangvétel jött be. Az, hogy a Birodalomnál sem mindenki velejéig romlott (pl. Bodhi Rook), vagy hogy a lázadóknál sem riadnak vissza a drasztikus módszerektől, illetve a végén nem feltélenül menekülnek meg a jók és nem nyerik el a gonoszok sem mind méltó büntetésüket... egyelőr, a folyatatást ugye ismerjük. A film képi világa, a helyszínek jellege is egyszerre igazi SW hangulatot árasztottak, illetve nagyon is újszerűen hatottak. A régi modellek - lépegetők, X-szárnyúak és az új gépek is remekül kiegészítették egymást és egy koherens egészet alkottak. A színészek közül egyébként senkit nem találtam rossznak, vagy zavarónak, mondjuk úgy éreztem, hogy Mads Mikkelsen a tehetségéhez mérve mintha kicsit el lenne tűnve a jeleneteiben, de összességben ezen a fronton abszolút meg voltam elégedve. Még Forest Whitaker is, akitől az előzetesek után kicsit tartottam szerintem teljesen rendben volt (a hangját leszámítva) és a visszatérő Jimmy Smits is tetszett, meg amúgy is jó volt viszontlátni. Két pont volt, ami szúrta kicsit a szememet: az egyik a CGI karakterek. Természetesen Tarkint egy az egybe nem lehet visszahozni (sajnáltam volna tényleg, ha kimarad, mert amúgy remek volt) és még mindig ez volt a legjobb az alternatívák közül, de zavaróan természetellenes volt ott a CGI arc, főleg a mimikája... ez igaz Leiára is, bár ő nem szerepelt túl sokat. Vader - akiről úgy tudom az újraforgatások egyik sarokpontja volt - szintén nem szerepelt sokat, mondjuk amikor a vásznon volt, ott maradandót is alkotott, viszont nála a szinkron zavart meg (sajnos eddig csak így láttam, de már legalább a 3D-t kipipálhatom), egyáltalán nem éreztem karakteresnek, erősnek Horányi László orgánumát és sokkal szívesebben hallgattam volna szegény, megboldogult Hollósi Frigyest. Azt mondhatom, hogy tetszett a film. Hozta azt, amit vállalt a SW történelem eddigi legkeményebb, legkomolyabb csatáját vitték vászonra a scarifi ütközetben és tényleg egy baromi erős háborús film, ami hozza a SW hangulatot. Mégis volt bennem egy olyan teljesen szubjektív, nehezen racionalizálható érzés a film után, hogy az a szív és lélek nem érződött számomra benne, amit Abrams belerakott a TFA-be, vagy Lucas az Anakin Saga-ba. Ezzel együtt soha rosszabb spin-off-ot és természetesen újranézem majd.

Ez az epizód nekem is jobban tetszett, mint az előző. Igazából mindkét rész esetében el mondhatom, hogy nem igazán kötötte le a figyelmem, nem volt annyi kiemelkedő történés. Itt pedig fontos szerep jut a karaktereknek az ilyen esetekben, hogy nekik kéne elvinnie a részt és míg a gyerekek számomra kifejezetten idegesítőre sikeredetek, itt azért ez el tudom mondani, hogy Hondo még mindig jópofa, még ha nem is ebben az epizódban sziporkázott a legjobban. Azmorigan és az igazi comic reliefként funkcionáló ugnauth is kellemes perceket szereztek. Előbbinél kifejezetten tetszett a Herával való közös múltjukra való visszautalás ("Technically I still own you"), míg Hondonál Kanan vakságával való poénkodás volt igazán eltalálva. A csoportdinamikában érdekes volt, hogy Ezra milyen nehezen viselte, hogy nem ő tölti be a vezető szerepet, ráadásul így, hogy Zeb volt a felelős az akcióért még inkább kijött az, hogy Ezra azért még igen éretlen és a higgadság szobrát sem róla mintáznák meg. Összességében töltelék résznek egyáltalán nem volt ez rossz.

Boldog születésnapot!

Köszi, erre vártam.

Délután gyorsan megnéztem. Kb. olyan, mint amilyennek Fulcrum felvázolta. A hangulata, a szellemisége abszolút a HP univerzumot juttatja eszembe. A karakterek is szerethetőek, a setting és a vizuális megoldások is mind jól sikerültek, úgyhogy én elégedett vagyok. Ráadásul ezt a sztorit tényleg lehet további filmekben folytatni, amolyan prequel szerűen remekül illeszkedhet a HP filmekhez. Egyelőre azt nem érzem, hogy olyan nagyon sokat hozzáadott volna az univerzumhoz, de jól színesíti, kiegésziti azt.