Wilde

Örülök, hogy tetszett.

Szerintem nem, ezzel együtt a BB után a rajongóknak tetszeni fog (én is szeretem), de ha ezt láttam volna először lehet annyira nem köti le a figyelmem.

Az előbbi egy sorozatgyilkosról szól, aki olyan embereket intéz el, akik kicsúsztak az igazságszolgáltatás ítélete alól (bár nekem ez a sorozat az utolsó évad és kiváltképpen a befejezés miatt igen keserű szájízt hagyott maga után, de a negyedik évadig imádtam), míg utóbbi a mesterséges intelligencia és az ember viszonyát mutatja be, egy vadnyugati tematikájú élménypark keretein belül. Nekem ami még nagy kedvenc volt a Westworld és korábban említett Breaking Bad mellett, az a Drót (eredeti címén: The Wire), mondjuk az HBO-s sorozatok közül a Maffiózókat, vagy a True Detectivet (szigorúan az első évadot, a második nekem nagy csalódás volt) is nyugodt szívvel ajánlanám bárkinek. Tavaly, a minisorozatok közül, ami szerintem remek volt még az HBO-tól az a The Night Of (a Rogue One-ban is szereplő, Riz Ahmed nagyon jó benne), vagy a Netflixtől a Stranger Things, ha esetleg ezt nem láttad volna.

Azzal együtt, hogy Alicia Vikandert nagyon vonzó nőnek tartom, engem a képek alapján (a kész film ezen természetesen változtathat) továbbra sem győzött meg Lara Croftként... valahogy hiányzik belőle az a vagányság, ami ehhez a karakterhez kell. Mindenesetre én várom a filmet, a játékokat is nagyon szerettem.

Remélem nem Hondo lesz a régi arc... nekem belőle már elég volt annyi amennyit eddig kaptunk.

Nekem nem ez jött le belőle, bár lehet, hogy tévedek. Ezzel együtt nekem az volt az érzésem, hogy nem feltétlenül ragaszkodik ahhoz, hogy éljenek. Ha sikerült volna a csillagrombolókkal megsemmisíteni a pajzsot, utána még mindig megadásra késztethette volna őket... de a pajzs még éppenhogy kitartott. Ha pedig simán tart a pajzs utána ugyanúgy le kellett volna szálniuk a felszínre és ott támadni, mint ahogy ezt meg is tették, de az a jelenet nálam úgy jobban müködött volna. Nem a "jóság" függ tőle - bár ez nehezen megfogható - hanem számomra fontos lett volna, hogy a főszereplők ne usszanak meg mindent, mert az kicsit súlytalanná teszi a konfliktushelyzeteket. Kallus szájából hangzik el az epizód során valami olyasmi, hogy sok lehetetlennek tűnő helyzetben volt része, ahol ezek a lázadók meglógtak a kezei közül... erre Thrawn rávágja, hogy de én nem vagyok olyan (béna) mint maga, és én pont ezt vártam. Ezzel együtt Thrawnnak sem sikerült elkapnia őket, sőt még a végén Kallus is kicsúszott a kezeik közül. Nekem ez nem tetszett.

Na, ez már sokkal tetszetősebb volt, mint a múlt heti... bár némi hiányérzetem azért maradt. Azt hiszem ilyen látványos és érzelemdús űrcsatát még animációs fronton nem láttam a SW történelmében. Nagyon ütős volt a hangulat, ahogy Thrawn végig nyeregben volt és szinte kézzel foghatóan érződött, ahogy szorul a hurok a lázadók körül. Ők is érezték a feszültséget és ott volt az az elkeseredettség is kicsit, hogy ebből a helyzetből nincs nagyon kiút... ami hát sok Rebels epizód során nem merül ténylegesen fel, mert mindig kicsúsznak a birodalmiak kezei küzl... sajnos végül most is így alakult. Az atmoszférateremtés mellett a látvány is nagyon jól sikerült, az üldözések, a robbanások, a lángoló roncsok mind nagyon jól mutattak, egy igazi adrenalin löket volt ez a szekvencia. Sato halála pedig azt gondolom nagyon szépre sikerült, a tábornok a hajójával együtt veszett oda, úgy hogy közben az övéit szolgálta. Azt mondjuk sajnáltam, hogy az ismerősebb arcok közül csak Satot merték kiírni... de erről majd még később. Itt ami még szúrta a szemem, az ez a köztes megoldás volt, hogy egyrészt Thrawnt a szinte tévedhetetlen intellektusával és mindent kiismerő analitikus képességével nem akarták úgy beállítnai, mint akit taktikailag legyőznek a lázadók, hogy így megmaradjon a renoméja. Valami hiba mégis kellett, hogy ne zúzza össze őket teljesen Thrawn, erre Konstantine vitte el a balhét, a saját magánakciójával. Érthető volt, hogy megrészegült a siker illatától, de így szembemenni Thrawnnal, valahogy mégis a főadmirális renoméját rontotta a szememben, hogy nem tudta fenntartani a fegyelmet teljesen. A "szőnyegbombázás" során is maradt bennem egy kis diszkomfort érzés eziránt a megoldás iránt, hogy már majdnem szétmegy a pajzs, de micsoda szerencse, még pont azelőtt leállíttatja Thrawn a tüzelést. Persze erről nem ő tehetett, nem is akarom a nyakába varrni, hogy miért nem folytatta még fél percig, mert akkor leradírozhatta volna Főnix sejtet... hanem itt inkább a készítők részéről éreztem ezt olyan nehezen megfogható jelzővel "hollywood-i" megoldásnak. Ha jól tart a pajzs, a birodalmiak felismerik, hogy szárazföldi egységekkel kell megostomolni őket azt jobb megoldásnak tartottam volna, mint ezt az 'épphogy megúsztuk' klisét. Ami szintén nehez volt komolyan vehető az az, ahogy Kanan kolbászol meg szlalomozik kint, mikor tűz alá vették a bolygót, ha talál valami védett menedéket és ott vár míg elül a támadás ezen hulláma az kevésbé rajzfilmszerű lett volna. A szárazföldi offenzíva nagyon kemény volt. Felvonultatták AT-ST-ket, AT-AT-kat, voltak kemény tűzpárbajok, de már-már azt hittem, hogy azért megint kicsusszanak a karmaik közül a lázadók. Meglepetésemre, örömmel konstatáltam, hogy bekerítették őket a birodalmiak és ténylegesen sarokba szorították a Főnix sejtet. (Ahogy körbezárták őket, felsejlett előttem a geonosisi aréna hasonló jelenete.) Erre sajnos amolyan deus ex machina módra jön a Bendu és végül az ő "segítségével" azért csak meglógtak a lázadók. Ráadásul Kallust sem sikerült likvidálni... mondjuk sajnáltam is volna, ha így van neki vége. Már a rész elején az elfogását sem éreztem olyan igazán különlegesnek, ahogy hátulról Thrawn rajtakapja, mint valami rossz gyereket az olyan béna volt, majd leálltak verekedni és simán elhurcolták. Ezek után végig mozizta a két epizódot, majd minimális erőfeszítésekkel lerázta a rohamosztagosokat. Igazából így méltatlan is lett volna, ha mondjuk szétlövik a mentőkabinját, neki remélem valami sokkal epicebb, méltóságteljesebb katartikus halált szánnak. Mondjuk ilyesfélére szerintem tökéletes alkalom lett volna ez az évadzáró és Thrawn mesterterve, amiben Kallus cseles önfeláldozása lehetett volna a kulcs (nem Konstantine baklövése). A Bendura még visszatérve, az nagyon tetszett nekem, hogy Kanan győzködésére sem állt melléjük (még ha az az önérzeteskedés egy ilyen talmi hívságok felett álló lénytől meglehetősen karakteridegenül hatott is) és tényleg megmaradt középen. A vége több értelmezést is felvet, szerintem bizots visszatér még valamilyen formában, mert azért ő továbbra is nagyon a levegőben lóg ezzel a középutasságával és egyben az egész létezésével. Jó volt viszontlátni a Wren klánt és a mandaloriaiakat, ez már egy kicsit a jövőbe is bepillantást engedett. Nagyon kíváncsi lennék arra a polgárháborúra. Sabine visszatérésével teljes volt megint a "család", ezt jó volt viszontlátni, akkor is, ha mégis itt azért szurkoltam, hogy valamelyik főbb szereplőt sikerüljön megölnie a Birodalomnak. Na és akkor Thrawnról még pár gondolat. Baromi jól építgették fel, egyrészt, már az átemelése, átdolgozása is az EU-ból a sorozatba szerintem tanári módon volt végrehajtva. Majdnem azt mondom itt még jobban is tetszett, mint a könyvekben. Nagyszerű jelenléte van a képernyőn, ahogy ezzel a hideg, számító, elemző stílusával és az intellektusával gyakorlatilag képes elhomályosítani bárkit maga körül és az amúgy még jobb képességű birodalmiak is gyenge kezdőnek tűnnek hozzá képest. Ebben a nagy szerepe van Lars Mikkelsennek, ugyanis Thrawn hanghorodzása is egyfajta felsőbségérzetet kelt bennem, ami nagyon sokat tesz hozzá a karakterhez. Azok után, hogy ennyit méltattam nekem itt mégis kicsit csalódás volt. Főleg a végén, ott úgy éreztem, hogy túlságosan magabiztos, mintha már az önuralom páncélja nem lenne annyira szoros rajta és ahogy reagált például a Bendura, ott sokkal inkább egy beképzelt birodalmi tiszt benyomását keltette, mint egy kíváncsi, vizsgálódó elméét, aki tudni akarja mi ez az életforma és mit tudnánk kezdeni vele. Ez egy nagyon jó kis, puskaporos lezárás volt, de nálam csak a szimplán "jó" kategóriába sorolnám, ha sokkal bátrabbak lettek volna, akkor akár a kedvenc Rebels epizódom is lehetett volna. Várom a következő évadot.

Köszi, erre vártam.

Ja és majd hosszú évekkel később Boba Fett rátalál a Sarlacc gyomrában aszalódó félőrült Maulra és ketten kiszabadulnak... így kezdődne a Boba Fett spin-off.

Én tényleg azt vártam, hogy ez a rész elsősorban Maulról (mégis neki volt ez a hattyúdala), illetve Obi-Wanról fog szólni. Hogy Maul megérkezik a Tatooinera, ő maga kutatja fel Kenobit és aztán egy érzelmileg és a látvány szempontjából is kielégítő csatát vívnak egymással. Obi-Want megoldhatták volna, hogy kicsit már öregurasabban harcol, de azért fel tudja venni a versenyt Maullal és le is győzi. Egyébként az tetszett, hogy mikor Ezra összeakad a buckalakókkal és ott harcolnak, akkor volt egy két beállítás, ami nagyon emlékeztetett arra az Ep. IV-es jelenetre, amikor Lukera támadnak a tuskenek. Maultól valami hasonlónak örültem volna, hogy egy ilyen visszakacsintás pl. arra a jelenetre amikor először megérkezett a Tatooinre az Ep. I-ben és ott végig pásztázta a látóhatárt. Maul mondjuk csapdába csalhatta volna Kenobit, de végig elbízza magát és így nem sikerül a mesterterv és Obi-Wan legyőzi őt. Egyébként Kenobit is szépen felvezethették volna, hogy először csak szóbeszéd foszlányokat hallunk random emberektől egy öremberről a sivatagban, majd később megjelenik ő is és láthatjuk, ahogy mondjuk kapcsolatba lép Qui-Gonnal vagy, hogy remeteségében miként sikerül neki is elsajátítani azt a képességet, hogy erőszelleméként majd a halála után még egzisztálni tud. A leszámolásnál meg mind fizikailag, mind verbálisan hárítja Maul támadásait, aki meg teljesen kivetkőzik magából, örjöng, dühöng és végül a vesztébe rohan. Ja és a végén Obi-Wan kettészeli ősi ellenségét... ezúttal vertikálisan. Valami ilyesmit reméltem ettől a résztől.

Boldog születésnapot.

Számomra abszolút csalódás volt ez az epizód. Mintha Ezra lett volna főszerepben, miközben szerintem neki egyáltalán nem is kellett volna szerepelni ebben a részben. Azzal, hogy utójára volt a színen Maul szívesen láttam volna többet a karakteréből, vagy akár Kenobiból is, hogy a kettejük interakcióit ne is említsem, amiből szintén keveset adtak. Az a párbaj meg.... az Ahsoka vs. Vader összecsapás olyan volt, ahol szépen be lehetett volna fejezni Ahsoka karakterét, valami hasonlót láttam volna szívesen itt is, nem egy ilyen alibi párbajt, ahol csapnak kettőt aztán viszont látásra.... mintha egy padawan állt volna oda. Maul filmes halála sokkal királyabb volt ennél. Ebben az epizódban az tetszett, hogy viszontláthattuk a Tatooinet és Kenobit, emellett nagyon szép volt a befejező snitt a Lars farmmal, azt remekül eltalálták. Érdekes volt ez a kiválasztott kérdés is, hogy miként befolyásolja a nagy egészet, esetleg az új trilógiát és Luke szerepét... ezen lehet agyalni. Ha meg mernének lépni egy ilyet a prófécia átértelmezésével, azt pozitívumként értékelném, hogy merészen bekavarnak egyet az állóvízbe. Mindenesetre az, hogy Maul karaktere ilyen módon ért véget nekem egyáltalán nem tetszett, azzal együtt annak örültem, hogy legalább lezárták valahogy és tovább nem fogják húzni az ő sztoriját, mert már feleslegesnek érezném. Remélem most már még egyszer nem fogják feltámasztani, a finálétól meg mindenképpen többet várok.

Egyébként mikor dalra fakad AP5, akkor mik azok a kis lények, amik odaszállnak hozzá?

Nagyon kemény lesz. A felvétel végén az a felkiáltás szépen összefoglalja a várakozásokat.

Az, hogy a droidoknak kvázi személyisége van nagyon jól jött ki ebben a részben. Chopper és AP5 interakciói a korábbi Zeb-es epizódnál annyira nem volt a kedvencem, de itt szépen csavartak rajta egyet és jobban kidomborították a droidok emberi oldalát. AP büszkesége és Chopper szokatlanul előzékeny stílusa olyan elegyet alkotott, ami egyfelől teljesen életteli, érző karakternek mutatatta a két gépet, mégis ugyanakkor ezt éles kontrasztba is helyezték azzal a ténnyel, hogy Chopper személyisége odáig tart, amíg néhány mozdulattal át nem programozzák, onnantól kezdve viszont már csak egy eszköz a birodalmiak kezében. AP fontoskodása azt hiszem messze túltesz 3PO-n is, volt néhány jó helyzetkomikum, amikor pl. követi Wedget a mellékhelyiségbe, majd azt mondja "még nem végeztem". Érdekes volt, ahogy itt referáltak Thrawn tervére és már láthatóan nagyon szorul a hurok hőseink nyaka körül (megmondom őszintént én néha kicsit a Birodalomnak szurkolok, na nem mintha holtan szeretném látni a Ghost legénységét), itt gyakorlatilag egy hajszálon múlt, hogy nem jártak sikerrel a birodalmiak és most nem is voltak olyan töketlennek beállítva, hanem végül is Hera találékonyságával és AP hősiességével tudták éppen csak legyőzni őket. Mondjuk az nem volt kristálytiszta, hogy itt a végén technikailag mégis miként működött ez, hogy elpusztították az ellenséges hajót, de Chopper áramkörei egyben maradtak? Egy ilyen kis felvezető résznek jó volt, de én már a finálét várom.

Az első kijelentéssel nem értek egyet. Szerintem önmagában a pénz nem elégséges (persze kihagyni sem lehet az egyenletből), megfelelő management és tudatos tervezés nélkül csak kidobják a pénzt az ablakon. A Manchester United évek óta az egyik legnagyobb költségvetésből gazdálkodik, a labdarúgócsapatok között ott van a három legerősebb brand között mégis évről évre a várakozásokhoz képest alulteljesítenek, de említhetném Olaszországból az Intert, akik a legutóbbi mercato alatt is szórták a pénzt (Joao Mario, Gabigol) és az elkövetkező két átigazolási szezonban is a kínai befektető állítása szerint 150.000.000-t költhetnek, de még a dobogóra sem tudnak odaérni... hogy a PSG-t ne is említsük, ahova a katari tulajdonosok szintén öntik a pénzt, aztán a nemzetközi versenyben mégsem képesek helytállni. Egyébként a szerdai meccsen a játékvezető ténykedését az UEFA-nál sem nézték jó szemmel: http://www.fourfourtwo.hu/hirek/egyeb-europa/bajnokok-ligaja/szamuzi-az-uefa-a-barca-psg-jatekvezetojet

Nagyon izgatott vagyok az évaddal kapcsolatban, viszont kicsit sajnálom, hogy már csak 13. epizód van hátra. Ha jól számoltam az idei hét rész szépen kitölti majd a nyarat júliustól, augusztus végéig. Én még egyszer sem néztem vissza a komplett évadokat, de jövőre az utolsó etap előtt mindenképpen beiktatom majd az ujrázást. Így belegondolva nagyon furcsa érzés, hogy már a GoT is a végéhez közeledik, de remélem addig legalább nagyon erős finálét kapunk majd.

Boldog születésnapot/névnapot az érintetteknek!

Ha így érne véget Maul története az nagyon szép keretet adna a karakternek. Így is, úgy is Obi-Wan végezne vele, csak közben Maulból egy igazi három dimenziós, hús-vér karaktert alkottak arra az egyszerű "vázra", amit az Ep. I felvillantott előttünk. Összességében így utólag, a történések ismeretében most már sajnáltam volna, ha a Baljós végén tényleg meghal, azzal együtt, hogy a visszahozatalának tényével még máig sem sikerült 100%-ig megbarátkoznom. Ráadásul a Tatooinera térne vissza Maul, ahol a saga során először láthattuk harcolni. Emlékszem akkor milyen badass volt a megjelenése... ezek után majd azt a jelenetet is érdekes lesz visszanézni a végzete tudatában. Jó kis rész lesz ez.

Kicsit hosszú volt most a szünet, de ez az epizód teljes mértékben kárpótolt érte. Szerintem nagyon jól sikerült folytatni Sabine és a mandaloriaiak sztoriját. Azok után, hogy az előző rész sokkal inkább karakterközpontú volt és egyértelműen Sabine személyes (elsősorban) belső vívódására volt kihegyezve, most egy kicsit kitágítva a kontextust a családjával folytatott közvetlen interakció került a főszerepbe. Tetszett, ahogy fokozatosan bomlott ki, hogy mik az anyja szándékai, milyen viszontagságokon kellett keresztülmennie a családjának és milyen motivációk mozgatták a Sabine és az anyja közötti kapcsolatot. Ahhoz képest, ahogy a korábbi epizódban referált rá, meg ahogy itt is indult végül szép (néhol kicsit kacskaringós) ívet leírva érkeztünk el oda a rész végére, hogy Sabine otthagyta a Ghost csapatát és a mandalori ügy mellé állt. A fiatalabb szereplők (elsősorban Ezra) szemszögéből egy kicsit coming of age is a sorozat, még, ha Sabinenál nem is egy klasszikus felnövési történetet láthatunk, ő már kész nő az érettség szempontjából, de itt a felelősségvállalásban egy nagyon fontos pontot élt meg és ez az elszakadás (még ha nem teljesen végleges is) a korábbi családjától egy kicsit szimbolikus is volt itt a végén. Mandalore szempontjából is érdekes volt, hogy milyen lesz majd a rész utóélete. (Egyébként az tetszett, hogy egy kicsit a realitások talaján maradva a még igencsak fiatal Sabineból nem próbáltak meg rögtön egy nemzetvezetőt csinálni, hanem ő is valaki tapasztaltabbnak szánja a darksabert... itt tetszene Dzséjt elképzelése, hogyha behoznák Bo-Katant a képbe.) Ugye Fenn Rau káoszról beszélt és reconban is volt szó róla, hogy Mandalore újabb polgárháború elé nézhet, ha odáig eszkalálódik a konfliktus, a Saxon halálát követő hatalmi vákum eredményeként. Egyébként kitérve még egy kicsit a reconra, nagyon érdekes volt a Wren család háttértönténetébe nyújtott betekintés. Kíváncsi leszek, hogy ők miként tudnak majd érvényesülni az új helyzet teremtette lehetősége között... mi lesz Sabine apjával stb. Mindenesetre egy kemény mandalori konfliktust, ahol a korábban említett szereplők mind feltűnnek, a Ghost legénységével, esetleg egy-két birodalmi nagykutyával (mondjuk Tarkin) nagyon megnéznék egy több részes story-arc keretében a következő szezonban. A látványt tekintve is remek volt az epizód, a mandaloriaiak még mindig baromi jól néznek ki. Ezek a páncélok számomra megunhatatlanok, bár a Saxon féle szuperkommandós páncélokkal azért még fokozni tudták az esztétikumot. A helyszín is jól nézett, kicsit, hideg, monokróm, pragmatikus, de valószínüleg ilyen a mandalori kultúra is. A végső párbajban annyit változtattam volna, hogy ott látszik mikor Sabine és Saxon összecsap, hogy berepedizik a jég alattuk - ez ugye korrelál a havas tájjal járó hideg időjárással is. Itt tetszett volna, ha a harc közben alulmaradó Saxon alatt beszakad a jég és Sabine mégis megmenti az életét... aztán ugye ennek ellénére Saxon az életére tör... és ekkor öli még végül az anyja. Egyébként az anyja egész komplex volt, bár ez a kifejezetten hajlékony gerinc számomra nem tette túl szimpatikussá még, ha nehéz időkben nehéz döntéseket is kell meghozni és a szándékai tisztának voltak mondhatóak. Tristan komplexitásáról sokat nem tudnék írni, az ő nagy pillanata annyiban merült ki, hogy benyomta azt a sablonos jelenetet, hogy úgy csinál mintha nem, aztán mégis a családját választja. Nem nagyon volt fókuszban, de ha folytatnák a Wrenek történetét, talán ő is inkább képbe kerülhetne. Talán, ha a végén ő ölte volna meg Saxont, mint korábbi beosztottja abban láttam volna fantáziát, de az anyjuk szempontjából azért mégis jobb volt ez így, ahogy volt, mert Sabine és az anyja kapcsolata nagyobb súlyal bírt. Összességében én abszolút elégedett voltam a résszel, érzelmi szempontból annyira nem érintett meg, mint az előző epizód, de egy remekül sikerült folytatást kaptunk és egy rengeteg potenciállal bíró szálként marad még bent a kalapban.

Elvileg rosszul lett a fia és azért mentek el.

Na így kell karakterközpontú részt alkotni! Tökéletes volt a felvezetése az epizódnak, ahogy folyamatosan építkezett a végén Sabine nagyjelenete felé haladva. Ilyen érzelmekkel teli részre már nagyon régóta vártam és itt minden rendben volt. Nem csak a lány, Kanan is remek volt ebben a szerepkörben, ahogy megpróbált Ezrán kívül valaki mást is tanítani. Amit meg mondott Sabinenak a végén az nagyon szép volt. Sabine karaktere ezzel a szállal úgy gondolom teljes lesz, ő egy olyan figura volt akinél mindig kis hiányérzetem volt korábban... ezt most maradéktalanul kiszolgálják.

Arra gondoltam, hogy viziuálisan ha nem is észleli, de a lövés hangjára felfigyelhetett volna.

Sabine vívásához (félévados előzetes spoiler)