-
Összes hozzászólás:
4.878 -
Csatlakozott:
-
Utolsó látogatás:
-
Győztes napok:
21
Tartalom típusa
Profilok
Fórumok
Naptár
Star Wars Feliratok
pb69 összes hozzászólása
-
Na igen, ez érdekes kérdés mennyit ért volna meg Anakinnak a szerettei, jelen esetben édesanyja megmentése. Úgy gondolom, hogy saját magát tuti nem áldozta volna fel sem Shmiért, sem Padméért, sem senki másért. Ez nála még legalább évtizedekig nem opció. Mindig is úgy éreztem, hogy Anakinnak nem a másik fél miatt lett volna fontos megmenteni az életüket, hanem saját maga miatt. Nem az volt, hogy szerette annyira a másikat, hogy ne hagyja meghalni, hanem szerette annyira a másik által számára szerzett boldogságot, hogy ne hagyja, hogy elveszítse ezt. Ahogyan tökéletesen fogalmazott Padmé kapcsán a 3-ban: nem tudok nélküle élni. Nem az a fontos, hogy Padméval mi van, csak a saját boldogulása. Ráadásul szerintem Anakin soha nem is volt, és nem is lett képes olyan áldozat meghozatalára, mint Ben. Luke megmentésénél nem tudom mennyire volt egyértelmű számára, hogy ezzel ő is meghal, még abban sem vagyok biztos, hogy egyébként a fizikai sérülései önmagukban menthetetlenné tették volna. De még ha szándékosan vállalta is a halált, hogy megmentse fiát, ott már egy ezer sebből vérző fizikai és lelki roncs volt amúgy is. A mestere nyíltan elárulta, Luke legyőzte párbajban, a Birodalom a megsemmisülés határán volt, Anakin meg egy brutális háborús bűnös volt. Minden el volt ott már cseszve, semmi értelmes nem nézett ki Anakinnak. De erős kérdés, hogy vajon megszületett volna-e ez az önfeláldozás, ha egy fiatalabb, egészségesebb, potensebb Anakinnak (mint pl. Ben) kell meghoznia. Bár valószínűsíthetően a diádnak masszív köze volt ahhoz, hogy Ben meg tudta menteni Rey-t, így erősen kétséges, hogy az archívumban meglett volna az a tudás, amivel ez Anakinnak sikerülhetett volna Padmé kapcsán. Arról nem is beszélve, amit az előbb fejtegettünk, hogy egy olyan megoldás, amely keretében Anakin saját maga feláldozásával menti meg a lányt, nem is lett volna opció számára, ő egyértelműen nem ezt akarta elérni. Dex előéletét nem ismerjük, de aligha egy sima kocsmatulajdonos vagy szakács. A gyerekek pedig jedik voltak, szóval a "felfedezés" azért belülről érkezett. Az meg nemigen felróható az archívumnak, hogy kitöröltek belőle dolgokat. Rey se lett volna beljebb a könyvekkel, ha a releváns oldalakat vki korábban kitépkedte volna belőle. Abban persze komoly igazság van, hogy egy akkora tudásbázist, mint a jedi archívum, már egyszerűen lehetetlen olyan szinten kezelni, hogy minden tudás a megfelelő pillanatban a megfelelő emberhez eljusson. Ilyen téren is igaz, hogy a kevesebb néha több, hiszen pár könyvet még egy ember is át tud látni, tökéletesen ismerni, elsajátítani a benne rejlő praktikákat. Így persze a tudásanyag összehasonlíthatatlanul kevesebb, viszont ezen kicsiny szelet ismerete sokkal átfogóbb és teljeskörűbb.
-
Így van. Tehát a szabály nem arra vonatkozik, hogy könnyebben tudnak bujkálni, ha csak ketten vannak. A sith-ek fel szerettek volna emelkedni, ami hatalommal jár, viszont a hatalomért kifejezetten sóvárognak. Ha többen vannak, akkor már nem a sith-ek sikereire fognak elsősorban koncentrálni, hanem a saját önös érdekeikre, már egymástól is annyira irigyelni fogják a hatalmat, hogy egymás ellen fordulnak, megosztottá válnak. Ez persze 2 embernél is előfordulhat, csak ott ezt viszonylag gyorsan és egyértelműen rendezni tudják. Lejátsszák egymás közt, az erősebb/ügyesebb nyer, ennyi. Ha többen vannak, akkor már jönnek a szervezkedések, a variálások, a klikkesedés. Egy egyszerű példa: ha 3-an vannak, akkor a 2 gyengébbnek praktikus összefogni az erősebb ellen. Ketten már legyőzhetik, utána pedig már csak egy gyengébb rivális marad nekik ellenfélül. Tök jó, csak a Rend ezzel sokat gyengül, mert sikerült a legerősebbet kigolyózni. De nem az a lényeg, hogy a sötét oldalon hányan vannak, hanem hogy a Sith Rendben hányan vannak. Pont ez a lényeg. Persze, valamilyen szintű fenyegetést jelentenek, de azt mindenki jelent. A sötét oldalon nemcsak sith-ek és pl. inkvizítorok vagy Erőhasználó "kitartott ölebek" vannak. Sok "gonosz" és hataloméhes, ezért bmit megtenni képes ember van, köztük ki mennyire Erőérzékeny, de rengetegen vannak. De mivel ők nem sith-ek, ezért nem vonatkozik rájuk a szabály. Ezen fajta veszélyeket kezelik a sith-ek másképp. Önmagában emiatt nem kell a sötét oldali Erőhasználók számát limitálni, pláne nem olyan drasztikusan, mint a Kettő Szabálya azt tenné. Láttuk mire mentek ezek a sötét oldali erőhasználók a sith-ek ellen. Talzint az egész népével/klánjával együtt kiirtották végül. Mault és Savage-t Sidious egyedül elintézte. Ventress is simán ki lett vonva a képletből, még úgy is, hogy Dooku nem teljesítette a feladatát. Okoztak pár kellemetlen pillanatot, de ennyi. Vagy azoktól az inkvizítoroktól kellett volna tartaniuk, akik közül kettőt Ahsoka könnyedén összecsomagolt? A fől lényeg meg az, hogy a sith-ek ezeket a helyzeteket tökéletesen kontrollálták. Láttuk, hogy ugyan látszólag szabadon hagyták őket garázdálkodni, valójában mindig tudta Sidious mi a szitu. Amikor szükségét érezte, közbelépett, sokszor még az előtt, hogy bármi tényleges sith-ek hatalmára törő gondolata ébredt volna az adott illetőnek. Az a pár inkvizítor se tudott volna semmi olyat összeszervezni, ami nem jut el még csírájában a sith-ekhez és tapétázzák ki velük a falat. A szabálytól függetlenül álltak rugalmasabban hozzá, nem azzal szembemenve, vagy azt rugalmasan értelmezve. Mivel a szabály eleve nem terjed ki ezekre a figurákra, így velük nem is tudnak szembemenni a szellemiségével.
-
Palpatine szerepe az ep9-ben
pb69 hozzászólást írt ebben a topikban: Episode IX - The Rise of Skywalker
A megközelítéssel egyetértek, viszont ennek akkor is jelentősége van, ha a sith-ek már uralkodnak. Ugyanolyan fontos, hogy a Rend kellően stabil és erős legyen, pl. nem megosztott. Miért lépte volna át? Ahogyan írod is, az inkvizítorok egyrészt nem sith-ek, másrészt nem veszélyeztették sem a Sith Rendet, sem Palpatine-t. A Kettő Szabálya meg erre vonatkozik. Nem az a lényeg, hogy semmilyen sötét oldali Erőhasználó ne legyen, még csak nem is az, hogy a sith-ek környékén ne legyenek ilyenek. Hanem az, hogy olyan sötét oldali Erőhasználók ne legyenek, akik a sith-ek babérjaira törnek, akár a mester, akár a tanítvány támadásával. A Ro2 akkor lett volna áthágva, ha mondjuk Vader nekiállt volna nyíltan az egyik inkvizítort sith-nek képezni, amit Sidious eltűr. Vagy Sidious fogadott volna másik tanítványt Vader mellé. A megvalósított helyzet azért nem ment szembe a Kettő Szabályával, mert az inkvizítoroknak kötött és jól meghatározott szerepük volt a képletben, a Sith Renden kívül. Így aztán nem tudták azzal bomlasztani a szervezetet, amivel anno réges régen tették sokan, amikor még sok sith volt. Nyilván, mint aktív Erőhasználók, az inkvizítorok is tudtak volna kellemetlenkedni a sith-eknek, de az egy jóval könnyebben kezelhető rendszer. -
Palpatine szerepe az ep9-ben
pb69 hozzászólást írt ebben a topikban: Episode IX - The Rise of Skywalker
Természetesen az adott szervezet teszi hivatalossá, amely eldönti kit tekint a tagjának és kit nem. A jediket most ne keverjük ide, mert náluk tényleg szövevényesebb a szitu, mivel a Rend lényegében megszűnt létezni a 66-os után. Legalábbis erősen vitatható, hogy a száműzetésbe és bujkálásba menekült túlélői, akiknek totálisan át kellett formálni az életvitelüket, mennyiben alkotnak még egy szervezetet. Erről is lehetne hosszasan beszélni. korábban volt is rá példa, de most nem ez a téma. A Sith Rend valójában létezett és működött végig, mint egységes szervezet. Az, hogy a jedik vagy a politikai rendszer narratívája szerint kihaltak és nem léteznek, az ezt nem befolyásolja, nem így értem a hivatalosságot. Azt, hogy ki sith "hivatalosan", azt a mindenkori sith nagyurak, praktikusan a mester dönti el. De itt most nem az a lényeg, hogy szellemiségéében, erejében vagy hatalmában sith-e z illető vagy sem, ez egy titulus, egy pozíció, amiről én beszélek. A Kettő Szabálya pedig a Sith Rendnek az egyik alapelve, tehát arra vonatkozik, aki része ennek, vagy része akar lenni ennek, vagy felmerül, hogy része lehet. Ettől még lehet rosszul működő. Ahogyan azt elég sok tényező bizonyította is. A PT érájában is egy csomó ötlete volt az öregnek, ott is ő irányított és alakította a dolgokat, mégis voltak baklövései, amiket aztán elsikált. Mindig voltak alternatív tervei, lépései azokra az esetekre, ha vmi balul sül el. Az a baj, hogy másról beszélünk, nem érted mire gondolok, amikor azt mondom, hogy nem ugyanazt a Birodalmat akarta újjáépíteni. Nem az a lényeg, hogy hogyan néznek ki a hajók meg a páncélok, ez részletkérdés. Az meg már túl magas logikai szint, hogy egyeduralom, diktatúra, elnyomás és félelemre apellálás stb.. Igen, ahogyan írtam is, Sidious mindig is ilyen birodalmat akart. De az ördög pont az előbbi két szint közt rejlik. A különbségek a fontosak, nem a hasonlóságok. A szellemiség és a filozófia ugyanaz lett volna az újragondolt rendszerben is, de a megvalósítás, és főképp a kialakulás módja, a környezet, amiben működik más lett volna. Egyáltalán nem ezt magyarázom és állítom, sőt pont az ellenkezőjét. Konkrétan le is írtam ezeket, szóval itt nagyon félrement vmi. Arról megy a vita, hogy Sidious-nak fontos volt-e a Kettő Szabálya. Ebben a tekintetben azért rossz érv ez, mert ez ugyanúgy vonatkozik a saját életére és sorsára is, hiszen azt is kockára tette. Ez az érved ugyanígy alkalmazható a saját állításod ellenében is. Ha Sidious-nak csak a saját élete és hatalma volt fontos, akkor miért kockáztatta, hogy lezuhanhat? Ha az IH nem ér földet, akkor mi van? Nem értem ezt a végletekben gondolkodást. Oké, hogy a sith-ekről van szó, de nem legyünk mi is ilyenek. Ez így erős, hogy nem érdekelte őt a Sith. Sidious látta, hogy lehetőség van a Rendet úgy fenntartani, hogy ő maga életben maradjon, sőt a vezető legyen. Ezt továbbra is elismerem, hogy fontosabb volt neki, ettől még a Rend is fontos volt. Az egy nagyon fontos tényező, hogy milyen lehetőségek voltak egyáltalán Sidious oldalán. Ugye a beszélgetés fő témája a Kettő Szabálya. Azt anno akkor találták ki, amikor még elkerülhetetlenként kellett számolni azzal, hogy előbb-utóbb tuti meghal egy sith is. A szabály egyik része arra vonatkozik, hogy ne legyenek túl sokan, a másik része pedig arra, hogy miképp lehet két emberrel is egy folyamatosan erősödő, mindenesetre semmiképp sem gyengülő rendszert fenntartani. Ahogy telik az idő, eljön az a periódus, amikor az öregség miatt elkezd gyengülni így vagy úgy a mester. Mivel nem élhet örökké, egyre sebezhetőbb lesz, így ha már nem elég erős, akkor a Rend fennmaradását veszélyezteti, így jönnie kell a tanítványnak, aki ha erősebb, akkor lenyomja. Miközben a tanítványt is folyamatosan kihívások elé állítja a mester, amivel azt garantálja, hogy a másik fél is elég erős legyen ahhoz, hogy ha majd kell, akkor úgy vehesse át a sith vezetését, hogy alkalmas rá. Ez a szitu egészen addig így volt, amíg nem merült fel reálisan az örök élet lehetősége. Megtörtént Sidious tudatátvitele, ami ugyan balul sült el, de egyértelműen egy belátható közelségbe helyezte, hogy örökké élhessen. Ez pedig egy merőben új helyzetet teremtett, amire nyilván anno a Ro2 nem reflektálhatott. Sidious piszkosul gyenge volt és fogyott az ideje, de a kiút látható volt. Fogadhatott volna tanítványt, ezzel a régi utat járva, de az nem lett volna előrelépés. Az örök életben pedig a saját életének és hatalmának megőrzésén túl is láthatott előremutató dolgot. Persze azt is tehette volna, hogy tanítványt fogad, az egész tudatátköltöztetős mutatványt és a kapcsolódó tudást átadja, ő az enyészeté lesz, majd az utóda tökéletesíti a technikát és rendezkedik be örök életre. De itt jön az, amiben már egyetértek, Sidious-nak azért fontosabb volt saját maga. De azt se felejtsük el, hogy más volt a tét. Egy tapasztalt és hatalmas sith nagyúr korábban bukott pár évtizedet, ha a tanítványa kinyírta, vagy bmi baj érte. Tisztában voltak vele, hogy a galaxist a végtelenségig uralni (ami a legfőbb céljuk volt) nem lehet egyetlen sith célja, mert a halandósága miatt képtelen rá. Tehát előbb-utóbb úgyis át kell adni a stafétát. Így sütögethették a saját pecsenyéjüket, de a hagyatékuk és a Rend jövője mégiscsak kiemelten fontos kellett legyen. Sidious esetében viszont ez változott meg. Neki nem pár évet kellett volna "eldobnia", hanem egy örök életet, és ezt a lehetőséget átadni másnak. Ekkora áldozatot meg nem volt képes meghozni, ennyit már tényleg nem ért neki a Sith. Elérkeztek egy kritikus út végére, ahol Sidious akart nyeregben maradni, ő lenni az első örök életű sith nagyúr. Nem volt meg az az önzetlenség, ami mondjuk Qui-Gonnál, vagy amiről Yoda is beszél a 8-ban. Nem kell ezt előre tudni vagy megjósolni, csak készülni kell rá. Azt se tudta előre, hogy Padmé miket fog összegürizni ellene. Vagy hogy Anakin felrobbantja a droidvezérlő hajót. A HCs terveinek ellopásáról se tudott előre. Maul túlélésére se számított. Annyi, de annyi váratlan nehézség adódott, ezért kellett mindig B, C stb. terv. A Birodalom a konkrét formájában csak egy eszköz volt, egy rendszer, amiben és amivel fenntartható egy sithek által uralt galaxis. Ha ezzel bmi gond merül fel, akkor le lehet cserélni egy jobb eszközre, ami jobban szolgálja a sith-ek és a saját célját. Pont te magad írod később, hogy volt amikor az volt. Itt annyi a lényeg, hogy amikor Sidious úgy gondolta, hogy Maul (vgagy épp Ventress) sith dolgokba akarja beleütni az orrát, akkor az ellen már fellépett. Nem feledkeztem el róla, hisz írtam is korábban, hogy miért hagyta életben. Az utsó résszel kapcsolatban meg láttuk, Maul azért onnan is be tud kavarni. Amikor elérte azt a veszélyességet, ami a sith-eknek és Sidious-nak bökte a szemét, akkor újfent lépett. Persze, de ha ide behelyettesíted a Sith Rendet, ugyanúgy helytálló az állítás. Ezen én is meglepődtem párszor, de aztán átgondoltam, hogy valójában nem lett volna értelme ezt felfednie Maulnak, ezt pedig Sidious is tudta. Kifejthetem bővebben is mire jutottam, de egyelőre így is elég bőbeszédű lett már ez a hozzászólás. -
Palpatine szerepe az ep9-ben
pb69 hozzászólást írt ebben a topikban: Episode IX - The Rise of Skywalker
Sidious célja nem az volt, hogy egy olyan több sebből vérző birodalmat rakjon össze, mint amilyenné a Birodalom is vált. Az ő célja az volt, hogy a Sith Rend élén leigázza a galaxist, majd félelemmel és agresszióval hódolat alatt tartsa azt hosszútávon. A Birodalomról egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy nem feltétlenül alkalmas erre. Ő birodalmat akart, de nem olyat, mint amivé a Birodalom lett. Meg lehetett volna menteni, de vltak fontosabb dolgok az ő szemszögéből. Sidious nagyon nem azt a rendszert akarta visszaállítani, ami volt. Az alapelvek ugyanazok voltak, csak épp egy erősebb és stabilabb birodalmat akart. Nem véletlen, hogy már az Ep.6 előtt elkezdett megágyazni a B tervnek, amit tekinthetünk a Birodalom átmentésének, majd hibernálásának is, de valójában szerintem inkább egyfajta átformálásról volt szó. De kár is a szavakon rugózni, a lényeg az, hogy az OT-ban látott Birodalmat, abban a formájában elengedte. Most azt a pár napot szerintem elég irreális felhozni. Ekkora kockázatot azért nyilván fel kell vállalni esetenként. Ennyi erővel, ha már a saját élete volt a legfontosabb, akkor miért adta azt Anakin kezébe? Nemcsak a Sith Rend, de ő is ugyanúgy odaveszhetett volna, mégis ott ücsörgött és várta Winduékat, utána meg még Yodával is megküzdött. Egyszerűen ennyire bíznia kell magában egy ilyen célokért küzdő vezetőnek, különben eleve esélye sincs semmire. Dooku kivonása a képletből minden téren tökéletesen illett a koncepcióba, ami már a hangyafejnél hosszabb rövidtávon is nemcsak a saját, de a Sith Rend érdekeit is szolgálta. Joggal játszhatott arra, hogy nem fog pont akkor meghalni. Ez már egy izgalmasabb kérdés, viszont ez egy nagyon egyedi és hihetetlen vékony cérnán mozgó helyzet. Alaposan melléfogott ezzel a lélekvándorlással, aminek megitta a levét. Rendkívül kockázatos lett volna bkit maga mellé fogadni tanítványnak, hiszen ha lelepleződik, akkor mindennek vége. Persze ilyen téren hasonló volt a helyzet a PT érában is, csakhogy akkor egy ereje teljében lévő sith nagyúrról beszélünk. Nyilván még a klóntestben is hatalmas az Erőben, tudna képezni vkit, de azért egy gépek által épphogy életben tartott mozgásképtelen fazonnak elég nehéz az erőteljesség látszatát kelteni. Márpedig, ha a tanítvány nem tiszteli eléggé az erejét, akkor lazán megpróbálhatja megölni, elvégre ez a sith-eknél a dolgok rendje. Ezt pedig már nem kockáztatta meg. Inkább dolgozott egy Snoke-kal, aki felett sokkal durvább lehetett a kontroll, így nem kellett árulástól félnie. Abban pedig egyetértünk, hogy azért az elsődleges mégiscsak a saját maga életének minél hosszabb ideig történő fenntartása. Az ráadásul kiderült, hogy végül is működhet a tudatátvitel, "csak" kell hozzá egy erősebb alany, aki elbírja viselni azt a hatalmas Erőt. Benne volt a pakliban, hogy ezt a megközelítést működésre lehet bírni, akkor pedig két legyet üt egycsapásra, mert saját magát és a Sith Rendet is nyerő helyzetbe tudja hozni. Persze e kettő közül magát tartotta fontosabbnak, tanítványt fogadni pedig kockázatosabbnak gondolhatta, mint zombiként irányítani a háttérből. Ahogyan pedig írtam is korábban, ha a terve működött volna, akkor a Kettő Szabályának szükségességét is joggal vonhatta volna kérdőre, akár eltörölve azt. Nem volt semmiféle felrúgott szabály. A Kettő Szabályának az a lényege, hogy csak ketten lehetnek a Sith Rendben, különben olyan szinten elkezdik enni-marni egymást, annyira eluralkodik az egymás elleni gyűlölet és áskálódás, hogy már a saját pozíciójukat fogják gyengíteni, nem pedig erősebbek lesznek. A szabály szellemiségét kell nézni. Nem az a lényeg, hogy ha egy egykori sith csodával határos módon még vegetál vhol, akkor jaj, 3 van belőlük, most akkor mi lesz. Ha vhol még ezer sith karbonitba fagyasztva várja a feltámasztást, a Ro2 azzal se sérül. Sem a Sith Rend nem tekintette tagjának Mault, sem pedig ő magát sith-nek, akkor miről beszélünk? Igen, kapott anno sith képzést, az eltűnésével meg kiírta magát a szervezetből, ennyi történt. Veszélyes volt? Általánosságban mérve nyilván. Egy ekkora hatalommal és erővel bíró egyén persze, hogy az. A Sith Rendre nézve az volt? Nem. A Kettő Szabályának meg ez a lényege. Eleinte semmi, aztán csak kicsiből építkezve volt egyre nagyobb befolyása, de nem volt olyan helyzetben, hogy összerúgja a port a Sith Renddel, mert tök más közegben és szinten mozgott. Ráadásul nem is érdekelte az egész. Szóval nem rúgta fel Sidious a szabályt, csak addig nem foglalkozott Maullal, amíg nem volt annak "hatályában". Amikor felmerült Sidious-ban, hogy akár ez is benne lehet a pakliban, akkor inkább a biztonság kedvéért gyorsan közbelépett. Ő akarta tartani a kontrollt, megtenni az első lépést, nem várta meg, amíg baj lesz. A tudás mellé olyan pozíció is kell, ami kellően veszélyessé teheti őket. Ventress tudtommal soha nem is volt sith, csak Dookunál gyanakodott az öreg, hogy sumákol vmiben és elkezdhette annak nevelni. Ahogyan Te is írod, nincs partiban velük, ráadásul láttuk milyen szituba került az éjnővérek ledarálása után. Minden volt a sith-ekre nézve, csak veszélyes nem. Maul meg ugyan alkalmas lett volna az erejét tekintve sith-nek, de mindent a bosszújának rendelt alá. Egy rögeszmés bolonddá vált, aki ugyan nagy stratégiai lépéseket tudott meghúzni a maga ligájában, csakhogy ennek a fókuszában Kenobi állt. Márpedig nem tekinthető sith-nek egy olyan figura, aki ilyenekkel foglalkozik, meg erre teszi fel az életét. De pont azért kellett velük törődni, mert elkezdtek azon a szinten mocorogni, ami már sértette a Kettő Szabályát. Miért? Nem azért, mert ilyen vagy olyan erősek voltak, hanem mert benne volt a pakliban, hogy nagyobb babérokra törnek, méghozzá sith babérokra. Mi tudjuk, hogy Ventress és Maul esetében sem volt feltétlenül valós ez a veszély, de Sidious érezte, hogy nemcsak erősödnek és a hatalmuk is nő, de veszélyes "helyen" vannak. Ventress-t Dooku tanította, ha tényleg nekiállt volna sith-nek nevelni, az az egyik tipikus útja annak, hogy az aktuális mestert kigolyózva, az egykori tanítvány az új tagot felemelve vigye tovább a Rendet. Ezt nyilván nem hagyhatta. Az ilyen végrehajtókra amúgy nyilván mindig is figyelt az öreg, amíg nem voltak elég erősek, addig nem veszélyeztették. Amikor már kellően erőssé váltak, akkor jöhetett a beton. Maul meg egykoron sith volt, megvolt minden tudása, tehát ha tanítványt fogad, akkor létrehozhatnak egy "fantom" Sith Rendet, ami ha aztán kellőképp megerősödik, akkor megkísérelhetik megbuktatni az eredetit. Ez megint olyan, amit Sidious el akart kerülni, így a saját kezébe vette a dolgot. Amíg Maul is csak sodródott az árral, ide-oda verődve meg szenvedve, addig nem volt pozícióban ahhoz, hogy veszélyes lehessen. Viszont ahogy épített egy kisebb alvilági birodalmat, ráadásul még Mandalore élére is került, az már azért elég erős és figyelemfelkeltő. -
Palpatine szerepe az ep9-ben
pb69 hozzászólást írt ebben a topikban: Episode IX - The Rise of Skywalker
De Luke átállítása volt a magasabb prioritás, ahhoz meg azt gondolta ez kell. Persze, de attól még totál dilettánsnak meg hülyének nem kell lennie a katonáknak. Palpi is hülyén csinálta a dolgokat, ez tény és való, még ha a saját szempontjából okkal is tette, Ugyanakkor még így is megugorható lett volna a feladat. Akárhogy is nézzük, amit a földi csapatok leműveltek, azt azért nem tehették volna ki az ablakba, akkor se, ha túlélik a bulit. De amúgy az egésznek nem sok jelentősége van, abból a szempontból, hogy a kulcs a saját halála nem a Halálcsillag vagy a Birodalom sorsa. Ez mind csak sokadlagos szempont. Ha ő elbukik Luke-kal és Vaderrel, akkor tök mindegy mi lesz már a többiekkel. Márpedig elbukott, de a terv megvolt erre az eshetőségre is. De ez már csak a saját túlélését biztosította, a többiek gyenge láncszemnek bizonyultak, így "megérdemelten" vesztek oda. Persze a Birodalom kárászéletű uralma, illetve a Vader-Luke páros bebukása egyben Sidious kritikája is. De hát nem lehet minden tökéletes, anno pl. Maullal vagy Padméval is befürdött, van ilyen. Továbblépett, megoldotta másképp, erősebben keveredett ki a szituból. Ha a Birodalommal és a nyers erő módszerével nem ment, akkor megint vissza kellett térni a taktikusabb, háttérből irányító megoldáshoz. Durva, mert nem sok hiányzott ahhoz, hogy a végén még ebből is kimásszon a vén tróger, és minden korábbinál erősebben jöjjön ki az egészből. -
Palpatine szerepe az ep9-ben
pb69 hozzászólást írt ebben a topikban: Episode IX - The Rise of Skywalker
Igen, de erre is mondhatjuk azt, hogy egy olyan Birodalom, amelynek a katonái képtelenek megoldani egy olyan szituációt, mint ami az Endoron is volt, az nem érdemli meg a fennmaradást, mert annyira semmirekellő. A Birodalom tuti feláldozható volt az öregnek, ezt láttuk is. Viszont ennek szerintem a Sith Rend és a saját egója mellett az is oka volt, hogy egy akkora gépezet, ami elvileg uralja a galaxist, önmagában nagyon félrevezető és csalóka lehet. Ahogyan azt láttuk is, a Birodalom elsőre nagyon fenyegetőnek és erősnek tűnik, ugyanakkor kifejezetten sebezhető, sőt már ezer sebből vérzik is. Ha a lázadókat sikerült volna kivonni a képletből, akkor az egyrészt egy bizonyíték is lett volna arra, hogy a szervezet ér valamit, másrészt nem maradt volna szervezett ellenerő. Sidious pedig tulajdonképpen kis téttel kockáztathatott, hiszen nemcsak "erőnyerő" helyzetben volt a Birodalom, de ha innen bukik, akkor is ő maga megmarad, ahogyan a sith-ek is. A tanítványt sith szemmel joggal tekinti cserélhető eszköznek, hiszen részben erről is szól az alapszabály. Ha a tanítvány nem elég erős, jön jobb, akkor nem érdemli meg a pozícióját és váltani kell. Nem ismerjük a sith-ek történelmét, de a sok ezer év alatt tuti voltak olyan tanítványok, akik nem fejlődtek kellő ütemben, nem sikerült túlnőniük a mesterükön, így odavesztek általa. Vagy csak egyszerűen jött erősebb jelölt. Az egész Rend arra alapozott Bane után, hogy összesen ketten lehetnek. Egy ennyire "kisebbségben" lévő szervezet csak akkor maradhat fenn hosszútávon, ha a lehető legerősebb. Ehhez pedig az kell, hogy csak a legszívósabb maradjon életben. Sidious nyilvánvalóan pökhendi, beképzelt és egoista volt, ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy nem készült volna arra az eshetőségre, ha mégsem képes egyedül megugrani a rendje fenntartását, praktikusan az örök életet egy életben és Erőben is erős testben és szellemben. Ne felejtsük el, hogy Sidious már az Ep.1-től kezdve egy elbizakodott arrogáns fúria, mégis mindig alaposan felkészült, többféle alternatív utat előkészítve és biztosítva magának a céljai elérésére. Nem logikus, hogy később mindent egyetlen lapra tegyen fel, pláne, hogy olyat készült csinálni, amelyet előtte még jó eséllyel soha senki. Nyilván, de ahogyan később írod is, ez minden sith-re igaz. De a Kettő Szabályát nem azért kell betartani, mert az a szabály (mert csak), hanem mert ennek a hátterében a múlt nagy tanulságai húzódnak meg, nem véletlenül lett így kitalálva. Lehet, hogy hülyeség, de a sith-ek alaptétele volt, amiben hittek. Senki és semmi nem kötelezi Sidious-t arra, hogy betartsa, csak éppen az, hogy célszerű, ha nem akar elbukni. Láttuk, hogy mennyire kevés idő is elég volt arra, amikor épp megingott a Kettő Szabálya, hogy felbolyduljon minden. Rögtön közbe is lépett ilyenkor. A szabályok és törvények akkor jók, ha értelme van betartani. Nem azért, hogy elmondhasd, hogy betartsd, vagy hogy ne büntessenek meg, hanem mert annak értelme van, úgy jársz jobban. Oké, hogy tojnak bizonyos erkölcsi és jogi szabályokra, de a sajátjaikra szerintem nem. A Sith Rend is egy vallási szekta, ha úgy tetszik, egy szervezet, aminek megvannak a maga alapelvei és szabályai. Nemcsak úgy élnek bele a nagyvilágba, aztán csinálják, ami épp jólesik nekik. És láttuk is mi lett belőle. Ahogyan azt is, hogy mindkét esetben rögtön maga Sidious is lépett közbe. Az egyik esetben csak Dookun és Grievous-ön keresztül, de egykori tanítványa ellen személyesen ment el rendet tenni. Ami azért nem semmi, mert tudjuk mennyire ritka volt az ilyen, amikor kibújt az álcájából, sőt még cselekedett is. Látszik, hogy ezt az ügyet kiemelten fontosnak tartotta. Az, hogy aztán Maul és Ventress is életben maradt, nem sokat számít a Kettő Szabályának szempontjából, mert nem voltak a Sith Rend tagjai. Ventress sose volt, Maul meg már nem volt. Előbbi szakított is a korábbi életével, egyáltalán nem volt veszélyes a sith-ekre. Maul pedig szintén csak az önös kis bosszújára koncentrált, semmi más nem éltette, szintén nem volt veszélyes a Rendre. Ne legyenek illúzióik, amennyiben ez változott volna, Sidious újra közbelép. Elvégre a Kettő Szabálya a sith-ek védelméről szól, ha őket nem fenyegeti vki, akkor kívül esik ennek a hatáskörén. Arról nem is beszélve, hogy végül mindkét életben hagyott delikvens jó szolgálatot tett, nem sok híja volt, hogy a mérleg nyelvei lehessenek Sidious számára. Ventress kevésbé volt jelentős, de arra azért jó volt, hogy egyrészt az éjnővérek érdemi szálára pontot lehessen tenni, másrészt Ahsoka kapcsán még jobban megkeveredhessenek a szálak, amik Anakin átállíthatóságához adtak egy újabb lökést. Maul pedig talált egy sith szuperfegyvert, ill. rátalált a sith-ek által is gőzerővel keresett Kenobira, aki ráadásul a jedik legféltettebb kincsét őrizte, amire Maul szintén rájött. Nem volt ez olyan furcsa, hiszen nem véletlenül lett kitalálva. Ez olyan, mint azon meglepődni, hogy egy adott állam tartja magát az annak idején kialakított alapvető törvényeihez. Nyilván így van, mert okkal lettek ezek kitalálva. A sith-ek esetében pedig semmi olyan nem történt, ami miatt a Kettő Szabályán változtatni kellett volna. Ha Sidious tudatátemelése tokkal-vonóval tökéletesen működik, az lehetett volna egy olyan új helyzet és mérföldkő, aminél át kellett volna gondolni van-e értelme a Ro2-nak. Szerintem nem így van. Ha Sidious-t csak saját maga érdekelte volna, akkor minek ténykedett volna a Sith Renden belül? Nemcsak a hatalomra jutása alatt, de utána is. Bármikor megtehette volna, hogy saját szervezetet hoz létre, ahogyan a Birodalmat is kikiáltatta a Köztársaság helyett. Nyilván azért nem indult külön utakon, mert a Sith Rend részének tekintette magát. Azon belül nagy rugalmassággal lehet dolgozni a célok eléréséért, de nem lehet felrúgni mindent totálisan, mert nincs értelme, csak kockázatos. Attól, hogy a saját hatalma és fennmaradása volt az elsődleges cél, attól még ezt miért ne akarta volna a Sith Rend keretein belül elérni? Simán összeköthette a kettőt. Addig szerintem semmi értelme nem lett volna feladni ezt, amíg nem bizonyosodik meg róla, hogy az alapterve tökéletesen működik. A Birodalmat vagy az ER-et, VR-et meg azért kár idekeverni, mert azok tényleg csak eszközök voltak, másodrendű szervezetek. Ahhoz kellettek, hogy a sith-ek, Palpival az élen hatalomra kerülhessenek, uralkodhassanak, feléledhessenek, leigázhassák a galaxist stb.. De ez még nem jelenti azt, hogy akkor a Sith Rend is csak egy ugyanilyen eszköz. Lehet, hogy így van, de lehet, hogy nem. -
Palpatine szerepe az ep9-ben
pb69 hozzászólást írt ebben a topikban: Episode IX - The Rise of Skywalker
Azért szerintem nemcsak ezért van szükség egy tanítványra. Örök élet ide vagy oda, abba is csúszhat előre nem kalkulálható probléma. Ahogyan láttuk is végül Sidious esetében. De persze nemcsak ilyen triviális, rögtön észrevehető gubanc lehet. Ha jobban sikerült volna, sőt akár tökéletesen, az első tudatátvitel a klóntestbe, az se garancia arra, hogy ez stabilan működni fog mindig. Nem tudjuk pl. hogyan "költözött" át az öreg tudata a 6-ban a klóntestbe, ehhez milyen körülmények, készületek voltak szükségesek. Az előkészületek nem lényegesek, mert ha megoldható, akkor azt nyilván mindig meg fogja tenni az öreg, de a 6-ban benne volt a pakliban, hogy megszívja, még ha az egója miatt aligha ebből az eshetőségből indult ki. Mindenesetre egyre jobban kezdem úgy hinni, hogy valójában nem volt annyira hülye, hogy ilyen szinten se Luke, se Vader érzelmeire ne figyeljen oda, hogy ennyire ne érzékelje mi folyik körülötte. Ez egy teszt volt, a Birodalom és a Sith Rend megerősítésére. Küzdjön meg Vader és Luke, győzzön a jobbik, legyen ő a tanítványa. Ha másképp alakul, az azt jelenti, hogy vagy egyikük, vagy mindketten nem méltóak a sith létre, ráadásul még elárulni is hajlandóak. Ez egyfajta kudarc a Rendnek, és személyes kudarca neki is, ill. a Birodalomnak is, amely eleve omladozott már ekkor. Ez esetben életbe léphet az alternatív terv, amelyen keresztül megerősödve térhet vissza, újra felemelve a Sith Rendet. Lényeg a lényeg, Sidious jó eséllyel készült arra, hogy baj lehet, nemcsak úgy általában, hanem a trónteremben. Ezért is kockáztatott annyit, mert tudta, hogy ő igazából nem rizikózik akkorát. Amikor meg Vaderrel packázott, majd amikor ellene fordult, akkor tudhatta. hogy jön a "halál", aztán zuhant még ott egy jó ideig. De simán el tudom képzelni, hogy érheti olyan hirtelen trauma vagy sebesülés, aminél nem tud megtörténni a tudatátvitel, így tényleg odavész. Ebben az esetben pedig biztosítani kell, hogy nem hal ki a Sith Rend, ezért kel tanítványnak lennie. Másrészt a Sith Rend úgy fog erősödni, ha mindig a legéletképesebb marad életben és lesz a mester. Ha ezt a láncot vki megtöri azzal, hogy magát tartja meg egyedüli sith-nek, akkor idővel észrevétlenül is elgyengülhet. Ha pedig ez idővel fokozódik, akkor hiába lesz akár halhatatlan is, az ereje már nem lesz akkora, hogy uralma alá hajtsa a galaxist. Akkor meg mi örömét és célját lelné abban, hogy sith? -
Nekem mintha vmi olyasmi rémlene, hogy Bruce Wayne direkt torzítja a saját hangját, amikor Batmanként beszél. Mintha Bale-ről olvastam volna, hogy rengeteget gyakorolta azt a susmorgós alternatív Batman beszédet, amitől sokszor már be is vérzett a torka. Végül sok nézőnek kifejezetten zavaró és röhejes volt az a fajta beszéd.
- 1.631 válasz
-
- 1
-
- dc
- képregények
-
(további 3 címke)
Címkézve mint:
-
Egyrészt, szerintem egy olyan maszkon keresztül beszélve kicsit azért más a hangja az embernek. Most ugye sok emberen van maszk a járvány miatt, és van eltérés a normál beszédhanghoz képest, még ha nem is komoly. Másrészt, bármennyire is nehéz elhinni, önmagában valaki hangja nem feltétlenül annyira könnyen azonosítható. Szinkronoknál is érdemes megfigyelni, hogy ha vkinek nincs kifejezetten egyedi hangja, akkor elég egy kis torzítás (pl. a mikrofon) vagy az, hogy kicsit másképp beszél, és már nehezen felismerhető a hangja. Ráadásul sok embernek alapból hasonlít a hangja, illetve nem is feltétlenül nehéz utánozni mások hangját, ha az nem kirívó. Szóval ezt én nem érzem akkora problémának, mint pl. Szupermanus esetében, hogy felvesz a tag egy szemüveget és már senki nem is meri meg.
-
Hát ja, ez is igaz, de már az sokat dobna a dolgon, ha legalább cserélgetnék a helyeiket néha. Az nem nagy cucc, hogy minden küldetés után kicsit máshova legyenek lepakolva. A mai napig "csodálkozom" rajta, hogy Wrex képes volt egy szekrénynek támaszkodva tölteni a mindennapjainak jó részét, vagy épp Ash a fegyverek közt álldogálni. Szegény Garrus meg szerintem vagy 20 makot legyártott ott, annyit hegesztette szabadidejében. De volt azért a készítőknek humorérzékük, mert a 2-től kezdve már mémként hozták elő mennyit kalibrálja a fegyvereket. Hát kb.. Csak kár, hogy Miranda meg ugye nem sok játékidőt kap már a 2 után, így noha fasza románcopció van vele, csak kicsit illúzióromboló a kevés idő vele, azokhoz képest, akik amúgy folyton ott legyeskednek körülöttünk. Ash esetében amúgy totál nem értem mi történt. Mintha az ő száláért felelős emberkéket lecserélték volna vmi kamaszkori szexuális fantáziáktól túlfűtött amatőrökre. Már a karaktermodellje totál érthetetlen lett a 3-ra, ráadásul szükség se volt erre, mert már annyiféle női típust dobtak be a buliba, hogy ha vki az ilyen pornósabb vonalra vágyott, akkor volt választása. De ezt egy egyébként mélyen vallásos, az életét a katonáskodásra feltevő nőnél igencsak értelmezhetetlen volt meglépni. Ez nálam ugyanaz a kategória, mint a 2-ben a végjátékbeli logikátlanság, amiről írtam. Vagy épp a 3-ban, hogy érthetetlenül hiányoznak a hadseregünkből olyanok, akiket konkrétan beszerveztünk, csak be kellett volna tegyenek pár katonát és/vagy hajót, hogy ők is ott legyenek. Az alapötlet zseni, a kivitelezés már átgondolatlan. Igen, ebben van igazság, erre írtam azt, hogy logikusabb a történetvezetés. Az 1-ben ráadásul még voltak olyan "ügyesek", hogy képesek voltak az egyik főküldetésnél konkrétan arra felhúzni az egészet, hogy micsoda versenyfutás van az idővel (talán még a küldetés címe is ez volt), sietni kell, aztán igazából semmi nem történt, ha előtte még elmentél játszani pár majomszerű lénnyel ide-oda, vagy épp mindenféle bandák piszlicsáré ügyeit oldogattad meg. Na igen.
-
Szerintem Jar Jarnak teljesen felesleges lenne egy külön sorozat. Egyszerűen nem hiszem, hogy az ő karakteréből már bmi értelmeset ki lehetne hozni, vagy jól sülne el a dolog. Ráadásul annyi, de annyi érdekes mellékszereplő van, akinek a sorsát lehetne még boncolgatni, Jar Jar eléggé hátul kullog ebben a sorban. Az 1-ben szörnyen túlhasználták és nagyon idegesítő volt. Én 7 évesen láttam a filmet, de már akkor is irritált. A 2-3-ra aztán aránytalanul visszavettek belőle, de legalább komoly volt. A TCW-ben elment az a pár rész, mert annyi játékidőbe belefért ő is, de megint visszatértek az idegesítő bugyuta figurához, hogy aztán később meg megint komolyítsanak rajta. Az egész egy katyvasz, ahogyan Pildi is írja, ebből már értelmesen nem lehet építkezni. Azzal egyetértek, hogy a gunganekben viszont van még potenciál bőven, de ahhoz nem kell Jar Jar.
-
Ezt értjük, csak így nem is egy dologról beszélünk. Onnan indultunk ki, hogy Holland jól illik a szerepbe, Garfield meg nem lett volna jó, mert egyrészt túl idős már ehhez a Peterhez, másrészt pedig amúgy sem illik kinézetre és stílusra hozzá. Most erre hiába hozod fel, hogy de nem is egy ilyen Peter kellett volna, meg nem is egy ilyen sztori, hanem lehetett volna az egész koncepció tök más. Persze, nyilván ha egy tök más Petert akarnak egy tök más sztorival előhozni, akkor akár Garfield is jó lehetett volna, ahogyan DiCaprio, Morgan Freeman vagy Charlize Theron is. Ha olyan alapokból indulsz ki, akkor bárki lehet jó színész, ha megfelel a karakterhez, csak nem így szoktak filmeket építeni. Nem a színészhez írnak egy karaktert, aztán köré egy sztorit, köré meg egy világot. Daenerys azért nem jó példa, mert az ő története, az ő drámái, a körülötte forgó cselekmény sokkal kevésbé korfüggő. A GoT sztorija tökéletesen működött egy idősebb Danivel is, mert nem pl. az első vérzéséről vagy a tejfogai kihullásáról szóltak részek. De pl. Sansa esetében már voltak motívumok (bár ott se sok), amik kifejezetten adott életkorhoz kötik, emiatt hülyén vette volna ki magát, ha mondjuk egy 10-essel idősebb. Ez olyan, hogy ha ma készítenének egy Harry Potter remake-et vagy pl. a 2 és 3 közé egy részt, akkor se tehetnék be az akkori színészeket mai fejjel, mert szörnyen kilógnának a cselekményből.
-
Igen, ez abszolút jogos. Bár most nem rémlik pontosan, azt mondták, hogy több ezer faj él ott? Nem annyi élt ott az idők során? Na igen, ez nekem is eszembe jutott már párszor. Főképp, hogy Tali pontosan ugyanilyen indíttatásból használja az omnitoolt, hogy bizonyítékot mutasson fel. Ami egy abszolút kulcspontja az első résznek, utána meg totál elfeledkeztek erről. Sok szempontból igen. Engem az nyűgözött le igazán, amilyen szintre emelték a hajó életét, a legénység "élőségét". A különböző "random" események, amiket el lehetett kapni, hogy mki hol itt, hol ott volt, az akkor nagy szám volt. Ráadásul megannyi emlékezetes és vicces jelenet is ezekhez fűződik. Emellett a harcrendszer nagyon szépen kinőtte magát, itt már minden klappolt. A 2 is a mai napig szerintem parádés ilyen téren, a 3 pedig hozott még pár olyan újítást, ami egésszé tette a dolgot. A karakterfejlesztési rendszert és a fegyverek testreszabását is sikerült újra visszaokosítani. Ami nekem nem tetszett, hogy lényegében már nem voltak mellékküldetések. A hajóval való bóklászás a Kaszások elől, mint minijáték elment egynek, bár egy idő után majdnem annyira idegesítő volt, mint a 2-ben a szondázás vagy az 1-ben a makozás. Viszont az, hogy minden mellékküldetés lényegében arról szólt, hogy rohangálj a Fellegvárban, aztán a térképen kattints arra a csillagrendszerre, amelyikre kell, majd menj vissza a Fellegvárba, az nekem azét erős visszalépés. De a minijátékokat is kifejezetten hiányoltam, a 2 után elég gagyi volt, ahogyan csak pár mp kellett és magától kinyílt minden ajtó. Szóval szerintem lehetett volna még csiszolni ahhoz, hogy tényleg sikerüljön összegyúrni az 1 és 2 tökéletes elegyét. Nekem kifejezetten tetszett a sztori. Visszagondolva, nem érzem úgy, hogy bármivel gyengébb lett volna, mint a 2 vagy a 3. Az mondjuk tagadhatatlan, hogy az 1-hez csupán 2 DLC jött, azok se sokat tesznek hozzá a dologhoz, egyedül a BttS, ami fontos kiegészítés, de messze nem mérhető a 2-3 erősebb letölthető tartalmaihoz. Ha a DLC-ket is ideveszem, akkor már azért erősebb a 2 vagy 3 történetben is. A karakterek nem voltak még túlságosan kidolgozottak, elég kevés interakciónk lehetett velük a későbbiekhez képest. Én már itt megimádtam mindenkit, Liarán kívül, de vele se volt különösebb bajom. Nyilván később rengeteget mélyítettek összességében a szereplőkön, az 1 inkább csak az alapokat fektette le. De pl. Ash kapcsán pont azt érzem, hogy messze az 1-ben volt a leginkább karaktere, később alaposan elcseszték az egész szálát. Egysíkúak voltak a bolygók és a kolóniák, de én még mindig sokkal jobban élveztem ezt a felfedezősdit, mint a 2 szkennelését vagy a 3 hajóval menekülős megoldásait, amik legalább annyira sablonosak voltak, csak még akció se volt bennük kb. semmi. A makot a mai napig nem értem miért akadtak ki rajta annyira. Elég bizarr fizikája volt, de nekem soha nem volt vele komolyabb problémám. Párszor kellett vele kerülni, mert bizonyos terepeken nem ment fel, na bumm. Nekem a mélypont egyértelműen a Hammerhead volt a szériában, az szerintem szörnyű. De pl. ha vesszük az idei Death Strandinget, hát ott se jobb a járművezetés. Ez persze nem menti fel a ME-et, de szerintem ezeken az elemeken sokkal inkább javítani kellett volna, nem kiherélni a játékból. Ha ezen a téren is annyit tudtak volna előrelépni, mint a harcrendszerben (minél egyetértek, hogy most már avitt) vagy a környezetünk élettel telisége kapcsán, akkor már bőven jó lett volna az egész. De a 2-ben jöttek a totál lineáris mellékküldetések, a 3-ban meg már azok se voltak, illetve egyetlen visszatérő helyszín maradt, ahová vissza is lehetett menni. Na arra én is, bár nem kell túlgondolniuk. Lényegében, ha a harcrendszer terén beteszik a 3-ban (vagy akár a 2-ben) látott megoldást, illetve változatosabbá teszik a bolygók felfedezését, akkor már hatalmas lesz az előrelépés. Azt a gagyi hekkelős minijátékot is cserélhetik a 2-ben látottakra és kész is, már csak a 3 szintjére kell felhúzni a grafikát. Az biztos, hogy masszív érzelmi hullámvasút volt a rész, remek fordulatokkal, érzelemdús pillanatokkal, fantasztikus sorsokkal egyes karaktereknél. A végével nekem sem volt gondom, csak a végső csatával, ott nagyon sok kihagyott ziccert érzek sajnos, amit a mai napig nemigen tudok megmagyarázni miért maradtak ki. Ezen kívül az zavart még, hogy a sztori teljesen lineárissá vált, szinte minden szabadság kiveszett belőle. Ami megmenti a dolgot és könnyebben elfogadhatóvá teszi ezt, hogy így a sokkal kötöttebb történetvezetéssel több állejtős pillanatot tudtak beleszőni, illetve logikusabban voltak végigvezetve a szálak.
-
Szerintem kifejezetten erős és jó sztorija van pedig annak is. Főképp, hogy a későbbi történések miatt különösen bizarr színezetet kap majd szinte minden, mai az 1-ben történik. Csomó későbbi esemény vagy motívum azért tud akkorát ütni, mert az 1-ben tökéletesen ágyaztak meg neki. Fokozatosan egyre inkább központi téma lesz, de azért azt nem mondanám, hogy csak sejtetnék. Ha végigtoltad az 1-et, akkor azért a végére egész konkrétan kiderülnek dolgok, már ott fókuszelem lesz ez. Igen, és az a durva, hogy ezt egyetlen játék alatt milyen mélységben át is tudták adni. Nagyon ügyesen, több szinten valósították meg a világ kibontását. Ha vki nem akart ebben elmélyülni, akkor csak nyomta a főküldetéseket, minimális beszéddel. Ha jobban, akkor ptt voltak a mellékküldetések, mikből sok minden kiderült. Ha ennél is jobban, akkor ki lehetett faggatni az NPC-ket, sokat beszélgetni mkivel, akik megosztottak rengeteg hasznos infót a fajokról, kultúrákról, történelemről stb.. Aki pedig minden akart tudni, annak ott volt még a kódex is, a játékba integrálva. Mindhárom rész parádés zeneileg. A mai napig bmikor órákig tudok hallgatni számokat a játékszériából. Az 1-ben legtöbbször én is Ash-re mozdultam rá, ott még nagyon tetszett a karakter, de azért Liarával se akartam bunkó lenni, még ha az 1-ben még elég bizarr is tud lenni a kiscsaj. Ebből nekem mindig az jött ki, hogy beadta a játék azt a választós jelenetet. Vannak komoly előrelépések a 2-ben, de visszalépések is. Nekem összességében az 1 jobban tetszett. A 2-ben én messze nem éreztem soha azt a nagy extrát, ami miatt érdemes lenne kiemelni a trilógiából. Játékmenet terén persze óriási az előrelépés, sokkal jobbak a harcok, pláne a tech és bio képességekkel. Sokkal élőbb a hajó, jók a bejátszott jelenetek a küldetések után. De ezek sokkal inkább a játékvilág természetes fejlődésének tudhatók be. Ahol még sokat léptek előre, azok a minijátékok voltak, azokat nagyon szerettem. A végére már az is unalmas tudott lenni, de az 1-hez képest felüdülés volt. Viszont az RPG opciókat (kereskedelem, karakterfejlesztés stb.) rendesen lebutították benne, visszahozták a töltőképernyőket, de nekem ez a "lőszergyűjtős" megoldás se tetszett. A mellékküldetések lineárisabbak voltak, így ugyan egyedibb helyszíneket kaptunk, viszont a felfedezés öröméből rengeteget vesztett a játék. Hát nem a legszimpatikusabbak, ez tény és való. Mentségükre szóljon, hogy a galaxisban nagyon törékeny a viszonylagos béke, így igencsak szűk mezsgyén tudnak mozogni. A kaszások kapcsán pedig tényleg elég logikátlan és valószerűtlen elméletekkel állunk elébük, nekik pedig nincsenek meg azok a "bizonyítékaik", amikhez mi hozzájutunk a játék során. A főhősnek könnyű dolga van "hinni" az igazságban, miután több ízben is személyesen él át dolgokat és bizonyosodhat meg arról mi is az igazság, de a Tanács szemében joggal tűnünk paranoiás idiótának.
-
Az simán lehet, viszont fontos az időbeliség. Nem tudom konkrétan mikor került ez szóba, de ha a TAS akármelyik része előtt, akkor ezekbe a filmekbe is belenyúlhattak volna, hogy jobban illeszkedjen a MCU-ba, akkor más végeredmény sülhetett volna ki az egészből. Ha utánuk, azt nem igazán értem, mert már 2 film ott lett volna, ami kb. egyáltalán nem kapcsolódik az univerzumba. Ráadásul egy félkész trilógiát átvenni, aminek az utsó részébe még bele is kell szuszakolni MCU dolgokat, nem túl okos ötlet. Ne hasonlítsuk már össze a két karaktert, mert teljesen más a két eset. Ha a Pókember filmekből indulunk ki, akkor ott Elektró egy a sok antagonista közül, még akkor is, ha a TAS2 főgonosza. Pókember meg ugye a főfőszereplője a szériának, a névadója. Ha pedig MCU szkópban gondolkodunk, akkor Pókember az egyik főszereplő, aki ráadásul a legnépszerűbbek közt is van, míg Elektro egy huszadrangú senki. Messze nem ugyanolyan jelentőségű, hogy a két karakter közül melyiket épp ki játssza. Peter esetében új alapokra akarták helyezni a karaktert, amihez Garfield valószínűleg nem illett. Ahogyan a TAS filmekben sem illett a szerepbe, kínos volt nézni a vergődését. Ráadásul Garfield korban se passzolt a koncepcióba. Abba a koncepcióba, ami nagyon fontos része a MCU-nak, a karakterrel együtt. Elektronak ezzel szemben valószínűleg MCU kaliberben nyúlfarknyi lesz a szerepe, szóval nem feltétlenül kell belenyúlni a figurájába. Az is lehet, hogy a MCU-soknak tetszett, ahogyan anno megformálta Jamie a karaktert, így jó ötletnek gondolták újra őt szerződtetni. Kb. totál mindegy ki játssza, de ha már elérhető vki, aki egyszer már jól hozta, akkor miért ne keresnék újra. Egyrészt, nem pont a Hihetetlen Hulkot érdemes felhozni, ami a legelső MCU film, ráadásul eléggé ki is lóg a sorból. A színészt később lecserélték, Hulknak nem is volt több önálló filmje stb.. Másrészt nem tetszőleges két film között vannak erősebb kapcsok, hanem egy-egy film, illetve az univerzum között. Szóval nem az a gond, hogy a TAS nem kapcsolódik mondjuk az Amerika Kapitányhoz, a TAS2 meg a Thor 3-hoz, hanem az, hogy a két TAS film semmit nem ad hozzá a MCU sztorijához, nincs érdemi kapcsolódási pont. Meg lehetett volna, csak ez két irányból is erősen aggályos. Ha már megvolt a TAS3 alapkoncepciója, illetve a vázlatok (márpedig állítólag így volt), akkor utólag nem triviális abba beleerőszakolni MCU elemeket. Nem is biztos, hogy annyira lelkesedtek volna ezért az illetékesek. Másik oldalról, a MCU-nek is át kellett volna vegye akkor mások munkáit, akik a TAS szériát csinálták. Nemcsak a 3. résznél kellett volna egy már szinte kész anyaghoz alkalmazkodni, de az első 2 filmet is be kellett volna húzni, szőröstül-bőröstül. Igazából ugyanaz a szitu, mint az előző bekezdésemben, csak ráadásul időben később. Az eredeti 3-at már írtam miért lett volna necces elkészíteni. Egy új 3. részt írni lehetett volna, csak annak illeszkednie kellett volna nemcsak a MCU-ba, hanem az addigi 2 TAS filmekbe is, leginkább ugye a 2-höz, aminek lényegében egy cliffhangerrel lett vége. Nem valószínű, hogy ilyen alkalmazkodást akartak volna. Nekem sem tetszett az, amit egyes karakterekkel csináltak, de egyiket sem éreztem annyira ripacsnak vagy bugyutának, mint a TAS esetében. May néni és Peter haverja néha határeset, de ők legalább mellékszereplők, a TAS-ben viszont a főszereplők voltak ilyenek, majd' az egész filmen keresztül. Ez jóval súlyosabb probléma. A történet izgalmasságán lehet vitatkozni, a Homecoming se váltja meg a világot, de negédesnek szerintem semmiképp sem nevezhető. A negatív szereplő tekintetében Keselyű rendesen odaver a TAS-nak, bármelyik filmnek. Sőt, nálam az új Pókember filmeket kifejezetten a főgonoszok húzzák fel, mindkét esetben sikerült egy emlékezetes és egyedi negatív karaktert letenni az asztalra, érthető motivációkkal, értelmes cselekedetekkel. A TAS esetében ez egyik esetre sem igaz sajnos. A gáz humort meg tudom adni, egyrészt ez sokkal inkább ízlés kérdése (nekem se jött be sok poén a Hazatérésből), másrészt pedig itt tényleg vannak hasonlóságok. May nénit én is savallom, ahogyan Flash esetében sem értettem egyet a variálással. Egyik szereplőt sem kedvelem, ugyanakkor ők mellékszereplők. Hiába fontosak bizonyos szempontból a Pókember világában, akkora hatásuk azért nincs egy teljes szériára, pláne a MCU univerzumra. Ráadásul May néninél pont a TAS hozta el a váltást. Nekem is jobban bejött az "öreg néni" megközelítés, de a TAS-ban lecserélték egy jóval fiatalabbra (vagy fiatalosabbra). Az igaz, hogy a MCU-ban erősen továbbvitték ezt a vonalat, de igazából csak több szerepet kapott May, illetve egy külsőre sokkal vonzóbb színésznőt szerződtettek. Nem hinném, hogy ez lenne a karakter totál szétcseszése. Azt érdemes persze hozzátenni, hogy May elvileg Peter nagynénje, tehát egy generáció különbség van köztük. Peter meg még sulis, szóval hiába volt nagyon szimpatikus az öregasszony May, baromira nem illett a képbe. Ő már 2 generációval volt Peter fölött, a nagyanyját vagy a nagyszüleinek a testvérét lehetett volna így vászonra vinni. Ha már karakterek szétcseszésénél tartunk, akkor azért érdemes lehet megemlíteni a TAS Ben bácsiját is, ami szerintem jóval súlyosabb, mint a "MILF May". Az a kakaós bohózatba illő jelent, mint az egyik kulcsszereplő távozása, hát finoman szólva is méltatlan volt. A MCU-ból legalább kihagyták a teljes karaktert, de amit rajta keresztül közvetíteni akartak, az szellemiségében megmaradt a Holland-szériában, még ha Tony teljesen más fazon is, mint az öreg Ben. A TAS esetében viszont teljesen kiherélték a nagybácsit, mint szereplőt.
-
Szerintem lényegében ugyanazt kapjuk, mint az 1-ben, csak a hangulatosabb jelenetek nélkül, viszont minden hibát és hiányosságot nemcsak megtartva, de alaposan fel is nagyítva azokat. A színészi játékban is érzek visszalépést, de a karakterekben, sztoriban és hangulatban pláne.
-
Igen, ezek pedig nagyon fontos motívumok a MCU-ban. Lehet szeretni vagy nem szeretni ezt a vonalat, Ben bácsi kivételét, a "szexi anyuka" May nénit, a Stark kütyükkel felvértezett Pókembert, de az biztos, hogy az egész karakter legerősebb alapját az adja, illetve ahogy ezen keresztül illeszkedik ebbe az univerzumba. És elnézve miket hoztak ki ebből a párosból (lásd pl. a Végtelen Háború és Végjáték filmeket), szerintem sok szép dologtól estünk volna el, ha nem így döntenek. Egyetértek. Annyival egészíteném ki, hogy nemcsak a korábbi 5 Pókember film, de a MCU megannyi filmje sem. Pókember beemelésének semmi értelme nem lett volna (a bőrlehúzáson és fan service-en kívül), ha kapunk egy újabb felnőtt férfi karaktert a már meglévő 42 mellé. Peter Parker behozatalának az volt a legfőbb oka és célja, hogy kapjunk egy tinikaraktert, aki ebből a nézőpontból világít meg helyzeteket. Aki amikor épp nem menti meg a világot, akkor az ehhez passzoló hétköznapi problémákkal és helyzetekkel küzd. Én is így látom. Nekem az első Pókember film kifejezetten tetszett, volt egy különleges bája, még ha messze nem is volt tökéletes. Ott még Tobey is jól hozta a szerepet. Ha az MCU-tól függetlenül értékelve csak magukat a Pókember filmeket nézzük, akkor nekem a mai napig ez jön be a legjobban, noha nem öregedett túl jól. A 2. rész szerintem totál értelmetlen, unalmas és pocsék, a 3. is. A 2 "csodálatos" felvonás meg nagyjából ugyanezen a szinten mozog, a hígfos és a szimplán csak rossz között valahol.
-
Őszintén szólva, én már nagyon a kérdésfelvetést sem értem. Miért akarták volna Garfieldet? Eleve, azért az esetek döntő többségében van egy szerep, egy sztori, egy karakter, ehhez keresik a színészt, nem pedig a szereplőt formálják a színészhez. Nyilván, ha nagyon akarták volna, hogy Garfield legyen Pókember, akkor meg tudták volna oldani valahogy, de eleve egy értelmetlen és faramuci megközelítés lett volna az egész. Szerintem az kifejezetten rossz lett volna. Egyrészt, minimális kötődésük van csak a MCU-hoz, márpedig ebben a szériában sokkal komolyabb kapcsokat építettek, kilógott volna 2 olyan Pókember film, aminek nincs köze az univerzumhoz. Másrészt, a TAS filmek eredetileg egy trilógiának lettek volna szánva, amit aztán elkaszáltak a 2. rész után. Amin amúgy nem is csodálkozom. De a lényeg, hogy erősen érződik is a 2 végén, hogy ott félbemarad a történet. Azt befejezni nem akarták, de egy félkész dolgot meg nem lett volna túl okos dolog beépíteni a MCU-ba. Ez meg már csak a személyes kiegészítésem, de az a 2 film nálam a piszkosul gyenge kategóriába esik. Az eredeti széria 3. része ezekhez képest jónak mondható, csak a pocsék színészi játékban van egyezés. De ripacs és idegesítő szereplők, bugyuta karakterek, unalmas és negédes történet, értelmetlen negatív szereplők, vérciki vicceskedő jelenetek.
-
Elfogadom, sosem állítottam, hogy nem. Én nem azt írtam, hogy rád is ez lenne igaz, csak egy általános jelenségre reflektáltam. Elhiszem és elfogadom, hogy neked magadtól alakult ki ezen véleményed, így érzed, ez oké. Azt viszont nem hiszem, hogy az emberek tömegesen maguktól jutottak volna erre a felismerésre. Ennek az oka pedig rendkívül prózai, egyszerűen a tények nem támasztják alá ezt az érzést. Természetesen semmi gond azzal, ha vki így érzi, csak kis valószínűséggel alakul ki ilyen érzet, ehhez képest a ST kapcsán a csapból is ez folyik.
-
Na de ez pont olyan, mint Rey esetében amiket nehezményezel. Luke-nak alapesetben fogalma sem kéne legyen arról, hogy az Erővel tárgyakat tud mozgatni, nemhogy ő maga nem csinált még ilyet, de ha jól rémlik nem is látott még ilyet sose senkitől, mégis csak úgy előhúzza ezt a tarsolyból. Nemcsak rejtélyesen megjelenik, hanem rejtélyesen sokkal erősebb is lett, csak megint mondhatjuk, hogy a "semmiből". És Rey nem esendő? Ahogy Kylo simán elfogja. Vagy ahogy Snoke totál hülyét csinál belőle. Az a Snoke, akiről tudjuk, hogy valójában csak egy bábfigura volt a játszmában. Vagy amikor Kylotól megtudja az "igazságot" és totál össze van törve. Vagy a 9 elején, amikor már Leiától is tanult dolgokat, mégis egy egyszerű gyakorlópályán nem tud végigmenni, mert szétesik a koncentrációja. Szerintem semmivel nem kevésbé esendő Rey, mint pl. Ahsoka vagy Luke, csak már a 7 után ezzel volt tele az internet, hogy Rey már egy eleve tökéletes és gigaerős karakter, aki oktat mkit, ez a narratíva pedig mintha sok ember agyába égett volna. Mint ahogy pl. a prequelre rásütötték, hogy csak egy CGI-orgia az egész, amiről ugyan tudjuk, hogy ordas nagy hazugság, mégis a köztudatba így vésődött bele.
-
Ha vki, én aztán mélyen elítélem azt a túltolt feminizmust, amiről az elmúlt években szólt a filmes világ, de nem értem miért lenne Rey feminista elem. Most ha a helyében egy faszi lett volna, akkor az meg hímsoviniszta elem lett volna ,mert biztos azért tud mindent, mert férfi. Ez nem áll össze. Nem tud mindent, ezt ezerszer megbeszéltük már. Anakin is tudott vad dolgokat a "semmiből", ahogyan Ezra vagy Luke is. De őszintén szólva, azért pl. egy Ahsoka is elég keményen nyomja. Oké, hogy ő végigjárta a Jedi Renden belüli szinteket a padawanságig, de mindössze ~2 évig volt mester alatt, ez idő alatt meg eljutott olyan szintre, hogy lenyomjon egy sith nagyurat. Utána a Renden kívül, elzárva a jediktől, nem is végig az Erővel foglalkozva eljutott arra a szintre, hogy kisujjból lenyomott inkvizítorokat, de még Vaderrel is felvette a versenyt. Én imádtam nézni mennyire ügyes, de azért elég kirívó ez is. Luke-nak papolt néhány szót elméletben Obi-Wan az Erőről, aztán életében először az űrben járva felrobbantotta a Halálcsillagot, mert amit profi pilóták gép segítséggel nem tudtak megtenni, azt ő megoldotta gép nélkül. Meg lazán kimanőverezte a galaxis legjobb pilótájának, egy sith nagyúrnak a támadásait, mindezt egy nyílegyenes "csőben". Mi ez, ha nem túlzás? De Yodával se töltött kb. semmi időt, aztán meg viszonylag jól helytállt Vader ellen, sőt később le is győzte, miközben már nem tanított neki Yoda semmit. Vagy Anakin, aki 8-9 évesen fogatversenyt nyert, mindezt úgy, hogy még a versenygépét is szabotálták, amit egyébként ő maga épített. Ja, meg egy teljesértékűen működő protokolldroidot is. Ja, aztán ő is először repült az űrben egy tök ismeretlen géppel, de azért bemutatott pár trükköt, illetve felrobbantotta a droidvezérlő hajót. Ezra meg mekkorákat ugrott már? Vagy egyik pillanatban még egy nyüzüge macskát nem tudott lenyugtatni, kicsivel később meg már a leghatalmasabb vagy épp legagresszívabb lényekkel teremtett kapcsolatot. De Kanant se tanította már senki hosszú évek óta, épp, hogy újra felvállalta a jediségét, onnan kezdett, hogy hülyét csinált belőle a Főinkvizítor, pár évvel később meg már ott tartott, hogy vakon legyőzött egy Mault, ill. egy jókora robbanást képes volt feltartóztatni. Mindezek utá, ha jobban belegondolok, akkor nem lepődök meg különösebben azon, amiket Rey mutat. Másképp, más dolgokban domborodik ki a különlegessége, de a maga nemében semmivel nem volt gyengébb a fentiek közül egyik se. Na de ez szerintem eléggé benne is volt a filmben. Ez a diádos dolog szerintem is megmagyaráz dolgokat, erre erősen utaltak is. Oké, nem rágták a szánkba teljesen, de nem is éreztem ennek hiányát. De ezt csak Kylo mondja neki, ez nem egy általános álláspont, amit a film képvisel. Pont erről beszéltünk itt csomót, hogy nem azért olyan erős Rey, mert egy Palpatine.
-
Ezt mondjuk nem teljesen értem. Sok opciójuk nem volt akkor. Vagy hol kellett volna, Zalaegerszegen?
-
És ez egy ilyen hónapokig tartó folyamat? Nekem valamiért úgy rémlik, mintha hallottam volna olyanról anno, hogy pár nap alatt megoldották ezt valami külföldi csapatnál, amikor kellett. Nem tudom persze milyen lett a végeredmény, de ez akkor is furcsa. Akkor ezek szerint más stadionokban soha nem cserélik a gyepet, mert nem hallottam még ilyenről, hogy emiatt kelljen más stadionba rakni meccseket. Ráadásul ki tudja mikor volt utoljára meccs a Puskásban az európai szuperkupa döntője előtt, de rögtön cserélni is kell a gyepet? Meglehet, de az átlagos szurkolónak, pláne azoknak, akik csak most fognak kicsit jobban odafigyelni a focira, pont a nevek számítanak. Jön Messi, jön CR, jön a Barca, jön a Juve. Meg azért sokkal erősebb csapatok azért nem jöhetnének, egy Fradinak kb. mindegy, hogy egy Liverpoollal, Man. City-vel vagy Barcával kell játszani. Jó, de azért ezzel vigyázzunk. Egyrészt ez már egy másik csapat, másik edzővel és filozófiával. Kérdés mi kerekedik ki belőle, de egyelőre nem nyomják rosszul. Kiütötték a Villarrealt, tegnap pedig erős bírói ellenszélben, több, mint egy félidőt emberhátrányban játszva is 3-0-ra lenyomták az amúgy mumusnak számító Celtát. Ráadásul azért nem volt ám olyan rossz tavaly sem a Barca, a kényszerszünet után alaposan elcseszték a szezonzárást, de addig magabiztosan vezették a spanyol bajnokságot és a BL-ben is eljutottak a Bayernig.
-
Szép is lett volna, de sajnos nem tartott sokáig a fellángolás. Kíváncsi leszek a bajnokságra így, hogy a Fradinak ott lesz a kettős terhelés, ráadásul a jóval motiválóbb és felemelőbb BL meccsekkel, miközben a riválisoknak egyfrontos lesz az érdemi harc.