kdani20

De akkor már megint ott vagyunk, hogy kapcsolódik a Sagához. Én max úgy tudnám elfogadni, ha itt tanítványként vagy a beszervezés előtt jelenne meg.

Holnap helyi idő szerint 4 óra az előzetes?

Azt már tudjuk, hogy Vernestra túléli a 3. fázis eseményeit.

Ez kb YE 100-ban játszódik. A 3. fázis első hulláma YE 229. Há, Bence megelőzött

Ne mondjátok már ilyeneket, így is szétvet a feszültség, hát még ha ki is emeljük, milyen történelmi esemény ez

ÚristenÚristenÚristenÚridten!

Nagyon hosszú két hét lesz. Napi szinten pörgetem a Celebration-ös trailert, de azért most már nagyon éhezem egy hivatalos, HD anyagra, főleg, hogy megint High Republic lázban égek

Több ilyen háttérképgyanús képet is hozhatnának

Gyerekek, segítsetek, mert ez meghaladja a képességeimet: Miről beszél itt a Szukits? Mit hoztak ők el "közkívánatra"? Mi közük ehhez a regényhez? UPDATE: Jó, azóta kommentre válaszolva írták, hogy összekeveredtek a dolgok.

Az első fázis történeteivel ellentétben itt, csak és kizárólag egy történeti szál van. Nincsenek fejezetek, nem lehet szétosztani a történetet. Egyetlen, teljesen lineáris történet van, ami a Jedha ostromát meséli el más karakterek szemszögéből. A karakterek szerethetőek (főleg a kicsit túl lelkes Matty, nagyon jó kiegészíti a mindig mogorva Vildar Mac-et). A világépítés szintén (jó látni a többi Erő-használó/imádó szervezetet, sokat ad hozzá a korábbi megítélésükhöz. Azt is kiemelném, milyen jól összesimul ez a két kötet A Jedha ostroma szövegkönyvvel. Tök jó átfedéseket csinált Scott és Mann. A második kötet vége szintén érdekes adalékul szolgál, sok érdekes tárgy jelenik meg, főleg a Régi Köztársaság korából. Nem mellesleg az Út és motivációik is itt tisztázódnak, mégis.... ez most annyira nem jött be, mint az első fázis Marvel képregényei, de nem igazán tudom megmagyarázni, miért. Nem rossz, csak összhatásban nincs meg az a katartikus élmény, mint a korábbi kötetek esetében. Pedig epikusság itt is van bőven, emlékezetes jelenetekkel operál a képregény, ez biztos. De az összhatás akkor sem éri el a korábbiakat, legalábbis nálam.

Még nem.

Teljes megsemmisülést érzek a könyv elolvasása után. Felpörgetett érzelmileg, és most, hogy a végére értem ürességet érzek. Pozitív értelmezésben. A cselekmény 4 vagy 5 szálon indul el, és nagyjából a regény felénél össze is futnak. Gondoltam lesz egy kis akció, de arra nem számítottam, hogy onnantól a 4-5 szál összefonódva megy tovább a regény legvégéig, és alig-alig lesz lassabb fejezet. A regény első fele is iszonyatosan pörög, de a második az nagyon hű a regény címéhez. A Bánat Éjjele pörgős, akciódús, epikus (nagyon is), de drámai is, vannak olyan karakterek, akiktől itt el kell köszönnünk, és ez nálam egy nagyon nagy pozitívum ebben az érában. Van tétje az eseményeknek, lehet izgulni a karakterekért, mert a többségénél semmit sem tudunk az utóéletükről. A regény története egyszerre folytatja A megtévesztés útját, a Konvergenciát, a képregényeket és A Jedha ostromát. Azoknak egy amolyan csúcspontot biztosít, pedig már a jedhai események is magasra tekerték az izgalomfaktort. Karakterek tekintetében van pár új, de főleg a fenti előzmények karakterei térnek vissza. Új karakterként egy nagyon egyedi Jedi-mester lett a kedvencem: Orin Darhga, aki a legsötétebb pillanatokban is képes oldani a feszültséget egy-egy csipkelődő odaszólással. Ezek többsége nálam betalált. Jókat mosolyogtam rajta. Összegezve egy nagyon akciódús kötet volt ez, ami tényleg a csúcspontja lett a 2. fázisnak. A karakterek továbbra is élnek, szetethetőek, emiatt pedig csak még jobban tud fájni az elvesztésük. Nagyon kíváncsi vagyok, mi történik még a maradék történetekben, de ez tényleg az egyik kedvencem lett a Star Wars könyvek sorában.

Messze ez volt a legakciódúsabb szövegkönyv, amit SW berkein belül olvastam, de nagyon élveztem és úgy is jól működik, hogy szinte csak párbeszéd van az oldalakon. A történet végig feszült, leginkább a felütés kapcsán. Ebben a részében kicsit A Jedik fényéhez tudnám hasonlítani. A megtévesztés útja, a Konvergencia és a Quest of the Hidden City ebben a történetben fonódott össze. Eddig az egyes történetek között nem volt komolyabb áthallás, de A Jedha ostroma egyszerre folytatása mindhárom regénynek. Az is tetszett, hogy kibővítették a vallásokat, szektákat. Sokat hozzádnak a világhoz, jól illik a Jedha hangulatához. A történet kellően szövevényes, nem kevés alkalommal epikus a leírás, a karakterek szerethetők. (Kivéve az Út tagjai. Az ő fanatizmusuk fájdalmas volt.) Kíváncsi vagyok, hogyan tovább. A Romboló nagyon para volt, a vele kapcsolatos fejezetek voltak a kedvenceim. Keth droidja pedig zseniális karakter lett, jókat mulattam a vallási szövegein.

Komolyan meglepett, hogy mennyire jó ez a regény. Általában lejjebb tekerem az elvárásaimat, amikor gyerekkönyvet olvasok, de itt teljesen felesleges volt, simán hozta egy ifjúsági kötet szintjét. Bár az elmúlt két könyvben is sokat olvastunk arról, hogy a Köztársaság Útkereső csapatokat küld ki a Külső Gyűrűbe, eddig úgy igazán nem láttuk ennek mikéntjét. Itt ez változik egy kicsit, lévén egy Útkereső csapat tagjai a főszereplők. Silindra Sho Jedi-mester, akinek a különlegessége a pajzsában rejlik, ami szintén egészen új koncepció. Nem nagyon volt még ilyen eszköz egy Jedi kezében, és szerencsére rendesen a történetbe ágyazva jelenik meg, nem hat erőltetetten. A főszereplőnk Rooper Nitani padavan. Benne az tetszett a legjobban, ahogy az Erőt érzékeli. Nekem amúgy is nagyon tetszik ez a koncepció, hogy minden Jedi máshoz hasonlítja, de itt egy új forma jelenik meg, ami eddig még nem volt. Elsőre kicsit talán gyerekes elképzelés, de amikor komolyodik a történet, már a legkevésbé sem éreztem így. Tetszett az is, ahogy Sho mester tanítgatta a padavanját. Jó gondolatokat kapott mindkét karakter, tetszett az ábrázolásmódjuk. Az is jól kijött, amit a Konvergencia kapcsán már leírtam: a korszak Jedijei elsődlegesen nem harcosok, hanem diplomaták. A regény utolsó harmadáig nem is nagyon kerül elő a fénykardjuk, teljesen máshogy állnak egy-egy problémához, mint mondjuk az Előzmények Jedijei. Maga az Útkereső csapat egyébként nem különösebben különleges. Teljesen átlagos emberek alkotják Sho csapatát. Van egy pilóta, egy orvos, egy droid. Szerethető karakterek, nem kerülhető meg a jelenlétük a történet során, mert aktívan részt vesznek benne, de nem is szaporítanám tovább a szót velük kapcsolatban. Mindegyik egyedi személyiséggel rendelkezik, így könnyű elkülöníteni őket egymástól. A másik főszereplőnk egyértelműen Dass, aki egy halott világon reked az apjával, a felfedező Spence-szel. És akkor itt utalnék vissza arra, hogy a regény megüti a YA kategóriát. A haldokló világon szörnyek tanyáznak, amolyan félzombi szerű lények, és az író nem finomkodott a róluk szóló fejezeteknél. Mivel Dass és az apja egyszerű halandók, az ő szemszögükből bemutatott szörnyek komolyan félelmetesek. A kinézetük leírása alatt szabályosan kirázott a hideg, pedig ez nem jellemző rám. George Mann jó tapasztalatot szerzett a Dark Legends megírása kapcsán, kamatoztatta az ott szerzett tapasztalatait. A vér kérdése is ügyesen lett kikerülve, tetszett ez a megoldás. Összességében nem igazán tudok rosszat írni. Egy-két párbeszéd volt kicsit gyerekesebb, de ennyi. A történet lassan, de folyamatosan építkezik, ezért mindig kíváncsi voltam, mi fog történni. Nem galaxismegváltó, de hozza azt, amit az első két könyv. A karakterek jók, szerethetőek, az új lények amik kicsit gyengébbek még, de ez is csak egy kicsit volt zavaró. Remek gyermekregény ez is, talán az eddigi legjobb ha az első fázis junior regényeit is ide vesszük, bár szerencsére magasan van a szint, nehéz lenne egyértelműen kijelenteni ilyet.

Újabb fantasztikus regény a Köztársaság Fénykorából. A 2. fázis más, mint az első. Itt helyi konfliktusok vannak bemutatva (eddig), amik nem olyan mértékben galaxisfordítóak, mint pl.a Legacy Run katasztrófája. A 2. fázis sokkal inkább a karaktereket helyezi előtérbe. Így volt ez A megtévesztés útja esetében is, és itt is. És ha valamihez, a karakterek megalkotásához nagyon jól értenek a projektben részt vevő írók. Gella testesíti meg a korszak eszményi Jedi-lovagját, aki próbál mindig helyesen, a Rend (itt még nem annyira dogmatikus) előírásai szerint cselekedni. Itt vannak az E'ronoh és az Eiram trónörökösei, Xiri és Phan-tu. Mindkét karakterek nagyon szerethető volt a számomra, nagyon átérezhetőek a motivációik. Főleg az ő történetük szolgáltatja a drámát a regényben, és némi Rómeó és Júlia áthallás is felfedezhető. A legérdekesebb karakter pedig Axel Graylark, a tenyérbemászó, ellenszenves, rejtélyes figura, az egyik főkancellár fia. (Ez is mekkora ötlet volt, legyen két kancellár. Nagyon bejött, ahogy ők osztoznak a hatalmon.) Az ő története sem mellőzi a drámai fordulatokat, és bár rendkívül érdekes karakter, még így sem tudtam megkedvelni. De őt direkt így írták meg. És ez viszont mégis tetszett vele kapcsolatban. A regény végi csavar pedig teljesen meglepett, A setting is nagyon jól sikerült. Az újítás (pl. az említett két kancellár) remekül megmutatja, hogy nem ott vagyunk időben, ahol az első fázisban. Attól kellően eltér, mégis érezhetően ugyanaz a világ. Az is nagyon tetszik, ahogy a Jediket itt ábrázolják. Itt tényleg sokkal inkább diplomaták, mint harcosok. Nem a fénykard az első, amihez nyúlnak, és ez nagyon kiütközik a korábbiakban tapasztalttól. A megtévesztés útjában behozott Nyitott Kéz Útja mondjuk nem kap kiemelkedő szerepet, de annyira mégis jelen vannak, hogy az ember összekösse a két regényt. Azt kell mondanom, a fázis első fele kellemesen meglepett, bár új karakterek történetére fókuszálunk, nagyon be tudott szívni ez a világ, ez a korszak.

Bár az első fázisnak nagy rajongója vagyok (talán még megszállottjának is lehet mondani :D), addig a második fázis a bejelentése óta nem igazán mozgatott meg. Nagyon várom, hogy megismerjük a félbemaradt történet folytatását/végét, a második fázis új karaktereket és azok történetét mutatja be. A megtévesztés útja után azt mondom, hogy mindezt úgy teszi, hogy erősen épít az első fázisra. Az ott behozott dolgok eredete érkezik ebben a fázisban. Nem tudom, mennyire volt jó ötlet egy YA regénnyel kezdeni – ezt majd az idő eldönti –, lévén az eddigiekhez hasonlatosan ez a regény inkább a karakterekre fókuszál, és nem a részletes világépítésre. A karakterek építése viszont jól működik. Kicsit lassan, de jól működik, csak erre rámegy a regény első fele. Alaposan megismerjük a két oldalt, főleg az új szektát, a Nyitott Kéz Útját és a hívőit (fanatikusait?). Ez a regény sokkal inkább róluk és az egyik tagjukról, Marda Roról szól, mint a Jedikről. Marda nagyon érdekes karakter, de kettősség jellemzi. Én se tudtam eldönteni, hogyan viszonyuljak hozzá. Egyszer egészen megérthető és kedvelhető karakter, a következő pillanatban pedig rendkívül ellenszenves. Ez a kettőssége pedig egészen az utolsó oldalig megmarad. Az Út többi tagja egyelőre eléggé rejtélyes karakter, nem sok mindent tudunk meg a hátterükről, bár a regény vége igen komoly történeteket sejtet velük kapcsolatban is. Az Út vezetője az Anya, aki egy személyben irányítja a szervezetet a Hírnök közvetítésével. Valamint megjelenik még Marda unokatestvére Yana Ro is, aki szintén a regény végén és a későbbi történetekben lesz nagyon fontos karakter, ugyanakkor az ő motivációi végig nagyon következetesek, egészen a regény végéig. A másik oldalon két Jedi áll, az ifjú pantorai Jedi-padavan, Kevmo és mestere a nagyon barátságos, magabiztos és szimpatikus Zallah Macri. Utóbbi főleg csak mellékszerepben tűnik fel, míg Kevmo – Marda mellett – a regény másik főszereplője. Ő a regény első felében nagyon furcsa karakter volt, valahogy túl kedves volt Jedihez képest, nyíltan flörtölt, de a regény végére tényleg megkedveltem. A cselekmény első felében főleg ő és Marda illetve az egymáshoz viszonyított kapcsolatuk áll a középpontban. Azonban az biztos, hogy a könyv címe nagyon találó, mert bár nagyon kiszámíthatónak tűnik a cselekmény, a második felétől 180 fokos fordulatot vesz, és eléggé kiszámíthatatlanná válik a végére, több csavar követi egymást, és bár aki olvasta az első fázist, annak az egyik talán nem lesz akkora meglepetés, én ugyanúgy a jelenség hatása alá kerültem, mint a Csillaghullás alkalmával. Egyetlen zárójeles megjegyzés. Bár a regény nagyon is épít az első fázisra, továbbra is kijelenthető, hogy jót tesz a Star Warsnak az időugrás, és ilyen módon az ismert keretek eltüntetése, mert lehet izgulni mindenkiért, itt ugyanis bármi megtörténhet, és ahogy a cím sugallja, semmi sem az, aminek elsőre látszik. Összegezve: a regény első fele tényleg lassan építkezik, viszont úgy érzem, a későbbi történetek miatt volt/van erre szükség, mert azoknak építi az alapot. A regény második fele viszont önmagában is nagyon erős, nagyon fordulatos, és kellően izgalmas, a legvége pedig nagyon izgatottá tett a folytatást tekintve.

Bevallom, az elején azt hittem, hogy önálló kötetként, esetleg a fázis első junior regényének folytatásaként kell kezelnem ezt a könyvet. Volt egy-két utalás a nagyobb egészre, de inkább önállóan futott. Voltak benne érdekes dolgok, amik közül nekem ez a Hiperűr Verseny tetszett a legjobban. Eddig ilyen hiperűrön keresztüli versenyzés nem nagyon volt még. Jól illik a regényhez. Aztán a felénél valami nagyon megváltozott. Egyetlen fejezet alatt olyan átkötések kerültek be, hogy csak pislogtam. Nekem nagyon tetszett, ahogy az írónő összekötötte ezt és A megtévesztés útját. A hideg kirázott tőle. (Ezt a fejezetet 3x is elolvastam egymás után, annyira bejött.) Az is meglepett, hogy egy gyerekregényhez képest nagyon komoly témák is megjelennek itt, például az elengedés fontossága. De olyan megfogalmazással vannak megírva, hogy némelyiken még felnőtt fejjel is csak lestem. Elgondolkodtató. A történet nem kifejezetten akciódús, de aki ilyet akar olvasni, annak ott a Kataklizma. Az is tetszett, hogy mindenki más motiváció miatt indul útnak, hogy megtalálja ezt a névtelen világot. Ami nem tetszett, de nagyon nem tetszett, az Sky Graf, mint karakter. Ez a pökhendi, ki-ha-én-nem stílusa igencsak bicskanyitogató volt. Nem bántam volna, ha belőle kicsit kevesebbet kaptunk volna, de szerencsére a regényben van karakterfejlődés. Még ha nem is kedveltem meg a végére, így csak minimálisan vont le az élményből.

Sziasztok, Újabb novella-párossal készültem el, így lassan teljessé válik a 2. fázis a rövid történetek terén is. Az első rész története A Jedha ostroma alatt játszódik, nagyjából a 60. és a 61. jelenetekkel párhuzamosan. A második rész pedig szorosan követi a Cavan Scott írta The High Republic (Marvel) képregények történetét. Kapcsolódik a 6.; 7.; 8. számokhoz, és a 9. számmal párhuzamosan halad (az ottaniak kiegészítéseként). A Megvilágosodás meséi - Nem létezik rossz vásárló - 1. rész Az Eiram és az E'ronoh nagykövetei megérkeztek a Jedhára, azonban a béketárgyalás megakadt egy robbanás miatt. A helyzet pattanásig feszült, a két fél egymást vádolja. Úgy tűnik, a Szent Városban egyetlen hely maradt, ahol még nyugalom uralkodik, ez pedig a Megvilágosodás Bisztró, ahol Piralli és Moona épp a Jedik szerepéről veszekednek, amikor váratlan látogatók érkeznek a bárba. A Megvilágosodás meséi - Nem létezik rossz vásárló - 2. rész A Jedhán eluralkodott a káosz. A sikertelen béketárgyalást követően az Eiram és az E'ronoh csapatai - a várost nem kímélve - összecsapnak. A civilek két tűz közé kerülnek, és mindenki próbál túlélni. Két Jedi - Vildar Mac és Matthea Cathley - menekültek kisebb csoportjával a Megvilágosodásban talál menedéket, ám a bisztró így célponttá válik. Az egyik oldalról végrehajtódoridok ostromolják, a másik oldalról feldühödött civilek csoportja, akik a felelősöket akarják megbüntetni. Piralli és Moona csapdában találják magukat egy háborúban, amihez semmi közük nincs, mégis kénytelenek a saját kezükbe venni a sorsukat, ha túl akarják élni. Remélem tetszenek, jó szórakozást! (Letöltés: hamarosan itt)

Sajnos nem írt részleteket. Csak annyit, hogy szórakozásból készítette, nem rendelésre.

Grant Griffin az alábbi képet osztotta meg X-en Marchion Ro-val kapcsolatban. Griffin számos SW könyv borítójának készítője (Myths & Fables, Dark Legends, A Jedha ostroma, Eye of Darkness, Temtation of the Force), de ez elvileg nem hivatalos kép, csak egy fan art.

Ez a 3. fázishoz tartozik. És mivel Köztársaság Fénykora így kánonnak minősül. A színek sokat segítenek. Sárga logó - 1. fázis Kék logó - 2. fázis Fekete logó - 3. fázis

Leleplezték a Köztársaság Fénykora mangasorozatának 3. részének borítóját. A kötet augusztus 13.-án érkezik. A szinopszis szabad fordításban: Ez a Köztársaság Fénykora, a Köztársaság terjeszkedése a csúcson van. A béke őreiként a nemes Jedik védelmezik a Köztársaságot, és küzdenek a galaxis legsötétebb vidékein megbújó gonoszság ellen. A Csillagfény Jelzőállomás elpusztításával a béke korszaka - amit a Jedik védtek a Köztársaság Fénykorában - lezárul. Lily Tora-Ashi Jedi-lovag visszautasította a Tanács parancsát, és nem tért vissza a Coruscantra, míg a Nihil tovább terjeszkedik a Külső Gyűrűben. A Viharfal ellenére Lily helyt áll, és védi a Banchii Jedi templomát. A Banchiit nem tudja elhagyni,de a bolygó régóta őrzött titkai kezdenek feltárulni, így Arkoff mester visszatér, hogy nyomozásba kezdjen, és összeillessze a rejtély darabkáit. Illetve jött pár karakterkép is a visszatérő szereplőkről: Forrás

Én is most hétvégén zártam le a gyerekekkel. Az első csokorban érkezett epizódok után most megvártam, amíg teljes lesz az évad, és úgy álltunk neki. Mint mondtam, a hétvégén egybe ledaráltuk az egészet. Nem mondom, néha azért eszembe jutott, hogy inkább megnézem, van-e mosatlan, vagy megnézem, hogy forog a mosógép, de a lurkók nagyon élvezték, és ahogy haladunk a történet vége felé, én is egyre jobban élveztem. Főleg azon részeket, amik érezhetően a kánonnal (THR írott tartalommal) együtt léteznek. Ügyesen van felépítve. Szerepel pl. a Tatuin, a Kashyyyk vele együtt az Élet napja. Szóval szépen csepegtetik a később fontos helyszíneket eseményeket. Vagy amikor megjelenik Bell és Loden (sokért nem adnám, ha később Bell lenne Kai mestere ) vagy épp a Csillagfény. Ezek tök jó részek voltak. Az utolsó rész nagy csavarjára mondjuk számítottam az után a bizonyos rész után, de igazából ez is nagyot szólt itthon. És nagy sikere lett a sorozatnak. Azóta már másodszor pörög, de már hagyom kibontakozni a gyerekeket. Az biztos, higy egy dologra nagyon jó a sorozat. Bemutatta, milyen lehetett az ifjoncok élete még a Rend militarizálása előtt. Emellett pedig öröm volt nézni, mert a vizuális megjelenítés fantasztikusra sikeredett. A történet néha kicsit butácska (lévén nem a 30-50 évesek a célközönség, de legalább nem akartam a szememet kikaparni közben, mint némely mai mese alatt. A mondanivaló tetszett, ahogy a világépítés is, ahogy bevonja a gyerekeket ebbe a világba. Meg hát itt voltak először THR járművek mozgásban. Pl a Vectorok, ami nekem megint csak örömteli esemény

Sziasztok! Itt a következő A Köztársaság Fénykora novella, ami A Jedha ostroma eseményei alatt játszódik, ezáltal a korábbi történetek ismerete ajánlott a továbbolvasás előtt. A Megvilágosodás meséi: A különös gyanúsított elérhető itt, vagy le is tölthető innen. Az Eiram és az E'ronoh között zajló több éves háború nyugvópontra ért. A Jedik javaslatára a két bolygó követeket jelölt ki, és egy független helyre, a béke eleven metaforájának számító holdra, a Jedhára küldte őket, egy békekonferenciára, aminek keretei közt aláírásra kerülne egy békeszerződés is. Ez azonban alaposan felbolygatja a Jedhán lakók mindennapjait, tekintve, hogy még egy olyan hely, mint a Megvilágosodás Bisztró - ahol minden állandó - is kénytelen szembenézni némi változással. Jó szórakozást!

A hivatalos ajánlás alapján az, amit Revan írt. A cselekmény egyébként sokszor átfedésben halad, de nem úgy, mint az első fázis esetében, hogy szinte fejezetre pontosan megvannak a kapcsolódási pontok. A Jedha ostromáig nem igazán vannak összefonódások, csak kisebb nagyobb említések, utalások. Említett mű viszont egyszerre folytatása A megtévesztés útjának, a Konvergenciának és a hullám junior regényének a Quest of the Hidden City-nek.