Pildi

Én is újra fogom nézni az 1. évadot. Még nincs bennem nagy várakozás, de utána biztosan lesz.

Jogos felvetés, bár szerintem az eredeti sorozatot istenítik, s nem az előzményt, ebből indultam ki. Nekem a 2. évad a kedvencem.

Szerintem legalább az évad felét nézd meg, s ha addig nem szippant be, akkor érdemes abbahagynod. Emlékeim szerint a feszültség elég dinamikusan nő az első évadban, ahogy haladunk a vége felé.

Hàt ez az infó nekem másodszor is kimaradt

A hétvégén néztem meg újra a lányommal, aki az első körben nem követte, mivel vizsgaidőszaka volt. Nagyon tetszett neki, azt mondta, hogy ezen annyira látszik, hogy nem a gombhoz varrták a kabátot, vagyis nem egy ismert karakterhez próbáltak valami új sztorit kitalálni, hanem kitaláltak egy jó sztorit, amit kiválóan sikerült meg is valósítani. Most már csak az Andorra kell rávennem, mielőtt jön a 2. évad. Na de rátérve a topik témájára, így egyben most láttam először, s meg is fogalmazódott bennem néhány gondolat, ami talán évadértékelésnek is tekinthető. Először is, ebben a sorozatban két nagyszerű ötlet, mondhatni csavar is helyet kapott, amelyből adódó fordulatokat sikerült majdnem maximálisan kihasználni. Az első az At Attin különleges státusza, helyzete, elrejtett mivolta, amelyből teljesen véletlenül tör ki a négy gyerek. Utólag lett megmagyarázva, hogy sikerült átjutniuk a szigorúan őrzött határon, de ez jó is, hiszen amikor azt láttuk, hogy a hajó magától elindult és tudta az utat, még nem tudtuk, hogy ha nem lett volna erre prgramozva maga a hajó is, akkor ez nem sikerülhetett volna. Az At Attin különleges helyzetét a gyerekekkel együtt mi nézők is fokozatosan ismertük meg, s ez a rejtély engem már akkor megragadott, amikor megtudtuk, hogy egy legendás, mesékben élő, mindenki által kitaláltnak tűnő bolygóról beszélünk, ami pedig fixen valóságos ergyébként. Innentől részről részre nőtt a dolog titokzatossága, egészen addig, amíg meg nem tudtuk magától Tak Rennod hologramjától, hogy mi is a kincs, amit mindenki keresett: az utolsó köztársasági pénzverde. A másik nagy ötlet, hogy Jude Law karaktere, Jod Na Nawood egészen briliánsan lavírozott a szeretnivaló csirkefogó és a mindenre képes gaz kalóz szerep között, sokáig nem lehetett tudni, hogy most kell ugyan neki a pénz, jutalmat is remél, de azért a gyerekekért felelősséget vállal és segít nekik, vagy tényleg csak eszközök a számára, s csak addig játssza a jófiút velük kapcsolatban, amíg ez áll érdekében, de amint megvannak a koordináták, onnantól lehull a lepel. Ezt a színész zseniálisan hozta, megmutatta, hogy nagyon hitelesen tud színlelni jó fiút, aztán nagyon hitelesen tud fenyegető is lenni, de azért a srácokat nem akarja bántani, a fenyegetés csak arra kellett, hogy egyértelmű legyen, ki a főnök, s a nagyon találékony kis kalandorok ne próbálkozzanak semmivel. Ugyan reméltem, hogy a végén nem a kalóz morál irányítja majd, de végül is nem volt rossz, hogy nem lett tisztára mosdatva, megelégedtek annyival a készítők, hogy kétszer is ölhetett volna, amikor előtte ezzel fenyegetőzött, de egyszer sem akarta ezt megtenni. Rátérve a gyerekekre, nekem egyikkel sem volt bajom, sőt, nagyon megkedveltem mindőjüket. Fern szeretett okoskodni, de nem öncélúan, hanem mert valakinek vállalnia kellett a vezető szerepét, s ez jó párszor megmentette őket, kezdve attól, hogyan lett kapitány az Onix Cinderen és tette szövetségesükké SM-33-t, odáig, hogyan menekültek meg a kukaszörnytől, amikor volt mersze megnyomni azt a gombot, amit pont kellett. Persze neki is meg kellett tanulnia, hogy hallgasson a többiekre, mert nem csak neki lehetnek jó ötletei, de alapvetően azt gondolom róla, mint Whim, hogy káprázatosan találékony, okos és felelősségteljes emberke. Whim volt egy kicsit idegesítő, de csak azért, mert nem bírom azokat a karaktereket, akiknek megmondják, hogy ne nyúljanak semmihez, de persze hogy kinyitják, megnyomják, amit nem kellene. Szerencsére a továbbiakban Whim leszokott erről, és egyébként meg bírtam, ő volt csapat legidealistább tagja, a feltétel nélküli bizalom megtestesítője. Ráadásul többször is ő mozdította el a történetet abba az irányba, amiben haladt, vagyis nélküle nem lett volna sztori. KB a maga szelíd határozottságával, technikai tudásával, kitartásával szolgálta a csapatot. Szerintem az egyik legjobb rész volt, amikor kiderült, milyen sérülékeny, és hogy még úgy is meg tudta javíttatni magát, hogy már alig működtek a rendszerek benne. Whim karakterének is nagyon jót tett, hogy ebben tudott neki segíteni, meg sem kérdőjelezve, hogy ez sikerülhet, ami a másik tudásának tisztelete, hiszen amit csináltak, hogy biztosítékot öntöttek a homokban, az legalábbis az én szememben maga volt a technikai varázslat. S végül Neel, aki felőlem lehetett volna egy 4. embergyerek is még a trailer alapján, de annyira megszerettem ebben az alakjában, annyira ciku volt, igazi szeretetreméltó barát, de aki mégis ellent mert mondani Whimnek, ha úgy érezte, a barátjának nincs igaza, nem vitte a csordaszellem, s közben végig vállalta a gyengeségeit. Ő volt a csapat kohéziós ereje, szíve-lelke. Ami külön kiemelendő még, az SM-33, s bár annyi jófej droidot adott már a Star Wars, hogy nehéz elhinni, hogy még mindig vannak remek droidkarakterek a tarsolyban, de ez most is sikerült. Kalózos, harcias, ha kell fenyegető, ha kell, vicces, s végül igazi bajtárssá avanzsált ő is, mint előtte már R2, BB-8, Chopper, és nem utolsó sorban K-2SO. A történet végig izgalmas volt, fordulatokban gazdag, amikor kicsit lelassult, akkor a karaktereket építette, s még akkor sem volt unalmas. Nekem ugyan maradt hiányérzetem, amire nem kaptunk magyarázatot, de ez is inkább csak most, első teljes megnézésre kapott hangsúlyt: hogy mi lett Tak Rennod sorsa, miért tudott a hajója szabadon ki-be járkálni az At Attin-ra, hogyan tudta kikerülni a határ gyilkos védelmét, miközben látszólag semmi köze nem volt a Felügyelőhöz, meg az egész rendszerhez, ami ott évszázadok alatt kiépült, vagy legalábbis erről nem tudtunk meg semmit. De ennyi a hiányérzetem. Ezzel együtt nagyon tetszett a sorozat, szerintem időt álló darab lesz rajongók és majd egyszer ezt a streamingen felfedező nem rajongók számára is, ebben őszintén hiszek.

Boldog születésnapot!

Remekül néz ki ez a japán stílus.

@csoli1138, tegnap megnéztük a Hogyan tudnék élni nélküled c. musical filmet is, és azon is remekül szórakoztunk. Jók a dalok, aranyos a sztori, hozzám közel is áll, visszahozta a 90-es évek fordulója korszakának balatoni nyári élményeit, bár sokszor volt olyan érzésem, hogy az egész film a Demjén dalok megérdemelt leporolása és divatba hozása mellett egy óriási Ember Márk imázs film is. Személyében megszületett az ügyeletes magyar szívtipró, jó értelemben. Jól néz ki, remekül énekel, táncol, gitározik, mi kell még? De úgy látszik, az is számíthat, ki melyik filmet látta először, mert lányommal egyöntetűen a Futni mentem filmet szavaztuk meg jobbnak, fentiek ellenére is. Szerintem az valamivel mélyebb tartalommal és üzenettel szolgál. Azonban nem érdemes annyira hasonlítgatni, én leginkább annak örülök, hogy még egy magyar film, amit már több mint 500 ezren láttak, és péntek délután-este is még vagy hat előadáson lehetett megtekinteni egyedül a Cinema City Arénában, a miénken majdnem teltház is volt.

Boldog születésnapot @Frenkie!

Nekem is

Ezt én is írhattam volna.

Jod Na Nawood-ot jelölöm

Semmi gond, nem vagyunk egyformák. Nekem a füstli fel sem tűnt igazán, annyiban meg érthető, hogy ha ebből jött valami reklám bevétel, ezt nem utasították vissza, miután nem álltak sorban a támogatók. A fő üzenet meg épp az, hogy Az említett másik két filmet még nem láttam, így azokról egyelőre nem tudok nyilatkozni, de tervben vannak.

Én sem néztem a Visions-t és nem is tervezem, de azzal egyetértek, hogy kell teret adni az extrémebb kísérletezésre, pláne, ha nem a mainstream Star Wars-t érinti. Hiszen ezzel a mainstream filmek és sorozatok semmi hátrányt nem szenvednek, nem hiszem, hogy ezen múlik azok költségvetése és hogy egyáltalán elkeszüljenek-e. Viszont ha valami Visions kaliberű dolog véletlenül remekül sikerül, az visszahathat, formában és tartalomban is a mainstreamre, amivel meg mindnyájan jól járhatunk. Kicsit olyan ez, mint a könnyüzene, ahol jól megfér egymás mellett, alatt a sláger es az underground is. Azonos korszakban azok is hatnak egymásra, és ami rétegzene volt, az populárisabb is lehet később.

Boldog születésnapot az ünnepelteknek!

@csoli1138, kár, hogy nem adtál neki most esélyt, mert az itteni tagok biztosan nem a célcsoport tagjai, ennek ellenére szerintem nektek is tetszene. Na de várom a beszámolót, a családod hölgytagjainak mi volt a benyomása. @Darth Cupsy, a műfaj valóban vígjáték, de nem a hagyományos megszokott romantikus limonádé kategória. Az is van benne, de nem ez határozza meg teljesen. Én inkább úgy fogalmaznék, ahogy olvastam is ezt a besorolást a filmmel kapcsolatban, hogy ez egy "feel good" élmény, szépen felépítve, sok humorral. Kicsit a Forrest Gumphoz hasonlítanám zsánerben, magyar módra, magyar élethelyzetekkel, ami persze nem annyira nagyszabású, mint a Forrest Gump, de az élmény nálam ahhoz hasonlít.

Én is meg vagyok elégedve. Izgalmas és a sorozat szellemiségéhez maximálisan passzoló befejezést kaptunk. Simán nézném még tovább. Ha ez nem kell a nézőknek, akkor magukra vessenek, kimaradnak az elmúlt évek egyik legjobb kalandsorozatának élményéből. De bizom benne, hogy ezúttal a szájhagyomány pozitív irányban fog működni. Immár vége, lehet darálni.

Ha ezt nem változtatták meg menet közben, akkor nagy meglepetés kell hogy legyen az utolsó rész ezzel kapcsolatban. Jelenleg nem is állhatna távolabb egy Jeditől.

Biztosan benne volt, Jod mondja is rá valamikor az epizódban vagy az előzőben, hogy lázadó.

Így van. Csak mi nem láttuk ezt valamiért.

Pont ez jutott eszembe nekem is. Ha Rory McCann-t választották ki, akkor ő a legjobb elérhető színész a szerepre. Egy jó színész bárkit el tud játszani, a kinézete meg a sminkesek dolga. Kisugárzása az van a fickónak, s ez a lényeg. Szerintem jobb, mintha valakinek a fejére CGI-vel tennék rá Ray Stevenson arcát. Ezen a képen egyébként még hasonlít is, csak egy szürke kontaktlencse kell.

Nos. Jod, vagyis inkább Silver kapitány nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet, ezen most már nincs mit kételkedni. Ebben a részben tényleg a valódi énjét láthattuk, aki minél közelebb jut a kincshez, annál kevésbé tudja kordában tartani a pénz - és a vele járó hatalom - utáni sóvárgását, és ennek megszerzése érdekében lényegében bármire képes. Egy hajszálon múlott, hogy a gyerekek nem léptek meg az orra elől a hajóval Fern leleményességének és FM-33 lojalitásának köszönhetően, de sajnos ő is elég leleményes volt. Az egyébként nagyon szíven ütött, hogy még egy droid is érzőbb és lojálisabb tudott lenni, mint ő, akiben a gyerekek annak ellenére megbíztak, hogy mindenki óva intette ettől őket. Mert hiszékenyek és naívak, ahogy Jod mondta is - és ahogy normális gyerekekhez illik. Amikor Jod a páncélteremben nézte a pénzt, annyira kiült az arcára, hogy kb. ez élete legszebb napja, és szinte el sem hiszi, hogy ez igaz (remek volt a színész!), de ebből egyből lejött, hogy ő tényleg senkit nem néz ebben a galaxisban, csak saját magát, és bármire képes lenne, hogy ezt a kincset megszerezze. Ez egy az egyben látszott. Itt nincs már miben bízni, hogy majd jó útra tér. Az ő esetében a karakterfejlődés ugyan adott némi bizonytalanságot, hogy milyen irányba tart, de így utólag igazat kell adnom mindenkinek, aki antihőst látott benne már egy ideje, hogy igen, itt most azt láthattuk, hogyan derül ki valakiről, aki hányatott kalózéletét maga mögött hagyva jó útra is térhetett volna a szemünk előtt, hogy sajnos sosem volt meg ez benne, eddig csupán álcázta magát, ráadásul türelmetlenül egyre kevésbé jól, s mostanra egyértelműen kibújt a szög a zsákból. Most már csak az lehet érdekes, hogy mint erőhasználó, honnan tudja, amit tud. (Amúgy most már azt is értem, Jude Law miért mondta, hogy ezt a részt élvezte a legjobban. Itt végre hozhatott egy velejéig romlott, kegyetlen karaktert, amelyre azért ritkán volt eddig lehetősége, én legalábbis jófiú szerepben láttam eddig főleg, mint @csoli1138 , és ez talán elhomályosította az elvárásaimat vele szemben. Elhiszem, hogy minden percét élvezte. És hát a fénykardot bekapcsolni sem lehetett utolsó érzés. ) A rész egyébként zseniális volt! Az At Attin védelmi rendszerét látni működés közben, aztán meg a föld alatti óriás páncélterem létesítmény elképesztően szép látványt nyújtott. A gyerekek - kész csoda - de hazaértek épségben, és végre a szüleik is visszakaphatták a kis kalandorokat. Hiába Jod kivont fénykarja, nem hiszem, hogy bármelyiküknek baja esik a fináléban. Én arra tippelek, hogy végre megismerjük a Felügyelőt, aki lerendezi Jodot. Hogy ki lehet a Felügyelő? Szerintem itt lesz az a csavar, amit Jod kapcsán vártunk néhányan, de nem jött. Úgy érzem, a Felügyelő személye nagy meglepetés lesz. Egyébként csak egy kitérő megjegyzés részemről, hogy ezt a sorozatot most valamiért szinkronnal kezdtük nézni (pedig SW-t mindig angolul nézek), s azt kell mondanom, hogy remek a szinkron. Biztos ezért sem váltottam vissza angolra. Különösen jó Jude Law (Dévai Balázs) és FM-33 (Varga Rókus) magyar hangja, de a gyerekek szinkronjával sincs gond, Neel-é a kedvencem.

Ó jaj, rosszat sejtek...

Ennek én is örülök. Egy Skywalker Saga filmben két pozitív főhős gyereke ne legyen már visszafordíthatatlanul gonosz. Ez nem az az univerzum.

Azt hiszem, mostantól érzik majd igazán, milyen is egy igazi kaland, amikor már nem csak sodródnak az eseményekkel, hanem képesek azokat irányítani, akárcsak a hajót. Pont, ahogy @Ody Mandrell írta. Nagyon szép párhuzam.