Pildi

Leida biztosan nem látja ezt át most, de lesz majd olyan pillanat az életében, amikor mindez átértékelődik majd számára. Bár ha igazságosak akarunk lenni, tényleg fura lehet, hogy miután ebbe az irányba lett ő terelve egy évvel ezelőtt, most mégis felmerül pont az anyja részéről, hogy nem kell ezt tennie. Joggal gondolhatja, hogy akkor mire fel volt ez az egész. Most vagy helyes, amit tesz, s akkor nem esik jól egy ilyen elbizonytalanító vallomást hallania az utolsó pillanatban - vagy ha nem helyes, akkor minek kezdték el egyáltalán?

Nekem ebben a részben nem a Bix elleni támadás volt a legdurvább, bár való igaz, hogy erőszakos és drámai volt, de valahogy az is benne volt, hogy nem történik, nem történhet meg a nemi erőszak. Bix nem védtelen, a hadnagy meg nem számít igazi ellenállásra, gondolom, nem ehhez szokott hozzá, hanem inkább ahhoz, hogy a kiszolgáltatott sorsú nők a jobb bánásmód, félrenézés reményében általában belemennek az együttlétbe. Hát itt most nem ez volt a helyzet. Bix rendkívül traumatizált, de nem védtelen, nem adja magát könnyen, s pontosan azt tette, amit kellett. Számomra sokkal fájdalmasabb volt látni, hogy Brasso, a hű barát, nem jutott ki élve, s hogy Cassian, aki még épp időben érkezett (bár ha hamarabb jön, talán mind megmenekülhetnek), már csak Bix-et és Willt tudta magával vinni, még Bee is ott ragadt a Mina-Raun, pedig megígérték neki, hogy visszamennek érte. De a leginkább szívszorító jelenetek Mon Mothmához kapcsolódnak. A lányához intézett vallomása, ahogy elmondta, hogy mindent félre lehet dobni, le lehet mondani, nem kell végigcsinálni az esküvőt, ha Leida nem akarja szívből igazán, mert ez nem fontos - az példaértékű nekem is, mint anyának. Szerintem egy gyerek nem kaphat ennél nagyobb ajándékot az anyjától, mint annak beismerése, hogy semmi sem számít annyira, mint a gyermeke boldogsága. A sors fintora egyébként, hogy ezt egy gyerek akkor fogja majd igazán értékelni, ha szülői szerepbe kerül, mert addig nem éli át, érti meg a másik álláspontját, hogy mennyit jelent ezt kimondani. Leida sem értékeli, inkább furának tartja, s emiatt az a válasza, hogy inkább lenne az anyja részeg, vagyis ebben a pillanatban már nem kíváncsi erre a lelkizésre, kész végigmenni ezen az úton, ahol minden barátnője őt irígyli, csodás a menyasszonyi ruhája, és a hagyományok amúgy is ezt kívánják, hogy ilyen fiatalon lépjen bele egy szülők által elrendezett, kívánatos házasságba. Ugyan volt egy pillanat, amikor csalódott a vőlegényében, de ezen azóta túllépett. Amúgy, ha az a gond, hogy a srác még éretlen, gyerek, az múló állapot, mire férfivá érik, lehet, hogy ő lesz a legjobb férj a Chandrilán. A bökkenő csak az, hogy jelenleg még bizonytalan, milyen ember lesz. De Leida ezen túllépett, céltudatosan előre tekint, bizonyosan bizodalommal a közös jövőjüket illetően. A sors fintora, hogy pont azért nem lép vissza, mert eltökélt, mint az anyja. Mon is érti ezt, én úgy gondolom, ezért is kezdi el szomorúan, de immár megjegyzés nélkül a szertartást. Maga az esküvő nekem nagyon tetszett, a mesés ruhák, fejdíszek, zene, a táncmozdulatok, az egészet átjárta a hagyományok tisztelete, aminek van egyfajta békés, nyugodt üzenete a vészjosló jelekben gazdag birodalmi érában. Azonban Tal Kolma finom zsarolásra utaló megjegyzései miatt egyértelművé vált, hogy nem maradhat életben, s Luthen teszi, amit kell, s amiről Mon is tudja, hogy muszáj megtenni, de ezzel szembesülni egy régi barát kapcsán, aki segített a bajban, akivel régen volt valami közös múltjuk, s aki akár a férje is lehetett volna, ez olyan sokkoló érzés, ami szinte elviselhetetlen, pláne azon az esküvőn, aminek létre sem kellett volna jönnie, ha Mon Mothma nem kerül bajba a Szövetség finanszírozása miatt. Ennek kapcsán az az extázisba hajló táncjelenet, amiben a szenátornő megpróbál feloldódni, minden bút elfelejteni, az egyik legszomorúbb jelenet, amit ebben a sorozatban láttam. A kiszolgáltatottság és bánat megnyilvánulása, alkoholba és táncba fojtva. Vergődés. Nekem fel sem tűnt, amíg nem írtátok, hogy ez ugyanaz a zene, mint az első évad első részében a bárjelenetben szóló zene. De ezen az esküvőn úgy nézett ki, mintha az egész násznép valami kábítószer hatása alatt ropná rá a talpalávalót. Szinte ijesztő ez a jelenet, még Mon személyes tragédiáján túl is. Dedra, Syrill és az anyja közös vacsorája volt az ebben az epizódban, ami oldotta a fentiek miatti erős feszültséget. Nagyon tetszett, ahogy a mama úgy indított, amit korábban a fiánál megszokott, lenézően, okoskodva, tele gúnyos megjegyzésekkel, s ahogy a végén kénytelen volt meghátrálni. Monnal ellentétben itt egy olyan anyát látunk, akit egyáltalán nem érdekel a gyermeke valódi érdeke, inkább legyen otthon a mamával s legyen továbbra is gyámoltalan és szerencsétlen, de az övé. Én ezt érzem itt mögöttes indoknak, az elválástól való félelmet, hogy mi lesz a nővel a pici fia nélkül. S annyira tetszett, ahogy Dedra gyorsan helyre tette a kedves mamát! Számomra ez annak jele egyébként, hogy Dedra nem hátsó szándékkal van együtt Syrillel, hogy kihasználja, hanem azért, mert egyrészt megbecsüli, hogy Syrill megmentette az életét, másrészt ez a fajta rajongás, amit a férfi érez iránta immár jó ideje, még az ő kevésbé romantikus szívét is megérintette. Az elmúlt egy évben kibontakozhatott köztük valami, amire mindkettőjüknek szüksége volt. Syrillnek az anyja, Debrának meg a múltja miatt. Tök jó, hogy megtudtuk, Debra azért olyan rideg és racionális, mert egy birodalmi gyermekotthonban nőtt fel, ahol semmiben nem szenvedtek hiányt, csak szeretetben, s ott biztosan csak mások kárán lehetett érvényesülni, figyelmet kiharcolni. Igazán felemelő érzés lehetett neki azt megtapasztalni, hogy valaki önmagáért és önzetlenül szereti. Dedra szeretetének további jele, hogy nem akarja Syrillt elszakítani az anyjától, hanem épp ellenkezőleg, rendszert ad hozzá, meghúzza a határokat, de megtűri, mert tudja, minden ellenére Syrillnek fontos az anyja.

Boldog születésnapot, @Bomarr!

Annyira jó olvasni, hogy rátok is ilyen elementáris erővel hat ez a film! Ma is, és valószínűleg most már mindig, ahányszor csak megnézzük.

Én már 20 éve csodálkozom, hogy anno miért volt kérdés, hogy ez egy remek film, a Star Wars filmek között, de azokon kívül is. Hayden Arany Málna díja máig érthetetlen számomra. Remélem, most már azoknak is, akik anno kételkedtek benne, hogy ő volt a legjobb választás Anakin Skywalker szerepére.

A 2. rész a bonyodalmak kiteljesedéséről szól. Dedra nyíltan kimondja, hogy nem akarja Krennic megbízását, mert fontosabb lenne számára Tengelyt elkapni, aki kulcsfigurának tart, s mi tudjuk, hogy mennyire jó a megérzése. Lehetséges, hogy maga a megbízás sem annyira tetszik neki, mert ez már átmegy egy határon. Bár ugye a pszicho kínvallatások sem nevezhetőek barátságosnak, de a Ferrix már korántsem volt békés, mire Dedra odakerült, ott ténylegesen egy forrongó világba csöppent, ahol csak egy szikra kellett (Marva beszéde), hogy az egész város fellázadjon. Elvileg a Ghorman békés bolygó, ezért is kell egy mesterségesen generált lázadás, hogy komolyan fellépjen ellene a Birodalom. Ez még az az időszak, amikor legalább a látszatra adnak, még nincs kész a Halálcsillag, amit bevethetnek. Mothmáéknál Tay már alig burkoltan zsarolja meg a nőt, amiben én nem érzem, hogy a régi érzelmek felélesztésének elmaradását hiányolná. Szerintem pusztán anyagi nehézségei vannak, ami olyan nagyságrendű lehet, ami miatt a felesége is elhagyta. De végül is nem számít, nem kockáztathatják, hogy a pénzügyi tranzakciók, amelyek elfedésére Tay alapítványt hozott létre, bárki illetéktelen tudomására jussanak, Luthen világossá teszi, hogy elintézi a férfit. Mothmán látszik a nyomás, ami egyrészt a Tay által jelentett fenyegetettség, másrészt az esküvő, amivel szívéből nem ért egyet, de szintén a Lázadás miatt kényszerült erre az útra, kezd túl sok feszültséget generálni. Perrin egész jófejnek tűnik itt a Chandrilán, mintha azok a dolgok, amelyek elválasztják a feleségétől, itt kevésbé lennének hangsúlyosak. Néha kimondottan támaszt nyújt, amihez az asszony nincs hozzászokva. Kicsit olyan, mintha a Coruscant és Mon ottani szenátori feladatai, valamint nem kevésbé a titkos lázadó tevékenysége okoztak volna kettőjük között gondot. Lehet, hogy Perrin a felesége titkolózásait, amikor a lázadók ügyeit intézte, úgy vette, hogy szeretőt tart vagy valami ilyesmi, s a hozzáállása, léha életvitele egyfajta bosszú lenne mindezért, hogy mellőzve van a felesége életében? Most ezt is el tudom képzelni. Perrin beszéde a vacsoránál nagyon emberi és igaz volt, tele igaz apai szeretettel. Lehet, hogy Mont is így szerette valaha. Közben újra láthatjuk Syrillt, aki fontossága teljes tudatában, s egy egészen más emberként magyarázza, hogy mennek a dolgok a Szabványügyi Hivatalban. Ahogy a trailerben is már látszott, egészen kikupálódott, ami egyértelműen Dedra hatása. Megmenthette s ezzel elnyerte a nőt, aminek egyébként semmi esélye nem volt. S otthon már a kedves mama látogatásáról beszélnek, ez fix, aminek most jött el az ideje. Dedra és az anyós nagyon nem passzolnak össze, Syrill tart is a találkozótól, hogy mi fog ebből kisülni. Anyja emlegetésére megint visszatér a korábbi bizonytalan énje. A Mina-Raun pedig bekövetkezik, amitől Brassóék tartottak: eljut hozzájuk a birodalmi ellenőrzés, ráadásul a hadnagy extra szolgáltatásokra is igényt tart, s egyáltalán nem zavarja, hogy Bix-nek férje van (akár igaz ez, akár nem). Gondolom, minden világban Innentől kb. lehetetlenné válik megúszni az alaposabb ellenőrzést. Nagyon hiányzik már, hogy hazajöjjön Cassian. A Gyalog-Galopp bandéria közben kettészakad, egymást között sincs bizalom, ahogy kő-papír-ollóval akarják eldönteni, ki legyen a vezér, az mindent elmond róluk. Cassian kihasználja az alkalmas pillanatot a szökésre - a Yavin4-ről! Nekem ez a szál tetszett a legkevésbé az eddigiek közül, de ez az utolsó kép jó volt!

Jó kezdés, illik ehhez a sorozathoz! Tetszett, hogy Cassian alig tudta vezetni az elkötött Tie-vadászt, egyből lejött, hogy ez egy vadonatúj típus, nem úgy kell vezetni, mint más Tie-okat. Aztán az a banda, amelyik foglyul ejtette, megidézte a Gyalog-Galoppot galaktikus kiadásban (ezt nagyrész leginkább a következő részben alapozták meg, de már itt vannak jelek). Fura volt szembesülni, hogy ezek is lázadók a Birodalom ellen, de ahogy már többen is írták, a felkelés ezen szakaszában még nincs erős irányítás az egyes lázadó sejtek között, így ilyen anomáliák is előfordulnak, hogy lázadó ejt foglyul lázadót. Mondjuk értelmesebb tagokat biztosan meg lehetett volna arról győzni, hogy ugyanazon az oldalon állnak, de itt kicsit sem volt egyetértés még egymás között sem, egy idegennek pláne nem volt a kooperációra semmi esélye. Chandrila nagyon tetszett, igazi élhető, kellemes klímájú, gazdag élővilágú bolygónak tűnik, kb. ilyennek is képzeltem Mon Mothmáék stílusa és életvitele alapján. Készülnek az esküvőre, ami nem zökkenőmentes, hiszen Tay Kalma furcsán viselkedik, Leida most kezdi el felfogni, mit is jelent az elrendezett házasság, ahol nincs igazi vonzalom a jegyesek között, inkább csak elvannak egymással. S megjelenik Luthen is, akit nem igen szoktak esküvőkre meghívni, Mon meg is ijed, hogy mi lesz ebből, miközben Luthenék épp nagyon várják a hírt Cassian felől, és az csak nem jön. Megjelenik VEL is, jogosan, hisz rokon, de láthatóan nagyon nem érzi otthon magát az ilyen hagyománykövető eseményeken, sokkal jobban is illett hozzá az Aldhani pásztornak álcázott titkos szabotőr szerepe. A Mina-Rau, ahol a Ferrix-ról elmenekült csapat átmenetileg otthonra és búvóhelyre lelt, szintén idilli világnak tűnik első pillantásra, a gazdag búzaföldek (vagy valami hasonló növény), a szorgalmas rendben zajló aratás láttán. Bix-ék új otthona, a konténer, a maga módján egész otthonos benyomást kelt, s ugyan vannak a lánynak rémálmai még egy év elteltével is (nagyon durva lehetett az a pszicho-kínzás, ebből is látszik), de felébredve megnyugszik, mert barátok veszik körül, és úgy tűnik biztonságban vannak. Ám pechükre birodalmi leltár indul, megérkeznek a birodalmiak, gondolom, hogy számbavegyék, mit lehet elvinni még az adóként beszolgáltatott termésen kívül, vagy hogy ellenőrizzék, minden beadnak-e a lakosok, amit kell. Gondolom, itt is hasonlóan kiszámítható a rendszer, mint a mi valóságunkban az állami intézkedéseknél az adókat, különadókat és társaikat tekintve, könnyen lehet, hogy épp most készülnek az ottani adókat megemelni. Ezzel az addigi biztonságérzetnek vége, Brassóéknak készülniük kell, hogy mi lesz, ha kiderül, illegálisan vannak ott. Még van remény, hogy őket elkerülik, de nézőként már lehet sejteni, hogy bizony baj lesz itt. S a legérdekesebb szál nekem a Krennic féle értekezlet, mai szóval workshop volt. Krennic a RO-ból már ismert cinikus és technokrata hozzáállását bizonyította ismét a Ghorman "hasznosítása" kapcsán előadott elképzeléseivel, amely annyira embertelen, hogy még az egyébként nem szívbajos és hithű birodalmi tisztviselő Dedra sem igen szeretne ehhez asszisztálni. Már az ülésen látszik rajta, hogy nem lelkes, pedig valóban megtiszteltetés, hogy a Ferrix-i incidens után bekerülhetett egy ilyen kiválasztott körbe, ahogy erre Krennic fel is hívja a figyelmét. Debra ötlete, hogy kellenek Ghor lázadók, egyébként nagyon jónak tűnik, hiszen így lesz ürügy a beavakozásra és a lázadás fenyegetésétől függően komoly válaszcsapásra. Debra terve vajon egy lázadás kiprovokálása, vagy ál-lázadókkal a válaszcsapás kiprovokálása? Valamiért ez utóbbit tartom valószinűbbnek. A színészi játék remek, különösen Mon Mothma és Luther Rael karakterét játsszák zseniálisan, akiknek minden rezdülésén látszik, mennyire más foglalkoztatja őket, mint amit a világ felé mutatnak, de az álcájuk egyelőre még működik, mert vérprofik, mind a színészek, mind az általuk játszott két titkos lázadó.

Boldog születésnapot, @Wilde!

Én is csak azt tudom mondani, hogy ez a film maga a tökély az első filmkockájától az utolsóig, egyszerűen nem fog rajta az idő, sőt! Én nem is tudom, hányszor láttam eddig, moziban is sokszor, legutóbb tavaly nyáron, tévén meg még többször, és mégis, minden alkalommal elvarázsol, megérint. A történet, a főszereplők, a zene, a snittek, és most én is úgy éreztem, hogy szinkron ide vagy oda, de még azzal is teljesen bevonódok, és valahogy egyáltalán nem éreztem problémásnak, sőt, kifejezetten tetszett a párbeszédek fordítása, bár az eredeti hangokat azért semmilyen szinkron nem übereli. Kedvenc jelenetet nagyon nehéz mondani, mivel az egész film nagyszerű jelenetek sora egymás után, de talán a végét mondanám én is, pont azért, amit Wilde is írt, hogy hiába győz a gonoszság, hiába fordulnak a dolgok rossz irányba, mégis ott van a remény, hogy ez nem tart majd sokáig, s mi már persze tudjuk, hogy épp az újszülött ikrek jelentik az új reményt. De azt is tudjuk, épp az Andor kapcsán, hogy hány elkötelezett lázadó bátorsága, harca, önfeláldozása kell még emellé, hogy a Birodalom bukása bekövetkezzen. S nekem eszembe jutott a Kenobi sorozat is, amelynek köszönhetően az ikrek gyerekkori kalandairól is lehet már fogalmunk. Annyira jó, hogy ma már nem lehet megnézni ezt a filmet anélkül, hogy ne ugorjon be a Kenobi, az Andor, a Rogue One, vagy a Rebels, ami a történetet még élőbbé teszi. A kisebbik lányommal voltunk ketten, s ez is tök jó érzés volt, hogy anno a bemutató idején ő még csak egy éves volt, s mégis pont úgy van ezzel a filmmel, mint én, bármikor szívesen megnézi, s mindig élvezi. Volt több szülő-gyerek páros is a mi korosztályunkból, bár többnyire apa-fiú felállásban. S a végén most is tapsolt a terem... Annyira örülök, hogy ez a film végleg ott van azon a polcon nagyon sok ember, rajongó szívében, ahová csak az igazán időtálló alkotások kerülnek fel. A közelmúltban készült SW tartalmaknak is ilyen jövőt kívánok!

Így lesz! Jó szórakozást este!

Tudtommal a különbség az, hogy a rendezői változat többnyelvű. Ha csak ennyi a különbség, akkor fix, hogy a rendezői változat megy a Netflixen, mert magyaron kívül beszélnek szerbül, törökül és németül is.

Westendben a 24-ei 18:40-es előadásra vettem jegyet. @Wilde,és még akit érdekel, előtte vagy utána összefuthatunk, ha erre az előadásra szól a jegyetek.

Kellemes ünnepeket, boldog Húsvétot!

Ez csodálatos volt! London után van fogalmam, milyen egy ilyen eseményen részt venni, és hát a londoni Celebration életem egyik legnagyszerűbb élménye. It's a concentration of joy - ahogy Hayden is mondta, és szó szerint így van. Legközelebb L.A. lesz a helyszín, de remélem, utána megint Európa következik. Még egyszer nagyon szeretnék elmenni.

Már be is véstem a naptárba. Remélem, azok az aktív tagok, akiket még személyesen nem ismerünk, vagy akiket már igen, de ritkán vagy régen találkoztunk, el tudnak jönni. Jó lesz, gyertek minél többen!

Marha jók ezek a plakátok!

Nem követtem a Hunyadit a TV2-n, mert bevallom, előítéleteim voltak, de ilyen vélemény után nem maradhat ki.

Ezek azok a gondolatok, amelyekért érdemes élni - a messzi-messzi galaxisban, és a miénkben is.

Tényleg érthetetlen ez a koncepció. Gyakorlatilag házhoz mennek a pofonért.

Ezzel én is így voltam. Zseniális epizód, és az egyik legjobb évadzáró, amit láttam.

Engem igazán eddig sem érdekelt ez a projekt, nem volt igényem rá. De most már kiváncsi vagyok, milyen lesz ez a Piton, meg az összes többi színész is. Jelen helyzetben nehéz elképzelni, hogy valami jó fog ebből kisülni, de hátha mégis így lesz.

Akkor eldőlt, hogy csak szinkronos lesz.

Igaz, de ha nem kell sokat utazni, az is számít, a szinkronos is jöhet jól. Ha nem lenne feliratos, én megnézném szinkronosan is.

Boldog születésnapot @DanCarver!

Szinkronos. De Budapesten lesz feliratos vetítés is, bízom benne.