Pildi

Remek beszámoló volt ez is, és amelyeket közben írtál, azok is! Nagyon tudom sajnálni, hogy egy ilyen maratont összehozni nekem szerintem egy évnél is tovább tartana, pedig a képregényeket bizton kihagynám, ezért ilyen módon nem is jutott még eszembe sem belekezdeni. De épp ezért jó olvasni, hogy Neked sikerült összekötve, átfogóan megtapasztalnod, milyen nagyszerű ez az univerzum!

Budapest messze van ettől méretben, de itt is vannak olyan szélsőségek, mintha másik országban lennénk.

Úgy érzem, ezek alapján a lehetőségnek és a készségnek kell időben találkoznia, mert mindkettő adott, csak jöjjenek egyszerre. Persze lehet, hogy amúgy udvarias, és körültekintően fogalmaz, vagyis nem ennyire egyszerű a helyzet, de ettől még összejöhet az új Rian Johnson SW-trilógia, ha az Erő is úgy akarja.

Megnéztem, és a csomagváltásnál mindkét csomagnál, a prémiumnál és a standardnál is szerepel a reklámmentesség.

Nincs reklám a standardban sem. A felbontás, a hang minőség és a felhasználók száma van korlátozva.

Én örülök egyébként, hogy nemcsak hogy magam is a régebb óta fiatal korosztályt erősítem, de már a gyerekeim is fiatal felnőttek, akikkel le lehetett ülni az Andor elé, s akik ugyanúgy élvezték és értékelték, mint én.

Az idő amúgy is repül, szóval mindjárt itt van!

@Donát, boldog születésnapot kívánok! @tomcsi80, boldog születésnapot neked is!

Az a baj, hogy ez annyira semmilyen könyv lett a stílusát tekintve, hogy én szívesebben venném, ha kivennék a kánonból, s valaki más irna egy jó könyvet Ahsokáról, ami passzol a többi műhöz. Jobban járnánk.

Én szoktam nézni az IMDB-t, és ha nem SW-ről van szó, akkor sokszor egyetértek az ottani pontozással. Amit ott 8,0 fölé értékelnek, az általában mind jó film vagy sorozat, legtöbbször kimondottan jók. Amit ennél alacsonyabbra pontoznak, azok meg kb. annyival rosszabbak is, vagy hogy szebben mondjam, kevésbé kiemelkedőek. Szóva igen, a fenti IMDB-s első hely nagyon sokat számít.

Azért nehéz erre válaszolni, mert végül az történt, amit Luthen akart, de nem azért és nem úgy, ahogy akarta. Ha nem lett volna a kalkit, amit a Birodalom annyira akart, akkor nem is lett volna szükség a ghorok ellenállására, hiszen a Birodalom nem kezdett volna szándékos provokációt a város szívében lévő építkezéssel. A bolygó egyébként hasznos volt, hiszen drága kelmét exportáltak pont az úri körökbe, joggal számíthattak volna arra, hogy békében hagyják őket. Ha nincs ez a durva provokáció, szerintem nem nagyon lázadtak volna, ha több adót kell fizetni, vagy ilyesmi. Szóval Luthen nem tudott volna belőlük fáklyát csinálni. Amúgy erkölcsileg Cassiannal értek egyet, de azt is meg kell hagyni, hogy a Ghorman-i mészárlás nélkül tovább tartott volna kijózanodniuk azoknak, akik addig elhitték, hogy ők megúszhatják, ha meghúzzák magukat, vagy hogy nem muszáj lázadni, a birodalmi éra végül is kibírható, nem éri meg a kockázatot fellázadni ellene. Persze lehet, hogy ha nem a Ghorman, akkor az Alderaan ugyanúgy elérte volna mindezt - bár akkor már eléggé késő lett volna megalakítani a Felkelők Szövetségét, akkor a Halálcsillag terrorja miatti félelem sokakat meghátrálásra késztethetett volna. Az RO-ban láthattuk, hogy a már összegyűlt lázadó szenátorok nagyobb része is meghátrált a Halálcsillag híre hallatán. Ha akkor tudják meg, hogy a Birodalomnak lett egy bolygópusztító fegyvere, amikor még el sem szánják magukat a csatlakozásra, akkor sokuk sosem csatlakozik., nincs közös flotta, nem tudták volna kijuttatni a terveket a Scarif-ról, s nem tudott volna Leia hajója meglépni velük. Szóval így levezetve, kellett a Ghorman tragédiája a sikeres szövetségbe tömörüléshez. Az azonban nem biztos, hogy ha Luthen tudja, mi vár a ghorokra, hogy internálják őket máshová, a bolygójukat meg szétszedik, akkor is ebbe az irányban gondolkodik. Mert más dolog, hogy ellenállsz és akkor az ellenállókat megbüntetik, meg más, ha az egész bolygódat pusztítják el. Szerintem erkölcsileg számít, hopgy Luthen nem tudta, mi vár a ghorokra, mert ha tudta volna, akkor talán erre nem kívánt volna ráerősíteni. S valójában az ő közreműködésének tulajdonképpen vajmi kevés szerepe volt az események eldurvulásában, hiszen ha nem szereznek meg egy fegyverszállítmányt a ghorok, amiben Luthen megbízásából Vel és Cinta segítettek, akkor a Birodalom talált volna más ürügyet, hogy vádolhassa a ghorokat.

Most én is ezt érzem. Nem azért, mert most láttuk, hanem mert ennyire jó lett. Minden várakozásomat felülmúlóan jó.

Nekem sincsenek szavaim, legfeljebb annyi, hogy ez a sorozat mestermű! Olyan réteget tudott adni ennek az univerzumnak, és olyan minőségben, ami nélkül mind szegényebbek lennénk. Ennél többet nem is tudok mondani.

Ez immár nem kérdés. Én is átszavaztam.

Szerintem még ő maga is csodálkozik, hogy a művei annyira inspirálóak lettek, hogy még nélküle is ide eljutott a Star Wars.

Maradnék napi egy epizódnál, de holnap este színházba megyek, szombaton is, így vasárnapig tartana a napi egy rész - azt meg nem bírom ki. Szóval ma muszáj lesz egyben megnézni elsőre!

Gondolom, valakit elveszítünk.

Biztos Bail volt. Belőle kinézem, hogy erre is gondolt. Pont mint, amikor hivatkozott valami cikkelyre, hogy átadhassa a szót Monnak, most is csak annyi történt, hogy végre betartottak egy szabályzatot, amit addig nem. Ezért nem lehet megbüntetni őket.

Korábban nekem is voltak ilyen gondolataim, de az Andor fényében ma már inkább úgy gondolom, hogy Cassian Bix-et szerette igazán, és ha nem hal meg a Scariff-en, akkor megkereste volna. Jynt és Cassiant a közös küldetés, a kezdeti bizalmatlanság után a nagyon erős bizalom, az egymásra utaltság és a halálos veszély hozták össze ennyire gyorsan. Nem is tudom, lehet-e ezt az érzést szerelemnek nevezni, hiszen nem az a fajta kémia van mögötte, ami normál körülmények között a szerelmeseket jellemzi, hanem inkább a sorsközösség ereje, hogy a lehetetlen küldetést sikerült teljesíteni, amibe Jyn az apja miatt, Cassian meg a lázadás győzelme miatt ugrott bele, s ami után maguk nem menekülhetnek, de legalább a halálban egymásba tudnak kapaszkodni. Kicsit tényleg olyan, mintha egymásba szerettek volna, de közben nem egészen olyan. Viszont a legnagyobb ajándék, amit abban a kilátástalan helyzetben jutalmul az önfeláldozásukért kaphattak, hogy nem egyedül kellett meghalniuk, ott voltak egymásnak.

Pontosan ez jutott az én eszembe is, ez a mondat, ami nem csak réges-rég egy messzi-messzi galaxisban, hanem a mi világunkban ma is aktuális. Nagyszerű összefoglalása egy diktatúra kiépülésének, és annak a pszichológiája, miért mennek bele önként sokáig sokan ebbe a játékba, miért nem tiltakoznak többen ellene, miért száll sírba a szabadság tapsvihar közepette. Sajnos itt is megvan a párhuzam a mi valós életünkkel is.

Remek összegzés!

Boldog születésnspot, @Darth Sky!

Engem is nagyon megérintett, amikor egy igazi kisember, átlagpolgár, hotel recepciós szájából hallottam ezt. Ha valami, hát ez győzheti meg végleg Cassiant, hogy érdemes folytatni, minden sz*rság, belső ellentétek, Luthen nem tetsző módszerei stb. ellenére, hogy ha már egy olyan ember is bízik a győzelemben, akinek egyáltalán nincs rálátása a valódi esélyekre, semmit sem tud a háttérben folyó szervezkedés erejéről, nagyságáról, mégis bízik, mégis reménykedik. Ő pont olyan, mint a "csak emberek" a TROS végén, akik megjelennek tízezrével az Exegolon, hogy segítsenek, pedig nem látják az esélyeket. És ahogy Palmo-ban van egy recepciós, aki hisz abban, hogy a Birodalomnak buknia kell, úgy mindenhol vannak mások, sokan, akik ugyanígy éreznek, és a maguk lehetőségeihez mérten támogatják a felkelést. Vagyis Cassian-ék nincsenek egyedül, nem mozognak légüres térben - szemben a Birodalommal, ami olyan, mint egy hatalmas daganat az emberi szervezetben, elszívja az életet, de mivel ellenség, nem oda való, ezért ki lehet vágni, le lehet győzni, el lehet tüntetni, meg lehet belőle gyógyulni, mégha a gyógyulás esélyei eleinte nem is nagyok. No és micsoda szép láncolata ez ennek a gyönyörű mondatnak!

Végül az élet megoldotta, hogy csak este láttam a 7-8. részt. A 9.-et már elteszem holnapra.

Nehéz a fentiekhez hozzátenni. Ez az epizód emléket állít minden ártatlan áldozatnak és népnek, akik aljas rágalmazások, propagandák következtében, zsarnoki hatalmak önző érdekei miatt jutottak hasonló sorsra, mint a Ghor lakosok. A Birodalom jobban tette volna, ha arra is figyelmet fordít, hogy senki ne hagyja el a bolygót, mert ennek így híre fog menni, s bizony ez lesz a szikra, ami ténylegesen felszítja a lázadás lángját. Amint szétkapják a bolygót a bányagépek, azon nyomban lehull a lepel a terrorista Ghorokról szóló hazugságról. Ugyan ki hiszi el, aki kicsit is gondolkodik, hogy a helyiek kirpovokálták a Birodalom haragját, amely hősi halottként tisztelt katonákat veszített, s utána véletlenül kiderül, hogy mennyire hasznos számukra a talajban lévő ásvány? Ha már úgyis ott vannak, akkor viszik, amit találnak? Nevetséges. Bár gondolom, ezek után működik majd a hírzárlat, s a szándék az, hogy sose derüljön ki, mi lett a bolygó sorsa a továbbiakban. Arra nem gondol dölyfösségében a Birodalom, hogy maradnak szemtanúk, kikerül a kétségbeesett segítségkérő adás az éterbe, és ez elindít egy láncreakciót, aminek a vége a Halálcsillag pusztulása és aztán a Birodalom vége. Jaj, már most alig várom, hogy Krennicet szétlője a Halálcsillag, ami most még megérdemeltebb halál a számára, hisz a Jedha-hoz és az Alderaanhoz csatlakozik immár a Ghorman is, ami még a Halálcsillag megépülése előtt lett áldozata ennek a "dicső" projektnek. Syrilt én is sajnálom. Ilyen helyzetben ismerszik meg, ki az igaz ember a lelke mélyén. Lehet a szabályokhoz ragaszkodni, meg körözött bűnözőket hajkurászni, s közben azzal nyugtatni magát, hogy a törvény az ő oldalán áll. De ártatlan civilekre lőni, akiket kelepcébe csalnak és szabályosan kivégeznek, mert mindössze annyi a bűnük, hogy egy aranyat érő kincs felett élnek, van valamilyük, ami nagyon kell, az egészen más dolog. Syril a biztonságból visszamegy a tömegbe, mintha vezekelni akarna, nem akar a bajból kimaradni, aminek tudatlanul, de része volt. Először arra gopndoltam, hogy azért támadta meg Cassiant, mert látta, hogy valaki épp arrafelé céloz mesterlövész fegyverrel, amerre Dedra van, de aztán most úgy érzem, az sokkal valószínűbb, hogy azért mert ugyan gőze sincs, kit akart lelőni, de felismerte. S valahol az isteni igazságszolgáltatás működött itt, hiszen Dedra így kénytelen tettének a súlyával tovább élni, mind a halott Syrilt, mint a több ezer ártatlan civil halálát tekintve, akiket belehajszoltak ebbe a csapdába. Dedrát nehéz lett volna a sorozat során megkedvelni, hiszen szinte végig hideg technokrata módjára intézkedett, amióta ismerjük, Dr. Gorst tevékenységét is igénybevette, láttuk, de mégis, Syrillel való kapcsolata emberi volt, s most egy olyan ember összeomlását láttuk, aki épp elvesztette a szerettét és talán még lelkiismeretfurdalása is van. Ezzel együtt nincs rajta mit sajnálni, a következményeket viselnie kell, s ezen semmilyen előléptetés nem segít. Nagyon szomorú rész volt ez, a végén a zene egy halotti siratóra emlékeztetett. A Birodalom gonoszságát, az elnyomást már láttuk a Ferrixen is, a Lothalon is, meg még számtalan másik bolygón az elmúlt évek során, de ilyen felkavaró módon bemutatva, mesterien adagolva a feszültséget, még nem.