Pildi

Most csak röviden írok én is, mert nézném már tovább, de nem akarok úgy írni erről a részről, hogy tudom, mi a folytatása (ilyen szempontból mégsem szerencsés, hogy 3 rész jön egyszerre). Cassian a Yavin-i bázison! Jó látni, hogy épül, s hogy egyre többen érkeznek, alakul a Felkelők Szövetségének katonai ereje. Cassian ugyan még nem érzi, mennyire szükség lesz majd a fegyelemre és hogy kövessék a parancsokat (s hogy aztán annál nagyobb szó legyen azt megszegni 2 év múlva), egyelőre szabadnak érzi magát, főleg hogy megszabadult Luthen fennhatóságától, s nem kívánkozik Draven parancsnoksága alá egyelőre. Teszi, amit ő maga jónak lát, most épp azt, hogy a Ghorman-re utazik Wilmmel, hogy Dedrát elintézzék. Ugyan Luthen dobta fel az ötletet Wilmen keresztül, de ez olyasmi, ami Cassiannek is tetszik, a Ferrix és Bix miatt is személyes ügy. Én is úgy gondolom, hogy Cassian küldetéstudatát alapozza meg ez az intermezzo, még ha most nem is hisz benne egyáltalán. Az olyanok, mint ő, épp azért kulcsemberek, Hírvivők, mert nem kötik őket a szabályok, felül tudnak rajtuk emelkedni, ha arra van szükség. A Ghorman pedig halad a pusztulása felé. A Ghorman Front teljesen tehetetlen, sodródnak az eseményekkel, miközben a galaktikus közvéleményt már évek óta hangolják ellenük. Tényleg ennyit számít a hamis propaganda. Dedra megkapja a parancsot, hogy készüljön a leszámolásra, s meglesz a jutalma. Syrillel kapcsolatban meg még arra is van gondja, hogy a férfit biztonságba küldje. Most már fix, hogy nem csak érdek kapcsolat fűzi őt hozzá. Szerintem is szimpatizál. Más logikus okot nem látok, miért akarja figyelmeztetni őket. Bár nem vevők rá, úgy néz ki, hogy Syril nem váltotta be a hozzá fűzött reményeiket, hiába köszönhették neki az egy évvel korábbi fegyverlopást, mégis bizalmatlanná váltak vele szemben, úgy tűnik. Valami nem stimmel a Birodalom jelenlétével, azzal, ahogy maguk robbantgatnak, s aztán ráfogják bizonyos ismeretlen terroristákra. Nem nehéz bárkinek tovább gondolni, kik lehetnek ezek a terroristák a propaganda szerint. Cassian is megérkezik a Ghorman-re, tök jó, ahogy a recepciós srác felismeri, és finoman figyelmezteti. Jó a hotelszoba kilátása, de a Dedra elleni merénylet nem lesz olyan egyszerű, rohamosztagosokkal a feje fölött egy emelettel feljebb. No nézem is tovább.

Még a végén megnézem munkaidőben

Boldog születésnapot, @Sinistra!

Ők házastársaknak tekintik egymást, ez kiderült. Én úgy érzem, az, hogy a menekülésük közben volt-e lehetőségük a szertartásra, avagy sem, ezen nem változtat. Amikor a védett lakásban eljátszottak a kezeikkel valamiféle szertartást, az lehetett azért, mert nem volt lehetőségük Ferrix-i szokás szerint egybekelni, de akár azt is jelentheti, hogy ez megtörtént s most felidézik azt az örömteli pillanatot. De akármit is jelent, a lényeg az, hogy szeretik egymást, s kitartanak jóban-rosszban.

Az eddigi legizgalmasabb rész volt ez! A Ghorman Front akcióján igazából nem izgultam, mivel nem kellett volna semmi gikszernek bekövetkeznie, hiszen nem volt igazi verszély, Dedráék terve az volt, hogy nem zavarnak bele, had erősödjön meg az ottani ellenállás. Erre amatőr módon épp az egyik társuk véletlenül lelövi Cintát... Pedig ha valami, akkor ez az akció teljesen veszélytelen lett volna egyébként. bár persze ezt ők nem tudták. Velt sajnáltam, épp csak visszakapta Cintát, csak hogy még jobban fájjon elveszítenie. Közben Syril álcázva tudósította Debrát és Partagazt az eseményekről, akik a háta mögött egyezkedtek a sorsáról. Nekem eddig nem esett le, hogy Syril ezt nem élheti túl, hiszen a szuper titkos Halálcsillag projekt megvalósításában közreműködik, de sajnos logikus, hogy nála nagyobb áldozatokat is hoztak már egy efféle cél érdekében. Dedra arcán a feszültség talán ennek is szól, hogy ő már jól tudja, mi lesz a vége. Syril meg azt hiszi naívan, hogy az egész végén megdícsérik és talán elő is léptetik, vagy valami jutalmat kap majd. Hát nem valószínű. Cassian számára Bix biztonsága, védelme az első, ezt most bebizonyította. Ugyan vérbeli lázadó, kém és katona vált belőle, aki maximálisan elkötelezett az ügyük iránt, de mindez csak addig tart, amíg a szerelme nincs veszélyben. Nagyon zokon vette, hogy Luthen nem volt tekintettel a lány állapotára és Cassian háta mögött adott volna neki külön megbízást. Tisztán látszik, hogy Luthen akciókban gondolkodik, s minden emberét oda küldi, ahol épp a leghasznosabb a lázadás számára, mintha bábukat tologatna a sakktáblán. Cassian viszont emberi sorsokat lát, ez már az előző részben is megmutatkozott, amikor Luthennek kerek perec megmondta, a Ghorman nem alkalmas komolyabb lázadásra, mert csak maguk ellen haragítják a Birodalmat, s az eszkalálódó ellentétet nem tudják majd kezelni, ami sok áldozatot követel majd - de Luthen ugye pont ezt akarja, amivel gyakorlatilag ugyanaz a célja, mint Partagaznak: felhívni a galaxis figyelmét, hogy bánik el a Birodalom egy békés bolygóval, csak Luthen a lázadásba állók sorát szeretné ezzel gyarapítani, míg a Birodalom ürügyet keres a bolygó elpusztítására, hogy kiaknázhassák a ritka ércet a földből. Cassian mintha most látná Luthen igazi természetét először tisztán. A lojalitása emiatt kicsit inogni látszik. Gondolom Luthern is érezte, hogy pattanásig feszült az egyik legjobb embere, s azt a megoldást választotta, ami gyors enyhülést hozhatott mind Bix állapotában, mind Cassiannal való viszonyában: felkínálta Bixnek, hogy megölheti Dr. Gorstot. Lehet, hogy az akció kicsit túl egyszerű és könnyű volt, de megmondom őszintén, hogy még én is hatalmas elégtételt éreztem, amikor a jó doktor megkapta a fejhallgatót és a maximális hangerőt. Ehhez képest az, hogy rárobbantották házat, megváltás lehetett a számára. Ugyan kellett ez, a nyomok eltüntetése miatt, de amúgy hallgathatta volna még pár órán át a saját maga kreálmányát, amíg meg nem őrül, ez lett volna az igazi elégtétel. A legjobb rész viszont Sculdun partija volt, ahol az az egyszerű dolog, miszerint ki kell szerelni az egyik műtárgyból a Kleya által korábban odaszerelt poloskát, egészen bravúros jelenet során sikerült. Annyira izgalmas volt, hogy a Sculdun és a társaságában lévők, köztük Krennic is, egyre közelednek, de Kleya jó sokáig nem tudja kivenni, amit kell. Tényleg nehéz volt a társaság beszélgetésére koncentrálni, annyira izgultam magam is. S közben Luthen vizslatta komoran, hogy állnak, miközben az idő többi részében derűs és joviális mosollyal kellett hallgatnia Mon és Krennic társalgásbeli csörtéit, amelyben nem mellesleg mindketten remekek voltak! Perrin és Mon igazi házaspárként érkeztek a party-ra, érezhető volt az összhang kettejük között, amelynek még/már nyomát sem találni az 1. évadban. Lányuk esküvője valamiképp összehozta őket. Talán ahogy Mon látta, ahogy az esküvőn Perrin milyen jó apaként viselkedett, megenyhült irányába, pláne azután, hogy Tay-ben csalódnia kellett. Régi szerelme volt, de mára már nem számíthatott rá úgy, mint a férjére. Én azt gondolom, Mon helyzete annyira kezd labilissé válni politikailag, és annyi megpróbáltatáson ment keresztül az elmúlt időszakban, hogy megtanulta értékelni azt, aki hűen mellette áll, még ha sok mindenben nem is egyeznek. Luthen támogatása nem elég, mivel az kizárólag "szakmai" jellegű. Kell valaki, akire érzelmileg is tud támaszkodni, s most úgy tűnt, Perrin lett az.

Nem tudjuk, de ennek nincs semmi jelentősége.

Dedra és Syril kapcsolata azért abszurd, mert egyikük sem egészséges személyiség, a gyermekkoruk nem szeretetteljes és biztonságos családi közegben telt, így mindketten csak azt tudják adni a másiknak, amire egyáltalán képesek. Érdekkapcsolat is ez, de mindkettőjük részéről az. Én nem érzem, hogy csak Dedra lenne az, aki hasznot húz ebből, mert Syril számára olyan lehetőségek nyíltak meg ezzel, amelyek elképzelhetetlenek lettek volna normál körülmények között. Dedra pedig nyert egy feltétel nélkül lojális, megbízható beosztottat, de egy olyan társat is, akivel működik az együttélés (már amikor nincs a fickó a Ghormanon, de nyilván egy ideig együtt laktak előtte). Én úgy látom, hogy mindketten nyertek a másikkal. Az jó kérdés, hogy lesz-e olyan pillanat, amikor pusztán a karrier érdekében keresztbe tesz egyik a másiknak? Nem elképzelhetetlen. Cassiant jó volt végre bevetésen látni, hogy mennyire jól kezeli az álcáját, milyen felkészült és jól manipulál. De azért sem tud igazán segíteni a Ghorman Fronton, mert maga sem érti, mire megy ki a Birodalom mesterkedése. Luthen és Kleya elérték azt a határt, amin túl már nem tudják kontroll alatt tartani a dolgokat, legalábbis nem mindent. Közeledik a végjáték, amikor szint kell majd vallani. Most először látszik Kleya arcán is a pánik, de Luthen is elveszti a hidegvérét Sculdun vizsgálata kapcsán. Gondolom, a következő részben lesz a party, amin el kell távolítaniuk a lehallgató készüléket. Imét egy feszültséggel teli esemény. Saw Gerrera és Carro Rylanz ugyanabban a részben, ők a két véglet, s egyben a jó példa arra, miért is nehéz egy egységes lázadó szövetséget létrehozni. Akiknek elege van a Birdoalomból, azok csak ebben egységesek, de sok esetben másmilyen eszközökben, lépésekben hisznek, más stádiumban vannak abból a szempontból, hogy nyíltan vállalják a harcot, vagy még csak titokban szervezkednek. S még akkor is lehet más a céljuk: a Birodalom globális bukása, vér és erőszak árán, akár civil áldozatokkal, vagy csak a saját kis világuk békéjének megőrzése, minél kevesebb áldozat árán. Ebben a közegben Mon Mothma hiába keres támogatókat, egyre inkább légüres térben mozog, mint politikus, lassan elfogynak a harc politikai eszközei. Szenátrotársai meg homokba dugják a fejüket, még képesek azt hinni, hogy Palpatine jóságos uralkodó, csak az emberei kegyetlenek és haszonlesők, és hogy ki lehet maradni a globális háborúból. Még messze a Rogue One tanácskozása, amikor a magukat lázadónak mondó világok vezetői közül sokan meghátrálnának a Halálcsillag létezésének ismeretében, de itt is látszik, hogy a sok szenátor azt hiszi, kimaradhat a gondokból, és örül, hogy a Ghorman van terítéken, nem az ő világa, s emiatt nem is akar bajba kerülni, sőt, maga a Ghorman szenátora is ezt vallja, naívan. Pedig eljön az idő, amikor nem lehet megúszni, ki kell majd állni a lázadás ügye mellett, mert nem lesz más megoldás.

Nekem nagyon tetszik, ahogy a majdani ghormani eseményeket előkészítik. Az első részben megtudtuk, miért stratégiai fontosságú a bolygó (kell a föld mélyén rejtőző érc a Halálcsillaghoz), de egy év elteltével is még csak az elején tart az akció a Birodalom részéről (elkezdték építeni a fegyverraktárat), aminek a vége a kiprovokált helyi ellenállás leverése és példa statuálásként a megtorlás. Jól teszik, hogy nem sietik el, hiszen titokban kell tartani, miért fontos a Ghorman, s ez a titokzatosság egyébként is csak a bizonytalanságot erősíti a helyiekben, hiszen maguk sem értik, miért csinálják ezt. Elvileg a bolygó az ott készülő értékes kelme miatt hasznos, és ezt a kelmét a jómódúak a Birodalomban is keresik, tehát sokkal logikusabb lenne kinevezni oda valamiféle termelési hivatalt, aki a megfelelő mennyiségű és minőségű kelme előállítását ellenőrzi, s persze a haszonból valami részesdést kér, ami a nyugalom ára. Ezt szerintem a helyiek is elfogadnák, látszik a mozgalom által tartott fórumon is, hogy a legnagyobb gondjuk az építkezés, meg annak az árnyéka, ami a Tarkin által meggyilkolt áldozatok műemlékére vetül majd. Az adót simán kifizetnék, ha cserébe békében élhetnének. Szóval senki nem sejti, miért kezdte ki a Birodalom a Ghormant az építkezéssel, a hírekben, propagandában a befeketítésükkel, amit Eeddy, Syril anyja is szajkóz. Így kell hergelni populista módon, ahogy saját magunk is tudhatjuk. Syril boldogan teljesíti új megbízását, ez tartást és olyan erőt ad számára, amit végre az anyja lekezelő sipákolása ellen is fel tud használni. Teljesen lejött, hogy szándékosan játssza a helyiekkel szimpatizáló, a propagandát elutasító korrekt birodalmi hivatalnok szerepét. Ezt egyrészt teszi azért, mert ez Dedra projektje, másrészt mert egy nagy terv része, s maga is fontosnak tartja benne magát. Felmerül a kérdés, hogy vajon Dedra kihasználja-e Syril érzéseit őiránta - melyre a válasz egyértelműen NEM, mivel Syril boldogan vesz ebben részt. A Ghorman Front tagjai idealista polgárok, nulla tapasztalattal egy földalatti mozgalom és ellenállás céljainak és tetteinek összehangolására és kivitelezésére. Lelkes amatőrök, akiket könnyű az orruknál fogva vezetni. Nekem először fura volt hogy nem tudnak a földben rejlő érc számosságáról és hogy mire lehet azt használni. Mivel Halálcsillagot ezelőtt még nem építettek, így ezt a fajta hasznosítást nem ismerhetik, de legalább ötlet szintjén felmerülhetne, hátha emiatt lettek fontosak a Birodalomnak. Aztán arra gondoltam, hogy olyan dolog nem biztos, hogy az eszükbe jut, amit kitermelni csak az egész bolygó ökoszisztémájának kipusztításával lehet, mert ilyen gonoszságot egyszerűen el sem tudnak képzelni. Cassian és Bix a Coruscanton rejtőznek, onnan indulnak küldetésekre. A cél az is, hogy eltereljék Bix gondolatait a rémálmokról, amelyeket Dr. Gorst kínzása okoz még 2 évvel később is, s így Cassian is tud rá vigyázni. De a lány lelkileg nagyon nem stabil, a doki mellett immár annak a katonának a halála is kísérti, akit Cassian azért ölt meg, mert látta a lány arcát. A zűrös életük miatt van közöttük feszültség, még egy egyszerű boltba járás sem felhőtlen dolog, mert Cassian gyanakszik mindenkire, aki megjegyzi őket maguknak (főleg a lányt), de azt is látni, ahogy ők összetartoznak, igazi támogató, szeretettteljes kapcsolatban. De a helyzet nem ideális a szerelemhez, az akciók irányítják az életüket, egy védett lakásban rejtőzve, amiben kevés dolog emlékeztet egy otthonra. Bix annyira nem stabil lelkileg, hogy droghoz nyúlt, amit titokban használ, Cassian erről nem is tud, de azt érzi, hogy nem jó ötlet Bixet egyedül hagynia. De aztán mégis elvállalja a Ghorman-i küldetést, mert szükség van rá, s Bix magára marad a gondolataival és a félelmeivel.

Leida biztosan nem látja ezt át most, de lesz majd olyan pillanat az életében, amikor mindez átértékelődik majd számára. Bár ha igazságosak akarunk lenni, tényleg fura lehet, hogy miután ebbe az irányba lett ő terelve egy évvel ezelőtt, most mégis felmerül pont az anyja részéről, hogy nem kell ezt tennie. Joggal gondolhatja, hogy akkor mire fel volt ez az egész. Most vagy helyes, amit tesz, s akkor nem esik jól egy ilyen elbizonytalanító vallomást hallania az utolsó pillanatban - vagy ha nem helyes, akkor minek kezdték el egyáltalán?

Nekem ebben a részben nem a Bix elleni támadás volt a legdurvább, bár való igaz, hogy erőszakos és drámai volt, de valahogy az is benne volt, hogy nem történik, nem történhet meg a nemi erőszak. Bix nem védtelen, a hadnagy meg nem számít igazi ellenállásra, gondolom, nem ehhez szokott hozzá, hanem inkább ahhoz, hogy a kiszolgáltatott sorsú nők a jobb bánásmód, félrenézés reményében általában belemennek az együttlétbe. Hát itt most nem ez volt a helyzet. Bix rendkívül traumatizált, de nem védtelen, nem adja magát könnyen, s pontosan azt tette, amit kellett. Számomra sokkal fájdalmasabb volt látni, hogy Brasso, a hű barát, nem jutott ki élve, s hogy Cassian, aki még épp időben érkezett (bár ha hamarabb jön, talán mind megmenekülhetnek), már csak Bix-et és Willt tudta magával vinni, még Bee is ott ragadt a Mina-Raun, pedig megígérték neki, hogy visszamennek érte. De a leginkább szívszorító jelenetek Mon Mothmához kapcsolódnak. A lányához intézett vallomása, ahogy elmondta, hogy mindent félre lehet dobni, le lehet mondani, nem kell végigcsinálni az esküvőt, ha Leida nem akarja szívből igazán, mert ez nem fontos - az példaértékű nekem is, mint anyának. Szerintem egy gyerek nem kaphat ennél nagyobb ajándékot az anyjától, mint annak beismerése, hogy semmi sem számít annyira, mint a gyermeke boldogsága. A sors fintora egyébként, hogy ezt egy gyerek akkor fogja majd igazán értékelni, ha szülői szerepbe kerül, mert addig nem éli át, érti meg a másik álláspontját, hogy mennyit jelent ezt kimondani. Leida sem értékeli, inkább furának tartja, s emiatt az a válasza, hogy inkább lenne az anyja részeg, vagyis ebben a pillanatban már nem kíváncsi erre a lelkizésre, kész végigmenni ezen az úton, ahol minden barátnője őt irígyli, csodás a menyasszonyi ruhája, és a hagyományok amúgy is ezt kívánják, hogy ilyen fiatalon lépjen bele egy szülők által elrendezett, kívánatos házasságba. Ugyan volt egy pillanat, amikor csalódott a vőlegényében, de ezen azóta túllépett. Amúgy, ha az a gond, hogy a srác még éretlen, gyerek, az múló állapot, mire férfivá érik, lehet, hogy ő lesz a legjobb férj a Chandrilán. A bökkenő csak az, hogy jelenleg még bizonytalan, milyen ember lesz. De Leida ezen túllépett, céltudatosan előre tekint, bizonyosan bizodalommal a közös jövőjüket illetően. A sors fintora, hogy pont azért nem lép vissza, mert eltökélt, mint az anyja. Mon is érti ezt, én úgy gondolom, ezért is kezdi el szomorúan, de immár megjegyzés nélkül a szertartást. Maga az esküvő nekem nagyon tetszett, a mesés ruhák, fejdíszek, zene, a táncmozdulatok, az egészet átjárta a hagyományok tisztelete, aminek van egyfajta békés, nyugodt üzenete a vészjosló jelekben gazdag birodalmi érában. Azonban Tal Kolma finom zsarolásra utaló megjegyzései miatt egyértelművé vált, hogy nem maradhat életben, s Luthen teszi, amit kell, s amiről Mon is tudja, hogy muszáj megtenni, de ezzel szembesülni egy régi barát kapcsán, aki segített a bajban, akivel régen volt valami közös múltjuk, s aki akár a férje is lehetett volna, ez olyan sokkoló érzés, ami szinte elviselhetetlen, pláne azon az esküvőn, aminek létre sem kellett volna jönnie, ha Mon Mothma nem kerül bajba a Szövetség finanszírozása miatt. Ennek kapcsán az az extázisba hajló táncjelenet, amiben a szenátornő megpróbál feloldódni, minden bút elfelejteni, az egyik legszomorúbb jelenet, amit ebben a sorozatban láttam. A kiszolgáltatottság és bánat megnyilvánulása, alkoholba és táncba fojtva. Vergődés. Nekem fel sem tűnt, amíg nem írtátok, hogy ez ugyanaz a zene, mint az első évad első részében a bárjelenetben szóló zene. De ezen az esküvőn úgy nézett ki, mintha az egész násznép valami kábítószer hatása alatt ropná rá a talpalávalót. Szinte ijesztő ez a jelenet, még Mon személyes tragédiáján túl is. Dedra, Syrill és az anyja közös vacsorája volt az ebben az epizódban, ami oldotta a fentiek miatti erős feszültséget. Nagyon tetszett, ahogy a mama úgy indított, amit korábban a fiánál megszokott, lenézően, okoskodva, tele gúnyos megjegyzésekkel, s ahogy a végén kénytelen volt meghátrálni. Monnal ellentétben itt egy olyan anyát látunk, akit egyáltalán nem érdekel a gyermeke valódi érdeke, inkább legyen otthon a mamával s legyen továbbra is gyámoltalan és szerencsétlen, de az övé. Én ezt érzem itt mögöttes indoknak, az elválástól való félelmet, hogy mi lesz a nővel a pici fia nélkül. S annyira tetszett, ahogy Dedra gyorsan helyre tette a kedves mamát! Számomra ez annak jele egyébként, hogy Dedra nem hátsó szándékkal van együtt Syrillel, hogy kihasználja, hanem azért, mert egyrészt megbecsüli, hogy Syrill megmentette az életét, másrészt ez a fajta rajongás, amit a férfi érez iránta immár jó ideje, még az ő kevésbé romantikus szívét is megérintette. Az elmúlt egy évben kibontakozhatott köztük valami, amire mindkettőjüknek szüksége volt. Syrillnek az anyja, Debrának meg a múltja miatt. Tök jó, hogy megtudtuk, Debra azért olyan rideg és racionális, mert egy birodalmi gyermekotthonban nőtt fel, ahol semmiben nem szenvedtek hiányt, csak szeretetben, s ott biztosan csak mások kárán lehetett érvényesülni, figyelmet kiharcolni. Igazán felemelő érzés lehetett neki azt megtapasztalni, hogy valaki önmagáért és önzetlenül szereti. Dedra szeretetének további jele, hogy nem akarja Syrillt elszakítani az anyjától, hanem épp ellenkezőleg, rendszert ad hozzá, meghúzza a határokat, de megtűri, mert tudja, minden ellenére Syrillnek fontos az anyja.

Boldog születésnapot, @Bomarr!

Annyira jó olvasni, hogy rátok is ilyen elementáris erővel hat ez a film! Ma is, és valószínűleg most már mindig, ahányszor csak megnézzük.

Én már 20 éve csodálkozom, hogy anno miért volt kérdés, hogy ez egy remek film, a Star Wars filmek között, de azokon kívül is. Hayden Arany Málna díja máig érthetetlen számomra. Remélem, most már azoknak is, akik anno kételkedtek benne, hogy ő volt a legjobb választás Anakin Skywalker szerepére.

A 2. rész a bonyodalmak kiteljesedéséről szól. Dedra nyíltan kimondja, hogy nem akarja Krennic megbízását, mert fontosabb lenne számára Tengelyt elkapni, aki kulcsfigurának tart, s mi tudjuk, hogy mennyire jó a megérzése. Lehetséges, hogy maga a megbízás sem annyira tetszik neki, mert ez már átmegy egy határon. Bár ugye a pszicho kínvallatások sem nevezhetőek barátságosnak, de a Ferrix már korántsem volt békés, mire Dedra odakerült, ott ténylegesen egy forrongó világba csöppent, ahol csak egy szikra kellett (Marva beszéde), hogy az egész város fellázadjon. Elvileg a Ghorman békés bolygó, ezért is kell egy mesterségesen generált lázadás, hogy komolyan fellépjen ellene a Birodalom. Ez még az az időszak, amikor legalább a látszatra adnak, még nincs kész a Halálcsillag, amit bevethetnek. Mothmáéknál Tay már alig burkoltan zsarolja meg a nőt, amiben én nem érzem, hogy a régi érzelmek felélesztésének elmaradását hiányolná. Szerintem pusztán anyagi nehézségei vannak, ami olyan nagyságrendű lehet, ami miatt a felesége is elhagyta. De végül is nem számít, nem kockáztathatják, hogy a pénzügyi tranzakciók, amelyek elfedésére Tay alapítványt hozott létre, bárki illetéktelen tudomására jussanak, Luthen világossá teszi, hogy elintézi a férfit. Mothmán látszik a nyomás, ami egyrészt a Tay által jelentett fenyegetettség, másrészt az esküvő, amivel szívéből nem ért egyet, de szintén a Lázadás miatt kényszerült erre az útra, kezd túl sok feszültséget generálni. Perrin egész jófejnek tűnik itt a Chandrilán, mintha azok a dolgok, amelyek elválasztják a feleségétől, itt kevésbé lennének hangsúlyosak. Néha kimondottan támaszt nyújt, amihez az asszony nincs hozzászokva. Kicsit olyan, mintha a Coruscant és Mon ottani szenátori feladatai, valamint nem kevésbé a titkos lázadó tevékenysége okoztak volna kettőjük között gondot. Lehet, hogy Perrin a felesége titkolózásait, amikor a lázadók ügyeit intézte, úgy vette, hogy szeretőt tart vagy valami ilyesmi, s a hozzáállása, léha életvitele egyfajta bosszú lenne mindezért, hogy mellőzve van a felesége életében? Most ezt is el tudom képzelni. Perrin beszéde a vacsoránál nagyon emberi és igaz volt, tele igaz apai szeretettel. Lehet, hogy Mont is így szerette valaha. Közben újra láthatjuk Syrillt, aki fontossága teljes tudatában, s egy egészen más emberként magyarázza, hogy mennek a dolgok a Szabványügyi Hivatalban. Ahogy a trailerben is már látszott, egészen kikupálódott, ami egyértelműen Dedra hatása. Megmenthette s ezzel elnyerte a nőt, aminek egyébként semmi esélye nem volt. S otthon már a kedves mama látogatásáról beszélnek, ez fix, aminek most jött el az ideje. Dedra és az anyós nagyon nem passzolnak össze, Syrill tart is a találkozótól, hogy mi fog ebből kisülni. Anyja emlegetésére megint visszatér a korábbi bizonytalan énje. A Mina-Raun pedig bekövetkezik, amitől Brassóék tartottak: eljut hozzájuk a birodalmi ellenőrzés, ráadásul a hadnagy extra szolgáltatásokra is igényt tart, s egyáltalán nem zavarja, hogy Bix-nek férje van (akár igaz ez, akár nem). Gondolom, minden világban Innentől kb. lehetetlenné válik megúszni az alaposabb ellenőrzést. Nagyon hiányzik már, hogy hazajöjjön Cassian. A Gyalog-Galopp bandéria közben kettészakad, egymást között sincs bizalom, ahogy kő-papír-ollóval akarják eldönteni, ki legyen a vezér, az mindent elmond róluk. Cassian kihasználja az alkalmas pillanatot a szökésre - a Yavin4-ről! Nekem ez a szál tetszett a legkevésbé az eddigiek közül, de ez az utolsó kép jó volt!

Jó kezdés, illik ehhez a sorozathoz! Tetszett, hogy Cassian alig tudta vezetni az elkötött Tie-vadászt, egyből lejött, hogy ez egy vadonatúj típus, nem úgy kell vezetni, mint más Tie-okat. Aztán az a banda, amelyik foglyul ejtette, megidézte a Gyalog-Galoppot galaktikus kiadásban (ezt nagyrész leginkább a következő részben alapozták meg, de már itt vannak jelek). Fura volt szembesülni, hogy ezek is lázadók a Birodalom ellen, de ahogy már többen is írták, a felkelés ezen szakaszában még nincs erős irányítás az egyes lázadó sejtek között, így ilyen anomáliák is előfordulnak, hogy lázadó ejt foglyul lázadót. Mondjuk értelmesebb tagokat biztosan meg lehetett volna arról győzni, hogy ugyanazon az oldalon állnak, de itt kicsit sem volt egyetértés még egymás között sem, egy idegennek pláne nem volt a kooperációra semmi esélye. Chandrila nagyon tetszett, igazi élhető, kellemes klímájú, gazdag élővilágú bolygónak tűnik, kb. ilyennek is képzeltem Mon Mothmáék stílusa és életvitele alapján. Készülnek az esküvőre, ami nem zökkenőmentes, hiszen Tay Kalma furcsán viselkedik, Leida most kezdi el felfogni, mit is jelent az elrendezett házasság, ahol nincs igazi vonzalom a jegyesek között, inkább csak elvannak egymással. S megjelenik Luthen is, akit nem igen szoktak esküvőkre meghívni, Mon meg is ijed, hogy mi lesz ebből, miközben Luthenék épp nagyon várják a hírt Cassian felől, és az csak nem jön. Megjelenik VEL is, jogosan, hisz rokon, de láthatóan nagyon nem érzi otthon magát az ilyen hagyománykövető eseményeken, sokkal jobban is illett hozzá az Aldhani pásztornak álcázott titkos szabotőr szerepe. A Mina-Rau, ahol a Ferrix-ról elmenekült csapat átmenetileg otthonra és búvóhelyre lelt, szintén idilli világnak tűnik első pillantásra, a gazdag búzaföldek (vagy valami hasonló növény), a szorgalmas rendben zajló aratás láttán. Bix-ék új otthona, a konténer, a maga módján egész otthonos benyomást kelt, s ugyan vannak a lánynak rémálmai még egy év elteltével is (nagyon durva lehetett az a pszicho-kínzás, ebből is látszik), de felébredve megnyugszik, mert barátok veszik körül, és úgy tűnik biztonságban vannak. Ám pechükre birodalmi leltár indul, megérkeznek a birodalmiak, gondolom, hogy számbavegyék, mit lehet elvinni még az adóként beszolgáltatott termésen kívül, vagy hogy ellenőrizzék, minden beadnak-e a lakosok, amit kell. Gondolom, itt is hasonlóan kiszámítható a rendszer, mint a mi valóságunkban az állami intézkedéseknél az adókat, különadókat és társaikat tekintve, könnyen lehet, hogy épp most készülnek az ottani adókat megemelni. Ezzel az addigi biztonságérzetnek vége, Brassóéknak készülniük kell, hogy mi lesz, ha kiderül, illegálisan vannak ott. Még van remény, hogy őket elkerülik, de nézőként már lehet sejteni, hogy bizony baj lesz itt. S a legérdekesebb szál nekem a Krennic féle értekezlet, mai szóval workshop volt. Krennic a RO-ból már ismert cinikus és technokrata hozzáállását bizonyította ismét a Ghorman "hasznosítása" kapcsán előadott elképzeléseivel, amely annyira embertelen, hogy még az egyébként nem szívbajos és hithű birodalmi tisztviselő Dedra sem igen szeretne ehhez asszisztálni. Már az ülésen látszik rajta, hogy nem lelkes, pedig valóban megtiszteltetés, hogy a Ferrix-i incidens után bekerülhetett egy ilyen kiválasztott körbe, ahogy erre Krennic fel is hívja a figyelmét. Debra ötlete, hogy kellenek Ghor lázadók, egyébként nagyon jónak tűnik, hiszen így lesz ürügy a beavakozásra és a lázadás fenyegetésétől függően komoly válaszcsapásra. Debra terve vajon egy lázadás kiprovokálása, vagy ál-lázadókkal a válaszcsapás kiprovokálása? Valamiért ez utóbbit tartom valószinűbbnek. A színészi játék remek, különösen Mon Mothma és Luther Rael karakterét játsszák zseniálisan, akiknek minden rezdülésén látszik, mennyire más foglalkoztatja őket, mint amit a világ felé mutatnak, de az álcájuk egyelőre még működik, mert vérprofik, mind a színészek, mind az általuk játszott két titkos lázadó.

Boldog születésnapot, @Wilde!

Én is csak azt tudom mondani, hogy ez a film maga a tökély az első filmkockájától az utolsóig, egyszerűen nem fog rajta az idő, sőt! Én nem is tudom, hányszor láttam eddig, moziban is sokszor, legutóbb tavaly nyáron, tévén meg még többször, és mégis, minden alkalommal elvarázsol, megérint. A történet, a főszereplők, a zene, a snittek, és most én is úgy éreztem, hogy szinkron ide vagy oda, de még azzal is teljesen bevonódok, és valahogy egyáltalán nem éreztem problémásnak, sőt, kifejezetten tetszett a párbeszédek fordítása, bár az eredeti hangokat azért semmilyen szinkron nem übereli. Kedvenc jelenetet nagyon nehéz mondani, mivel az egész film nagyszerű jelenetek sora egymás után, de talán a végét mondanám én is, pont azért, amit Wilde is írt, hogy hiába győz a gonoszság, hiába fordulnak a dolgok rossz irányba, mégis ott van a remény, hogy ez nem tart majd sokáig, s mi már persze tudjuk, hogy épp az újszülött ikrek jelentik az új reményt. De azt is tudjuk, épp az Andor kapcsán, hogy hány elkötelezett lázadó bátorsága, harca, önfeláldozása kell még emellé, hogy a Birodalom bukása bekövetkezzen. S nekem eszembe jutott a Kenobi sorozat is, amelynek köszönhetően az ikrek gyerekkori kalandairól is lehet már fogalmunk. Annyira jó, hogy ma már nem lehet megnézni ezt a filmet anélkül, hogy ne ugorjon be a Kenobi, az Andor, a Rogue One, vagy a Rebels, ami a történetet még élőbbé teszi. A kisebbik lányommal voltunk ketten, s ez is tök jó érzés volt, hogy anno a bemutató idején ő még csak egy éves volt, s mégis pont úgy van ezzel a filmmel, mint én, bármikor szívesen megnézi, s mindig élvezi. Volt több szülő-gyerek páros is a mi korosztályunkból, bár többnyire apa-fiú felállásban. S a végén most is tapsolt a terem... Annyira örülök, hogy ez a film végleg ott van azon a polcon nagyon sok ember, rajongó szívében, ahová csak az igazán időtálló alkotások kerülnek fel. A közelmúltban készült SW tartalmaknak is ilyen jövőt kívánok!

Így lesz! Jó szórakozást este!

Tudtommal a különbség az, hogy a rendezői változat többnyelvű. Ha csak ennyi a különbség, akkor fix, hogy a rendezői változat megy a Netflixen, mert magyaron kívül beszélnek szerbül, törökül és németül is.

Westendben a 24-ei 18:40-es előadásra vettem jegyet. @Wilde,és még akit érdekel, előtte vagy utána összefuthatunk, ha erre az előadásra szól a jegyetek.

Kellemes ünnepeket, boldog Húsvétot!

Ez csodálatos volt! London után van fogalmam, milyen egy ilyen eseményen részt venni, és hát a londoni Celebration életem egyik legnagyszerűbb élménye. It's a concentration of joy - ahogy Hayden is mondta, és szó szerint így van. Legközelebb L.A. lesz a helyszín, de remélem, utána megint Európa következik. Még egyszer nagyon szeretnék elmenni.

Már be is véstem a naptárba. Remélem, azok az aktív tagok, akiket még személyesen nem ismerünk, vagy akiket már igen, de ritkán vagy régen találkoztunk, el tudnak jönni. Jó lesz, gyertek minél többen!

Marha jók ezek a plakátok!

Nem követtem a Hunyadit a TV2-n, mert bevallom, előítéleteim voltak, de ilyen vélemény után nem maradhat ki.