Pildi

Én kimondottan örülök, hogy ezt elkerültük. Ők ketten együtt jók igazán, mindkettő sikere, fejlődése a másikkal való kapcsolatán keresztül jelenik meg a legtisztábban. Din Djarint persze komolyabban lehet venni, de Grogu nélkül talán soha nem vált volna többé, mint egy magányos fejvadász. Így minden egyes győzelmében benne van Grogu is.

Akkor én nem értettelek. De igy már OK.

Ha nem Jyn nyert volna, hanem Grogu, akkor Din Jyn helyett akár Groguval is kerülhetett volna egy körbe. Igy értettem.

Azért ez mennyivel jobb meccs lesz így, mintha Din Groguval mérkőzött volna.

Én imádom Grogut, tényleg, és egy percig sem fogom bánni, ha ő jut tovább. De nemrég láttam a Rogue One-t, és Jyn Erso minden megtekintéssel tovább nő a szememben, dacára annak, hogy az ő története le lett zárva és szinte biztosan nem találkozunk vele más művekben sem. Nem tudok nem rá szavazni, ismét, ahogy az előző körben is tettem.

Akkor jók a kilátások, ennek örülök!

@Darth Revan9, boldog születésnapot! Lehet, hogy ez a legjobb forgatókönyv amúgy, mert az új tulaj alatt drasztikusan megváltozhatnak a munkafeltételek, nem jó irányba, s csak azért nem rúgnak ki, hogy magadtól menj el, s megspórolják a végkielégítést. Ne legyen így! De sajnos ez egy gyakori forgatókönyv.

Ez már az a kör, ahol a feltörekvő csillag mellékszereplők már esélytelenek. De az is szép, hogy Fennec idáig jutott.

A kérdésedre általánosan azt lehet mondani, hogy nehezebb állást találni, legalábbis olyat, ahová szívesen menne a munkavállaló. De ez nagyon függ a végzettségtől és szakmai gyakorlattól, és a régiótól is. Ha nem tudsz vagy akarsz költözni, akkor a helyi viszonyok a legirányadóbbak, ami lehet egészen más is, mint. pl. Budapesten vagy az ország más részein.

Én is így gondolom. Egyrészt morális kérdésekről vitatkozni, pl. a főszereplő motivációit megérteni, akkor is, amikor a sötétségbe hullik, s akkor is, amikor ki tud onnan emelkedni, az egyik legjobb dolog, ami miatt a Star Wars számomra sosem volt és nem is lesz csupán fénykard párbajok és látványos űrcsaták sorozata. Ez az, ami többek között igazán különlegessé teszi, ezért is van több benne, mint ami a felszínen látszik. De ezt itt ezen a fórumon nem is kell nagyon magyarázni. Másrészt, hogy meg lehet-e bocsátani Anakinnak, azt nézőként egyénileg el lehet dönteni. Lehet az a válasz, mint Dzséjté, hogy biztosan nem. Lehet keresztényi megközelítésű, hogy feloldozást lehet nyerni a bűnök (még a gyerekgyilkosságok és a többi szörnyűség, népírtás után is) alól, ha valaki őszintén megbánja és ezt egy rendkívüli tettel bizonyítja (az önfeláldozás és Palpatine lehajítása, a Birodalom elpusztítása akkor is óriási hatású, ha mögötte személyes az indíték, a fia megmentése). De én is úgy gondolom, hogy a történeten belül nézve a legjobb megközelíteni a kérdést. Luke egyértelműen megbocsátott, pedig neki is első kézből voltak tapasztalatai a Birodalom és Vader által okozott borzalmakról. Mondhatjuk, hogy keresztényi a megközelítése, de mivel maga is mondja , hogy érzi benne a jóságot, a vívódást, inkább érzem igaznak, hogy Luke-on keresztül Padmé soha meg nem szűnő szerelme az, ami itt a háttérben dolgozik. Vader pedig a maga módján ugyanolyan önzően reagál, amikor jót tesz és helyrehozza az árulását, mint amikor önzően állt át a Sötét Oldalra, csak most már csak a szerettei számítanak, jelen esetben a fia élete, és a saját szempontjai (hatalomvágy) már nem. Azt is tudjuk, hogy Padmé megbocsátott neki, hiszen az utolsó gondolata is ez volt: van még benne jóság - bár ő még csak az árulását és a gyerekgyilkosságokat tudta, a későbbi tetteket nem tudhatta, de azok is bőven elegek lettek volna ahhoz, hogy elforduljon tőle, de nem ezt tette. Azt biztosan nem tudjuk, hogy Leia megbocsátott-e valaha. Arról szólnak történetek, hogy eleinte nagyon utálta még a gondolatot is, hogy Vader az apja (Tatooine Ghost), majd tönkretette a politikai karrierjét, amikor ez kiderült (Vérvonal) és még a fiára is drámaian rossz hatással bírt a nagyapai örökség. De szerintem az a tény, hogy ő minden szörnyű tette ellenére megbocsátott Bennek, abban burkoltan az is benne van, hogy ugyanezen az alapon az apjának is megbocsáthatott a szíve mélyén. Amúgy meg úgy gondolom, az ember nem szívesen hal meg gyűlölettel a szívében, a lelki béke a legfontosabb, s ahhoz meg kell bocsátani. S mindezek után Anakinnak is meg kell bocsátania saját magának. Én pont az Ahsoka 5. epizód kapcsán éreztem azt, hogy akkor lett teljes az ő életműve is, mondhatjuk, hogy akkor került teljesen egyenesbe önmagával, még ha ez már csak szellemként sikerült, amikor az Ahsoka felé fennálló adósságát törlesztette azzal, hogy utolsó leckeként megmutatta, hogy dacára a korábbi tanításainak nem muszáj harcolni. Ezzel lett teljes a megváltás a saját számára.

Legyen így. De tudjuk, hogy a könyvek és képregények nem tudják felvenni ismertségben a versenyt a filmekkel szemben. Leginkább így értettem.

Szerintem Qui-Gon és Luthen annyiban mindenképpen hasonló karakterek, hogy ugyan az adott történet elején tűnnek fel (Ep1 és Andor, mint előzmény film és sorozat), kvázi rövid időre, de a tetteik rendkívül sorsfordítóak, a következményeik nagyon meghatározóak a Star Wars Saga alakulásában. A legnagyobb különbség közöttük, ami miatt nálam (és gondolom talán másoknak is) Luthen nem tudja megszerezni az elsőbbséget, most még semmiképpen, de hosszabb távon is kétséges: - Qui-Gond mindig példaértékűen cselekedett, sok tekintetben a legkiválóbb Jedi lovag. Amikor szabályt szegett, azzal is egyet lehetett érteni nézőként (pl. amikor Padmé mint udvarhölgy határozott ellenvetése ellenére hazárdírozott a Boonta Eve eredményével kapcsolatban, vagy hogy kiállt Anakin tanítása mellett a Tanács döntése ellenére), mert az tűnt a helyes döntésnek. Azzal ma már lehet vitatkozni, hogy Anakin felvétele a Rendbe helyes volt-e, vagy helytelen, de ha a próféciát nézzük, az beteljesült, s azt sosem ígérte senki, hogy egyenes út fog vezetni az Erő egyensúlyához; továbbá mindebből Qui-Gon szerepe annyi volt, hogy amit ő maga megtehetett (nem hagyott ott egy fiút egy távoló bolygón, miközben a meggyőződése az volt, hogy közöttük a helye, a Tanács utasítása ellenére sem), azt megtette, mert azt érezte helyesnek. Nagyon szerethető figura, kiváló színészi alakítással. - Luthen Rael viszont morálisan piszkosabb figura, akivel nehezebb azonosulni. Ő is pontosan azt tette, amit helyesnek tartott, és nem félt ehhez bemocskolni a kezét, noha a szíve mélyén tudta, hogy ezek a módszerek nem helyesek, de hiába, valakinek a piszkos munkát is el kell végezni. Sokkal messzebb áll a tökéletességtől, mint Qui-Gon, ami talán kevésbé szimpatikussá teszi, hiába fogadjuk el, hogy többek között ő is a szükséges rossz, s aki nélkül a Lázadás nem is juthatott volna el odáig, hogy esélye legyen legyőznie a Birodalmat. Remek karakter, remek színészi alakítás - de kevésbé szerethető. - S ami még fontos: Qui-Gon lassan 25 éve van velünk, számos további alkotásban köszönt vissza Erő-szellemként, pedig az Ep1-ben meghalt, nem is tudunk róla elfeledkezni sem. Luthen még csak most jött 1 éve, s még találkozunk vele az Andor 2. évadában, de mivel az a Rogue One, mint spin-off film előzménye, sokkal kevesebb az esélye, hogy ennyire maradandó karakter legyen, pláne mert belőle Erő-szellem sem lehet.

Én is nagyon szeretem Padmé karakterét, számomra ő az egyik legkedvesebb karakter a PT érából. Az első pillanattól kezdve megértettem, Anakin miért szeretett belé. Mert azonkívül, hogy gyönyörű, ráadásul még intelligens, bátor, együttérző, tud tárgyalni, de ha kell, tud harcolni is, van felelősségérzete, néha könnyelmű, de akkor sem passzióból, hanem mert azt érzi helyesnek. Ha van nő, akiért érdemes sutbadobni az elveket és szabályokat, akkor az ő, főleg mert ő kicsit sem szeretné, hogy ez miatta megtörténjen. Az, hogy az élete és szerelme Anakin Skywalkerrel tragédiába torkollott, nem az ő hibája, kár, hogy a szerelme és a józan gondolkodása nem tudtak a férjére olyan hatással lenni, hogy ellensúlyozza Palpatine mérgező befolyását. Amit fel lehetne róni ellene, az az, hogy nem lett volna szabad egy Jedi lovaghoz feleségül mennie, de tudjuk, hogy ez milyen körülmények között történt, a biztos halál torkában vallotta meg érzelmeit, s egy háború kezdetekor házasodtak össze. Ha sejtette volna, hová vezet ez az út, biztosan nem lépett volna rá.

Boldog születésnapot @pb69!

Az egész írásoddal egyetértek, de ezzel a mondattal különösen. Bail Organa karaktere Jimmy Smits előadásában szépen kiteljesedett az évek során, és utólag kiválóan alátámasztotta, miért lett Leia olyan bátor politikus és harcos, amihez a szülői örökségen túl a neveltetése is hozzájárult. Bail Organa karaktere az egyik legnagyobb nyertese annak, hogy a filmek mellett megjelentek a sorozatok, elsőként a TCW, aztán a Rebels is, no és legfőképpen a Kenobi, ahol volt idő Padmé legfőbb politikai szövetségesének, Leia nevelőapjának és a Lázadók Szövetségének egyik legfőbb és alapító tagjának a mélyebb megismerésére. Kár, hogy itt és most Palpatine-nal kellett mérkőznie. A fentiek ellenére amiért én mégis Palpatine-ra szavaztam, az az az elementáris erő, a ravaszságnak és a megtévesztés képességének egy olyan elegye, ami a karaktert jellemzi és amit Ian McDiarmid olyan zseniálisan formált meg minden alkalommal. Kevés olyan karakter született a filmvilágban, aki ennyire vegytiszta gonosz s aki ennyire jól tudja ezt titkolni éveken át, mindenkit megtévesztve és manipulálva maga körül, és még ráadásul zseniális minden pillanata, élvezet nézni újra és újra. Nem tudtam ezt figyelmen kívül hagyni és zsigerből jött, hogy rá szavazok.

Din nálam jött, látott, és győzött, szinte a Mando legelső epizódja óta, de amikor visszament Groguért, azóta biztos. Kevesen vannak, akikkel szemben nem őt juttatnám tovább.

Boldog születésnapot!

@Yoda József-nek van igaza, ez a vita ebben a hangnemben méltatlan a fórumhoz és hozzátok is, a kiindulópontjának a fontossága pedig szerintem messze nem ér annyit, mint amernnyi feszültséget okozott eddig. Ha kell egy kis szünet, hogy lehiggadjanak az indulatok, az OK, de hogy emiatt hetekig ne gyertek ide, az nonszensz.

Alapvetően én minden új várós sorozat és film, így az SW produktumok elé is úgy ülök le, hogy nincsenek elvárásaim konkrét dolgokra, csupán annyi, hogy legyen szórakoztató, izgalmas, varázsoljon el. Ezt az Ahsoka sorozat első évada maradéktalanul teljesítette. Minden héten nagy izgalommal vártam, merre halad tovább a történet, volt benne, ami meghökkentett (Sabine Erő-érzékenysége) és olyan is volt, amire nem igazán számítottam, de nagyon örültem, hogy feljött (Mortis istenei és Anakin leckéje a WBW-ben). Az igazán nem lett nagy meglepetés, hogy Thrawnnak sikerült visszatérnie az ismert galaxisba, de az már inkább, hogy Sabine és Ahsoka, helyet cserélve Ezrával, ottmaradt a Perideán, és mint Ahsoka sejtelmesen megjegyezte, nem véletlenül, ott vannak, ahol lenniük kell. Ez egyértelműem folytatásért kiált! S nagyon remélem, hogy nem a Mandoverzum mozifilm, hanem egy 2. évad keretei között látjuk majd, mihez kezdenek Ahsokáék, Shin Hati és Baylan Skoll magukkal, egymással és a Mortis isteneivel, mert ugyanilyen stílusban, ráérősen elmesélve, nem kapkodva szeretném látni a folytatást. Mert ez a sorozat pontosan azért is volt olyan nagyszerű, mert megadták az időt a dolgoknak, hangulatot teremtettek, sosem volt kapkodós a cselekmény, volt idő megmutatni pl. Sabine lelki rákészülését arra, hogy ismét felveszi majd a Mandalore-i jelmezt, vagy egy fél epizódnyi részt szánni arra, hogy Ahsoka Anakintól megkapja azt az utolsó leckét, amire akkor pontosan szüksége volt, és nem mellesleg iszonyúan nosztalgikus és óriási élmény volt az élőszereplős Ahsokát az élőszereplős klónháborús és Ep3-as Anakin Skywalkerrel látni - miközben abban az epizódban a cselekmény olyan nagyon sokat nem haladt előre, mégsem volt felesleges egyetlen pillanata sem. Imádtam azt is, amikor kiderült hogy Baylan céljai csak részben esnek egybe Morgan Elsbeth céljaival, csakis addig, amíg odaérnek a Perideára, s onnantól azóta is ott az izgatott várakozás, vajon pontosan mi szólította Baylant olyan messzire, és persze mi lesz ebben Ahsoka és Sabine szerepe. Igazat adok annak, aki azt mondja, hogy egy kicsit olyan felvezetésféle volt ez az évad, hiszen olyan sok kérdés maradt válaszolatlanul - de egyrészt soha rosszabb felvezetést, másrészt ezt a történetet eddig a stádiumig is bőven érdemes volt elmesélni, hiszen annyi mindent adott hozzá az SW világához, ha csak az Éjnővérek gyökereit nézzük, vagy hogy a purgillek miért járnak a Peridea felé, akkor is, és ehhez jött még hozzá az Új Köztársaságbeli szál, ami szépen megmutatta, mi is volt a kiindulópontja annak, ami miatt az ÚK nem tudott megújulni igazán, a burokratizmusról és az ésszerűtlen döntésekről, ami miatt Leia később megalapítja az Ellenállást, és idővel az Első Rend megerősödéséhez és az ÚK bukásához vezet. Ez a sorozat egyszerre volt a TCW és a Rebels folytatása, valamint a Vérvonal regény és az egész ST előzménye. A Birodalom bukása utáni időszakról remek keresztmetszetet adott az ÚK és a Lázadók szemszögéből nézve, mely időszakot a Mandalorian és a TBOBF egy egészen más, távoli szemszögéből ismerhettük eddig, s jó ötlet, hogy Ahsoka mellett Carson Teva is kapcsolódási pontot jelent, ami a korszakot bemutató sorozatok kohézióját erősíti. S hogy a szereplőket is méltassam: Rosario Dawson már a Mandoban bizonyította, hogy remek Ahsoka, s most csatlakozott hozzá a másik két kulcsszereplő, Mary Elizabeth Winstead és Natasha Liu Bordizzo is. Az élő Sabine Wren nekem elsőre is nagyszerűen megidézte az animált verzióját, az élő Heranál ez kicsit tovább tartott (talán a zöld bőrszín miatt, ami élő emberen furcsán hatott), viszont volt egy pont, talán amikor Sabine-t bíztatta, vagy amikor Jacennel beszélt, amikor annyira átjött Hera gondos, anyáskodó, de a másik független személyiségét mindig tiszteletben tartó személyisége, hogy onnantól számomra is ő lett Hera, kétségtelenül. A másik két jelentős női szereplő is remek volt, mind Morgan Elsbeth, mind Shin Hati. S most hogy ezeket így leírtam, rádöbbentem, hogy ez a sorozat olyan szempontból unikum, hogy a legfontosabb karakterek zöme nő - Baylan Skoll, Thrawn, és Ezra mellett öt erős női karakter küzd egymás mellett és ellen. Az SW eddig is az erős női karaktereiről volt híres, de ez most igazán kiteljesedhetett ebben a sorozatban, ahol egyből öt is volt belőlük. Szinkron: minden epizódot megnéztem legalább kétszer, angolul és magyarul, és szerintem jó lett a szinkron nagyon. A hangok karakteresek, szerintem mindegyik váltás jól sikerült, Sabine és Hera magyar hangja is nagyon tetszett (sőt, mindkettő szerintem itt még jobb is, mint a Rebelsben), ahogy Thrawné és Ezráé is. Persze az eredeti angol a legjobb most is, de abszolút élvezhető a sorozat magyarul is.

Ha konkrétan válaszolok valakinek, vagy hozzászólok a hsz-éhez, akkor én is szeretek idézni. Azon lehetne változtatnom, hogy ilyenkor ne az egész hsz-t idézzem be, hanem csak a releváns részét, de mivel az utóbbi időben jórészt telefonról netezek, és azon ez elég macerás, emiatt vagy beidézem az egész hsz-t, vagy nem válaszolok egyáltalán és csak a vélemény jelecskét küldöm rá, adott esetben azzal a szándékkal, hogy majd este gép mrellől fogok válaszolni is, rendesen szerkesztve. Ez utóbbi viszont sajnos sokszor elmarad mostanában, mert fárasztó már az egész napos irodai képernyős munka után még szabadidőben is a gép előtt ülni. Lehet más is így ezzel, hogy az az egyszerűbb, ha beidézi az egész hsz-t, pont a telefonos használat miatt. A program szerencsére legalább lerövidíti, nem látszik az egész beidézve, így talán tolerálható jobban.

Kenobi, köszi szépen!

Darth Revan, MissKarrde, Bence, Nute: nektek is köszönöm!

Ody, Rog, Dzséjt, Frenkie, Sky, tomcsi, Wilde, Donát: köszönöm szépen! @Bence1997, Isten éltessen!

Jó őket olvasni, tökéletesen megvalósítják a ráhangolódást a végső fordulókra.

Lehet tippelni, ki fog. Nekem mindjárt két jelöltem is van.