Pildi

"Hey Now You're An Star" SW egyveleg Instagram - stereogum

@Donát, @tomcsi80, boldog születésnapot Nektek!

Nagyszerű összefoglaló! Mélységesen egyetértek. Nekem elsőre nem tetszett, idegen volt, nem ilyen filmet vártam -tipikus OT rajongó szemmel-, de ma már, nagyon régóta, szeretem és elismerem a film jelentős érdemeit, amiket említettél, külön kiemelve a saját életünkre is kivetíthető politikai tanítást belőle. Ilyenkor sajnálom, hogy ez egy rétegfilm, réteg saga abban a mélységben, ahogyan mi foglalkozunk vele és ahogy részleteiben értelmezzük. Pedig ráférne ez a tudás a szélesebb tömegekre.

Budapesten a hétvégi ComicCon-on megtekinthető volt a világ legnagyobb diorámája, amit a Star Wars: Rebels sorozat ihletett, és a Lothal bolygót mintázza. Budapest ComicCon Star Wars Rebels dioráma

Most sikerült nekem is végignéznem a Shógunt. Nagyon tetszett, igazán igényes munka, remek volt a hangulatteremtés, a színészválasztás (egy kivétellel), és egy kétkötetes regényóriást sikerült egész jól adaptálni, ami nem kis szó. Külön tetszett, hogy japánul beszéltek a japánok, angolul a többiek, ettől csak még autentikusabbá, átélhetőbbé vált a történet, tökéletesen behelyezkedhettünk abba szituációba, amibe Blackthorne navigátor csöppent, amikor a hajóját a vihar kisodorta a szárazföldre, Japán partjaira. A történet maga nem volt ismeretlen, hiszen James Clavell regényét kétszer is olvastam kb. 20 évvel ezelőtt, s az egyik legjobb "történelmi" fikciós könyvnek tartom. Az írót különösen azért illeti nagy dícséret, mert maga nem is japán, mégis olyan hitelességgel tudja ábrázolni a japán lelkületet, kultúrát, hitvallást, mintha évekig ott élt volna, pedig "csak" gondos kutatómunkával sikerült ezt a lebilincselő, rendkívül jól megírt regényt megalkotnia. A II. világháborúban hadifogoly volt Ázsiában, az akkori tapasztalatai biztosan segítették, de a leírások alapján Japánban nem járt. Szóval nagy volt a várakozásom a sorozattal szemben, amelyet részben sikerült maradéktalanul megvalósítania, részben viszont maradt bennem jócskán hiányérzet. Ahogy már említettem, a hangulat és a színészválasztás csillagos ötös, egyedül a navigátor volt kevésbé jól eltalált. Blackthorne-t nem tudtam megszokni, túl bumfordi, túl egyszerű volt a figura a könyvhöz képest. Lehet persze, hogy a készítők ezzel akarták érzékeltetni a különbséget a japánok sokkal kifinomultabb hétköznapi kultúrájához képest, s valószínűleg a japánok pont ilyen bumfordinak látták Blackthorne-t, aki lassan tanult. Viszont a végére is csak abban állt a fejlődése, hogy egészen jól megtanul japánul és meghajdolni. Ezzel szemben a könyvben szerintem sokkal jobban árnyalt ez a karakter, inkább a maga szemszögéből láttatja magát a történet elején is, és sokkal fokozatosabban tárul az olvasó elé a változás, amin ő maga keresztülmegy, a körülmények, a lehetőségek, Mariko közelsége segítségével. Ahogy az is sokkal szebben kibontakozik, hogyan talál egymásra ez a két ember ebben a viharos történelmi időszakban, ennyire eltérő kultúrális héttérrel. A regényben inkább átjön, hogy Blackthorne okos, intelligens, jobban érthető, miért kedveli meg Toranaga, és miért szeret bele Mariko, s miért is lett belőle kulcsszereplő a japán hatalmi játszmákban. Mariko és a sorozat női karaterei viszont elképesztően jók. A titokzatos mosolyuk, a szelíd eltökéltségük és néha a férfiakét is felülmúló bátorságuk mind jól van bemutatva, nem beszélve arról, milyen gyönyörűek! De azért itt is vannak részletek, amiket érdemes megismerni, nemcsak Mariko, hanem a többi jelentős női karakter kapcsán is. Toranaga megformálása is tetszett, a színész egy az egyben hozza külsőségekben, arcrezdülésekben, viszont amit a sorozat nem tudott átadni, az az ember zsenialitása, ahogy a terveit kitalálja és kiváló emberismerettel és stratégiai érzékkel megvalósítja. Ennek az eredményeit látjuk ugyan, s őt magát rezzenéstelen arccal dönteni élet és halál felől, de a gondolataiba nem látunk bele, s ez pl. a regény egyik legnagyobb érdeme, hogy az egyes karakterek, de különösen Toranaga fejében játszódó gondolatok, konspirációk ismerhetőek, persze csak szép fokozatosan, a végső célt nem felfedve. S amiben még a regény nagyon jó, hogy a kultúra, a szóhasználatok, a társadalmi berendezkedés részletesebben tárul elénk, s ehhez egészen kiváló fordítás is társul. Arra biztatnék mindenkit, akinek a sorozat tetszett, hogy olvassa el a könyvet, mert érdemes. Kicsit olyan a különbség a sorozat és a könyv között, mint a Harry Potter filmek és a regények között: az előbbiek is jók a maguk szintjén, szórakoztatóak, önmagukban élvezhetőek, de a könyvek magasan felettük állnak, kb. ugyanilyen módon. Ha meg a történelmi fikciós regények közül kellene valamihez hasonlítanom minőségben, akkor Ken Follett A katedrális c. regényének szintjén áll (azaz csillagos 10-es ), bár annak sorozat adaptációja is nagyszerű lett, ott kevésbé volt hiányérzetem, igaz, azt az európai kultúrkör miatt jóval egyszerűbb volt adaptálni. A bejelentett folytatások tükrében pláne érdemes ezt a világot még részletgazdagabban megismerni. A finálé hatása alatt állván elolvastam a regény végét, ahol Toranaga elrendezi a dolgokat, s ahogy a fejében már összeáll a jövő, s hogy mit miért is tett, rájöttem, hogy nem lesz nehéz megírni a következő évadokat, hiszen azok az ő vízióinak megvalósításáról fognak szólni. Összefoglalva tehát nagyszerű sorozat lett, kétségtelenül, de ha igazán szeretnétek átélni ezt a történetet, akkor érdemes elolvasni utána a regényt is.

Remek móka lehetett @csoli1138! Gratulálok a győzelemhez!

Az eleje nekem nem tetszett, a 3. résznél fel is függesztettem a folytatását, de aztán pár hét kihagyással csak végignéztem, és az évad második fele egyre jobb lett, az évadzáró meg egyenesen remek. Remélem, ezen a színvonalon folytatják. A trailer biztató.

Valószínűleg szándékosan nem kímélte magát, ezzel is igyekezvén jóvátenni a korábbi hibáit. Ő tartozott ezzel az élő Erőnek, így törlesztett. Legalábbis én így képzelem.

Az egyik legnagyobb még élő mesemondó.

No igen, remek tanítás. Végső soron akármilyenek is a körülmények, a döntés mindig rajtunk múlik, s mindig lehet máshogy is dönteni. Sőt, újrakezdeni is.

Ez gyakorlatilag a 3 évad összefoglalása Crosshair szemszögéből.

Boldog születésnapot!

Boldog születésnapot, Sinistra!

Szerintem nagyszerű évad és sorozatzáró epizód lett! Nekem is voltak teóriáim, mi minden derülhet még ki, meg hogy Rexék is részt vesznek majd a Tantiss bázis lerohanásában (egyébként az epizód címe ezt konkrétan sugallta), de végül nem zavart, hogy ezek nem történtek meg. Az sem zavart, hogy senki nem halt meg a Bad Batch tagjai közül a fináléban, épp elég volt Crosshair remegő jobbkezének szimbolikus elvesztése (ami amúgy számára is ennek a sötét korszaknak a lezárása, s szerintem nem is sajnálta annyira, hiszen nem is működött jól, nem tudott vele célozni rendesen), s hogy a gyerekek mind kijutottak s várt rájuk egy jobb élet a Pabun, aztán meg remélhetőleg a saját családjukkal, népükkel. A kiszabadított klónok már nem voltak ilyen szerencsések, legtöbbjük meghalt a Hunterék kiszabadítását célzó akcióban, de ez jobb, mint amilyen életre számíthattak kisérleti alanyként, s hogy a klónok egyik legfőbb tulajdonsága az egymás iránti hűség, itt is bebizonyosodott. Szegény Nala Se Rampart haszonlesésének áldozata lett, bár ki tudja, lehet, hogy felkészült arra, hogy ezt a bázis már nem fogja élve elhagyni, vesszen a kutatási anyag bármi áron is. Rampart meg szimplán ostoba volt. Ahelyett, hogy kereket oldott volna a káoszban, s szabadon élhetett volna bárhol a galaxisban, vissza akart kapaszkodni ahhoz a Birodalomhoz, ami már egyszer cserbenhagyta. Megérdemelte a halált. Az epilógusban jó volt látni a felnőtt Omegát, ahogy felkerekedik, hogy maga is csatlakozzon a Birodalom elleni harchoz. Hunter, mintha az apja lenne, nehéz szívvel, de elengedte útjára. Biztosan sikerült jó sok borsot törnie a Birodalom orra alá. Azért jó lenne valamilyen formátumban megtudni, mi lett a sorsa végül.

Nem hiszem, hogy ilyen dizájnú sisakot felvenne egy nő. Legfeljebb csak akkor, ha férfinak akar látszani.

Azért ezt a moziteremben fénykard lengetős élményt egy jó SW film után nehéz überelni egy SW rajongónál.

Nekem ez határozottan tetszene. Főleg Rex van már annyira főszereplő, hogy megismerjük a sorsát.

A május 4. szerintem 3., mert már vannak eladott jegyek.

Boldog születésnapot, @Bomarr!

Ki tervezi holnap megvenni a jegyet?

Magam is úgy vélem, hogy ha az évadzáró előtt csak egy 21 perces epizódot kaptunk, akkor igazán nagyszabású akció, Rex vezette klóntámadás nem várható. A TBB tagjainak maguknak kell boldogulniuk. s nincs könnyű helyzetük, hiszen még oda sem értek, de már tudtak róluk. Örülök, hogy Emerie átállt, ahogy egyből felismerte Echo-t, s én nem mondanám hirtelen pálfordulásnak, hiszen az évadban több részben is láthattuk, ahogy meginog a hite abban, hogy helyes-e, amit tesznek pl. Omegával, de amikor kiderült, hogy a tesztalanyok is gyerekek, akikkel ráadásul szinte tárgyként bánnak, na ott már csak az alkalom hiányzott, amikor végre tehet ez ellen valamit. Az biztos, hogy Omega amint meglátta Zillo-t, egyszerre megsajnálta és meglátta benne a szabadulásuk lehetőségét. Szerintem is az a valószínű, hogy egymaga cselekszik, aztán a többiekért meg visszamegy majd az ajtón át. Ezek a kicsik, pláne a kis csecsemő lény, nem képesek villámgyorsan száguldozó vérmintahordozó dobozok mellett veszélytelenül kiosonni a falakon belül. De esélyes, hogy közben Emerie Echo-val már előbb odaér, s a Zillo okozta káoszban menekítik ki a gyerekeket. A fogva tartott kisérleti klónok sorsa már kevésbé kecsegtet sikerrel. Már az is kérdés, hogy mennyire akarnak szökni. Totális siker biztosan nem lesz, én most arra tippelek, hogy a gyerekek kijutnak, de lesznek áldozatok a szabadítók oldalán. S magam is űgy gondolom, hogy egy nagyszabású évadzáróhóz már kevés lesz egy epizód, maradnak majd nyitott kérdések, szálak, sorsok. Pedig valahol én is sajnálom, hogy nagy valószínűséggel nem lesz lezárva a Bad Batch története, mert nem rossz dolog, ha látjuk, hogyan zárul le egy korszak. Jó példa a TCW utólag elkészült 7. évada, amelynek vége, a behavazott klónsisakok és Vader árnyéka a havon az egyik legszebb zárókép, amit sorozatban valaha láttam.

Sajnos én is csak bepillantani tudtam szombaton, de az eredmények többségével egyet tudok érteni, még akkor is, ha én nem arra szavaztam végül. Több kategória is volt, ahol nehéz volt a választás, de persze olyan is, ahol egyértelmű volt a befutó. Végül nálam a 12 kérdésből 10-nél nyert, akire a többség is szavazott, ami nem stimmel, az a legjobb összecsapás (nekem Ahsoka és Elsbeth párbaja volt a győztes) és a legjobb zene (maradt a Shadow Warrior, mint legjobb rész is). Köszi szépen a szervezést, és a díjátadót is! Többen szoktunk lenni, való igaz, de ez semmit nem von le @Bence1997 érdemeiből!

Boldog születésnapot, @Wilde!

Egyébként tényleg, eddig fel sem tűnt, de mintha nem lennének tudatában a képességüknek. Valószínűleg eddig csak véletlenül használták az Erőt, és nem tudják, mi mindent tehetnének. Ettől függetlenül minden gyerekre igaz, hogy kevesebb baj van vele, ha lefoglalja valami.

Jó kis rész volt. Tetszett, ahogy Rampart azonnal vissza tudott helyezkedni a birodalmi tiszt pozíciója, amint volt rajta egyenruha, ahogy az is, mennyire lealázónak érezte, hogy csak századosi. Hiába, az úr a pokolban is úr. Viszont pontosan ez az arrogancia kellett ahhoz, hogy sikerrel vigyék véghez az akciót, bejussanak az állomásra és legyen esélyük a koordináták megszerzésére. Ami végül sajnos nem sikerült egy lépésben, de a megoldás, amit kitaláltak, hogy maguk a transzporttal mennek oda, brilliáns ötlet volt. Mondjuk az szerintem vicces, hogy a birodalmi hajó műszerei egyből jelzik, hogy valami droid szokatlan mozgást végez a raktárban, azt azonban nem, hogy közvetlen mögöttük halad egy másik hajó, ami egyébként arra vár, hogy rácsatlakozhasson titkokban. Ezzel együtt ez a része az epizódnak kifejezetten szórakoztató volt, köszönhetően Rampartnak. Omega szála inkább a feszült várakozást hozta. Nyilván újra meg akar szökni, és nyilván nem fogja a többi gyereket hátra hagyni, erre gyorsan talált is megoldást. Azért borzasztó dolog, ahogy ezek a gyerekek élnek ott, egész nap unalomban, valami játékkal játszhatnak ugyan, de egymással már nem, mert azt nem nézik jó szemmel. Egy rideg priccsen alszanak, és állandóan szemmel tartják őket. Szerencse, hogy srácnak végül nem esett baja, pár nap múlva tényleg visszahozták, pedig bennem is felmerült, hogy talán neki annyi, mert túl problémás. De szerencsére győzött az érdek, hogy nem olyan egyszerű Erő-érzékeny kisérleti alanyt szerezni, meg drága is, jobb vigyázni arra, ami már ott van. És azt is jó volt látni, hogy ezen zordon körülmények mellett is megmaradtak érző gyerekeknek, akik törődnek egymással, aranyos volt pl., ahogy az egyik kislány szárnya alá vette a legutóbb elrabolt kis lényt, és le sem tette, ami mindkettőjüknek jőt tett, vagy ahogy Eva aggódott a srác miatt a múlt részben. Szerintem a jövő epizódban azt fogjuk látni, hogy TBB Ramparttal pont össze fog futni a már szökésben lévő Omeáékkal. Nehéz elképzelni, hogy mindez jól végződjön, de hátha...