Pildi

Nem volt szó, de jó ötlet. 7-kor kezdődnek a vetítések, előtte 1 órával összefuthatunk egy kis bemelegítő beszélgetésre, akár a mozi előtt, vagy bent, ha lenne rá igény. Hetente egyeztethetünk erről, minden film előtt, aktuálisan.

Itt is látszik, micsoda hangja van a srácnak! Tiszta Szécsi Pál! Más zsánerű dal, mint a Vad Fruttik, de nagyon jól áll neki.

Nálam sem fordult elő, de nem hagytam elől még napon, mert úgy nem szeretek olvasni, szóval nem teszteltem még ilyen helyzetben. Viszont gondolom, mint minden elektromos kütyünek, a mobiltelefonnak is pl. árt a napfény melege, azt már felejtettem kint a kertben és bizony nagyon meleg lett. El tudom képzelni, hogy a Kindle van olyan intelligens szerkezet, hogy jelzi, ami már nem komfortos hőfok.

Így már teljesen világos.

Magam is így gondolom. Nagyszerű összefoglaló értékelés! Gondolom, itt Birodalmat akartál írni. A magam részéről én is úgy gondolom, hogy egy remek harmadik évadot láthattunk, nekem sokkal jobban tetszett, mint a második, és még az elsőnél is jobb volt, bár Tipoca City pusztulása a klónok esetében hasonlóan emlékezetes szomorú esemény, mint a 66-os parancs volt a Jedik elpusztítására. Ezt leszámítva viszont az üresjárat nélküli harmadik évad összességében ezt felül tudta múlni, végig kiváló epizódokon át mesélte el Hunterék küzdelmeit, köztük Omega bátor tetteit, és Crosshair megtérését, visszatalálását a csapathoz. Azok a részek, amelyek a Tantiss bázison játszódtak, főleg az első epizód, amit tanítani lehetne, micsoda hangulatot árasztott, megadták az alaphangulatát az évadnak, és nem is csodálkoztam volna, ha a csapat szempontjából is tragédiával végződik, de örülök, hogy nem így történt. A klónok sorsa elrendeltetett, részben félredobták őket, részben megpróbálták tovább kondícionálni, hogy még hatékonyabb gyilkológépek legyenek, s valakit sikerült is. A 99-es osztag sikeresen elkerülte ezt a sorsot, ami részben az ügyességüknek és a deformitásaiknak köszönhető, hiszen ők mindig is kommandós módon, az átlag klónoknál felkészültebben harcoltak, részben viszont annak, hogy még híres klón hűségnél is jobban összetartottak, vigyáztak egymásra és törődtek egymással, nem hagytak senkit hátra. Tényleg úgy, mint egy család. Már a TCW is sokat tett a klónok megismeréséért, tragikus sorsuk bemutatásáért, de ott azért megoszlott a figyelem sok fronton, a Jedik, többek között Anakin, Obi-Wan, és Ahsoka sorsát illetően, a többi fontos szereplőről most nem is beszélve, és a klónok háborúja, majd annak vége között. A The Bad Batch viszont leginkább róluk szólt. Nagy veszteség lenne, ha nem készült volna el.

A reakciója érthető és őszinte, s ezért nagyon szimpatikus. A gyerekekhez hasonlítás pedig telitalálat. Ha átadod a stafétát a gyerekeidnek, akkor ők már - minden tudás és tisztelet mellett is - a saját álmaikat fogják megvalósítani, nem a tiédet.

Donát, olyan jó ötleteid vannak társasjátékok terén! Drukkolok, hogy összejöjjön a 4 ember! Sajnos nálam 2 óra mostanában nem igen akad netezni, ezért nem jelentkezem.

"Hey Now You're An Star" SW egyveleg Instagram - stereogum

@Donát, @tomcsi80, boldog születésnapot Nektek!

Nagyszerű összefoglaló! Mélységesen egyetértek. Nekem elsőre nem tetszett, idegen volt, nem ilyen filmet vártam -tipikus OT rajongó szemmel-, de ma már, nagyon régóta, szeretem és elismerem a film jelentős érdemeit, amiket említettél, külön kiemelve a saját életünkre is kivetíthető politikai tanítást belőle. Ilyenkor sajnálom, hogy ez egy rétegfilm, réteg saga abban a mélységben, ahogyan mi foglalkozunk vele és ahogy részleteiben értelmezzük. Pedig ráférne ez a tudás a szélesebb tömegekre.

Budapesten a hétvégi ComicCon-on megtekinthető volt a világ legnagyobb diorámája, amit a Star Wars: Rebels sorozat ihletett, és a Lothal bolygót mintázza. Budapest ComicCon Star Wars Rebels dioráma

Most sikerült nekem is végignéznem a Shógunt. Nagyon tetszett, igazán igényes munka, remek volt a hangulatteremtés, a színészválasztás (egy kivétellel), és egy kétkötetes regényóriást sikerült egész jól adaptálni, ami nem kis szó. Külön tetszett, hogy japánul beszéltek a japánok, angolul a többiek, ettől csak még autentikusabbá, átélhetőbbé vált a történet, tökéletesen behelyezkedhettünk abba szituációba, amibe Blackthorne navigátor csöppent, amikor a hajóját a vihar kisodorta a szárazföldre, Japán partjaira. A történet maga nem volt ismeretlen, hiszen James Clavell regényét kétszer is olvastam kb. 20 évvel ezelőtt, s az egyik legjobb "történelmi" fikciós könyvnek tartom. Az írót különösen azért illeti nagy dícséret, mert maga nem is japán, mégis olyan hitelességgel tudja ábrázolni a japán lelkületet, kultúrát, hitvallást, mintha évekig ott élt volna, pedig "csak" gondos kutatómunkával sikerült ezt a lebilincselő, rendkívül jól megírt regényt megalkotnia. A II. világháborúban hadifogoly volt Ázsiában, az akkori tapasztalatai biztosan segítették, de a leírások alapján Japánban nem járt. Szóval nagy volt a várakozásom a sorozattal szemben, amelyet részben sikerült maradéktalanul megvalósítania, részben viszont maradt bennem jócskán hiányérzet. Ahogy már említettem, a hangulat és a színészválasztás csillagos ötös, egyedül a navigátor volt kevésbé jól eltalált. Blackthorne-t nem tudtam megszokni, túl bumfordi, túl egyszerű volt a figura a könyvhöz képest. Lehet persze, hogy a készítők ezzel akarták érzékeltetni a különbséget a japánok sokkal kifinomultabb hétköznapi kultúrájához képest, s valószínűleg a japánok pont ilyen bumfordinak látták Blackthorne-t, aki lassan tanult. Viszont a végére is csak abban állt a fejlődése, hogy egészen jól megtanul japánul és meghajdolni. Ezzel szemben a könyvben szerintem sokkal jobban árnyalt ez a karakter, inkább a maga szemszögéből láttatja magát a történet elején is, és sokkal fokozatosabban tárul az olvasó elé a változás, amin ő maga keresztülmegy, a körülmények, a lehetőségek, Mariko közelsége segítségével. Ahogy az is sokkal szebben kibontakozik, hogyan talál egymásra ez a két ember ebben a viharos történelmi időszakban, ennyire eltérő kultúrális héttérrel. A regényben inkább átjön, hogy Blackthorne okos, intelligens, jobban érthető, miért kedveli meg Toranaga, és miért szeret bele Mariko, s miért is lett belőle kulcsszereplő a japán hatalmi játszmákban. Mariko és a sorozat női karaterei viszont elképesztően jók. A titokzatos mosolyuk, a szelíd eltökéltségük és néha a férfiakét is felülmúló bátorságuk mind jól van bemutatva, nem beszélve arról, milyen gyönyörűek! De azért itt is vannak részletek, amiket érdemes megismerni, nemcsak Mariko, hanem a többi jelentős női karakter kapcsán is. Toranaga megformálása is tetszett, a színész egy az egyben hozza külsőségekben, arcrezdülésekben, viszont amit a sorozat nem tudott átadni, az az ember zsenialitása, ahogy a terveit kitalálja és kiváló emberismerettel és stratégiai érzékkel megvalósítja. Ennek az eredményeit látjuk ugyan, s őt magát rezzenéstelen arccal dönteni élet és halál felől, de a gondolataiba nem látunk bele, s ez pl. a regény egyik legnagyobb érdeme, hogy az egyes karakterek, de különösen Toranaga fejében játszódó gondolatok, konspirációk ismerhetőek, persze csak szép fokozatosan, a végső célt nem felfedve. S amiben még a regény nagyon jó, hogy a kultúra, a szóhasználatok, a társadalmi berendezkedés részletesebben tárul elénk, s ehhez egészen kiváló fordítás is társul. Arra biztatnék mindenkit, akinek a sorozat tetszett, hogy olvassa el a könyvet, mert érdemes. Kicsit olyan a különbség a sorozat és a könyv között, mint a Harry Potter filmek és a regények között: az előbbiek is jók a maguk szintjén, szórakoztatóak, önmagukban élvezhetőek, de a könyvek magasan felettük állnak, kb. ugyanilyen módon. Ha meg a történelmi fikciós regények közül kellene valamihez hasonlítanom minőségben, akkor Ken Follett A katedrális c. regényének szintjén áll (azaz csillagos 10-es ), bár annak sorozat adaptációja is nagyszerű lett, ott kevésbé volt hiányérzetem, igaz, azt az európai kultúrkör miatt jóval egyszerűbb volt adaptálni. A bejelentett folytatások tükrében pláne érdemes ezt a világot még részletgazdagabban megismerni. A finálé hatása alatt állván elolvastam a regény végét, ahol Toranaga elrendezi a dolgokat, s ahogy a fejében már összeáll a jövő, s hogy mit miért is tett, rájöttem, hogy nem lesz nehéz megírni a következő évadokat, hiszen azok az ő vízióinak megvalósításáról fognak szólni. Összefoglalva tehát nagyszerű sorozat lett, kétségtelenül, de ha igazán szeretnétek átélni ezt a történetet, akkor érdemes elolvasni utána a regényt is.

Remek móka lehetett @csoli1138! Gratulálok a győzelemhez!

Az eleje nekem nem tetszett, a 3. résznél fel is függesztettem a folytatását, de aztán pár hét kihagyással csak végignéztem, és az évad második fele egyre jobb lett, az évadzáró meg egyenesen remek. Remélem, ezen a színvonalon folytatják. A trailer biztató.

Valószínűleg szándékosan nem kímélte magát, ezzel is igyekezvén jóvátenni a korábbi hibáit. Ő tartozott ezzel az élő Erőnek, így törlesztett. Legalábbis én így képzelem.

Az egyik legnagyobb még élő mesemondó.

No igen, remek tanítás. Végső soron akármilyenek is a körülmények, a döntés mindig rajtunk múlik, s mindig lehet máshogy is dönteni. Sőt, újrakezdeni is.

Ez gyakorlatilag a 3 évad összefoglalása Crosshair szemszögéből.

Boldog születésnapot!

Boldog születésnapot, Sinistra!

Szerintem nagyszerű évad és sorozatzáró epizód lett! Nekem is voltak teóriáim, mi minden derülhet még ki, meg hogy Rexék is részt vesznek majd a Tantiss bázis lerohanásában (egyébként az epizód címe ezt konkrétan sugallta), de végül nem zavart, hogy ezek nem történtek meg. Az sem zavart, hogy senki nem halt meg a Bad Batch tagjai közül a fináléban, épp elég volt Crosshair remegő jobbkezének szimbolikus elvesztése (ami amúgy számára is ennek a sötét korszaknak a lezárása, s szerintem nem is sajnálta annyira, hiszen nem is működött jól, nem tudott vele célozni rendesen), s hogy a gyerekek mind kijutottak s várt rájuk egy jobb élet a Pabun, aztán meg remélhetőleg a saját családjukkal, népükkel. A kiszabadított klónok már nem voltak ilyen szerencsések, legtöbbjük meghalt a Hunterék kiszabadítását célzó akcióban, de ez jobb, mint amilyen életre számíthattak kisérleti alanyként, s hogy a klónok egyik legfőbb tulajdonsága az egymás iránti hűség, itt is bebizonyosodott. Szegény Nala Se Rampart haszonlesésének áldozata lett, bár ki tudja, lehet, hogy felkészült arra, hogy ezt a bázis már nem fogja élve elhagyni, vesszen a kutatási anyag bármi áron is. Rampart meg szimplán ostoba volt. Ahelyett, hogy kereket oldott volna a káoszban, s szabadon élhetett volna bárhol a galaxisban, vissza akart kapaszkodni ahhoz a Birodalomhoz, ami már egyszer cserbenhagyta. Megérdemelte a halált. Az epilógusban jó volt látni a felnőtt Omegát, ahogy felkerekedik, hogy maga is csatlakozzon a Birodalom elleni harchoz. Hunter, mintha az apja lenne, nehéz szívvel, de elengedte útjára. Biztosan sikerült jó sok borsot törnie a Birodalom orra alá. Azért jó lenne valamilyen formátumban megtudni, mi lett a sorsa végül.

Nem hiszem, hogy ilyen dizájnú sisakot felvenne egy nő. Legfeljebb csak akkor, ha férfinak akar látszani.

Azért ezt a moziteremben fénykard lengetős élményt egy jó SW film után nehéz überelni egy SW rajongónál.

Nekem ez határozottan tetszene. Főleg Rex van már annyira főszereplő, hogy megismerjük a sorsát.

A május 4. szerintem 3., mert már vannak eladott jegyek. Én meg az az egyetlen, amire nem tudok elmenni. A többire megyek!