Pildi

Dzséjt írását olvasva jutott eszembe, hogy attól függően, milyen szempontot veszek, első helyezettet többet is lehet választani, s innentől a sorrend már csak azon múlik, melyik szempont számít jobban, ami pedig lehet erősen hangulatfüggő.

A topik jó ötlet! De sajnos én nem tudok elsőt megnevezni.

Luke egy esetben biztos belefolyna a Thrawn elleni küzdelembe: ha Leia hívja. Ha szimplán egy birodalmi admirálist kell legyőzni, még ha olyan nagyágyú is, mint Thrawn, ahhoz nem biztos, hogy hívná. Ha viszont a főadmirális valamiféle Erő általi támogatottságot szerez a boszorkányok által, tehát a szövetségük nem csak a Dathomirig tart, akkor viszont szerintem Leia hívná Luke-ot, mert két Jedi mégiscsak jobb, mint egy, ilyen esetben.

Remek volt! Jó lesz nézni majd a folytatást, komoly dolgok lesznek itt még! Én végig úgy izgultam, mint már régen.

Ebben az a jó, hogy lehet egészben nézni. Filmszerű élmény lesz!

Nekem sem volt semmi kifogásom a heti epizód tempója vagy az események természete ellen. Tök jó volt most egy akciódúsabb rész, amelyben a cselekmény rendesen haladt tovább, s készülünk a nagy fináléra. Hera tárgyalása egy vicc, mint egy koncepciós per a Rákosi korszakból, nekem ezt jutatta eszembe, ahol a vád képviselőjét nem nagyon zavarták a tények, vagyis leginkább azok ismeretének hiánya, Xiono csak mondta a magáét. Elfogadom, hogy a fickó talán nem áruló, és nem a Birodalom beépített embere, de számomra az az elmélet, hogy fél Thrawn visszatérésétől s emiatt utasítja el az adott kérdésben nála sokkal kompetensebb Hera mondanivalóját, egy cseppet sem teszi kevésbé unszimpatikussá. Nagyon jó volt Donát hasonlata Cornelius Caramelt illetően, és én azt anno sem tudtam elfogadni, hogy valaki félelemből hozzájárul egy ártatlan ember meghurcolásához. Sokatmondó, hogy Caramel is egy politikus volt, ahogy most Xiono is az, pedig egy szenátornak pont hogy nem kellene gyávának lennie, hiszen egy egész népet kell képviselnie De ami ennél is felháborítóbb, hogy a bizottság többi tagja szinte szó nélkül hagyja ezt a boszorkányüldözést, Mon Mothma is csak épp egy kicsit próbálja Xiono-t jobb belátásra bírni, pedig nem ért vele egyet. Értem én, hogy az új rend nem alapulhat szabályszegések elnézésén, de az azért érdekes, hogy míg arra nem volt elég energia és létszám, hogy Hera gyanúját kivizsgálják, arra nem sajnálták a szenátorok drága idejét, plusz elég sok erőforrást, hogy Herát hazahozzák, hogy felelősségre vonhassák. Akárhogy is nézem, ez kiválóan rámutat az ÚK hibáira, amelyet olyan szépen bemutattak már a Vérvonalban is. Hera akcióját csupán egy parancsmegtagadási esetként nézni nem a probléma gyökerét tárja fel, hanem a látszatot próbálja őrizni, hogy itt kérem rend van, betartják a törvényeket. Pedig ha Hera megkapja, amit kér, mert hisznek neki és elfogadják, hogy egy háborús veterán és hős nem passzióból és önző célokból akar utánajárni bizonyos gyanús eseményeknek, amelyek nagy fenyegetésre utalnak, akkor nincs parancsmegtagadás, sőt, még meg is akadályozhatták volna a Sion Szemének elindulását. Ugyanezt érzem Leia esetében is. Nem helyes, ahogy beavatkozott, hiszen a tekintélyének és pozíciójának felhasználásával és egy cseles hazugsággal kerülte ki a normális esetben jogos büntetés kiszabását a parancs megtagadásért. De ő is alapvetően egy olyan valaki, aki képes szabályokat követni, ha azoknak van értelme, és nem támogat semmi törvénytelenséget, csak ha muszáj, a tények valódi természetének érdekében. Itt mi a dolgok valódi természete? Az, hogy van egy fenyegetés, amiről kiderül, hogy nagymértékben valós, és az cselekszik jól, aki utánajár. Az ilyenért dícséret, s nem felfüggesztés jár, támogatást érdemel és nem retorziókat. Pont azért kellene az ÚK-nak ezeket kivizsgálnia, mert még fiatal, nem telt el sok idő a megalakulása óta, s ismerve a Birodalmat, nem lehetnek biztosak benne, hogy nincs titkos szervezkedés a megmaradt hívek részéről. Itt momentán annyiról lett volna szó, hogy Hera felhatalmazást kap egy kisebb csapat élén, hogy megnézze, mi folyik a Seatos mellett. Na nehogy már erre nem volt erőforrás... Szóval nekem nem volt sok, valóságtól elrugaszkodott állapot, amit itt az ÚK részéről láthattunk, hiszen ilyennek ismertük meg a Vérvonalban is a vezetést, akik inkább homokba dugják a fejükent, mintsem bevallják, hogy a Birodalom nem pusztult el teljesen. Inkább nagyon szomorú, hogy jobb elbánásra számíthat számos volt birodalmi, aki korábban az ellenséges hatalmat szolgálta, de azóta "hűséget esküdött" a győztes ÚK-nak, hiszen kapott egy új esélyt az államapparátusban, mint az, aki meggyőződésből nem veszi figyelembe a parancsot, hanem utánajár egy, a teljes ÚK-t fenyegető potenciális veszélynek, és őt ezért kirakják az állásából. Ami viszont szívet melengető volt, az Thripio megjelenése, és hogy így közvetve Leia is bekerült a történetbe, s azt mindig nagy öröm hallani, hogy Organa szenátor. Ugyan még szokni kell, hogy ez nem Bailt, hanem a lányát jelenti (ez a korábbi részben is fura volt elsőre, nekem is egyből Bail ugrott be, s utána tettem helyre fejben, hogy ő nyilván már nem lehet ). Na de hogy ne csak erről írjak, a Perideán játszódó jelenetek is tetszettek! Engem annyira nem lepett meg, hogy Baylan külön úton indult el, hiszen az már régebb óta látható volt, hogy Shinnel nincs teljesen egy hullámhosszon, s a múlt rész óta tudjuk, hogy ő nem Thrawnt keresi. De szerintem most már az is világos, hogy nem is Ezrát, nem a srác az az energia, ami annyira hívja. Elvileg a jövő héten meg kellene ezt is tudnunk, de itt kevésbé érzem, hogy annyira fel lenne építve ez a szál, hogy marad rá elég idő. Na majd meglátjuk! Ami viszont szerintem biztos, hogy Shin nem fog visszamenni hozzá, neki Thrawn, a jutalom és a hazatérés fontos. Ezra és Sabine jó páros együtt, de Ahsoka nélkül nem lett volna esélyük a túlerővel szemben. Örülök, hogy a nagy finálé előtt egyesültek, Sabine is láthatóan megkönnyebbült, főleg, mert Ahsokán nem látszott nagy szemrehányás, végül is a helyzet nem tragikus, s legalább tényleg megtalálták Ezrát. S tovább megyek: végül is jó, hogy mind itt kötöttek ki, hiszen itt a Perideán is van esély legyőzni, vagy hátráltatni Thrawn visszatérését. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz az évad vége: vajon még a Perideán meg tudják akadályozni Thrawn visszatérését, vagy vissza tud térni az ismert galaxisba, s ott kell felvennie vele a harcot az ÚK-nak. Kétségtelen, hogy ez utóbbi a valószínű, ha lesz 2. évad, hiszen lenne mit mesélni még. Akárhogy is lesz, remek évadzárót várok!

Ugyanez!

Vagyis változatos? Remek Szerk: megnéztem, de gazt nem láttam. Kifejezetten jó rész volt! De az tény, hogy az évadzáróra még maradt némi puskapor, a nagy durranás még hátravan.

Lassan jutottam hozzá, hogy írjak az epizódhoz, pedig nagyon tetszett! Nincs itt semmiféle lassabb tempó, pont hogy haladt a történet előre rendesen. Végre megérkeztünk az ottaniaknak is messzi-messzi galaxisba! Én ezt vártam a legjobban eddig, hogyan és milyen körülmények között találják meg Thrawnt és csapatát, no meg persze Ezrát is, s vajon mi történhetett velük azóta, hogy odakeveredtek 10 évvel ezelőtt. Ez utóbbira, azt gondolom, hogy a következő epizód megadja a magyarázatot, ahol jó néhány érdekességet is megtudhatunk majd a várakozásaim szerint, de a lényeg, hogy végre már ott vagyunk Perideán! Amennyire nosztalgikus és érzelemdús volt a múlt heti rész, annyira volt izgalmas ez a mostani. Nem is azért, mert az elengedett Sabine-t banditák támadták meg (egy percig sem izgultam érte, biztos voltam benne, hogy simán legyűri őket), vagy mert féltem volna, hogy nem fogja megtalálni Ezrát. Az egész epizódot belengte a titokzatosság, kezdve azzal, hogy az első, amit Morganék meglátnak, azok a Dathomir-i boszorkák, kiderült, hogy ők hívták Morgan Elsbethet, mert innen menni akarnak - de vajon miért? Itt élnek az idők kezdete óta, s most hirtelen (néhány évvel ezelőtt) sürgős lett a mehetnék? Aztán jött a Chimera megjelenése (szenzációs volt, zenével, mindennel), Thrawn bevonulása a szedett-vedett csapatai jelenlétében (bírom, hogy látszik mindenen és mindenkin az idő múlása és a száműzetés ténye), amely nagyon hatásos volt, de mégis a legizgalmasabb kérdés utána, Baylan és Shin beszélgetésekor kezdett körvonalazódni ismét: mi szólította oda Baylant, milyen erő, ami szinte biztosan ugyanaz, ami elől a boszorkák menekülnének már. Baylannél eddig kicsit fura volt, hogy zsoldosként szegődött Morgan Elsbeth mellé ebben a küldetésben, valahogy sosem úgy reagált, ahogy egy "fizetett fogdmeg" reagálna, van benne méltóság, kompetens minden megnyilvánulásában, maga kötött alkut pl. Sabine-nal - és most végre kiderült, hogy saját céljai voltak ezzel az utazással, amelyet sikerült összekötnie Elsbeth céljaival. Szerintem ez a legizgalmasabb része az egész történetnek, és már alig várom, hogy erről többet, ha lehet, mindent megtudjunk jövő héten. Thrawn remek volt, a Rebels-i mércével mérve, hozta a maga katonai taktikus és morális aggályoktól mentes figuráját. De ahogy még akkor írtam, amikor kiderült áprilisban, hogy szerepelni fog ebben a sorozatban, hogy nekem az a Thrawn a kedvencem, akit a saját trilógiáiból ismertem meg, ahol nem az ellenség, hanem a főhős ő, s ahol érte s nem ellene kell izgulni. Egyelőre nekem továbbra is olyan, mintha két különböző karakterről beszélnénk, hiszen a regényekből ismert Thrawn is gyakorlatias és stratégiai gondolkodású, igazi technokrata zseni (csak a politikai taktikázáshoz nem ért), de közben egy nagyon korrekt személy is - és ez a korrektség úgy tűnik, hogy a birodalmi főadmirálissá válás közben kiveszett belőle, ahogy ezt a Rebels után (ahol a polgári lakosságot is simán bombázta) most is megvillantotta: az egy dolog, hogy kiadta a parancsot, hogy Baylanék öljék meg Sabine-t és Ezrát, de az a hálát teljes mértékben nélkülözi, hogy Baylanéket is simán otthagyná a Perideán, pedig nélkülük nem lenne lehetősége hazajutni. Sabine ügyesen vette az akadályokat és egészen könnyen megtalálta Ezrát. Biztos, hogy jók voltak az ösztönei, és talán az Erő is vezette, no meg aranyos hátasa is nagy segítségére volt. Szerintem kettejük találkozása pont így volt hiteles, hogy nem ugrottak egyből egymás nyakába (az lett volna nagyon fura), ahogy az életben is a régi barátok, ha sokáig nem látják egymást személyesen, max. üzenetváltás van (itt még az sem volt), azoknak is kell némi ráhangolódás, hogy megtalálják újra a régi hangot, elhiggyék, hogy tényleg a másik az, akit látnak, nem változott meg nagyon (a kinézeten kívül, ami nem számít). Ez pontosan így történt itt is és szerintem nagyon aranyos volt, ahogy Ezra egy kis ugratással indított, Sabine meg szinte el sem hitte, hogy tényleg megtalálta a barátját. Ezek boldog pillanatok, és nem csoda, hogy nem reklámozza, mibe került ez a találkozás, ahogy azt sem lesz könnyű bevallania, hogy a visszaút is igencsak bizonytalan. Na de nyilván nem fognak ottragadni a Perideán. Nekem az az érzésem, hogy kétfelé válik majd az események sora: lesz egyszer Thrawn és a boszorkányok közös indulási projektje, amiből simán kihagynák Baylanéket is, ha úgy adódik, és lesz a helyi energia, ami Baylant hívja, és ezzel fognak szembesülni Ezráék is, talán még össze is kell fogniuk üldözőikkel, hogy mindannyian szabadulni tudjanak. Baylen és Shin csak az első epizódokban volt igazán ellenségnek feltüntetve, azóta valahogy lebegteti a sorozat, hogy Baylan nem is olyan rossz ember és Shin pedig pont azért nem érti a mesterét, mert nem követhető tisztán pl. azzal kapcsolatban sem, hogy mi is az ő céljuk, minek érdekében cselekednek. Baylan korábban a hatalmat említette, de Shin számára csak most válhatott világossá, hogy nem arról a hatalomról van szó, hogy Thrawnt visszaviszik a saját galaxisukba és ezért jó pozícióba kerülhetnek, hanem valami ennél sokkal nagyobbról, aminek nincs is köze Thrawnhoz. Megállítani az örök körforgást és újra kezdeni mindent - ez nagyon ígéretesen hangzik! Ami kérdés még, az Ahsoka szerepe a következő eseményekben. Vajon Thrawnnal kell szembenéznie, vagy a Baylan által keresett titokzatos erővel, vagy esetleg mindkettővel egymás után? Szerintem a következő rész lesz a sorozat csúcspontja, ha ezekre mind választ kapunk.

Másodszorra megnézve, a VII-es a legkevésbé jó, de így egyben nézve még azzal is szép munka a három együtt.

Szerintem is szuperjó volt! Hű a címéhez és nagyon hangulatos!

El nem tudom képzelni, hogy a következő rész gyenge legyen. Max. nem lesz annyira kiemelkedően jó, mint az előző - ez az én várakozásom.

Már 2005-ben tökéletes Anakin volt (erről 2002-ben még magam sem voltam meggyőződve, de a legfontosabb fejezetre, az Ep3-ra abszolút beért), s örül a szívem, hogy még mindig az. A hangja is az, természetesen, emiatt sem szerettem a szinkront ebben a két filmben soha, pedig egyébként elvagyok velük a többi film esetében. Nagyon remélem, hogy látjuk még itt-ott!

Asszem arról, hogy mennyire tetszett, mindent elmond, hogy eddig már ötször láttam, ami példátlan három nap leforgása alatt, pedig imádtam a Mandaloriant is, csak hogy egyet mondjak az utóbbi 4 év fantasztikus SW sorozat terméséből. Nem tagadom, hogy a legjobban Anakin és Ahsoka közös jelenetei tetszettek, hogy láthattam Haydent a TCW Anakinjaként megelevenedni, aztán az Ep3 Sith-jeként támadni, majd Ahsoka helyes döntése, az élet választása után visszaváltozni az egykori Jedivé - nagyszerű alakítás és nagyon tartalmas tanítás Ahsoka számára, aki téves utakon járt már egy ideje a maga harcos életével, aminek a gyökerei egyértelműen egykori padawan évei és élményei közül erednek. Ami egykor érdekes, "menő" és izgalmas kalandnak ígérkezett számára, hogy méltónak találtatott arra, hogy Jedi tanítványként a részt vehessen a klónok háborújában, ott gyorsan parancsnoki rangot kaphasson, csatákat vezessen, az ebben a látomásban így utólag visszatekintve borzalmas élménynek bizonyult Ahsokának. Most került helyére az, hogy az életére nem csak annak a traumának lett meghatározó hatása, hogy Anakint, mint mesterét elvesztette, amilyen körülmények között ki kellett lépnie a Jedi Rendből, és az, amikor megtudta, kicsoda Vader, hanem eleve az, hogy gyerekként háborúzással nőtt fel. Ami akkor kézenfekvő és izgalmas volt, újra átélve értelmetlenné és borzalmassá vált. S a legszebb a tanulság levonása volt, amit imádtam: a harc senkit sem tesz naggyá, ha élni akar, akkor ne harcoljon többé, s a legszebb, hogy ezt épp Anakin világítja meg Ahsoka számára, akinek Luke adott hasonló leckét, amikor az Utralkodó előtt eldobta a kardját. Ez a párhuzam nekem is könnyeket csalt a szemembe, és örült a lelkem, hogy Anakin Erő-szellemként tovább tudta adni ezt a tudást egykori padawanjának. Hát mondhatom, ez volt a legnagyobb igazság amit valaha tanított neki. Nagyon egyetértek, hogy ez lesz az egész küldetés sikerének kulcsa: nem legyőzni kell az ellenséget, hanem megmenteni a szeretteiket (egyben szép reflektálás az Ep8-ra) - ami adott esetben könnyen jelenthet egyet és ugyanazt, de mégis micsoda különbség mentálisan átélni! Hera ügye az ÚK-val továbbra is vérlázító, különösen figyelembe véve, amit kiemeltetek többen is, hogy egy tapasztalt és szavahihető katonai vezetőjük kérését egy kivizsgáló osztag kiküldésére megtagadják, de amikor a tekintélyük csorbulása fenyeget, mert ez a tiszt engedély nélkül mégis elvitt egy osztagot, arra küldenek három hadihajót. Ez nevetséges! Egyedül az menti a dolgot, hogy az akciót vezetőt sikerül meggyőzni, hogy várjon (végre egy értelmes és bajtársi hozzáállás), és nagyon remélem, hogy ezek után és hogy Hera önként visszamegy, gondolom, nem lesz ebből nagyobb ügy egy ideiglenes felfüggesztésnél. S végül a purgillek kirajzása, azzal a zenével, meg ahogy látni, hogy Ahsoka mennyire megváltozott, ahogy megtalálta a lelki békéjét, s ahogy ezzel együtt minden bizonnyal az utat is Ezrához és Sabine-hoz, az színtiszta katarzis!

Csodálatos rész volt, gyönyörű fényképezéssel! Alig várom, hogy este tévén is láthassam!

@Dzséjt és @Yoda József, boldog születésnapot mindkettőtöknek!

Holnap nem leszek HO-ban, így megkísérlek korán kelni, hogy láthassam. Estig biztos nem akarok várni.

Ezen a képen Ivana nagyon emlékeztet Tim Burton halott menyasszonyára.

Azért annak is kellene nyomnia a latban, hogy ki kéri. Hera pedig nem az, aki érzelmi alapokon hozott döntéseket még a Birodalom elleni lázadó időkben sem, sőt. Mindig a lázadás ügyét tartotta szem előtt, racionálisan cselekedett. Lehet, hogy azóta eltelt 10 év, s nem láttuk közben, mit csinált Hera, de biztos vagyok benne, hogy mindig kompetens módon cselekedett. Ha ő azt mondja, hogy van egy nagy fenyegetés és ennek utána kell járni, akkor ennyinek is elégnek kellene lennie. Na ez meg a másik. Ha nem tudják a részleteket (amiket egyébként tudniuk kellene), akkor higgyenek annak, aki tudja. Megint oda lyukadok ki, hogy érthetetlen, miért nincs meg a bizalom egy olyan kiváló emberük iránt, aki eddig jelentős eredményeket tett le az asztalra. Ez valóban hiba volt. De ha a többieknél ez nem is jött be, Mothmának hinnie kellett volna Herának, és neki kellett volna meggyőznie a többieket, akár úgy is, hogy lekérik a jelentéseket és utánanéznek, ha eddig nem tudták a részleteket. Az, hogy Hera hibázott a kérésnél, nem menti fel a szenátorokat a felelősség alól, hogy adhattak volna segítséget, de megtagadták. Amúgy nem hiszem, hogy minden anyagi vonatkozású döntést ennyire megfontolnak. Minden rezsimben van pazarlás, felesleges dolgokra költés, és a valóban szükséges egyebekre sokszor mondják rá, hogy erre nincs pénz.

És sajnos az ÚK sokkal kevésbé tűník kompetensnek. Ez a hozzáállás, hogy "megnyertük a háborút, elpusztítottuk vagy beintegráltuk a Birodalom maradványait, most már baj nem lehet" nagy felelőtlenség, ahogy az Első Rend majdani megszületése bizonyítja is. Pedig lehetnének bizalmatlanabbak, pláne, ha egy Hera kategóriájú megbecsült tisztjük (aki nem véletlenül lett tábornok) figyelmeztet és támogatást kér. Mon Mothmának az asztalra kellett volna csapnia, és mindent megadni, amit Hera kért, a többieket meg jól kiosztani, hogy mit képzelnek, semmi sem lehet ennél fontosabb. De Motha gyenge vezető.

Nagy lelkesedéssel vártam, és néztem eddig is a sorozat minden részét, tetszett, hogy nem rohanunk sehová, van idő megadni a módját egy-egy szép vagy jelentőségteljes pillanatnak, és közben elindult egy izgalmas történet, ami összehoz élőszereplős és animációs karaktereket, ezt utóbbiakat nagy tisztelettel kelti életre és közben kapunk megint egy csomó kapcsolódási pontot, utalást az eddigi filmekre, sorozatokra - s közben zajlik egy izgalmas kaland, amiben egyszer valamikor megjelenik majd az egyik legjobb nem filmes SW karakter, hogy legfőbb ellenségként ismét tiszteletét tegye ebben a galaxisban. Mindez már akkor is fantasztikus, ha csak ennyi élményt kapnánk. De a heti epizód még ezt is megfejelte. Sabine és Ahsoka kapcsolatának bemutatása, az elidegenedett tanítvány és mester viszonyból indult, amit a mostani epizódra sikerült rendezniük, bár világos, hogy a céljaik ebben a küldetésben csak részben fedik egymást. Ugyan Sabine megígérte, hogy Ahsoka intelmének megfelelően inkább választja azt, hogy senki se jusson el Perideára, minthogy Thrawn visszatérjen, de amikor egyedül kellett döntést hoznia, ráadásul miután Ahsoka lezuhant, és nem tudhatta, túlélte-e, Baylan nyomására mégis a szívét követte. Baylan különleges képessége, hogy rá tud hangolódni mások érzéseire, hasznos eszköz ilyen helyzetekben. Sabine itt szigorúan véve árulóvá vált, de ha azt vesszük, hogy így velük mehetett, ellenkező esetben pedig elég valószínű, hogy meghal, az ügy szempontjából a jobbik döntést hozta. Hera pedig tette, amit kellett, lázadt, mert most megint erre volt szükség, a bürokrata Új Köztársaság elvásásait félretéve. Csalódtam is volna benne, ha nem ezt teszi. Talán meglepő, hogy Jacent is magával vitte, de amúgy meg le a kalappal előtte, hogy képes annyira komolyan vennie a gyerekét és annak képességeit, hogy megadja neki a lehetőséget, hogy élesben tanulhasson tőle. Vakmerő dolog, de egyben óriási bizalom is Jacen képességeiben, ami a kissrácnak biztos megfelelő önbizalmat és gyakorlottságot ad majd, hogy korán apja és anyja nyomdokaiba léphessen. No meg az is lehet, hogy jobb, ha az anyja szeme előtt van, mert van egy olyan érzésem, hogy ha Hera távol van, akkor sem ül meg a fenekén nyugodtan. Bár itt most majdnem mindketten odavesztek, ahogy pont rosszkor érkeztek. No de a lényeg! Ahsoka és Anakin találkozása a Világok közötti Világban feltette a koronát az epizódra! Olyan régóta érik már egy ilyen jelenet! Ahogy tavaly bekerült az Obi-Wan sorozatba az egykori mester és tanítvány találkozása, úgy vártam, hogy azt is megélhessük, amikor Ahsoka találkozik a mesterével immár nem Vaderként. Elképesztően jó volt Anakin Skywalkert Jedi szellemként, félszeg mosollyal látni, ahogy mintha lelkiismeretfurdalása is lenne mindazért, amit Vaderként elkövetett. Nagyon várom, mi lesz Anakin mondandója egykori padawanjának, ami segítheti a céljának elérésében, amit remélem, bőven kifejt majd a következő rész elején. Thrawn visszatérésével kapcsolatban, el nem tudom képzelni, hogy miután már az Andorban is pedzegették, itt most nem történik meg, hanem elintézik a másik galaxisban, hogy ott boldogan él, amíg meg nem hal. S az is biztos, hogy nem fog egyből háborúzni. Mivel arról híres hogy megfontolt és kiváló stratéga, biztos, hogy felméri a pozíciókat, mielőtt támadásba lendül. Nekem egyébként leginkább arra van igényem, hogy találjanak egy jó motivációt, miért teszi mindezt. A Rebels óta kijött róla két komplett regénytrilógia, amiben kiválóan felépítették a karakterét, nem léphet most azzal ellentétesen. A bosszú nem jön szóba, hisz Thrawn technokrata, értelmesen cselekszik, a bukott Birodalom pedig már nem lehet segítségére a népe védelmében. Vajon mi lesz a célja, azon kívül, hogy visszatér - mert gondolom, azt biztosan akarja. De az is lehet, hogy a másik galaxisban, ahová jutottak, már ő a főnök. Jaj, nagyon várom már, hogy megtudjuk, mi lett vele és Ezrával, hogy alakult a viszonyuk, maradtak-e ellenségek, vagy mire vitték együtt, összefogtak-e a bajban. Ennél jobban már csak az érdekel, Ahsoka hogyan fog Morgan Elsbeth-ék után menni. Ebben Anakin szerintem tud majd segíteni.

Szerintem maga a fénykép ténye, hogy van Herának egy ilyen, ami vacak és elmosódott (ki tudja, mi minden viszontagság érhette), de mégis magával viszi, ez annyira szép dolog, ráadásul nincs az arcunkba tolva, csak egy finom utalás kettőjük kapcsolatára, hogy milyen fontosak is voltak egymás számára. Szerintem pont jó, hogy ilyen elmosódott.

Óriási sorozat, óriási epizód! Csak gyorsban láttam, meg is bántam kicsit, hogy így minek kellett belefognom, de azért mégis jó, hogy úgy olvasom az itteni kommenteket, hogy tudom, miről van szó. Este jöhet rendesen, rákészülve, ráhangolódva - úgy lesz az igazi!

Én mindig korán kelek, és most sort fogok keríteni az új epizódra is munkába indulás előtt.

Boldog születésnapot, kudar!