Pildi

Nagyjából én is így vagyok vele. Az Acolyte hasonlít a Mandalorian-re abból a szempontból, hogy nem voltak előzetes várakozásaim, aztán nagyon megszerettem mindkét sorozatot, és ezek egy új sztorit indítottak el, szemben pl. az Obi-Wan Kenobival vagy az Ahsokával, amelyek egy-egy történet folytatását is jelentették, de ezzel együtt szintén izgalmasak és szerethetőek, tele emlékezetes pillanattal. Az Andor egészen más műfaj, a legkomorabb, és az elnyomás igazi arcát mutatja, de ebben remekel. A Book of Boba Fett pedig egy szórakoztató spin-off jelentős Mandós beütéssel. Ezeket hogy a csudába lehet jól rangsorolni? Most az Acolyte a legjobb, mert nagyon kellemes meglepetés lett, de a többi sorrendjéhez csak ennyit tudok írni: 1. Acolyte 2. Ahsoka, Obi-wan Kenobi, Mandalorian, Andor - ezen belül abszolút hangulatfüggő, mikor melyik. 3. Book of Boba Fett - ez is jó, de egy kicsit vérszegényebb a többinél történetben és jelentőségben is.

Szerintem hamarosan megtudjuk, ha rá kell fizetnünk a már befizetett éves Disney+ előfizetésre. Ez a mostani tájekoztatás a ráhangolódás volt, hogy szokjuk a gondolatot. Nekem mindössze annyi az elvárásom ebben a helyzetben, hogy jelentsen némi árelőnyt a régi tagság, és az éves előfizetés 1 hónappal ezelőtti megújítása azzal szemben, aki most fog először előfizetni. Ez így lenne fair.

Ez a mozi megidézte a régi 80-as évekbeli mozizásokat, amikor az Ep4 és az Ep5 közül mindig az tetszett jobban, amelyiket épp láttam. Nagyszerű film, ikonikus mondatokkal, jelenetekkel. Harrison Ford itt még jobb volt, mint az Ep4-ben, tökéletes volt a szerepben.

Remek évadzáró! Jöhet a következő évad!

Valóban, ez így történt. Jobban átgondolva az erőszakos elme megszállás a legvalószínűbb magyarázat, nem a vágy vezérelt kísértés.

Még én sem láttam egészben az eddigi részeket, de sebaj, majd hétvégén így lesz. Már várom! Gyanítom, hogy a színészi játékkal kapcsolatban igazad lesz. Ezt a részt viszont már háromszor megnéztem, ami egyedülálló részemről általában egy sorozatnál. Nekem nagyon tetszik, ahogy fokozatosan derült ki, valójában mi is történt 16 évvel ezelőtt, és az is, hogy a történet alapvető tanulsága végül az lett, úgy néz ki, hogy egyrészt mennyire mást jelenthet ugyanaz a történés különböző nézőpontból, ráadásul szembenálló felek nézőpontjából, s hogy apró félreértések, másként értelmezések sorozata miként vezethet egy olyan rossz irányba és eredményhez, amelyet eredetileg senki sem akart volna. A boszorkányok békében akartak maguk között elszigetelten élni, s hogy a szektájuk fennmaradjon, ezért teremtették az ikreket. Sajnos az egyik kislány, Osha nem érezte magáénak ezt az életet és célt, s volt benne egy elvágyódás, ami valahogy megtalálta Solt. A Jedik alapvetően nem akartak volna beavatkozni a boszorkányok életébe, de valamiért Solt megérintette az az érzés, hogy a gyerekek veszélyben vannak, s végül azt láttuk, hogy csakis azért lettek veszélyben, mert a Jedik közbeavatkoztak. Hasonlóan mint Anakin esetében a Padmé elvesztéséről szóló álom, amely elkerülésének hajszolása és az ennek érdekében hozott hibás döntések vezettek az álom beteljesüléséhez, Padmé halálához, itt is a gyerekekre veszélyt maguk a Jedik hoztak, s az őket ért veszteségekért, a szekta teljes pusztulásáért, anyáik és egymás elvesztéséért, a Jedik a felelősek. Ha így nézzük, Mae bosszúvágya teljesen jogos, s immár az is értelmet nyert, miért vezekelt a történtekért Torbin, és miért élt remeteként Kelnacca. A Jedi csapat egyik tagja sem állt a helyzet magaslatán összességében nézve. A felelősség kérdését tekintve én a leginkább hibásnak egyébként Indarát érzem. Mint a csapat vezetőjének, neki kellett volna ragaszkodnia azokhoz az elvekhez, amelyeket kezdetben helyesen képviselt, de aztán engedett Sol rosszul magyarázható érveinek. Aztán jön Sol, aki ha nem érzett volna hirtelen vágyat az iránt, hogy Oshát tanítványul fogadja, ha tárgyilagos tudott volna maradni, akkor nem hiszem, hogy fenyegetőnek érezte és látta volna Korin viselkedését a kislányokkal. Korin vehemensen tessékelte vissza a lányokat az erődítményükhöz, de közben kimondja, hogy azért mérges, mert nem lett volna szabad kijönniük, mert ez veszélyes, megláthatják őket. Ez egy féltő szülő attitűdje, aki félelmében, hogy a lányokkal történhet valami, dühös lesz. Velem is volt már így, szülőként ez gyakori, bár a valóságban sem igazán jó reakció. Ezt a beszédet egyébként Sol is hallhatta volna, ha nem a saját érzései vezetik. De ő azt látta, amit az érzései kívántak. Szerintem a csapat egyik tagja sem viselkedett Jedihez méltóan, s ez vezetett az események tragikus alakulásához: Torbin nyűgös volt és türelmetlen (az ő mentsége, hogy még csak padawan), Kelnacca Jedi-lovag létére pont olyan könnyen megszállható volt, mint Torbin (neki vajon milyen elnyomott vágyát lovagolta meg Korin anya?), Solt elragadták az érzelmei, Indara pedig nem viselkedett vezető módjára, annak ellenére engedett Sol akaratának, hogy maga meg lett volna győződve annak helyességéről. A könnyebb ellenállás felé mozdult. De a legdurvább a beszélgetésük a hajón, ahol Indara lebeszéli a bűntudattal küzdő Solt, hogy elszámoljon a Tanáccsal. Ez annyiban szolgálhatta Osha érdekét, hogy így a kislány Solban a megmentőjét látja, míg ha tudná az igazságot, úgy leginkább az anyja gyilkosát látná, s akkor tényleg árvává válna, így viszont a Jedi Rend jövendő padawanjaként kaphat majd egy új közösséget, életet, életcélt. Sajnos viszont az ebül szerzett jószág ebül vész el: Osha ezzel a terhelt múlttal, ami ráadásul nincs is feldolgozva, olyan terhet cipel öntudaltanul is, ami nem teszi lehetővé, hogy tényleg Jedivé váljon. Valószínűleg ezért bukik el a próbán és alakul úgy, hogy othagyja a Rendet. Most már számomra két kérdés maradt: hogy jön ide Qimir, honnan kellene rá emlékeznie Solnak, és főleg, hogy mi köze Vernestrának ehhez az egész ügyhöz. Biztos van köze, hiszen ő is az eltussolások híve (amiről nem tud a Tanács és a Szenátus az nem fáj nekik), így én azt feltételezem, hogy Indara neki elmesél mindent, s ő is azt tanácsolja, hogy sunnyogjanak, hogy ne erősítsék a Jedi Rend gyengülő megítélését. Remélem, hogy nagy cliffhanger nem lesz az évad végén. Ha folytatni akarják, akkor legyen az egy következő etap a Jedi Rend bukásához vezető úton, de ezt a sztorit zárják le nagyobb kérdőjelek nélkül.

Egy igazi klasszikus alkotás. 19 év alatt mit sem veszített az értékeiből, sőt. Anno méltatlanul bántották Haydent, pedig zseniális Anakin volt. Hátborzongató, hidegrázós ma is az átállása. Remélem, jövőre is lesz hasonló moziünnep, amikor ez a film lesz 20 éves.

Ezt olvasva tényleg teljesen felesleges internetes fórumokon vitázni véleményekről. A mi fórumunk egy csoda ebben a közegben.

Boldog születésnapot, @Darth Riddick!

A szüleikkel voltak, biztos ők is rajongók. Ez is nagyon szép és jó volt látni az ifjakat, de manapság az lehet az igazán nagy szám, ha valaki gyerekként úgy kattan rá erre az univerzumra ilyen szinten, akár kicsit idősebben, hogy moziban akarja látni ezt a 22 éves filmet, miközben a szüleit jottányit sem érdekli. Ahogy a szomszédod a moziban. Vagy ahogy anno a mi korosztályunknál. Az anyukám konkrétan utálta a Csillagok háborúját, annyiszor kellett velem megnéznie.

Ez a mozi is fantasztikus volt! Mondhatom, hogy a nézőtér most is értő közönség módjára azokon a poénokon nevetett, ahol kellett, és a végén nagy tapssal búcsúzott ettől a remek filmtől is, amelyen nem hogy nem fog az idő, de az évek múlásával, ahogy már tudjuk, mi minden indult innen (TCW, TBB, Ahsoka, hogy csak a legnyilvánvalóbbakat említsem), úgy érik egyre jobbá, mint egy jó bor. Alig várom a jövő csütörtököt! Az még ennél is nagyobb moziünnep lesz!

Maxi értelek egyet

Engem is érdekel, nagyon is, de egyelőre nincs rá kapacitásom. Július második felére csúszik, hogy egyáltalán elkezdjem.

Nagyon hangulatos rész volt. Most már tudjuk, Osha hogyan emlékszik arra a két napra, és hogyan élte meg, ami régi életének utolsó, új életének pedig első napja lett. Nekem szimpatikus volt a szekta, s a maguk szemszögéből jogos volt, hogy gondoskodni akartak az utánpótlásukról, még ha az a Jedik akarata ellen való is. Kihalás szélén állva teremtettek maguknak két ifjú boszorkány jelöltet, akiknek épp azon a napon lett volna a beavatási szertartásuk, amit a Jedik érkezésükkel megzavartak. Nagyon tetszett, hogy az ikrek már akkor eltérő személyiségek voltak, nemcsak a történtek hatására került át az egyikük a Sötét Oldalra. Érdekes mód pont Osha volt, aki a problémát jelentette, hiszen ráébredt, hogy nem akar boszi lenni (ez már azelőtt kiderült, mielőtt a Sol felajánlotta neki a Jedi padawan sorsot), pedig Mae tűnt a nehezebben kezelhetőnek, s mégis Mae tűnt a stabil pontnak, neki egyértelmű volt, hogy boszorkány lesz, ő oda akart tartozni. Az eddigiekből úgy tűnik, hogy Mae okozta az egész szekta pusztulását, pedig ő volt, aki maradni akart. Meggondolatlan volt, s nem számolt a tette következményeivel? Lehetséges. De azért ide beleférhet, hogy történt még egy s más, ami a tényleges és teljes katasztrófát okozta. Ha csak ennyi lett volna a történet, akkor nem lett volna Torbinnak olyan a reakciója, hogy inkább öngyilkos lett, minthogy a Jedi Tanácsnak valljon. Valami biztosan van itt, amit még nem láttunk. Szerintem hamarosan jön Mae verziója, ami megmagyarázhatja, miért akar bosszút állni azon a négy Jedin, akkor akkor ott járt. Eddig úgy tűnik, hogy csakis saját magát okolhatná - de mégsem ezt teszi. Vajon miért?

Fantasztikus élmény volt a ma esti mozi! Most fogom fel igazán, milyen érzés lesz végignézni a Saga filmjeit moziban.

Én is megnéztem tegnap. Egyetértek Rixonnal, a youtube-on akartam ezt jelezni, csak nem jutottam még oda.

Végül is láttunk egy ilyen helyzetet, de ott Sol, mint rangidős döntött, hogy kinek a javaslatát fogadják el. Egyébként Jecki fiatalabbnak tűnik, és ha ő Sol új tanítványa Osha távozása után, akkor időrendben is úgy jön ki, hogy fiatalabb Yordnál, aki kb. Oshával egyidős. De simán lehet, hogy a fiatalabb padawan a rátermettebb és átgondoltabban cselekvő, s nem az idősebb, aki már lovag (biztos szerencséje volt, és valahogy átcsúszott a vizsgán ).

Örülök, hogy ennyire tetszett. Néha nekem is eszembe jut, higy milyen jó volna újra megnézni megint, de mást sem tudok újranézni, amit szeretnék, ez hiú ábránd. Majd ha nyugdíjas leszek. Az egyiptomi láb kérdésének megválaszolását én is hiányoltam talán elsőre, hogy ezzel nem kezdtek semmit, de végül is nem baj, hogy nincs minden megmagyarázva. S azzal meg teljesen egyetértek, hogy a sorozat ugyan izgalmas, tele rejtélyekkel, meg misztikummal, főleg ahogy haladunk előre az évadokkal, de nekem sosem volt kérdés, hogy a karakterek voltak a leglényegesebb húzóerők, bár én középkorú felnőttként láttam elsőre is, ami ezt megmagyarázhatja. Nekem kedvencem egyébként a 2., 3. és az 5. évad. A végével ki vagyok békülve, de nem vagyok abban biztos, hogy nem lehetett volna több mindenre odafigyelve lezárni. Látszik, hogy a készítők menet közben találtak ki sok mindent. Karakterek szempontjából nekem Sawyer volt a kedvencem, s tetszett, ahogy megállapodott Juliet mellett, de szerettem Jin és Sun szálát is, és annak a néhány embernek a halála is megérintett, akik közben meghaltak (az 1. és a 3. évad végére gondolok leginkább). A színész alakítások közül pedig szerintem is Michael Emerson volt a csúcs, de alapvetően mindegyik karakterhez megtalálták a megfelelő embert, aki egyedi, más sorssal, múlttal, tragédiával, de mindenki szerethető volt. Ezt szerettem egyébként ebben a sorozatban a legjobban, hogy mindegyik túlélőt engedte megkedvelni, voltak rossz és jó húzásaik, hősies és megalkuvó döntéseik, de nagyon emberiek voltak. Na jó, talán Jack volt a legkevésbé szerethető, de nem igazán tudnám már megfogalmazni, miért. Nagyon kedveltem a szinkront is, először úgy láttam (bár Jack szinkronhangjának lecserélése ártott a karakternek), de az eredeti hangok is remekek, természetesen. Emiatt nem is örülnék egy remake-nek. Minek?

Könnyel lehet, hogy ilyesmi történt. A később, világosabb pillanatban semmi sem mentheti azt a tettet egy Jedi számára, hogy valami rosszat látott és ezért nem segített egy gyereknek. A gyerekek még alakíthatóak, jó irányba terelhető az egyébként rossz irányba mutató képességük - s ezt ők is felfoghatták, utólag. @Bence1997-nek az a gondolata is nagyon tetszik, hogy a két testvér nincs olyan messze egymástól az Erő két pólusán, mint ahogy elsőre tűnt, s ezt a készítők is igyekeznek szépen adagolni. Ráadásul szemmel láthatóan sokat jelentettek egymásnak, szerették egymást, s aki magán kívül mást is tud szeretni, az már eleve nem veszett ügy a Világos Oldal számára. Szerintem Osha direkt lőtt mellé mind kétszer, s csak imitálta a lövéseket azután is, csak hogy a többiek ne vádolhassák azzal, segít a nővérének. Pedig bizony segített. Valami nem OK ebben a történetben, rájött ő is. Nekem erről a középkori egyházi hierarchia jutott eszembe. Ott is a bíborosok, püspökök igen odafigyeltek a megjelenésükre, miközben a vidéki kolostorokban élő szerzetesek rogyokban jártak. Mondjuk talán a Jedi Rendben nincs ekkora különbség, hiszen vagyona egyiküknek sincs, s elvileg a szabályaik is ugyanazok. Ez a 2. rész még jobb volt, mint az 1. Nagyon tetszik, hogy itt megint erkölcsi dilemmákról is szól a történet, s biztos, hogy lesznek itt még karakter árnyalások.

A július is teljesen jó. Szólj, amikor jössz mozizni, és megbeszéljük a részleteket.

Szerintem is. Meg különben mi értelme lenne Acolyte-nak hívni, ha ő is Apprentice?

Végül is lehet. Ha nagyon ügyes és jó színész, akkor lehet, hogy épp ez az álcája, s közben ő az igazi vérgenya Sith Lord. Na majd meglátjuk.

Kizártnak tartom, hogy Qimir legyen a mester. Nem az az alkat alkat. Simlis, ügyeskedő, de nem vezető.

Asszem én vagyok az, aki egészen kimaradt a sorozat bemutatója előtti nagy várakozásból, mert családi okokból nem volt időm sokat netezni, ráhangolódni erre az új sorozatra meg pláne nem. Az összefoglaló topikba időnként benéztem, de a nevekkel, hogy ki kicsoda, s vajon milyen szerepe lesz, nem foglalkoztam - s reméltem, hogy úgy járok, mint a Mando 1. évadnál, jön a derült égből a villámcsapás, persze jó értelemben. És jött! Nagyon tetszett az első rész. Szépen elindul a sztori: megölnek egy Jedit, mi ugyan még nem, de az áldozat tudja, hogy kicsoda és hogy miért teszi ezt. Aztán ott a csavar, hogy van egy ugyanolyan lány, aki szerelő egy Neimoidiai kereskedelmi hajón (a női Neimoidiai valami csúcs, ahogy az is, hogy ezek most is ügyeskednek és kamuznak ), s véletlenül pont ugyanúgy néz ki, mint a gyilkos. Így indul, aztán kezd kibontakozni az előzmény történet, aminek a részleteit apránként megtudjuk. Szerintem kifejezetten jó ez így, megvan az izgalom. S hát szimpik a szereplők is. Az én kedvencem eddig Sol mester, de Jecki kissé kotnyeles padawanja, no meg Yord gondolkodás nélkül szabálykövető lovagja is üde színfolt. Nagyon tetszett a fehér-arany ruhájuk, amiben a teherhajó fedélzetére léptek - nekem ez egyből HR éra érzés volt. No és a látvány is valami gyönyörű! Ez még nem a Birodalom fekete fehér világa, éljen a sokszínűség!

Nekem is elég sokáig állt a Kindle-emben a történeted,@Donát, de a héten végre nekifogtam és elolvastam egyhuzamban. Azt kell mondanom, hogy így egyben olvasva nagyságrendekkel jobban tetszett, mint fejezetenként haladva, s nem hiszem, hogy csak mert ez már a javított verzió volt (apróságokat kellett benne javítani), hanem mert ezt a sztorit kár felszabdalni. Lendületesen haladunk végig, így egyben még jobban kitűnik, milyen jók a váltások az AKKOR és a MOST között, amíg a végén össze nem ér a két idősík, amit szintén nagyon ötletesen oldottál meg. A legjobban megírt rész továbbra is a Cantonicai szál, a kaszinós rész, ahogy a kódtörő mester előkerül, és ahogy Trish nyer a szabakkon (azt tartom, hogy az zseniálisan lett megírva, a legjobb rész), de a Ghornnal folytatott alku is jól sikerült. Ami legkevésbé tudott lekötni, az az orvosi állomás ostroma (de ez az olvasó hibája, nem az íróé), viszont Sato parancsnok karaktere nagyon a szívemhez nőtt, a gondolatai, a motivációi, ahopgy a döntéseket hozta, az remek volt! Jól sikerült behozni azt frusztráló félelmet is, amit a titokzatos ellenség jelentett. Kiderül a végére az olvasóknak, hogy az Első Rend és a Csillagpusztító építése van az egész mögött, azt óvják, nehogy idő előtt kiderüljön, hogy mi készül valahol egy eldugott rendszerben, de a könyvbéli következtetéseket az Új Köztársaság képviselője nem engedi levonni. Nagyon szép az összhang a Vérvonallal, a Mano 3. évaddal és az Ahsoka sorozattal is. Egyébként nekem most sikerült a legjobban átérezni, milyen is ez a helyzet: van egy győzelem a Galaktikus Birodalom felett, megalakul az Új Köztársaság, hip-hip hurrá, s mindenki azt hiszi, mostantól minden más lesz, másként műkodik, emberi jogok vannak, meg átnevelés, és hát persze, hogy nincs semmi fenyegetés, mi is ez az Első Rend? Ez valami vicc? Azok csak szétszórt utolsó maradványok, ne tulajdonítsunk nekik jelentőséget. S közben meg szépen kiépül a háttérben egy újabb birodalmi erő, gyerekeket rabolnak el, az Illumból csillagpusztító fegyvert gyártanak titokban valahol, s alig telik el 10-20 év, máris lehet harcolni ismét a katonai elnyomás, meg a feléledő Sith Nagyúr ellen. S amúgy ahogy halad előre a történet, egyre több mindent ismerünk meg Trish múltjából is, ami annyira azt sugallja, hogy lesz még folytatás, hogy ihaj. A vége is tetszett, van egy kis happy end, de azért ott vannak már az Első Rend árnyai: eltűnt valaki és Trish személye is fókuszba került. Összefoglalva: profi írókat idéző a stílus, amit jó volt olvasni, és érdekes a történet, gratulálok hozzá! Várom a folytatást!