Nálam ez a rész a favorit az évadkezdő hármasból. A hangulat, a zene kimagasló élményt adott a 3. évad nyitásához. Nem történik sok minden, de egyrészt annyira átjön a bázison kényszerűségből élők reménytelen helyzete, aminek ékes példája Crosshair apátiája, másrészt ott van Omega, aki még ebben a teljes kilátástalanságban sem adja fel a reményt, készen áll rá, hogy ha kell megszökjön, és addig is hasznosan tölti az időt: tartja a lelket Crosshair-ben (aki ugyan be nem vallaná, de szerintem sokat jelent neki Omega ragaszkodása), állati barátra lel egy lurka-kopó személyében, akivel törődhet, s közben teszi a dolgát mint Nala Se asszisztense. S hogy magában is tartsa a lelket, összeeszkábál egy nyuszi figurát, ami a hátramaradt "plüss" kedvencét pótolja, amihez bújva válik elviselhetővé a várakozás a menekülésre. Neki mindenképpen kellenek barátok, akikhez kapcsolódhat, és megteremti magának ezeket a körülményeket még itt is, ahol nincs helye semmi ilyesminek.
Annyira jó látni ezt a kislányt, aki nem adja fel, aki pozitívan és bizalommal áll még ehhez a helyzethez is! Asszem Dzséjt írta nemrég, hogy Omega igazából akkor is különleges klón, ha nincs különösebb köze az Erőhöz, vagy a midichloriánokhoz, egyszerűen csak azért, mert nagyszerű ember. Ez ebben az epizódban nagyon szépen látszik. Az viszont már sejthető, hogy Nala Se nem véletlenül semmisíti meg minden alkalommal a tőle vett vérmintát, vagyis Omega nem csak mint ember, hanem mint klón és kísérleti alany is különleges. Hemlock jól érzett rá, hogy Nala Se együttműködése Omega megszerzésével biztosítható, de nem is csak úgy, ahogy gondolta, hogy vele sakkban tarthatja, hanem úgy is, hogy amíg Nala Se a laborban dolgozik, addig szabotőr módon el tudja rejteni ezt a különleges képességet Hemlock elől.
Remek felütés, az egyik legjobb évadnyitó!