Pildi

Azért nehéz erre válaszolni, mert végül az történt, amit Luthen akart, de nem azért és nem úgy, ahogy akarta. Ha nem lett volna a kalkit, amit a Birodalom annyira akart, akkor nem is lett volna szükség a ghorok ellenállására, hiszen a Birodalom nem kezdett volna szándékos provokációt a város szívében lévő építkezéssel. A bolygó egyébként hasznos volt, hiszen drága kelmét exportáltak pont az úri körökbe, joggal számíthattak volna arra, hogy békében hagyják őket. Ha nincs ez a durva provokáció, szerintem nem nagyon lázadtak volna, ha több adót kell fizetni, vagy ilyesmi. Szóval Luthen nem tudott volna belőlük fáklyát csinálni. Amúgy erkölcsileg Cassiannal értek egyet, de azt is meg kell hagyni, hogy a Ghorman-i mészárlás nélkül tovább tartott volna kijózanodniuk azoknak, akik addig elhitték, hogy ők megúszhatják, ha meghúzzák magukat, vagy hogy nem muszáj lázadni, a birodalmi éra végül is kibírható, nem éri meg a kockázatot fellázadni ellene. Persze lehet, hogy ha nem a Ghorman, akkor az Alderaan ugyanúgy elérte volna mindezt - bár akkor már eléggé késő lett volna megalakítani a Felkelők Szövetségét, akkor a Halálcsillag terrorja miatti félelem sokakat meghátrálásra késztethetett volna. Az RO-ban láthattuk, hogy a már összegyűlt lázadó szenátorok nagyobb része is meghátrált a Halálcsillag híre hallatán. Ha akkor tudják meg, hogy a Birodalomnak lett egy bolygópusztító fegyvere, amikor még el sem szánják magukat a csatlakozásra, akkor sokuk sosem csatlakozik., nincs közös flotta, nem tudták volna kijuttatni a terveket a Scarif-ról, s nem tudott volna Leia hajója meglépni velük. Szóval így levezetve, kellett a Ghorman tragédiája a sikeres szövetségbe tömörüléshez. Az azonban nem biztos, hogy ha Luthen tudja, mi vár a ghorokra, hogy internálják őket máshová, a bolygójukat meg szétszedik, akkor is ebbe az irányban gondolkodik. Mert más dolog, hogy ellenállsz és akkor az ellenállókat megbüntetik, meg más, ha az egész bolygódat pusztítják el. Szerintem erkölcsileg számít, hopgy Luthen nem tudta, mi vár a ghorokra, mert ha tudta volna, akkor talán erre nem kívánt volna ráerősíteni. S valójában az ő közreműködésének tulajdonképpen vajmi kevés szerepe volt az események eldurvulásában, hiszen ha nem szereznek meg egy fegyverszállítmányt a ghorok, amiben Luthen megbízásából Vel és Cinta segítettek, akkor a Birodalom talált volna más ürügyet, hogy vádolhassa a ghorokat.

Most én is ezt érzem. Nem azért, mert most láttuk, hanem mert ennyire jó lett. Minden várakozásomat felülmúlóan jó.

Nekem sincsenek szavaim, legfeljebb annyi, hogy ez a sorozat mestermű! Olyan réteget tudott adni ennek az univerzumnak, és olyan minőségben, ami nélkül mind szegényebbek lennénk. Ennél többet nem is tudok mondani.

Ez immár nem kérdés. Én is átszavaztam.

Szerintem még ő maga is csodálkozik, hogy a művei annyira inspirálóak lettek, hogy még nélküle is ide eljutott a Star Wars.

Maradnék napi egy epizódnál, de holnap este színházba megyek, szombaton is, így vasárnapig tartana a napi egy rész - azt meg nem bírom ki. Szóval ma muszáj lesz egyben megnézni elsőre!

Gondolom, valakit elveszítünk.

Biztos Bail volt. Belőle kinézem, hogy erre is gondolt. Pont mint, amikor hivatkozott valami cikkelyre, hogy átadhassa a szót Monnak, most is csak annyi történt, hogy végre betartottak egy szabályzatot, amit addig nem. Ezért nem lehet megbüntetni őket.

Korábban nekem is voltak ilyen gondolataim, de az Andor fényében ma már inkább úgy gondolom, hogy Cassian Bix-et szerette igazán, és ha nem hal meg a Scariff-en, akkor megkereste volna. Jynt és Cassiant a közös küldetés, a kezdeti bizalmatlanság után a nagyon erős bizalom, az egymásra utaltság és a halálos veszély hozták össze ennyire gyorsan. Nem is tudom, lehet-e ezt az érzést szerelemnek nevezni, hiszen nem az a fajta kémia van mögötte, ami normál körülmények között a szerelmeseket jellemzi, hanem inkább a sorsközösség ereje, hogy a lehetetlen küldetést sikerült teljesíteni, amibe Jyn az apja miatt, Cassian meg a lázadás győzelme miatt ugrott bele, s ami után maguk nem menekülhetnek, de legalább a halálban egymásba tudnak kapaszkodni. Kicsit tényleg olyan, mintha egymásba szerettek volna, de közben nem egészen olyan. Viszont a legnagyobb ajándék, amit abban a kilátástalan helyzetben jutalmul az önfeláldozásukért kaphattak, hogy nem egyedül kellett meghalniuk, ott voltak egymásnak.

Pontosan ez jutott az én eszembe is, ez a mondat, ami nem csak réges-rég egy messzi-messzi galaxisban, hanem a mi világunkban ma is aktuális. Nagyszerű összefoglalása egy diktatúra kiépülésének, és annak a pszichológiája, miért mennek bele önként sokáig sokan ebbe a játékba, miért nem tiltakoznak többen ellene, miért száll sírba a szabadság tapsvihar közepette. Sajnos itt is megvan a párhuzam a mi valós életünkkel is.

Remek összegzés!

Boldog születésnspot, @Darth Sky!

Engem is nagyon megérintett, amikor egy igazi kisember, átlagpolgár, hotel recepciós szájából hallottam ezt. Ha valami, hát ez győzheti meg végleg Cassiant, hogy érdemes folytatni, minden sz*rság, belső ellentétek, Luthen nem tetsző módszerei stb. ellenére, hogy ha már egy olyan ember is bízik a győzelemben, akinek egyáltalán nincs rálátása a valódi esélyekre, semmit sem tud a háttérben folyó szervezkedés erejéről, nagyságáról, mégis bízik, mégis reménykedik. Ő pont olyan, mint a "csak emberek" a TROS végén, akik megjelennek tízezrével az Exegolon, hogy segítsenek, pedig nem látják az esélyeket. És ahogy Palmo-ban van egy recepciós, aki hisz abban, hogy a Birodalomnak buknia kell, úgy mindenhol vannak mások, sokan, akik ugyanígy éreznek, és a maguk lehetőségeihez mérten támogatják a felkelést. Vagyis Cassian-ék nincsenek egyedül, nem mozognak légüres térben - szemben a Birodalommal, ami olyan, mint egy hatalmas daganat az emberi szervezetben, elszívja az életet, de mivel ellenség, nem oda való, ezért ki lehet vágni, le lehet győzni, el lehet tüntetni, meg lehet belőle gyógyulni, mégha a gyógyulás esélyei eleinte nem is nagyok. No és micsoda szép láncolata ez ennek a gyönyörű mondatnak!

Végül az élet megoldotta, hogy csak este láttam a 7-8. részt. A 9.-et már elteszem holnapra.

Nehéz a fentiekhez hozzátenni. Ez az epizód emléket állít minden ártatlan áldozatnak és népnek, akik aljas rágalmazások, propagandák következtében, zsarnoki hatalmak önző érdekei miatt jutottak hasonló sorsra, mint a Ghor lakosok. A Birodalom jobban tette volna, ha arra is figyelmet fordít, hogy senki ne hagyja el a bolygót, mert ennek így híre fog menni, s bizony ez lesz a szikra, ami ténylegesen felszítja a lázadás lángját. Amint szétkapják a bolygót a bányagépek, azon nyomban lehull a lepel a terrorista Ghorokról szóló hazugságról. Ugyan ki hiszi el, aki kicsit is gondolkodik, hogy a helyiek kirpovokálták a Birodalom haragját, amely hősi halottként tisztelt katonákat veszített, s utána véletlenül kiderül, hogy mennyire hasznos számukra a talajban lévő ásvány? Ha már úgyis ott vannak, akkor viszik, amit találnak? Nevetséges. Bár gondolom, ezek után működik majd a hírzárlat, s a szándék az, hogy sose derüljön ki, mi lett a bolygó sorsa a továbbiakban. Arra nem gondol dölyfösségében a Birodalom, hogy maradnak szemtanúk, kikerül a kétségbeesett segítségkérő adás az éterbe, és ez elindít egy láncreakciót, aminek a vége a Halálcsillag pusztulása és aztán a Birodalom vége. Jaj, már most alig várom, hogy Krennicet szétlője a Halálcsillag, ami most még megérdemeltebb halál a számára, hisz a Jedha-hoz és az Alderaanhoz csatlakozik immár a Ghorman is, ami még a Halálcsillag megépülése előtt lett áldozata ennek a "dicső" projektnek. Syrilt én is sajnálom. Ilyen helyzetben ismerszik meg, ki az igaz ember a lelke mélyén. Lehet a szabályokhoz ragaszkodni, meg körözött bűnözőket hajkurászni, s közben azzal nyugtatni magát, hogy a törvény az ő oldalán áll. De ártatlan civilekre lőni, akiket kelepcébe csalnak és szabályosan kivégeznek, mert mindössze annyi a bűnük, hogy egy aranyat érő kincs felett élnek, van valamilyük, ami nagyon kell, az egészen más dolog. Syril a biztonságból visszamegy a tömegbe, mintha vezekelni akarna, nem akar a bajból kimaradni, aminek tudatlanul, de része volt. Először arra gopndoltam, hogy azért támadta meg Cassiant, mert látta, hogy valaki épp arrafelé céloz mesterlövész fegyverrel, amerre Dedra van, de aztán most úgy érzem, az sokkal valószínűbb, hogy azért mert ugyan gőze sincs, kit akart lelőni, de felismerte. S valahol az isteni igazságszolgáltatás működött itt, hiszen Dedra így kénytelen tettének a súlyával tovább élni, mind a halott Syrilt, mint a több ezer ártatlan civil halálát tekintve, akiket belehajszoltak ebbe a csapdába. Dedrát nehéz lett volna a sorozat során megkedvelni, hiszen szinte végig hideg technokrata módjára intézkedett, amióta ismerjük, Dr. Gorst tevékenységét is igénybevette, láttuk, de mégis, Syrillel való kapcsolata emberi volt, s most egy olyan ember összeomlását láttuk, aki épp elvesztette a szerettét és talán még lelkiismeretfurdalása is van. Ezzel együtt nincs rajta mit sajnálni, a következményeket viselnie kell, s ezen semmilyen előléptetés nem segít. Nagyon szomorú rész volt ez, a végén a zene egy halotti siratóra emlékeztetett. A Birodalom gonoszságát, az elnyomást már láttuk a Ferrixen is, a Lothalon is, meg még számtalan másik bolygón az elmúlt évek során, de ilyen felkavaró módon bemutatva, mesterien adagolva a feszültséget, még nem.

Most csak röviden írok én is, mert nézném már tovább, de nem akarok úgy írni erről a részről, hogy tudom, mi a folytatása (ilyen szempontból mégsem szerencsés, hogy 3 rész jön egyszerre). Cassian a Yavin-i bázison! Jó látni, hogy épül, s hogy egyre többen érkeznek, alakul a Felkelők Szövetségének katonai ereje. Cassian ugyan még nem érzi, mennyire szükség lesz majd a fegyelemre és hogy kövessék a parancsokat (s hogy aztán annál nagyobb szó legyen azt megszegni 2 év múlva), egyelőre szabadnak érzi magát, főleg hogy megszabadult Luthen fennhatóságától, s nem kívánkozik Draven parancsnoksága alá egyelőre. Teszi, amit ő maga jónak lát, most épp azt, hogy a Ghorman-re utazik Wilmmel, hogy Dedrát elintézzék. Ugyan Luthen dobta fel az ötletet Wilmen keresztül, de ez olyasmi, ami Cassiannek is tetszik, a Ferrix és Bix miatt is személyes ügy. Én is úgy gondolom, hogy Cassian küldetéstudatát alapozza meg ez az intermezzo, még ha most nem is hisz benne egyáltalán. Az olyanok, mint ő, épp azért kulcsemberek, Hírvivők, mert nem kötik őket a szabályok, felül tudnak rajtuk emelkedni, ha arra van szükség. A Ghorman pedig halad a pusztulása felé. A Ghorman Front teljesen tehetetlen, sodródnak az eseményekkel, miközben a galaktikus közvéleményt már évek óta hangolják ellenük. Tényleg ennyit számít a hamis propaganda. Dedra megkapja a parancsot, hogy készüljön a leszámolásra, s meglesz a jutalma. Syrillel kapcsolatban meg még arra is van gondja, hogy a férfit biztonságba küldje. Most már fix, hogy nem csak érdek kapcsolat fűzi őt hozzá. Szerintem is szimpatizál. Más logikus okot nem látok, miért akarja figyelmeztetni őket. Bár nem vevők rá, úgy néz ki, hogy Syril nem váltotta be a hozzá fűzött reményeiket, hiába köszönhették neki az egy évvel korábbi fegyverlopást, mégis bizalmatlanná váltak vele szemben, úgy tűnik. Valami nem stimmel a Birodalom jelenlétével, azzal, ahogy maguk robbantgatnak, s aztán ráfogják bizonyos ismeretlen terroristákra. Nem nehéz bárkinek tovább gondolni, kik lehetnek ezek a terroristák a propaganda szerint. Cassian is megérkezik a Ghorman-re, tök jó, ahogy a recepciós srác felismeri, és finoman figyelmezteti. Jó a hotelszoba kilátása, de a Dedra elleni merénylet nem lesz olyan egyszerű, rohamosztagosokkal a feje fölött egy emelettel feljebb. No nézem is tovább.

Még a végén megnézem munkaidőben

Boldog születésnapot, @Sinistra!

Ők házastársaknak tekintik egymást, ez kiderült. Én úgy érzem, az, hogy a menekülésük közben volt-e lehetőségük a szertartásra, avagy sem, ezen nem változtat. Amikor a védett lakásban eljátszottak a kezeikkel valamiféle szertartást, az lehetett azért, mert nem volt lehetőségük Ferrix-i szokás szerint egybekelni, de akár azt is jelentheti, hogy ez megtörtént s most felidézik azt az örömteli pillanatot. De akármit is jelent, a lényeg az, hogy szeretik egymást, s kitartanak jóban-rosszban.

Az eddigi legizgalmasabb rész volt ez! A Ghorman Front akcióján igazából nem izgultam, mivel nem kellett volna semmi gikszernek bekövetkeznie, hiszen nem volt igazi verszély, Dedráék terve az volt, hogy nem zavarnak bele, had erősödjön meg az ottani ellenállás. Erre amatőr módon épp az egyik társuk véletlenül lelövi Cintát... Pedig ha valami, akkor ez az akció teljesen veszélytelen lett volna egyébként. bár persze ezt ők nem tudták. Velt sajnáltam, épp csak visszakapta Cintát, csak hogy még jobban fájjon elveszítenie. Közben Syril álcázva tudósította Debrát és Partagazt az eseményekről, akik a háta mögött egyezkedtek a sorsáról. Nekem eddig nem esett le, hogy Syril ezt nem élheti túl, hiszen a szuper titkos Halálcsillag projekt megvalósításában közreműködik, de sajnos logikus, hogy nála nagyobb áldozatokat is hoztak már egy efféle cél érdekében. Dedra arcán a feszültség talán ennek is szól, hogy ő már jól tudja, mi lesz a vége. Syril meg azt hiszi naívan, hogy az egész végén megdícsérik és talán elő is léptetik, vagy valami jutalmat kap majd. Hát nem valószínű. Cassian számára Bix biztonsága, védelme az első, ezt most bebizonyította. Ugyan vérbeli lázadó, kém és katona vált belőle, aki maximálisan elkötelezett az ügyük iránt, de mindez csak addig tart, amíg a szerelme nincs veszélyben. Nagyon zokon vette, hogy Luthen nem volt tekintettel a lány állapotára és Cassian háta mögött adott volna neki külön megbízást. Tisztán látszik, hogy Luthen akciókban gondolkodik, s minden emberét oda küldi, ahol épp a leghasznosabb a lázadás számára, mintha bábukat tologatna a sakktáblán. Cassian viszont emberi sorsokat lát, ez már az előző részben is megmutatkozott, amikor Luthennek kerek perec megmondta, a Ghorman nem alkalmas komolyabb lázadásra, mert csak maguk ellen haragítják a Birodalmat, s az eszkalálódó ellentétet nem tudják majd kezelni, ami sok áldozatot követel majd - de Luthen ugye pont ezt akarja, amivel gyakorlatilag ugyanaz a célja, mint Partagaznak: felhívni a galaxis figyelmét, hogy bánik el a Birodalom egy békés bolygóval, csak Luthen a lázadásba állók sorát szeretné ezzel gyarapítani, míg a Birodalom ürügyet keres a bolygó elpusztítására, hogy kiaknázhassák a ritka ércet a földből. Cassian mintha most látná Luthen igazi természetét először tisztán. A lojalitása emiatt kicsit inogni látszik. Gondolom Luthern is érezte, hogy pattanásig feszült az egyik legjobb embere, s azt a megoldást választotta, ami gyors enyhülést hozhatott mind Bix állapotában, mind Cassiannal való viszonyában: felkínálta Bixnek, hogy megölheti Dr. Gorstot. Lehet, hogy az akció kicsit túl egyszerű és könnyű volt, de megmondom őszintén, hogy még én is hatalmas elégtételt éreztem, amikor a jó doktor megkapta a fejhallgatót és a maximális hangerőt. Ehhez képest az, hogy rárobbantották házat, megváltás lehetett a számára. Ugyan kellett ez, a nyomok eltüntetése miatt, de amúgy hallgathatta volna még pár órán át a saját maga kreálmányát, amíg meg nem őrül, ez lett volna az igazi elégtétel. A legjobb rész viszont Sculdun partija volt, ahol az az egyszerű dolog, miszerint ki kell szerelni az egyik műtárgyból a Kleya által korábban odaszerelt poloskát, egészen bravúros jelenet során sikerült. Annyira izgalmas volt, hogy a Sculdun és a társaságában lévők, köztük Krennic is, egyre közelednek, de Kleya jó sokáig nem tudja kivenni, amit kell. Tényleg nehéz volt a társaság beszélgetésére koncentrálni, annyira izgultam magam is. S közben Luthen vizslatta komoran, hogy állnak, miközben az idő többi részében derűs és joviális mosollyal kellett hallgatnia Mon és Krennic társalgásbeli csörtéit, amelyben nem mellesleg mindketten remekek voltak! Perrin és Mon igazi házaspárként érkeztek a party-ra, érezhető volt az összhang kettejük között, amelynek még/már nyomát sem találni az 1. évadban. Lányuk esküvője valamiképp összehozta őket. Talán ahogy Mon látta, ahogy az esküvőn Perrin milyen jó apaként viselkedett, megenyhült irányába, pláne azután, hogy Tay-ben csalódnia kellett. Régi szerelme volt, de mára már nem számíthatott rá úgy, mint a férjére. Én azt gondolom, Mon helyzete annyira kezd labilissé válni politikailag, és annyi megpróbáltatáson ment keresztül az elmúlt időszakban, hogy megtanulta értékelni azt, aki hűen mellette áll, még ha sok mindenben nem is egyeznek. Luthen támogatása nem elég, mivel az kizárólag "szakmai" jellegű. Kell valaki, akire érzelmileg is tud támaszkodni, s most úgy tűnt, Perrin lett az.

Nem tudjuk, de ennek nincs semmi jelentősége.

Dedra és Syril kapcsolata azért abszurd, mert egyikük sem egészséges személyiség, a gyermekkoruk nem szeretetteljes és biztonságos családi közegben telt, így mindketten csak azt tudják adni a másiknak, amire egyáltalán képesek. Érdekkapcsolat is ez, de mindkettőjük részéről az. Én nem érzem, hogy csak Dedra lenne az, aki hasznot húz ebből, mert Syril számára olyan lehetőségek nyíltak meg ezzel, amelyek elképzelhetetlenek lettek volna normál körülmények között. Dedra pedig nyert egy feltétel nélkül lojális, megbízható beosztottat, de egy olyan társat is, akivel működik az együttélés (már amikor nincs a fickó a Ghormanon, de nyilván egy ideig együtt laktak előtte). Én úgy látom, hogy mindketten nyertek a másikkal. Az jó kérdés, hogy lesz-e olyan pillanat, amikor pusztán a karrier érdekében keresztbe tesz egyik a másiknak? Nem elképzelhetetlen. Cassiant jó volt végre bevetésen látni, hogy mennyire jól kezeli az álcáját, milyen felkészült és jól manipulál. De azért sem tud igazán segíteni a Ghorman Fronton, mert maga sem érti, mire megy ki a Birodalom mesterkedése. Luthen és Kleya elérték azt a határt, amin túl már nem tudják kontroll alatt tartani a dolgokat, legalábbis nem mindent. Közeledik a végjáték, amikor szint kell majd vallani. Most először látszik Kleya arcán is a pánik, de Luthen is elveszti a hidegvérét Sculdun vizsgálata kapcsán. Gondolom, a következő részben lesz a party, amin el kell távolítaniuk a lehallgató készüléket. Imét egy feszültséggel teli esemény. Saw Gerrera és Carro Rylanz ugyanabban a részben, ők a két véglet, s egyben a jó példa arra, miért is nehéz egy egységes lázadó szövetséget létrehozni. Akiknek elege van a Birdoalomból, azok csak ebben egységesek, de sok esetben másmilyen eszközökben, lépésekben hisznek, más stádiumban vannak abból a szempontból, hogy nyíltan vállalják a harcot, vagy még csak titokban szervezkednek. S még akkor is lehet más a céljuk: a Birodalom globális bukása, vér és erőszak árán, akár civil áldozatokkal, vagy csak a saját kis világuk békéjének megőrzése, minél kevesebb áldozat árán. Ebben a közegben Mon Mothma hiába keres támogatókat, egyre inkább légüres térben mozog, mint politikus, lassan elfogynak a harc politikai eszközei. Szenátrotársai meg homokba dugják a fejüket, még képesek azt hinni, hogy Palpatine jóságos uralkodó, csak az emberei kegyetlenek és haszonlesők, és hogy ki lehet maradni a globális háborúból. Még messze a Rogue One tanácskozása, amikor a magukat lázadónak mondó világok vezetői közül sokan meghátrálnának a Halálcsillag létezésének ismeretében, de itt is látszik, hogy a sok szenátor azt hiszi, kimaradhat a gondokból, és örül, hogy a Ghorman van terítéken, nem az ő világa, s emiatt nem is akar bajba kerülni, sőt, maga a Ghorman szenátora is ezt vallja, naívan. Pedig eljön az idő, amikor nem lehet megúszni, ki kell majd állni a lázadás ügye mellett, mert nem lesz más megoldás.

Nekem nagyon tetszik, ahogy a majdani ghormani eseményeket előkészítik. Az első részben megtudtuk, miért stratégiai fontosságú a bolygó (kell a föld mélyén rejtőző érc a Halálcsillaghoz), de egy év elteltével is még csak az elején tart az akció a Birodalom részéről (elkezdték építeni a fegyverraktárat), aminek a vége a kiprovokált helyi ellenállás leverése és példa statuálásként a megtorlás. Jól teszik, hogy nem sietik el, hiszen titokban kell tartani, miért fontos a Ghorman, s ez a titokzatosság egyébként is csak a bizonytalanságot erősíti a helyiekben, hiszen maguk sem értik, miért csinálják ezt. Elvileg a bolygó az ott készülő értékes kelme miatt hasznos, és ezt a kelmét a jómódúak a Birodalomban is keresik, tehát sokkal logikusabb lenne kinevezni oda valamiféle termelési hivatalt, aki a megfelelő mennyiségű és minőségű kelme előállítását ellenőrzi, s persze a haszonból valami részesdést kér, ami a nyugalom ára. Ezt szerintem a helyiek is elfogadnák, látszik a mozgalom által tartott fórumon is, hogy a legnagyobb gondjuk az építkezés, meg annak az árnyéka, ami a Tarkin által meggyilkolt áldozatok műemlékére vetül majd. Az adót simán kifizetnék, ha cserébe békében élhetnének. Szóval senki nem sejti, miért kezdte ki a Birodalom a Ghormant az építkezéssel, a hírekben, propagandában a befeketítésükkel, amit Eeddy, Syril anyja is szajkóz. Így kell hergelni populista módon, ahogy saját magunk is tudhatjuk. Syril boldogan teljesíti új megbízását, ez tartást és olyan erőt ad számára, amit végre az anyja lekezelő sipákolása ellen is fel tud használni. Teljesen lejött, hogy szándékosan játssza a helyiekkel szimpatizáló, a propagandát elutasító korrekt birodalmi hivatalnok szerepét. Ezt egyrészt teszi azért, mert ez Dedra projektje, másrészt mert egy nagy terv része, s maga is fontosnak tartja benne magát. Felmerül a kérdés, hogy vajon Dedra kihasználja-e Syril érzéseit őiránta - melyre a válasz egyértelműen NEM, mivel Syril boldogan vesz ebben részt. A Ghorman Front tagjai idealista polgárok, nulla tapasztalattal egy földalatti mozgalom és ellenállás céljainak és tetteinek összehangolására és kivitelezésére. Lelkes amatőrök, akiket könnyű az orruknál fogva vezetni. Nekem először fura volt hogy nem tudnak a földben rejlő érc számosságáról és hogy mire lehet azt használni. Mivel Halálcsillagot ezelőtt még nem építettek, így ezt a fajta hasznosítást nem ismerhetik, de legalább ötlet szintjén felmerülhetne, hátha emiatt lettek fontosak a Birodalomnak. Aztán arra gondoltam, hogy olyan dolog nem biztos, hogy az eszükbe jut, amit kitermelni csak az egész bolygó ökoszisztémájának kipusztításával lehet, mert ilyen gonoszságot egyszerűen el sem tudnak képzelni. Cassian és Bix a Coruscanton rejtőznek, onnan indulnak küldetésekre. A cél az is, hogy eltereljék Bix gondolatait a rémálmokról, amelyeket Dr. Gorst kínzása okoz még 2 évvel később is, s így Cassian is tud rá vigyázni. De a lány lelkileg nagyon nem stabil, a doki mellett immár annak a katonának a halála is kísérti, akit Cassian azért ölt meg, mert látta a lány arcát. A zűrös életük miatt van közöttük feszültség, még egy egyszerű boltba járás sem felhőtlen dolog, mert Cassian gyanakszik mindenkire, aki megjegyzi őket maguknak (főleg a lányt), de azt is látni, ahogy ők összetartoznak, igazi támogató, szeretettteljes kapcsolatban. De a helyzet nem ideális a szerelemhez, az akciók irányítják az életüket, egy védett lakásban rejtőzve, amiben kevés dolog emlékeztet egy otthonra. Bix annyira nem stabil lelkileg, hogy droghoz nyúlt, amit titokban használ, Cassian erről nem is tud, de azt érzi, hogy nem jó ötlet Bixet egyedül hagynia. De aztán mégis elvállalja a Ghorman-i küldetést, mert szükség van rá, s Bix magára marad a gondolataival és a félelmeivel.

Leida biztosan nem látja ezt át most, de lesz majd olyan pillanat az életében, amikor mindez átértékelődik majd számára. Bár ha igazságosak akarunk lenni, tényleg fura lehet, hogy miután ebbe az irányba lett ő terelve egy évvel ezelőtt, most mégis felmerül pont az anyja részéről, hogy nem kell ezt tennie. Joggal gondolhatja, hogy akkor mire fel volt ez az egész. Most vagy helyes, amit tesz, s akkor nem esik jól egy ilyen elbizonytalanító vallomást hallania az utolsó pillanatban - vagy ha nem helyes, akkor minek kezdték el egyáltalán?

Nekem ebben a részben nem a Bix elleni támadás volt a legdurvább, bár való igaz, hogy erőszakos és drámai volt, de valahogy az is benne volt, hogy nem történik, nem történhet meg a nemi erőszak. Bix nem védtelen, a hadnagy meg nem számít igazi ellenállásra, gondolom, nem ehhez szokott hozzá, hanem inkább ahhoz, hogy a kiszolgáltatott sorsú nők a jobb bánásmód, félrenézés reményében általában belemennek az együttlétbe. Hát itt most nem ez volt a helyzet. Bix rendkívül traumatizált, de nem védtelen, nem adja magát könnyen, s pontosan azt tette, amit kellett. Számomra sokkal fájdalmasabb volt látni, hogy Brasso, a hű barát, nem jutott ki élve, s hogy Cassian, aki még épp időben érkezett (bár ha hamarabb jön, talán mind megmenekülhetnek), már csak Bix-et és Willt tudta magával vinni, még Bee is ott ragadt a Mina-Raun, pedig megígérték neki, hogy visszamennek érte. De a leginkább szívszorító jelenetek Mon Mothmához kapcsolódnak. A lányához intézett vallomása, ahogy elmondta, hogy mindent félre lehet dobni, le lehet mondani, nem kell végigcsinálni az esküvőt, ha Leida nem akarja szívből igazán, mert ez nem fontos - az példaértékű nekem is, mint anyának. Szerintem egy gyerek nem kaphat ennél nagyobb ajándékot az anyjától, mint annak beismerése, hogy semmi sem számít annyira, mint a gyermeke boldogsága. A sors fintora egyébként, hogy ezt egy gyerek akkor fogja majd igazán értékelni, ha szülői szerepbe kerül, mert addig nem éli át, érti meg a másik álláspontját, hogy mennyit jelent ezt kimondani. Leida sem értékeli, inkább furának tartja, s emiatt az a válasza, hogy inkább lenne az anyja részeg, vagyis ebben a pillanatban már nem kíváncsi erre a lelkizésre, kész végigmenni ezen az úton, ahol minden barátnője őt irígyli, csodás a menyasszonyi ruhája, és a hagyományok amúgy is ezt kívánják, hogy ilyen fiatalon lépjen bele egy szülők által elrendezett, kívánatos házasságba. Ugyan volt egy pillanat, amikor csalódott a vőlegényében, de ezen azóta túllépett. Amúgy, ha az a gond, hogy a srác még éretlen, gyerek, az múló állapot, mire férfivá érik, lehet, hogy ő lesz a legjobb férj a Chandrilán. A bökkenő csak az, hogy jelenleg még bizonytalan, milyen ember lesz. De Leida ezen túllépett, céltudatosan előre tekint, bizonyosan bizodalommal a közös jövőjüket illetően. A sors fintora, hogy pont azért nem lép vissza, mert eltökélt, mint az anyja. Mon is érti ezt, én úgy gondolom, ezért is kezdi el szomorúan, de immár megjegyzés nélkül a szertartást. Maga az esküvő nekem nagyon tetszett, a mesés ruhák, fejdíszek, zene, a táncmozdulatok, az egészet átjárta a hagyományok tisztelete, aminek van egyfajta békés, nyugodt üzenete a vészjosló jelekben gazdag birodalmi érában. Azonban Tal Kolma finom zsarolásra utaló megjegyzései miatt egyértelművé vált, hogy nem maradhat életben, s Luthen teszi, amit kell, s amiről Mon is tudja, hogy muszáj megtenni, de ezzel szembesülni egy régi barát kapcsán, aki segített a bajban, akivel régen volt valami közös múltjuk, s aki akár a férje is lehetett volna, ez olyan sokkoló érzés, ami szinte elviselhetetlen, pláne azon az esküvőn, aminek létre sem kellett volna jönnie, ha Mon Mothma nem kerül bajba a Szövetség finanszírozása miatt. Ennek kapcsán az az extázisba hajló táncjelenet, amiben a szenátornő megpróbál feloldódni, minden bút elfelejteni, az egyik legszomorúbb jelenet, amit ebben a sorozatban láttam. A kiszolgáltatottság és bánat megnyilvánulása, alkoholba és táncba fojtva. Vergődés. Nekem fel sem tűnt, amíg nem írtátok, hogy ez ugyanaz a zene, mint az első évad első részében a bárjelenetben szóló zene. De ezen az esküvőn úgy nézett ki, mintha az egész násznép valami kábítószer hatása alatt ropná rá a talpalávalót. Szinte ijesztő ez a jelenet, még Mon személyes tragédiáján túl is. Dedra, Syrill és az anyja közös vacsorája volt az ebben az epizódban, ami oldotta a fentiek miatti erős feszültséget. Nagyon tetszett, ahogy a mama úgy indított, amit korábban a fiánál megszokott, lenézően, okoskodva, tele gúnyos megjegyzésekkel, s ahogy a végén kénytelen volt meghátrálni. Monnal ellentétben itt egy olyan anyát látunk, akit egyáltalán nem érdekel a gyermeke valódi érdeke, inkább legyen otthon a mamával s legyen továbbra is gyámoltalan és szerencsétlen, de az övé. Én ezt érzem itt mögöttes indoknak, az elválástól való félelmet, hogy mi lesz a nővel a pici fia nélkül. S annyira tetszett, ahogy Dedra gyorsan helyre tette a kedves mamát! Számomra ez annak jele egyébként, hogy Dedra nem hátsó szándékkal van együtt Syrillel, hogy kihasználja, hanem azért, mert egyrészt megbecsüli, hogy Syrill megmentette az életét, másrészt ez a fajta rajongás, amit a férfi érez iránta immár jó ideje, még az ő kevésbé romantikus szívét is megérintette. Az elmúlt egy évben kibontakozhatott köztük valami, amire mindkettőjüknek szüksége volt. Syrillnek az anyja, Debrának meg a múltja miatt. Tök jó, hogy megtudtuk, Debra azért olyan rideg és racionális, mert egy birodalmi gyermekotthonban nőtt fel, ahol semmiben nem szenvedtek hiányt, csak szeretetben, s ott biztosan csak mások kárán lehetett érvényesülni, figyelmet kiharcolni. Igazán felemelő érzés lehetett neki azt megtapasztalni, hogy valaki önmagáért és önzetlenül szereti. Dedra szeretetének további jele, hogy nem akarja Syrillt elszakítani az anyjától, hanem épp ellenkezőleg, rendszert ad hozzá, meghúzza a határokat, de megtűri, mert tudja, minden ellenére Syrillnek fontos az anyja.