Pildi

Momentán nem tudom elképzelni, hogy ne találná meg ezt az egyensúlyt. Inkább az a kérdés, hogy mit kezd majd Kylo Rennel, aki hasonlít hozzá, mégis alapvetően különbözik tőle abban, hogy a magában rejlő sötétséggel operál. Az ő párharcuk valami nagyon különleges dolog lesz, érzem.

Persze, az nem rossz. Arra gondoltam, amiért Luke megijedt, hogy meg sem próbált ellenállni a sötét hely hívásának. Bár az is lehet, hogy ez egy rossz beidegződés csupán mind Luke, mind az én részemről, mert ugyan miért lenne az baj, hogy nem fél szembenézni bármilyen gonoszsággal?

Ti most technikáról és az Erőben való jártasságról és tudásról beszéltek, de én úgy érzem, amiben Rey igazán nagyszerű és különleges, az az ösztönös jóság és erkölcsi elvek, amelyeket aligha tanulhatott meg bárkitől, viszont mégis megingathatatlanul megvannak benne. Van benne rossz is, ez kiderül a barlangi jelenetből, plusz abból, hogy Kylo Ren úgy érzi, áttérítheti maga mellé, mégsem merül fel egy pillanatig sem, hogy beszippanthatná a sötétség.

Plusz a szerelmi szár nem is sz*r. (Most először csillagozom ki, amit írtam )

Nagy élmény lehet egy ilyen forgatás, ez teljesen átjött a beszámolódból.

No, én is összeszedtem, mi volt a vélekedésem Rey családi hátteréről. Alapvetően jól éreztem meg az igazságot, de kételyeim ellenére eleinte nem határolódtam el eléggé a Luke-teóriától. A sokadszori megtekintés végül segített: tavaly május óta már szent meggyőződésem volt, hogy nem kell a múltját keresgélni. Szerintem erre a filmben is utalnak, mégpedig Maz Kanata, aki ki is mondja, hogy amit Rey keres, az nem a múltjában van, hanem a jövőjében. Nekem ez azt jelenti, hogy a múltja nem érdekes, az az érdekes, hogy kivé válik majd még ezután.

DJ a film realista vonulatát erősíti. Kicsit olyan, mint aki a valóságból csöppent bele egy mesébe, azért is tűnik visszásnak, komisz dolognak az árulása. Pedig ő csak egy kivülálló, akinek mások a szempontjai.

Én is elmulasztottam korábban.

Igen, ez már nem az az űropera, amivel 1977-ben megismerkedett a világ. Van benne humor, nem is kevés, mégis az egész sokkal komolyabb hangvételű, jobban hasonlít a valóságra, mint korábban, kevésbé meseszerű. Valószínűleg ezért is nem tetszik sok régi rajongónak, még ha nem is ezért hibáztatják konkrétan. Én tényleg imádtam az OT-t, és nagyon megszerettem az PT-t is, és ezt meg nem tagadva jelentem ki, hogy zseniális döntés volt változtatni a hangvételen, plusz szélesíteni a látószöget azáltal, hogy már nem csak a főszereplők sorsát érezhetjük át, hanem kisebb mellékszereplőkét is (pl. Paige halála, vagy a kissrácok a Canto Bighton), ami a korábbi filmekben nem volt jellemző (kivétel talán az Ep3). A történések sokkal inkább átélhetőbbek lettek a kisemberek szintén is, ami nekem nagyon tetszik. A film végén a helyzet kilátástalansága azt is jelzi, hogy a régi rendnek vége, és itt nem csak az messzi-messzi galaxisban történtekre utalnak, ahol egy új generáció veszi át a stafétabotot a gonosz elleni küzdelemben, hanem arra is, hogy a régi SW mesélés átalakult, új szelek fújnak. Luke mondása ezt maximálisan alátámasztja: "Az Ellenállás épp most született újjá, a harc még csak most kezdődik el, és nem én vagyok az utolsó Jedi." Vagyis a dolgok mennek tovább, de már az újjászületés jegyében. Ezt az irányt követi a film teljes mértékben, hitelesen. Én egyébként azért is szeretem nagyon, mert amellett hogy ízig-vérig Star Wars, mégis képes volt megújulni, új megközelítéseket adni, meglepni. Ebben nagyon hasonlít a Rogue One-hoz.

Stohl András nem lenne jó, mert ő a Star Warsban már örökre Luke Skywalker marad. Fura lenne egy másik karakter hangjának hallani, kivéve, ha eltorzítja a hangját - ekkor viszont már lehetne a hangja valaki más is.

Miért? Kérdéses, hogy lesz-e egyáltalán BD?

Valamiért én is bízom benne, de meg nem tudnám magyarázni, hogy miért. Megérzés.

A muzsika hangja is etalon. S valóban, a történelmi sztori sokat hozzátesz az egyébként is remek zenéhez.

Régen tetszett a Háború és béke is, így élt az emlékeimben, de tavaly januárban MissKarrde ajánlására megnéztem a BBC friss sorozatát, ami remekmű lett szerintem, és utána a Hepburn-Ferrer-Fonda filmet ismét, ami viszont már kissé mesterkéltnek hatott ahhoz képest. De Audrey Hepburn abban is nagyon bájos, Natasa szerepét mintha neki írták volna. Én nagyon szeretem a My Fair Lady zenéjét, így nekem az a film musical etalon. Talán az is mesterkéltnek számít ma már, de abban a témában ez nem zavar. Szintén szuper Centrálos előadás készült belőle, ami teljesen megidézi a klasszikust. Elég nehéz is rá jegyet szerezni.

Nekem Boyega nem volt szimpatikus első ránézésre, amikor még csak vártuk az ep7-et, de már abban a filmben nagyon megkedveltem, és az ep8-ban még rátett erre egy lapáttal. Nagyon bírom a hozzá kapcsolódó humoros jeleneteket és beszóládokat, de örülök, hogy ebben a filmben a drámai vonalon erősített. Rose érdeme, hogy kihozta belőle az igazi bátor hőst, azt akit a lány már a története alapján előre elképzelt, és még maga Finn sem tudta, hogy megvan benne. Amikor az Első Rendtől lelépett, ott meg valami elől menekült, nem akart ölni értük ártatlan lényeket, és az ep8 végére eljutott oda, hogy nemcsak valakiért, magáért vagy Reyért akart harcolni, hanem egy eszméért is. Remek karakter.

Köszi Bomarr, nagyon érdekes volt végigolvasni a listát! Az első helyezettel nem vitatkozom , a többi film közül az Országútont még az egyetemi éveim alatt egy filmklubban láttam, de azt hiszem, még nem tudtam igazán értékelni. Most lenne érdemes újra megnéznem. Audrey Hepburnt viszont nagyon szeretem, a filmjeit többször is láttam, mert anyukámnak nagy kedvence. Gyerekkoromban a tvben sokszor vetítették különféle sorozatokban. Az említett filmek számomra is remekművek. Egyébként a Julia Ormond és Harrison Ford főszeteplésével készült Sabrina remake is egész jó, de az errdetit nem éri utól. A lepkegyűjtőt filmben nem láttam, de a Centrál Színházban játszott egyfelvonásos verzióját igen, és az nagyon tetszett.

Ez egy nagyon jó gondolat! Rey és Kylo úgy kapcslódnak össze, mint mágnesek, amiknek két pólusa van(és itt most nem arra gondolok, hogy az ellentétek vonzzák egymást), kiegészítik egymást. Integritás, és az ellentétekből felszabaduló erő által hajtott haladás. És ez nagyon szépen reflektál arra, amit Kyloról már tudunk, miszerint a világos és sötét énje közötti vívódásból merít erőt.

Én is épp ezt a könyvet olvasom, és nekem is tetszik. Nagyon hangulatos, igazi világépítő regény, ezt az erényét már most meg tudom erősíteni magam is.

De nem is szólja le őket senki. Ez egy fejlődési folyamat, ami nem áll meg Yodánál, hanem tökéletesedik. Az a nagyszerű, hogy tökéletesedhet. Jó dolog, ahogy ez az film tovább tudott lépni, meg tudta mutatni, hogy ezen dogmáktól eltérően is lehet valaki jó és tiszta, sőt talán más megközelítéssel, a régi hibákat elkerülve még többet tud elérni.

Nekem tetszik a kettős oldali Erőhasználat ötlete az új nemzedéknél. A dogmatikus dolgok nem váltak be, azt láthattuk, most jöjjön egy másik irányzat, hátha az többre jut.

No igen, az időfaktor a leglényegesebb ellenérv.

Érdekességképpen jó ezeket lárni, de azért örülök, hogy ez a külön küldetés meg a ruhalopás kimaradt. Csak elvonta volna a figyelmet a lényegesebb dolgokról.

A 3D-t nem sokra tartom, az IMAX a kivétel. A nagyvászon tudja csak azt a hatást elérni, hogy a filmbe csöppenve érzem magam, ehhez a térhatás kisebb képnél önmagában kevés.

Igazából én attól féltem, hogy a nem megfelelő ruha miatt fogják őket hamar kipenderíteni. Bár a sztori szempontjából jobb volt a tilosban parkolás, mert így több idejük volt bent lenni. A ruha miatt már eleve be sem engedték volna őket, ha számított volna.

Szerintem használta volna. Ahogy a sisakból, úgy a fénykardból is erőt remélt volna meríteni, ráadásul a fénykard ténylegesen Vader hagyatéka. Bár elég furán nézett volna ki világoskék fénykarddal. A sötétséghez valahogy sokkal jobban passzol a vörös.