Pildi

Még csak egyszer láttam angolul. Tényleg library-t mond? És magyarul pedig könyvtárat? Ez eddig nekem sem tűnt fel.

Boldog szülinapot, Lenci és Luke!

Boldog szülinapot, Jake!

Igen, pl. mi.

És ez nem baj. Csak az tud eljutni valahová, ami halad előre. Az is jó, hogy anno Lucas így gondolta, mert egy csodálatos történetet köszönhetünk neki, de az is jó, hogy az utódai mernek mást gondolni, továbblépni, többet megengedni, veszteséget, halált, elmúlást, egy korszak befejezését és egy új kezdetét.

Köszi, nem tudtam. Akkor ezek szerint csak a regény megjelenésének időzítése lehet a probléma. Ahogy nézem, 2013-ban jelent meg, és így még nem felügyelhették a tartalmát, gondolom én...

Elolvastam a Kenobit, egészen jó regény sikeredett a tatuini remete beilleszkedéséről. Eleinte leginkább az fogott meg benne, ahogy leírták, hogy is megy az élet a sivatagban, a taszkenek és a párafarmerek világában, aztán maga a történet is beindult, és a vége igazán ötletesre és csavarosra sikeredett. Az, hogy részben egy taszken vezető szemszögéből is láthattuk a dolgokat, sokat hozzá tudott adni, érdekes volt ezt a látószöget is megismerni. Ben Kenobi nagyon szimpatikus volt végig, kb. én is így képzeltem el a korai időszakot a számára, és könnyű volt átérezni, milyen nehéz is lehetett neki észrevétlennek maradni. Olvasás közben gondolkoztam rajta, vajon van-e a könyvben olyasmi, ami miatt nem lehet kánon, de én egyetlen apróságot találtam csak, amit viszont könnyű lett volna kihagyni a kánonság érdekében: Őt leszámítva simán belefért volna ez a regény a kánonba. Egy ilyesmi történet még filmen is jól mutatna.

Asszem erről volt már szó korábban, de mindenképpen ötletes észrevétel.

A kard valószínűleg megérezte azt az Erőt Kylo-ban, ami a Starkilleren még hiányzott belőle. Ez is mutatja, hogy Snoke halálával mennyivel erősebb lett. Vicces, de úgy tűnik, hogy most lett csak Reynek egyenrangú ellenfele.

Momentán nem tudom elképzelni, hogy ne találná meg ezt az egyensúlyt. Inkább az a kérdés, hogy mit kezd majd Kylo Rennel, aki hasonlít hozzá, mégis alapvetően különbözik tőle abban, hogy a magában rejlő sötétséggel operál. Az ő párharcuk valami nagyon különleges dolog lesz, érzem.

Persze, az nem rossz. Arra gondoltam, amiért Luke megijedt, hogy meg sem próbált ellenállni a sötét hely hívásának. Bár az is lehet, hogy ez egy rossz beidegződés csupán mind Luke, mind az én részemről, mert ugyan miért lenne az baj, hogy nem fél szembenézni bármilyen gonoszsággal?

Ti most technikáról és az Erőben való jártasságról és tudásról beszéltek, de én úgy érzem, amiben Rey igazán nagyszerű és különleges, az az ösztönös jóság és erkölcsi elvek, amelyeket aligha tanulhatott meg bárkitől, viszont mégis megingathatatlanul megvannak benne. Van benne rossz is, ez kiderül a barlangi jelenetből, plusz abból, hogy Kylo Ren úgy érzi, áttérítheti maga mellé, mégsem merül fel egy pillanatig sem, hogy beszippanthatná a sötétség.

Plusz a szerelmi szár nem is sz*r. (Most először csillagozom ki, amit írtam )

Nagy élmény lehet egy ilyen forgatás, ez teljesen átjött a beszámolódból.

No, én is összeszedtem, mi volt a vélekedésem Rey családi hátteréről. Alapvetően jól éreztem meg az igazságot, de kételyeim ellenére eleinte nem határolódtam el eléggé a Luke-teóriától. A sokadszori megtekintés végül segített: tavaly május óta már szent meggyőződésem volt, hogy nem kell a múltját keresgélni. Szerintem erre a filmben is utalnak, mégpedig Maz Kanata, aki ki is mondja, hogy amit Rey keres, az nem a múltjában van, hanem a jövőjében. Nekem ez azt jelenti, hogy a múltja nem érdekes, az az érdekes, hogy kivé válik majd még ezután.

DJ a film realista vonulatát erősíti. Kicsit olyan, mint aki a valóságból csöppent bele egy mesébe, azért is tűnik visszásnak, komisz dolognak az árulása. Pedig ő csak egy kivülálló, akinek mások a szempontjai.

Én is elmulasztottam korábban.

Igen, ez már nem az az űropera, amivel 1977-ben megismerkedett a világ. Van benne humor, nem is kevés, mégis az egész sokkal komolyabb hangvételű, jobban hasonlít a valóságra, mint korábban, kevésbé meseszerű. Valószínűleg ezért is nem tetszik sok régi rajongónak, még ha nem is ezért hibáztatják konkrétan. Én tényleg imádtam az OT-t, és nagyon megszerettem az PT-t is, és ezt meg nem tagadva jelentem ki, hogy zseniális döntés volt változtatni a hangvételen, plusz szélesíteni a látószöget azáltal, hogy már nem csak a főszereplők sorsát érezhetjük át, hanem kisebb mellékszereplőkét is (pl. Paige halála, vagy a kissrácok a Canto Bighton), ami a korábbi filmekben nem volt jellemző (kivétel talán az Ep3). A történések sokkal inkább átélhetőbbek lettek a kisemberek szintén is, ami nekem nagyon tetszik. A film végén a helyzet kilátástalansága azt is jelzi, hogy a régi rendnek vége, és itt nem csak az messzi-messzi galaxisban történtekre utalnak, ahol egy új generáció veszi át a stafétabotot a gonosz elleni küzdelemben, hanem arra is, hogy a régi SW mesélés átalakult, új szelek fújnak. Luke mondása ezt maximálisan alátámasztja: "Az Ellenállás épp most született újjá, a harc még csak most kezdődik el, és nem én vagyok az utolsó Jedi." Vagyis a dolgok mennek tovább, de már az újjászületés jegyében. Ezt az irányt követi a film teljes mértékben, hitelesen. Én egyébként azért is szeretem nagyon, mert amellett hogy ízig-vérig Star Wars, mégis képes volt megújulni, új megközelítéseket adni, meglepni. Ebben nagyon hasonlít a Rogue One-hoz.

Stohl András nem lenne jó, mert ő a Star Warsban már örökre Luke Skywalker marad. Fura lenne egy másik karakter hangjának hallani, kivéve, ha eltorzítja a hangját - ekkor viszont már lehetne a hangja valaki más is.

Miért? Kérdéses, hogy lesz-e egyáltalán BD?

Valamiért én is bízom benne, de meg nem tudnám magyarázni, hogy miért. Megérzés.

A muzsika hangja is etalon. S valóban, a történelmi sztori sokat hozzátesz az egyébként is remek zenéhez.

Régen tetszett a Háború és béke is, így élt az emlékeimben, de tavaly januárban MissKarrde ajánlására megnéztem a BBC friss sorozatát, ami remekmű lett szerintem, és utána a Hepburn-Ferrer-Fonda filmet ismét, ami viszont már kissé mesterkéltnek hatott ahhoz képest. De Audrey Hepburn abban is nagyon bájos, Natasa szerepét mintha neki írták volna. Én nagyon szeretem a My Fair Lady zenéjét, így nekem az a film musical etalon. Talán az is mesterkéltnek számít ma már, de abban a témában ez nem zavar. Szintén szuper Centrálos előadás készült belőle, ami teljesen megidézi a klasszikust. Elég nehéz is rá jegyet szerezni.

Nekem Boyega nem volt szimpatikus első ránézésre, amikor még csak vártuk az ep7-et, de már abban a filmben nagyon megkedveltem, és az ep8-ban még rátett erre egy lapáttal. Nagyon bírom a hozzá kapcsolódó humoros jeleneteket és beszóládokat, de örülök, hogy ebben a filmben a drámai vonalon erősített. Rose érdeme, hogy kihozta belőle az igazi bátor hőst, azt akit a lány már a története alapján előre elképzelt, és még maga Finn sem tudta, hogy megvan benne. Amikor az Első Rendtől lelépett, ott meg valami elől menekült, nem akart ölni értük ártatlan lényeket, és az ep8 végére eljutott oda, hogy nemcsak valakiért, magáért vagy Reyért akart harcolni, hanem egy eszméért is. Remek karakter.

Köszi Bomarr, nagyon érdekes volt végigolvasni a listát! Az első helyezettel nem vitatkozom , a többi film közül az Országútont még az egyetemi éveim alatt egy filmklubban láttam, de azt hiszem, még nem tudtam igazán értékelni. Most lenne érdemes újra megnéznem. Audrey Hepburnt viszont nagyon szeretem, a filmjeit többször is láttam, mert anyukámnak nagy kedvence. Gyerekkoromban a tvben sokszor vetítették különféle sorozatokban. Az említett filmek számomra is remekművek. Egyébként a Julia Ormond és Harrison Ford főszeteplésével készült Sabrina remake is egész jó, de az errdetit nem éri utól. A lepkegyűjtőt filmben nem láttam, de a Centrál Színházban játszott egyfelvonásos verzióját igen, és az nagyon tetszett.