Pildi

Látod, nekem ez a netes rendelés eszembe sem jutott, pedig milyen jó ötlet!

Felhőatlasz Nagyon érdekes film volt. Nem mondom, hogy az üzenetén túl teljesen értettem benne mindent, de egy élmény volt végignézni. A színészek alakítása és átváltozása egyik szerepről a másikra valami egészen kívételes néhol. Néhányukról csak a stáblista alatt jöttem rá, ki mindenkit alakított még.

Londont én is nagyon szeretem. Eddig négyszer jártam ott, ebből egy alkalom volt egy teljes hét, a többi csak 1-3 nap, és bármikor visszamennék még.

Köszi az összeállítást! Ebből látszik, hogy sok arca lehet egy színésznek. Én többségüket először a Trónok harcában láttam, és csak utána a Doctor Who-ban kb. jó egy évvel később, és csak ötöt ismertem fel közülük (a Trónok harcában játszott katakter nevén nevezve): Walder Frey-t, Tengerjáró Davost, Gendry-t, Jojen Reed-et, és Edmure Tully-t, pedig sokkal többnél beugorhatott volna, hogy hol láttam már, annyira jellegzetes vonásaik vannak )pl. a Tövidkirálynő ilyen arc).

Nekem kétféle kiadású Cartamundi SW francia (römi) kártyacsomagom van, az egyik egy normál papírkártya kiadás (ezt még a 2007-es Celebration Europe-n vettem, de utána nálunk is lehetett kapni, külön csomagban vannak a jók és a rosszak), a másik pedig egy műanyag 3D (képváltós) verzió fémdobozban (az koedukált ). Mindkettővel játszottunk már, de az a baj, hogy túl szépek ahhoz, hogy az ember kártyázásra használja őket. Pontosabban a színek elsikkadnak a felületen a klassz képek mellett, így nehéz azokra figyelni, pedig kártyázásnál az lenne a lényeg. Gyűjthető kártyákból pedig azt a Topps kártyagyűjteményt gyarapítom, mint Ody. Azzal pl. nagyon jókat lehet játszani, de én nézegetni is szeretem a lapokat, olyan szépek.

Én könyvet, színházjegyet, kozmetikumokat, vagy esetenként ruhaneműt szoktam ajándékozni a család felnőtt tagjainak. Nem tudom, ezzel segítettem-e, mert ezek igazán általános ajándékok. Viszont évente variálom őket.

Frenkie, ezen csak a bizalom segíthet. Bíznod kell benne, hogy az, akit alapvetően a haverodnak vagy barátodnak tartasz hosszasabb ismeretség és közös szép élmények után, szándékosan nem gorombítana le, nem néz hülyének stb. Írásban egyszerűen nem lehet ugyanúgy kommunikálni, mint személyesen élőben, mert nem látod a másik arcát, amikor megismered a véleményét. Ezt el kell fogadni. Ha bízol benne, akkor nem akadhatsz fenn olyan dolgokon, amelyek nem egyértelműek, hogy most negatív vagy semleges üzenetet hordoznak. Elhiszed, hogy nem személyesen ellened szólnak, hanem csak egy ellentétes véleményt mutatnak, ami meg tök normális. Nem érthetünk mindenben egyet még a barátainkkal sem. A bizalom nem könnyű dolog, főleg ha az ember rossz passzban van. De muszáj bízni legalább azokban, akik nem ártottak még neked tevőlegesen. A véleményeltérés meg abszolút nem egy tevőleges ellenséges megmozdulás, hiszen nincsenek kézzelfogható negatív következményei. És több mint valószínű, hogy az esetek döntő többségében jóindulatú.

Szép kor. Boldog szülinapot, Nute!

Szép összefoglaló, Ody. Jó volt újra végigolvasni, mi minden történt ebben az utolsó évadban. Maul feltámasztása annyira nem tetszett, de végül jó kis történetet kerítettek hozzá, és így utólag majdnem hasonló érzéseim vannak már, mint Ahsoka behozásával kapcsolatban. Anno akkor, amikor kiderült a sorozat előtt, hogy Anakinnak padawanja lesz, eléggé elképesztő ötletnek tűnt, de aztán remek karakter lett belőle, aki nagyon sokat hozzátett a TCW értékeihez. Maul azért ennyire nincs jó helyen nálam, de kétségtelenül egy nagyon érdekes történeti szálat köszönhetünk neki, amit szintén kár lett volna kihagyni. Viszont kétségtelenül az utolsó történet volt a legjobb az évadban, és az én szívem is fáj, amiért így hagyták abba.

DW

Gratulálok, Nute

Fantasztikus epizód lett az 50. évfordulós! Pont illik az alkalomhoz, egyszerre komoly és közben tele humorral, mint mindig. Abszolút képviseli a sorozat értékeit, és sikerült új távlatokat nyitni a történetvezetésben, ami 50 év után nem semmi. Nagyon tetszett.

Már én is töltöm, és ha kibírom még ébren addig, akkor megnézem még ma. Aztán holnap a családdal (a lányom a barátnőjét is áthívta emiatt). Köszi a felirat linket, kudar!

Gratulálok! Én is szeretem Berlint, örülök, hogy tetszett.

Na az utolsó mondatot Donát véleményében nekem is le kellett volna írnom.

Frenkie, én sem érzem úgy, hogy ne lehetne bármit írni bármiről ezen a fórumon, kulturált formában. Biztos jobb, ha sokan egyetértenek az ember véleményével, mert ez is egy pozitív visszajelzés az életben, amire mindenkinek szüksége van, de semmi nem történik, ha ez nem így van. Pláne filmekkel és sorozatokkal kapcsolatban nem érdemes arról gondolkozni, hogy kinek értékes a véleménye és kinek nem. Ez ízlés kérdése. Senki nem rosszabb ember attól, hogy tetszik neki valami, ami a többségnek nem, vagy fordítva. Én is keveset írok mostanában, pedig továbbra is rendszeresen olvasok, de ennek nem ilyen okai vannak, hanem a fáradtság: a napi dolgaim után késő este egyszerűen agyilag zokni vagyok értelmesen és összeszedetten írni.

Asszem nagyjából én is ebben a cipőben járok. Tegnap láttam az utolsó két részt az évadból, és ugyan remek évadzáró volt a Name of the Doctor, de már nem igazán értettem mindent, ami ott előjött. Biztos akkor lenne teljes az élmény, ha ilyenkor bevillanna valami korábbról.

Van ilyen film? No majd rákeresek.

Jó ez a párhuzam, és sokat elárul a cselekmény ívéről mindkét regényfolyamnál.

Nálam már csak az utolsó két rész van hátra a 7. évadból, és eddig nem volt olyan, amivel gondom lett volna. A legjobbak az évadból szerintem: The Angels Take Manhattan (ez mesés volt...), The Rings of Arkhaten, Hide, Journey To the Center of The Tardis. Azért a 6. évaddal nem ér fel a 7. nálam, de eddig minden OK vele. Ám tudom, hogy épp most jön Hát mit mondjak... mindkettőre igen kíváncsi vagyok.

Gratulálok a jogosítványhoz, Donát! Szerintem is a forgalmi rész a nehezebb, pedig az ember a másikat gondolná, ha még előttük áll. Ez anno nekem is meglepetés volt, bár én elsőre átmentem a forgalmin is, kis hibával (lejtőn indulásnál lefulladtam). Lehet, hogy ez ma már bukás esélyes lenne.

Eddig nem mozgatott meg bennem semmit a Thor, pedig mindkét film előzetesét láttam moziban. De most lehet, hogy mégis teszek egy próbát az elsővel, és ha tetszik. akkor nem fogom kihagyni a másodikat sem. A látványfilmek csak akkor érdekelnek, ha jó a történet és a karakterek is, márpedig Dzséjt írásából abszolút ez tűnik ki. Donát: tök jó lett ez a Star Trek ajánló.

Azért nagyon nem fair pont ezzel a előadással összehasonlítani Donátét. Darvas Iván tényleg csodálatosan szaval, az ereje pont a visszafogottságában van, mégis érezni, hogy milyen súlyos dolgokról van szó. Donát, nagyon nehéz verset választottál. A Te előadásod érzemileg túlfűtöttebb, ami ebben az esetben nem biztos, hogy szerencsés, mert amúgy is egy magunkat állandóan sajnáló nemzet vagyunk, nem biztos, hogy kell ezt még a Himnusz előadásánál is ennyire érzékeltetni. Ezzel együtt nem hiszem, hogy magam jobban elő tudnám adni. Attól félek, hogy az én verzióm totál közömbösnek hangzana (mert el akarnám kerülni a túlfűtöttséget), és szerintem általában ez a jellemző a Himnuszt szavalókra. Lehet egyébként, hogy ezért is volt kicsit idegen a szavalásod érzelmessége.

Én is Ody-val értek egyet. Nem véletlenül félti Yoda Luke-ot is a Sötét oldaltól. Ha csak arról lenne szó, hogy mindenki, aki átáll, eldönti, hogy mostantól fogva szemét lesz és könyörtelen, ha a hatalomról van szó, amit megszerezhet, akkor értelmetlen Yoda félelme. Amennyiben érezte azt, hogy Anakin veszélyes ebből a szempontból, úgy azt is éreznie kellett volna, hogy Luke viszont egyáltalán nem. De mivel mégis féltette, ezt nem jelenthet mást, minthogy a Sötét oldalon kifordul az ember önmagából, megváltozik, olyan lesz, mintha beleköltözött volna az ördög. Ez nem felelősségi kérdés - én sem gondolom, hogy ha kettéválasztjuk Anakint és Darth Vadert, akkor az előbbit felmentjük az tuóbbi tettei alól. Ez pusztán spirituális kérdés: hiszünk-e abban, hogy a Sötét oldal egyfajta ragály, kábítószer, aminek ha egyszer behódolsz, nem ereszt többé, és már nem leszel a régi önmagad. Anakin sírása a templomi vérengzésnél vagy a Mustafaron nem feltételnül mond ennek ellent. Ott még nem hatalmasodott el rajta ez a fajta örület, tudta mit tesz, de kvázi bármire képes volt azért, hogy megmentse a nőt, akit szeret. Azért sírt, mert saját borzalmas tettei még megrendítették. Az, hogy totálisan bekattant, és már semmi nem érdekli, csak a hatalom, akkor következett be, amikor Padméval beszélt a Mustafaron, és főleg az volt a kulcstényező, hogy meglátta Obi-want. Ezt normális emberi körülmények között nem lehet elképzeni másként, minthogy ott és akkor teljesen hatalmába kerítette a Sötét oldal. Onnantól nem volt racionális lépés és döntés, bármit tett. Ha tényleg hideg fejjel döntött volna a hatalom miatt a Sith-ek mellett, akkor hozzá sem nyúlt volna Padméhoz, nem felejtette volna el, hogy részben miatta tette meg ezt a lépést. De ő megőrült.

Köszi mindenkinek ezt a sok érdekességet, élmény volt olvasni. Kezdek teljesen ráhangolódni a mozira.