Ezek a sárkányos utalások Anakinnál, valamint bármely szereplővel kapcsolatban az "ilyen érzés ...-nek lenni" kezdetű gondolatok a ROTS könyv legjobb részei. Anno amikor a film után elolvastam, ez hozta hozzám igazán közel Anakin/Vader figuráját, a saját személyes tragédiáját, s mindazt, ami a filmben is benne volt, de számomra mégis a könyv által vált először totálisan átélhetővé. A filmet nem tudtam utána még sokáig (legalább egy hónapig) újra megnézni, de a könyv kéznél volt, és betöltötte az űrt.
Az az egyik nagyon jó dolog a Star Wars-ban (többek között persze), hogy itt előbb volt a főgonosz, és csak utána csinált belőle Lucas hőst, úgymond visszafelé - akár a Jedi visszatér végét nézzük, ahol ismét hős lett, akár az utána elkészült előzményeket, ahol még hős volt (ha nem is az a tipikus, színtisztán jó fajta). Engem nagyon megfogott azzal, hogy egy általánosan utált karakterből volt képes szerethető figurát teremteni, a körülmények és a motivációk bemutatásával, amelyeken keresztül megérthettük, hogy történhetett meg mindez.