Pildi

Jó szívű vagy, Donát. És tényleg, sokszor az ember nem is hiszi, milyen könnyű örömet okozni, főleg olyanoknak, akik egyébként leginkább csak az élet sötét oldalát látják. Pénzt adni nem megoldás, de egy kifli, vagy akár egy pár szaloncukor olyasmi, amit nem is lehet pénzzel kifejezni. Mert az már ajándék.

Persze, ez nem kérdés! Ugyan az elején azt gondoltam, nekem nem fog hiányozni a felirat, de aztán rájöttem, hogy csak jobb azért úgy is megnézni. R6 vagy Arsziksz vagy Arszix - ez már csak egy apró kérdés, annyira nem lényeges.

Hogy mi a különleges a Star Wars-ban, az szubjektív és mégis egyértelmű egyszerre. Van, akit az effektek fognak meg benne, van akit az SW univerzum maga, van, akit a történet, és persze ezek különböző kombinációja. Én a története miatt szeretem leginkább, de tetszik az is benne, hogy a többi említett fronton is jól teljesít. De az igaz, hogy nem annyi szempontból különleges már, mint régen volt, mert közben felnőtt mellé egy jelentős konkurencia. Én ugyan továbbra is a legjobbnak tartom, de én elfogult vagyok. Hogy egy mai gyereknek miért tetszhet, az megint nagyon egyéni. Vagy szerelem lesz első látásra, vagy marad egy szinten Harry Potterrel.

No, ilyen listát még soha nem csináltam, de majd most összeszedem a gondolataimat, hogy vajon hogy is volt ez nálam.

Minden ismerős és ismeretlen vizsgázónak sok sikert ezekben a napokban! Sosem értettem, hogy miért kell egy vizsgaidőszakot decemberben, karácsony és szilveszter előtt elkezdeni, amikor annyi más járna az ember eszében. Ezzel egyszerűen megölik az ünnep hangulatát az egyetemi/főiskolai évek alatt.

Igazán köszönöm, mindenkinek, mert én magam sem vettem észre, hogy ismét átléptem egy jeles számot.

Nagyon szép lett!

Hogy miket tud meg az ember...

Hiába, csak kilógott az a bizonyos lóláb...

Ez csak azt bizonyítja, hogy a közgazdaságtudománynak van olyan része, ami az életen alapul.

Egyébként valószínűleg ott számít, hogy ki milyen korszakában találkozik az SW-vel és hogy pontosan melyik részével, hogy ezen múlthat az, hogy szimplán csak tetszeni fog neki a történet, vagy rajongóvá válik.

Jaj, hát ki mondta, hogy jó a "Meki"? Én sem szoktam ott enni magamtól. A gyerekeknél meg az egész nem a kajáról szól, hanem a kis papírdobozkáról, amiben van valami mütyűr mindig, ami leginkább semmire sem jó (kivéve, ha SW-s ). Egyébként a hambucit nem is szeretik, a csirkefalatkákat veszem mindig, és a nagyját mindig nekem kell megenni, mert csak a krumplit szeretik igazán, de ahhoz magában nem jár semmi...

Nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz a reakciója a húgodnak, kolmilan. Valószínűleg tényleg mindegy, hogy melyik első részt látja először, úgyhogy kezdhetitek akár az Ep1-gyel is - mint ahogy már írtam, végül is ez a legkézenfekvőbb megoldás.

Nem az a lényeg, hogy ma más kort élünk, hanem hogy milyen a célszemély, kolmilan húga. Hogy mit szeret jobban, a pergő akciókat, vagy a szépen kibontakozó történetvezetést. De ezt kolmilan el tudja dönteni, én csak felvetettem egy alternatív javaslatot.

Én sem úgy értettem, hogy ez hetente előfordul, mivel eleve nem nagyon járunk velük olyan helyekre, ahol van McDonalds (bevásárlóközpontok és társaik). És teljesen igazad van abban, hogy sült krumplit otthon is lehet sütni - de hiába, az ottani valahogy jobban ízlik nekik. A gyümölcsöt, zöldséget pedig hiába ajánlanám fel cserébe, az mindig van otthon rendesen, mivel én nagyfogyasztó vagyok, így azon elven alapulva, hogy amiből sok van, az kevésbé értékes, és ráadásul számukra is korlátlanul rendelkezésre áll, hát hülyék lennének a cserét elfogadni. A fagyi persze más tészta, de az csak nyáron, melegben játszik. Szóval én nem akarom, hogy beteljesületlen álomként sóvárogjanak az egész után, és aztán majd kamaszkorukban ott verjék el a zsebpénzüket. Ha most (persze azért módjával, 2-3 havonta) kielégítem ezen igényüket, talán megúnják addigra, amikor már nem fogom tudni, hol és mit esznek napközben.

kolmilan, szerintem egyetlen helyes út van, ha a húgoddal meg akarod szerettetni a Star Wars-t: megmutatsz neki egy filmet a hatból, és aztán megkérdezed, szeretné-e látni a többit is, mivel ez egy egész saga... Már ennél az első filmnél el fog dőlni, hogy érdekli-e ez az univerzum vagy nem. Ha igen, úgyis fogja kérni a folytatásokat, ha meg nem, akkor legfeljebb a kedvedért megnézi mindet, de aztán ennyiben is marad a dolog. 8 évesen az ember már érzékeny arra, hogy ne erőltessenek rá dolgokat - legalábbis én ilyen voltam akkoriban (és azóta is...). És hogy hányat egy nap? Valószínűleg naponta egy elég lesz. És meg ne állítsd közben, hogy megbeszéljétek a részleteket! Kezdésnek persze adja magát, hogy az Ep1 legyen az első, mint legkézenfekvőbb megoldás, de mivel egy lányról van szó, akit talán a egy űrbeli ütközet és egy látványos fénykardpárbaj kevésbé tud lenyűgözni, én a helyedben számításba venném, hogy talán az Ep4 sem lenne rossz így elsőre: két helyes jóképű főhős is van benne, akikhez hasonló karakterek az Ep1-ből hiányoznak... Egy szó mint száz: te ismered a húgodat, döntsd el te, melyik lenne a legjobb kezdésnek. Viszont a saját példánkba belegondolva a kezdésen sem feltétlenül múlik minden. Panni lányom 6 és fél évesen látott SW-t először, ráadásul az Ep3-at, ami elég szerencsétlen kezdés, hiszen az egyáltalán nem gyerekeknek, és főleg nem ilyen korúaknak való. Nem így terveztem, én vártam volna ezzel még pár évig, de nyaralni voltunk, és a balatonszemesi kertmoziban éppen azt adták, a picit nagyobb fiú unokatestvérei meg akarták nézni, és ő sem akart kimaradni, így elvittük őt is. Egyből megszerette az egészet (bár a mozinézők elátkoztak minket, az biztos, mert nekem végig magyaráznom kellett, hogy ki kicsoda ), és amikor megtudta, hogy ez egy 6 filmből álló történet, a többit is látni akarta. Az Ep1 akkor még nem volt meg, az Ep2 pedig csak feliratosan, így a klasszikus részekkel folytattuk, és imádta őket. Utána szereztem meg az Ep1-et és az Ep2-t is szinkronos kalózverzióban.

Nekem anno Artu neve így leírva (és persze kiejtve) nagyon bejött, de eltelt pár év, mire rájöttem, hogy miből jön - kb. akkor, amikor elkezdtem angolul tanulni. Viszont manapság bárki megnézi, hogy írják Artu-t angolul, láthatja, hogy Artoo-nak, vagyis nincs egyértelmű összekapcsolás az R2-val, mivel az betű szerint leírva Artwo lenne (talán). Artu önmagában egy nagyon jó kis név, de hasonló metodikával az Arszri és az Arsziksz már kevésbé jók szerintem, így én részemről az R3 és R6-ra szavazok a továbbiakban.

Na tessék! Most már biztos, hogy el kell olvasni ezt a könyvet...

Engem annyira nem zavarnak, bár tény, hogy az eleve poénosabb részekhez jobban illeszkednek. Emiatt végül is jó, hogy a legutóbbi epizódoknál nem nagyon voltak.

De ezt ő nem tudja. Ő tanítványnak hiszi magát, és Sith-té szeretne válni. Szerintem.

Éljen a McDonalds! Kár, hogy a gyerekek annyira szeretik azt a Happy Meal menüt... De mindig abban reménykedem, ha nem csinálok úgy, mintha ott enni valami nagy dolog volna, vagyis ha erősködnek, hogy menjünk be, akkor bemegyünk, szóval, hogy akkor nagyobb korukra már semmi érdekeset nem fognak találni az egészben.

Ha jól tudom, már korábban is tábornok volt, és mint olyan, nehezen viseli a kudarcokat, amelyek pedig bőven kijutnak neki a Jedik által, szerintem csak erről van szó.

Ez érdekes kérdés, főleg, mert épp fordítva kellene lennie. Nem tudom, talán azért, amit írtam: Grievous született hadvezér, és nagy kudarcnak éli meg, ahogy a Jedik időnként keresztbe tesznek neki, főleg úgy, hogy olyan képességüket is használják hozzá, ami neki nincsen.

Mintha Ventressben lenne egyfajta olyan hajtóerő, lelkesedés, bizonyítási kényszer, hogy méltó a Sith tanítványi címre, ami Grievous-ból teljesen hiányzik. Ventress szinte alázatosan szolgálja Dooku-t, ki akar tűnni előtte, Grievous viszont technokrata módjára csupán teljesíti a felettese parancsait a legjobb képességei szerint, és sértésnek veszi, ha kétségbe vonják a képességeit. Mások a motivációik. Ventress Sith-lovag szeretne lenni, aki mindenben engedelmeskedik mesterének, Grivious pedig meg akarja nyerni a háborút - önérzetből.

Aki magánál védtelenebbre vagy gyengébbre támad, legyen az állat vagy ember, az egy nulla minden szempontból. A háziállatok kínzása meg azért nagyon durva még mindenek felett, mert azok ráadásul helyből bizalommal fordulnak az emberhez, és a bizalomért így fizetnek nekik...