Darth Sky

Ismét egy remek kis részt kaptunk, nekem tetszett. Bár ez lassan már természetesnek hat számomra, ami a legkevésbé sincs ellenemre. Trayvis árulását nem sejtettem, igaz, különösebb meglepetést sem okozott, benne volt a pakliban. Sztori és karakterek szempontjából szükségét éreztem a csalódásnak, ha elsőre sikerrel járnak, az nehezen edzené olyan igazán eltökélt és kitartó csapattá a Lázadókat, akik többek közt két Halálcsillagot is felrobbantanak. Hera pozitivitása példaértékű. A negatív csalódás után is képes remény telve tekinteni a jövőbe, önmagán kívül egyúttal a csapatot is motiváltan, együtt tartva. Naivitása jóval mérsékeltebb, mint Ezrának (ami nyilván érthető a kölyök részéről), a kecsegtető remény ellenére is képes hideg fejjel, elfogulatlanul ítélkezni... ez segítette őt a Trayvisszel kapcsolatos megérzései helyes útra vezetésében. A kibiztosítatlan fegyverrel, majd a kickass kiütéssel pedig megvillogtatta az ész-erő olyan kombinációját, ami már korábban is bebizonyosodott, hogy igen intenzíven jelen van benne. Mindemellett nincs empátia híján, a lelkesedése pedig a csapat összetartó erejévé teszi. Kezdetben azt gondoltam, Kanan lesz ez az erő, de részről részre egyértelműbb számomra, hogy Hera az. Nagyon bízom benne, hogy reményteli jövőképének köze van a rejtélyes Fulcrumhoz... ami egyértelmű, hogy Hera személyesen ismeri az informátort, méghozzá olyannyira, hogy 100%-ig megbízik benne (tehát, nem egy Trayvis kaliber)... nem véletlenül tart homályban bizonyos információkat róla a saját legénysége előtt is. Ha ilyen jól ismeri Fulcrumot, a maximális bizalom pedig kölcsönös, Hera képben lehet a Lázadás egészére kiható terveket illetően, melyeket akár Fulcrum és Bail Organa (a CR90 corvette szerintem utalhat kettejük kapcsolatára) közösen, a figyelő szemektől elrejtőzve sző. Bízom benne, hogy így lesz... nekem úgy tűnt, valahányszor Hera reménnyel telve tekint a jövő felé, egy konkrét dologra gondol, nem az általánosság üres szavai csengenek a mondataiban. Tetszik Ezra fejlődésének folyamatossága, Erő-használata fokozatosságának íve is. Lépésről lépésre, mégis kellő gyorsasággal halad a Jedivé válás útján, ami különösen figyelemre méltó túlkorossága révén, ráadásul egy olyan tanítóval, aki maga sem fejezte be tanulmányait (bár tapasztalatai kárpótolhatják ezen hiányosságáért Kanant). A Jedi-látomás könnyen elsülhet jól is, rosszul is, mindkettőre láthattunk már példákat. Szerintem minden az illető személyiségén, érzelmi világán alapszik. Ha valaki feldúlt, zaklatott, kétségbeesett, az könnyen félreértelmezheti az Erő sugallatait (Anakin). Ha valaki higgadt, türelmes és megfontolt, azt a megérzései a helyes ösvényen tartják (Ahsoka). Ezránál a Trayvisbe vetett túlzott remény volt a sarkallatos pont, ami révén a srác a látomás rosszul értelmezett üzenetét olvasta ki. Ettől függetlenül Ezra továbbra is gyorsan fejlődik, ha az Erő megpróbálta felhívni a figyelmét arra, hogy Trayvis körül valami történik. Ami Ezra szüleit illeti, eddig is azt mondtam, hogy nem haltak meg. Hera most egyértelműen kijelentette ezt, így nem sok kétség maradt bennem. Semmi értelme, ha azért hozták ismét képbe a Bridgereket, hogy Ezra meggyőződjön róla: halottak. Ennek kapcsán valami csavar-félét várok. Gondolom, okkal tartják/tartották bizonytalanságban a nézőt. Az nem világos, hogy Hera elmondta-e már Ezrának, mit tudott meg Tseebótól. Ha igen, annak semmi jelét nem láttuk. Ha nem, mire vár? Esetleg elsiklottam valami felett? Kíváncsi vagyok, hogy fog boldogulni a csapat a jövőben. Minél inkább a birodalmi figyelem középpontjába kerülnek, annál nehezebb lesz elérni a céljaikat. Kallus és Tua már egyértelműen tisztában van a Lázadók személyleírásával, így feltehetően a többi lothali birodalminak is leadták a drótot. Egy lekövethetetlen hajó sem képes csodákra. Ha pedig folyton együtt mozognak, még könnyebb felfigyelni rájuk egy kocsmában, a nyílt utcán, vagy bármilyen publikus helyszínen. Mellesleg jó volt megismerni Lothal egy-két újabb szegletét. Látszik, hogy a készítők igyekeznek változatosan ábrázolni a bolygót, miután az epizódok java ide összpontosul. Nagyon kíváncsi vagyok a maradék 3 részre, főleg, hogy a fináléra egy duplát ígértek, ami nyilván nagy durranás szeretne lenni. Az eddigi visszhangok alapján pedig a következő rész minőségére sem lesz panasz. I have a good feeling about this.

Szívesen mindenkinek!

Beigazolódott, amit sejteni véltünk!

Kész is van a Star Wars #2 magyar fordításban. Jó szórakozást hozzá.

Bezony, nagyon remek game, anno nekem is elnyerte a tetszésem. A folytatást valamivel kevésbé éreztem interaktívabbnak, mint amilyen az 1. évad volt, de ez semmire nem nyomta rá zavaró módon a bélyegét. A történet, a karakterek, az elénk kerülő szituációk és nehéz döntések halmaza, és a saját sztorialakítás illúziója továbbra is elsőosztályú élményt nyújtott. A gyors döntések pedig rákényszerítik az embert, hogy szívből döntsön, nincs idő agyalni... szerintem sikerült egy nem várt módon hozniuk az 1. évad végén átélt katarzist. Kíváncsi vagy, Dzséjt, te hogy döntöttél az 5. rész végén?

Mert az ismerősökből sosem elég. Újabb érkezik a Call to Action c. részben...

Boldog születésnapot, Frenkie.

Az utóbbi részek sötétebb hangulata után, egy könnyed epizóddal árnyalták az évadot. A depresszívebb hangvétel után, számítottam hasonlóra, főleg, hogy tudtam Lando feltűnéséről (ami valahogy önmagában kizárta számomra a "vérkomoly" rész lehetőségét). A topik hozzászólásainak mennyisége alapján, jóval gyengébbre számítottam, összességében szerintem egy bőven nézhető filler volt. A példa kedvéért, a Fighter Flight engem kevésbé szórakoztatott, de a TCW-ben is akadtak már ennél gyengébb részek. Lando feltűnése különösebben nem hatott meg, persze érdekes volt látni egy újabb ismerőst, de kb. ennyit váltott ki belőlem a fickó megjelenése. Ha szőrszálat akarnék hasogatni, megemlíthetném, hogy vagy igen kicsi ez a galaxis, vagy az Erő sodor jó néhány ismert karaktert épp a Lázadók útjára. A 77 éves Billy Dee Williams mellesleg furcsán hatott egy kb. 25 éves ember hangjaként, még ha nem is meglepő, hogy az egykori Calrissiant kérték fel szinkronizálni. Egyébként meglepődtem, hogy a hivatalos Rebels FB oldal szerint, Lando itt a 20-as évei közepén jár, míg az V. részben 40 éves volt a színész. Tehát, egy tizest lecsaltak a csempész korából. A filmekből megismert Lando személyiségét szerintem sikerült hűen átületetni a sorozatba... főleg ami a közelében lévő, nőnemű lényekre való rámozdulást illeti. Jó, hogy részletesebben megtudhattuk, milyen életet élt Lando a Bespin előtt, és végre a sabacc is debütált mozgóképen. Azt nem tudom, miféle blokádról beszélt Lando... én két csillagrombolón és néhány TIE-vadászon kívül nem sok egyebet láttam az orbitális pályán. Egy bolygó méreteit tekintve ez nem sok. Mi gátolta meg a Ghostot abban, hogy szimplán Lothal túloldalán közelítsék meg a felszínt? Ott is lettek volna hajók? Értelme csak így lenne. Hera ezúttal is remekelt, továbbra is ő a legszimpatikusabb a csapatban, ez egyre egyértelműbb előttem. Az Azmorigantól való szökése abszolút kiszámítható volt, de azt ismét leszűrhettük, hogy a váratlan helyzetekben is képes feltalálni magát, és hideg fejjel alkalmazkodni a rögtönzött tervhez. A Lando-féle diótörő, majd a szöveg a fickó hiábavaló próbálkozásairól mind újabb piros pontok. Továbbra is ő a csapat legmegfontoltabb tagja, a Ghost "anyjaként" pedig nélkülözhetetlen az, amit tesz. Szerencsére, ezúttal Chopper is a ritkábban látott, hasznos, csíphető droid formáját hozta, ami főleg annak fényében meglepő, hogy Zeb elkártyázta őt. A rész tartalmi mondanivalóját a megbecsüléshez kötném... a legénység valamennyi tagja ráébredt, hogy kölcsönösen fontosak egymás számára. Ezra féltékenysége borítékolható volt, nem kell nagy jóstehetség hozzá, hogy kitaláljuk, milyen kapcsolatot szánnak számára a készítők Sabine-nel kapcsolatban. Azmorigan és az "organikus strandlabda" egyértelműen a poén kategória, ami megfelelő arányban eddig is ugyanúgy szerves részét képezte az SW-nek, mint a komorság és a sötétebb tónusú dráma. Ettől még természetesen mindkét elem röhejes, de nyilván a készítők célja sem volt más velük.

Felmerült bennem egy kérdés az idővonal szerkesztgetése során. Palpatine azt mondja a II. részben, hogy a Köztársaság ezer éve fennáll. Ezzel szemben, Obi-Wan azt mondja a IV. részben, hogy a Jedik több, mint ezer emberöltőn át (ami alsó hangon is 25 ezer év) szolgálták a Köztársaságot. Elképzelhető, hogy az új kánon szerint is több Köztársaság létezett? Erre utal, hogy Palpatine "THIS Republic"-ot mond, míg Kenobi "OLD Republicot", ami könnyen jelentheti, hogy a kettő nem ugyanaz (sőt, szerintem csak így van értelme a dolognak). Továbbá, az egyik TCW részben Saesee Tiin megjegyzi az egyik ütközet során, hogy nem látott ekkora csatát a Régi Köztársaság kora óta... mivel ekkor még állt az általunk ismert Köztársaság, miért hívná "réginek", főleg, hogy mint a II. részből kiderült, a Köztársaság fennállása óta nem háborúzott, tehát, nem utalhatott erre. Mellesleg, Sidious utal rá a III. részben, hogy a Sith-ek egykor uralták a Galaxist... Ebben a képletben láttok realitást? (kizárólag kánon szinten, a Legendst most hagyjuk) Megjelennek az első Jedik ---> létrejön a Régi Köztársaság, mely több ezer évig fennáll a Jedik oltalma alatt [ben - Ep4] ---> megjelennek a Sith-ek, majd megdöntik a kormányt, átvéve a hatalmat [sidious - Ep3] ---> kb. ezer évvel az I. rész előtt a Jedik kiiktatják a Sith-eket, akiket ezt követően kihaltnak hisznek [Ki-Adi - Ep1], majd megalakul a filmekben is látott Köztársaság [Palpatine - Ep2] ---> ez az állam több, mint ezer évig viszonylagos békében működik, míg az I. részben fel nem fedi magát a Sith Rend...

Boldog születésnapot!

Nem 13 részes? Eleinte 16-volt szó, de a rövidek és a "film" után 13-ra módosították. Furcsa, hogy még nem kerültek ki a megbízható Insideres címek.

A minőségibb regényeket szerencsére (ha minden a tervek szerint halad) még kiadják idén. Néhány könyvet leszámítva csak a hosszabb sorozatok maradnának, amikbe nem lenne egyszerű belevágni a kánon regények mellett. Igen, a TFU II vége folytatásért kiált... bár engem még olyanok is érdekelnének, mi történt Starstone-nal és csapatával, vagy Skiratáékkal... mi a Hullámtörés folytatása, stb. Érthető, ha a jövőben a Kánon univerzumot szeretnék tartalommal megtölteni, ennek ellenére sajnálom, hogy a Legends gyakorlatilag teljesen megállt.

Szívesen mindenkinek!

Szerintem érthető, ha azok, akik eddig az EU (Legends) felé sem néztek, a jövőben valamennyi kiadvány elolvasását tervezik, miután ugyanannak a "hivatalos" univerzumnak a részei lesznek. Ez persze nem garancia mindjárt a minőségre is, de a következetesség iránti eltökélt szándék szerintem pozitívum. Bár én a Legendst is követem (a Szukits színre lépése óta szvsz sok minőségi regény született), én mindenképp szeretnék majd képben lenni a Lucasfilm Story Group által generált "nagy egészet" illetően is. Persze nyilván lesznek, akiknek továbbra is csak a mozifilmek lesznek elfogadhatók, stb... mint korábban már írtam, számomra létezik a "Kánon" és a "Legends" SW univerzum, szerintem így bőven helyén kezelhető és élvezhető minden történet.

Közben lefordítottam a képregényt. Ha van rá igény, a többit is megcsinálom majd.

Újabb 3 concept art került fel...

Szerintem is kifogástalan a rajz, és a történet is jó kezdésnek. Ha a jövőben is hozzák ezt a színvonalat, nem lesz gond. Azt figyeltétek, hogy a VII. részhez alkotott lény felbukkant a foglyok közt? Imádom, amikor ilyen apróságokkal próbálják segíteni a folytonosságot.

Mivel jelenleg a Szukits által fénykorát éli a magyar SW-könyvkiadás, szerintem megvalósítható az USA-ban kiadott valamennyi új SW könyv minimális csúszással való megjelentetése (tapasztalataim szerint lenne rá igény, így a kiadónak is megérné). Ez esetben nem maradnánk le semmiről... mivel az új kánon még gyerekcipőben jár, nem kell semmit visszamenően bepótolni, tehát tarthatnánk az iramot amcsi társainkkal.

Sean Williams: Tomboló Erő II. Szerencsére végig megőrizte az első 130 oldal színvonalát, így továbbra is tartom, amit korábban írtam: kellemes csalódás, mi több, komoly versenyben lehet a 2014-es év legjobb regénye címért (ezt csak azután tudom eldönteni, hogy végeztem az Árnyjátékkal és a Maul: Vesztegzárral). A regény előtt osztoztam Nute aggodalmában, elképzelni se tudtam, miként lehet ebből épkézláb könyv, miután a sztori hosszúsága jócskán elmarad az 1. résztől, ráadásul a játék kb. 80%-os akció, 20% történet aránnyal operál. Ám ez a 20% remekül duzzad élvezetes történetté, ahol annak ellenére szorítottam a szereplőkért, hogy játszottam a játékkal, így ismertem a sztorit. Az 1. részben sokaknak nem tetsző "végigjátszás-feelinget" én egyáltalán nem érzékeltem ezúttal, sőt, a 80%-nyi hentelés kimerült néhány (a játékhoz képest elenyésző mennyiségű) rohamosztagos kiiktatásában. Az akció ugyanolyan átlagos mértékben van jelen, mint bármely szokványos SW regényben. Bár az író keze nyilván meg volt kötve valamelyest, szerintem a maximumot hozta ki a történetből, és elhagyta az olyan játékban látott nyilvánvaló túlzásokat, mint pl. Starkiller villámhárító mivolta, vagy a hosszú percekig tartó zuhanás Goroggal... szintén az adaptálás előnyére vált, hogy Williams "finomított" mindazon, amit a játékban átélhettünk, így jóval "kompatibilisebb" a regény társaival, továbbá a körülményekhez képest maximalizálja a realitás érzetét. Emellett, vadonatúj szálakat kaptunk Juno részéről (messze kedvencemmé vált a TFU 1-2-ből), akinek új dimenziókkal bővült a karaktere... míg a játékokból minimálisan tudjuk meg ki ő, mi vezérli, milyen ember, stb., addig a regényben alaposabban megismerhetjük a gondolatait, személyiségét, ami rengeteget dob a karakterén, élettel tölti meg. Természetesen Starkiller is jóval érzelmesebb, esendőbb, "emberibb" hatást kelt, mint a játékban, már nem az a pszichopata terminátor, aki parancsra öl, kérdés nélkül. Kettejük szerelmi szálát szintén sikerült jól tálalni, ami hosszú idő óta az első a témában, ahol nem kerestem esernyőt a nyáltenger ellen. Szerintem abszolút reálisra és átérezhetőre sikerült az egész. A klón-nem klón dilemmát igyekezett nyitva hagyni az író, sokszor még engem is elbizonytalanítva. A Lázadás színfalai mögé is bepillantást nyerhettünk, olyan karakterek feltűnésével kísérve, akikre korábban nem is gondoltam. Az egyetlen, ami rossz szájízt hagyott bennem, az a nem kicsit nyitva hagyott befejezés... engem baromira érdekelne, mi történt ezután a karakterekkel, mi zajlott a Lázadás berkein belül és természetesen hogy szabadult ki a fogságból az, akinek ki kell... ha a játék nem is jött volna létre, regény formájában megkaphattuk volna a befejezést Williamstől. Sajnos már erre is minimális az esély, miután nem valószínű, hogy folytatják a Legends univerzumot, a jövő a Canon bővítéséről fog szólni. Tudnék írni TCW/Rebels hosszúságú értékelést, de azt hiszem, a legfontosabb gondolataimat már leírtam. Lényeg a lényeg, szerintem kiváló regény, bátran ajánlom mindenkinek, aki az 1. rész után idegenkedett tőle. Egyébként van bármi infótok arról, történetileg mit terveztek a TFU III-ra, vagy ez örök kérdés marad? Sajnos várható volt, bár bíztam/bízom benne, hogy az évi 9-10 könyves csomagokba befér néhány Legends is, miután nem adnak ki 9-10 Canon regényt egy évben.

A Színvallás szerintem a sorozat legjobb darabjára sikerült. Jelenleg a TFU II-t olvasom... az eddigi 130 oldal után kellemes meglepetés, nem is kicsit. Az 1. rész minőségével köszönőviszonyban sincs, pozitív értelemben. Az író a legtöbbet hozza ki a sztoriból, miközben új szálakkal is bővül a történet, főként Juno szemszögéből. Hosszabban majd a regény után, egyelőre csak annyit, hogy nálam a 2014-es könyvek közt versenyben van az 1. helyért. Aki esetleg az 1. rész minősége miatt idegenkedett a vételtől, annak mindenképp ajánlanám.

Ha minden igaz, lesz valami a sorozatból. 30 rész megjelenését ígérik májusra, digitális formában. Seth Green állítása szerint, már 39 résszel elkészültek, viszont ebből 9 még nem áll készen a megjelenésre.

Akiben maradt még szemernyi kétség, ki lesz az online hamarosan debütáló Idiot's Array-ban szereplő ismerős, annak íme pár kép:

Yoda eredetileg fel is tűnt volna, de mint Filoni mondta, nem akarták összezavarni a nézőt azzal, hogy mit keres egy Dagobah-n bujdosó Jedi a Lothalon, így végül maradtak a fénypontoknál és hangnál. Ez ráadásul passzol is a TCW-s Qui-Gon/Papnők szálhoz. Plusz mivel mellőzni akarták az összezavarást, szerintem biztosra vehetjük, hogy Yoda valóban Yoda volt, nem pedig Erő-kivetülés.

Ha a Clone Warsra gondolsz, ott tényleg nem halt meg Shaak Ti, Grievous csak elbánt vele. A filmből kivágott halálai után végül a TFU-ban látott maradt hivatalos, bár csak a Legendsben ami viszont már nem kánon. Tehát, a Legendsben a TFU-ban látott halála a "hivatalos", míg a Kánonban egyelőre nem tudjuk a sorsát.

Ha az, akit "kisakkoztunk", Fulcrum kiléte nem lesz akkora meglepetés. Arra gondoltam, hogy a személy felfedése milyen kérdéseket hagy nyitva a rákövetkező részekre...