Hosszú-hosszú idő után, végre eljött ez a perc is... jó néhányszor megnéztem már a nyitányt, volt időm megrágni, feldolgozni, mégis baromi nehéz bármit írnom róla azon túl, hogy nagyon tetszett. De nyilván nem én lennék, ha ennyivel elintézném, annak ellenére nem, hogy előttem remek összefoglalások olvashatók, amikhez aligha tudok újat hozzáfűzni.
Kezdésként leginkább a hangulatot emelném ki, melyet ennél jobban szerintem kétséges, hogy meg lehetett volna-e ragadni. Már az első jelenetek után magába szippantott és éreztette a jól ismert, klasszikus Star Wars életérzést. Rajongóként felbecsülhetetlen volt ismét átélni ezt, vadonatúj mozgóképes alkotás formájában.
Külön öröm, hogy a sztori elhelyezkedése kapcsán kronológiailag a III. és IV. rész közti időszakot célozták meg, mint látható, rengeteg potenciál rejlik ebben a korban. Az egyeduralkodó Birodalom zsarnoksága által uralt Galaxis kiváló táptalaj egy maréknyi lázadóról szóló sorozathoz. Rajtuk keresztül a legkülönfélébb archetípusokat ismerhetjük meg, részletesebb kidolgozásra kerülhet a Birodalom erkölcsi romlottsága is, bemutatásra kerülhetnek a legeldugottabb világokon élő átlagpolgárok életkörülményei, mindennapjai. Mindezeknek szerintem már a szóban forgó 1. résszel sikerült bizonyos fokig eleget tennie a sorozatnak. Ilyen folytatás mellett szemernyi kétségem sincs afelől, hogy a Rebelsnek lesz-e helye minőségileg a Star Wars univerzumban, továbbá méltó örökösévé válik-e a TCW által létrehozott, „a filmeket tökéletes módon kiegészítő animációs sorozat” státusznak.
Ezek a lázadók bár a Birodalom értelmezésében törvényen kívüliek, erkölcsileg mégis jóval tisztábbak a Birodalomnál... aki akar, nyilván fent tud akani azon, hogy a lopást, fosztogatást, gyilkolást semmilyen körülmények közt nem lehet helyesként meghatározni, de a "cél szentesíti az eszközt" mondás jelen esetben szerintem több, mint helyénvaló. Mélyebb filozófiai fejtegetésekbe nem mennék bele, minden normális ember meg tudja határozni, emberileg mi helyes és mi nem. A főszereplő csapatnál sem éreztem ezt másként. Azzal, hogy egy zsarnok rendszertől lopnak, egyrészt kifejezik ellenérzésük az eszme ellen (nem hunynak szemet felette), másrészt azoknak segítenek, akik az elnyomottak sorait gazdagítják, harmadrészt számba vehető a puszta életben maradás kérdése is, Ezra tolvaj mivolta kapcsán. Ezek összessége számomra bőven meghatározza azt, milyenek ők valójában a lelkük mélyén, miért harcolnak, mi motiválja őket. Jellemüknek köszönhetőnek érzem azt is, hogy azonnal azonosulni lehet a karakterekkel, akiket bár most láttam először huzamosabb ideig "élesben", mégis úgy éreztem, már nagyon rég óta a Star Wars részei. Nem csak a köztük lévő, egymással való kémia működik remekül, de az SW univerzumba való illeszkedésük is simább, mint a Hoth jégmezői. A Ghoston uralkodó családias hangulat a legénység tagjai közt már a kezdetektől adott, ami szintén sokat dobott szerethetőségükön. Valamennyien hétköznapi élőlények, hétköznapi célokkal, elhatározásokkal és vágyakkal. Az ő kedvelhetőségük kulcsfontosságú kihívás volt a készítőknek... sablonos, unalmas, érdektelen, irritáló karakterekkel lehet bármilyen penge a történet, bármilyen pöpec az animáció, a sorozat nem működne. Magam részéről, ha fegyvert szegeznének a fejemhez és arra kényszerítenének, hogy válasszak közülük kedvenc karaktert (milyen reális élethelyzet mi? ), kizárt, hogy képes lennék rá. És ez jó... mert annak bizonyítéka, hogy a készítők kiváló munkát végeztek velük. Valamennyien szimpatikus, megérthető, kedvelhető személyek, akiknek máris érdekel a sorsuk, múltjuk, további kalandjaik.
Kanan: szimpatikus fickó, aki egyrészről laza "cowboy" figura, másfelől felelősségteljes viselkedést mutat legénysége iránt, hezitálás nélkül képes az életét kockáztatni másokért. Ugyanakkor nem merev, érti és űzi a poénokat, nyitott mások javaslataira... a Herával való interakciói már a The Machine in the Ghostban is bejöttek. Ugyan Jedi (-nek tanult), nem kötik gúsba a szabályok, aszerint cselekedhet, amit helyesnek érez. Bár még gyerek volt a Rend bukásakor, jellemileg szembetűnőek Jedi-vonásai. Ugyankkor, éppen abból kifolyólag lesz érdekes az, miként tanítja majd Ezrát, hogy a régi Jedi Rend berögződött dogmái még nem itták bele magát a lényébe. Kananen és Ezrán keresztül bemutatásra kerülhet, mi lett volna abban az esetben, ha a Jedi Rend változtat bizonyos nézetein... bizonyos szemszögből nézve, Ezra válhat az általunk ismert első "új Jedi Rend" tanítványává.
Ezra: szintén csíphető figura, bár talán vele kapcsolatban voltak leginkább fenntartásaim a sorozat előtt. Tény, hogy eddig ő képviseli leginkább a humor vonulatot, mégsem érzem, hogy bárhol túlzásba estek vele. Viszont a készítők azt nehezen tagadhatnák, hogy Aladdin ihlette a srácot... a megjelenése egy dolog. A jelleme a másik: szegény, árva utcakölyök, aki a tolvajkodásból él, próbál ott próbál viccelődni ahol tud, de a lelke mélyén, a szíve a helyén van, amikor szükséges, megfelelő döntéseket hoz. Már csak egy kowaki majom-gyíkot hiányolok a válláról. Vagy egy hercegnőt a nehezen elérhető céljai közt... igaz, erős a gyanúm, hogy bár Sabine nem hercegnő, Ezránál abba a kategóriába esik. Pozitívum, hogy csupán nyomokban figyelhető meg Luke-kal való párhuzama (szerény életkörülmények, majd Jedi-út), máskülönben nemigen emlékeztet rá... engem legalábbis.
Hera: na, őt különösen kedvelem, talán az egyik legjobbra sikerült a legénységből. Erős, határozott, felelősségteljes, melegszívű, környezetére jótékony hatású, megértő, kedves, vicces... soroljam még? Külsőre szerintem a legszebb karaktermodellel büszkélkedhet, nagyon eltalálták a vonásait és mimikáját. Kellően színes jellemmé vált, a jövőbeli tetteivel pedig még inkább azzá válhat. A Falcon-szerű Ghost felett való pilótáskodása és helyenkénti laza humora, valamint Kanannel való szópárbajai szerintem még kevesek ahhoz, hogy ő legyen a "női Han Solo", mint ahogy nem is tartom annak. A IV. részbeli Han sokkal önzőbb, nyersebb (már-már bunkó) és másabb karakter volt, mint Hera... Han eleinte lazán bevállalta, hogy a hercegnő vesszen helyette, míg Hera vissza akart menni egy vadidegen gyerekért egy birodalmi csillagrombolóra. Oké, később Han is változik, karaktere enyhébb lesz az előbb írt jelzők terén, de őt és Herát elég távolinak érzem egymástól. De ez így van jól... a készítők célja sem egy női Han Solo volt, hanem egy új, szerethető, kellően egyedi karakter.
Sabine: kíváncsi voltam, tényleg ő lesz-e a csapat "barbija", aki mindent rózsaszínben lát és attól tart leginkább, hogy letörnek-e a körmei. Szerencsére nem így lett (bár nem is tartottam tőle)... nyugodt szívvel robbant vákuumot egy csillagrombolón, ami számos birodalmit szippant ki az űr temetőjébe, ami önmagában is magáért beszél. Egyáltalán nem érzem azt, hogy megjelenésével "megromlott" volna a mandaloriaktól kialakított kép. Már a TCW-ből kiderült, hogy múltjuk ellenére, javuk pacifistává lett. A régi eszméket képviselők meg szintén nem pszichopata tömeghentesek, akiket csak a vérengzés és hódítás éltet. Emlékezzünk Bo-Katanra... bár nem egy megtestesült szent, az emberség csírája benne is ott volt. Ez a régi mandalorok=gyilkosok egyébként szimpla általánosítás. Különben nekik is van becsületkódexük, köztük is akadhatnak visszafogottabbak, lágyszívűbbek. Kíváncsi vagyok, Sabine mikor került a csapathoz, de a Mandalore-on született, így utalások során egyszer talán kiderül, miként végződött a Bo-Katan és Maul követői közti polgárháború, egyúttal megismerhetnénk Sabine eredettörténetét. Az is elképzelhető, hogy a felmenői iránti tiszteletből viseli csupán a páncélt, máskülönben nem sok köze van az ősi mandalori eszmékhez. A festés/rajzolás művészete iránti szeretete kapcsán rokonlélekre találtam. Nem látok semmi kivetnivalót abban, hogy egy 16 éves lány szereti színesebbé tenni környezetét... főleg, ha azt robbanószerrel teszi.
Zeb: róla azonnal egy név ugrott be: Bud Spencer. A látottak alapján, ő is a poénosabb szálakat fogja uralni (nyilván nem mindig) és hasonló szerepkört fog betölteni a sorozatban, mint az imént említett szakállas színész híresség számos filmjében... tehát, még azt is kiveri azokból, akik az útjukban állnak.
Chopper: sajnos nem beszélem a nyelvét, de viselkedéséből nagyjából leszűrhető, kiféle-miféle szereplő. "A család macskája". Annak kifejezetten örülök, hogy külsőre-belsőre egyaránt egy R2-D2-tól eltérő gépet akartak kreálni, ami sikerült. Ha a töredékét eléri Artoo népszerűségének és szerethetőségének, már sikert könyvelhetnek el az alkotók vele kapcsolatban, amire látok esélyt.
Kallus: a tipikus birodalmi megtestesülése. Kegyetlen, mogorva, törtető... ideális eszköz a Birodalom képviseléséhez. Ettől függetlenül nem éreztem sablon karakternek, a jövőben sok borsot törhet a csapat orra alá. A katona lerúgásával engem Grievousre emlékeztetett... nagyjából annyira "tiszteli" a rohamosztagosait, mint a tábornok a droidjait.
A többieket, mint az Inkvizítort vagy Vizagót csak minimálisan ismerhettük meg, róluk később nyilatkozom.
A történet az egyszerűség varázsával hat, ebben csakugyan a régi trilógiára hajaz a sorozat nyitánya. A rabszolgaszabadítás iskolai példája annak bemutatására, miként kell tisztázni azt, hogy a lázadók melyik oldalon is állnak, milyen értékeket képviselnek. A lothali üldözéses jelenet, a csapat szökése, a birodalmi csapda, a kesseli akció mind remek jelenetek lettek, szükségtelennek érzem részletesebben ecsetelni, mindenki látta őket. A holokronos üzenet hangulatos lett, egyfelől kapcsolódási pont a sorozatnak, másfelől kiegészítés a III. részhez. Tetszett, ahogy hallhattuk egy részét annak, ahogy az Erő-érzékenyekhez "suttog" a világos oldal. Korábbról nem rémlik ilyen. A sötét oldal suttogása már az Ep.1-ben jelen volt. Ezra első kapcsolata egy fénykarddal szintén remek húzás. Abszolút reális reakció attól, aki korábban maximum a HoloNeten láthatott ilyen eszközt. Ha már dicsértem a hangulatot: amikor Kanan felfedte Jedi mivoltát, az brutál jóra sikerült, talán az egyik legjobb jelenet, nagy taps érte. A végén lévő ösztönzés Kenobi által, valamint ennek során a képi vágás remek kombó lett, szép összefoglalása a résznek.
Az animáció egyértelműen visszalépés a TCW kései évadjaihoz képest, noha nem zavaró mértékben. Ez leginkább a wookiee-kon és a csillagrombolókon érhető tetten. Tisztában vagyok vele, hogy a realisztikusabb haj és szőr megjelenítése időigényes és drága meló az animációban... a Disney pedig aligha dúskál felesleges pénzben egy felvásárlás, és minimum 3 SW film párhuzamos munkálatai mellett. Ezt tehát megértem, épp ezért nem értem azt, miért volt szükség éppen a wookiee-kra a sztorihoz, amikor az ugyanúgy működött volna egy szőrtelen fajjal is, amivel kevesebb a pepecs. Számomra egyedül a wookiee-k voltak igazán kizökkentőek animáció terén, a többiek bőven megszokhatók. Mint írtam, Hera kimondottan jó lett. A fényes rohamosztagos páncélokkal szintén elégedett vagyok. Obi-Wanon is tetten érhető a javulás TCW-beli külleméhez képest, de ez inkább annak tudható be, hogy ott szándékosan őrizték meg a kezdetekkor kitalált egyedi stílust, az elnagyolt, "baltával faragott" megjelenést, a technika bőven lehetővé tette volna egy realisztikusabb Obi-Wan, vagy éppen Dooku modelt. Lothal látképe is tetszetős, jól sikerült a McQuarrie koncepciókon alapuló látványvilág. Kellően részletgazdag is ahhoz, hogy úgy érezzük, egy valós helyszínen járunk... az egész hely lélegző, élettel teli, ami nem rossz szempont, ha sűrűn fogunk visszajárni ide.
Így kell útnak indítani egy sorozatot, hogy az megragadja és megtartsa egy rajongó érdeklődését. Sokan máris azzal vagdalkoznak, hogy "a fiatalabb korosztálynak való", "végre az 5 évesek is tudnak SW-t nézni", "elcseszik vele az Star Warst, mert az régebben még pöpec filmekből állt, újabban meg fájdalmasan sok bőrt akarnak lehúzni róla", stb, stb, de őszintén szólva... teszek ezekre a véleményekre. Nekem tetszik? Igen. Sokaknak szintén tetszik? Igen. A többi már másodlagos. Rengetegen egyszerűen csak előítéletesek az animációval szemben, mert ezzel kapcsolják össze a gyermetegséget. Kíváncsi vagyok, ha néhány Rebels részt összegyúrnának, majd élőszereplős formában kiadnának, mekkora mértékben csökkenne az elégedetlenkedők száma...
Összességében kiváló nyitány, ha így folytatják, semmi okom nem lesz a panaszra, mert egy nagyon jó sorozat áll előttünk.
Ha végigolvastad, nagy tapsot érdemelsz, de talán egy sörre is vendégem vagy. A jövőben igyekszem tömörebben fogalmazni, hogy ne untassam a regényeket kevésbé kedvelő látogatókat. Igaz, sokszor ültem már le így értékelés elé, és valahányszor hasonló eredmények születtek.
