Darth Sky

Értem, amit írsz. Szerintem Rosario Dawson remekül hozza a idősebb, tapasztaltabb és bölcsebb Ahsokát. Tetszik a kisugárzása, és az a nyugalom valamint béke, ami árad belőle és uralja a jeleneteit. Tudom, már írtam párszor, de eszméletlen feeling volt együtt látni őt Luke-kal. Bár nekem is a TCW utolsó évadában látott Ahsoka a kedvencem, elfogadom, ha évtizedek múltán nem ugyanolyan. Már a Rebelsben is egy másabb Ahsokát kaptunk a TCW-hez képest, mégsem éreztem karakteridegennek. Változik, de mégis Ő marad. Engem egy dolog zavar Dawson Ahsokájával kapcsolatban, amit már a The Mandalorian 2x05-ös része után is felhoztam. A lekkuk és montrálok rövidebbek a kelleténél, noha megértem ennek a technikai okát, és valamennyire sikerült tovább lépnem ezen. Ez nyilván nem a színésznő hibája, így nem is róhatom fel neki. Sőt: Dawsonnak köszönhetjük, hogy Ahsokát kék szemmel láthatjuk, mert Filoni nem ragaszkodott hozzá. A "zömök" hatásban szerintem szerepet játszik az alakot jobban kiemelő, testhez simuló ruha és a magasabb montrálok hiánya. Ashley hangjának hiánya megint egy olyan technikai dolog, amit megértek. Persze, lehetett volna utószinkront végezni Ashley-vel, de az eléggé tiszteletlen lett volna Rosarióval szemben. Mindent egybevetve, nem várhatom és nem is várom el, hogy mindig egy 100%-ig nekem megfelelő Ahsokát kapjak, és hálás vagyok, hogy élőszereplős formában is tovább él a karakter.

Tetszetős téma.

Ahsoka és R2: akkor és most. Durva belegondolni, min ment keresztül ez a két karakter az eddigi Star Wars történelem során. Gyakorlatilag tényleg Anakin Skywalker életének mementóiként is szolgálnak ők ketten - fantasztikus belegondolni, mi mindent adhattak tovább Luke-nak az egykori Jedikről és úgy anblokk a Rendről.

Részvétem, @Dzséjt!

Szerencsére itt kicsit sem érzek ellentmondást, vagy Kánon-ütközést. Több logikus lehetőség is van, amit a TBoBF topikjában már fejtegettek páran.

Nehéz nem szuperlatívuszokban írni a részről. Vagy egyáltalán értelmes, összefüggő mondatokat kinyögnöm. Zseniális, STAR WARS esszenciával töltött érzelembomba volt az elejétől a végéig! Számomra a csúcs: az Ahsoka-Luke találkozás volt, mellyel egy újabb álom vált valóra. Még emésztenem kell a látottakat, és persze aludnom rá egyet vagy kettőt.

Nagyon kifejező. Kíváncsi vagyok, mit készíttetett a beskarból Djarin Grogunak. Talán valami láncvért-féleséget? Lehet, hogy ugyanúgy lenyomozza Luke Akadémiáját, ahogy az Őrség Gyermekeire is rátalált a Glavison. Vagy Ahsokára, amire szintén kevés esély volt. Végül is, fejvadászként az volt a szakmája, hogy megtaláljon másokat, kódlánc ide vagy oda.

Tehát, újra ki lehet adni korábban már megjelent regényeket. De a 2012 előtti, nálunk még kiadatlan könyvekkel mi a helyzet? Gondolok itt az említett, hosszabb sorozatokra.

Baromi várós. Az előzetes vélemények is biztatóak. Utoljára talán a The Last of Us Part II-t vártam ennyire. Kemény lesz ez a 17 nap. Bár addig remélhetően pont be tudom fejezni az AC: Odyssey DLC-it, amikkel elterelem a figyelmemet.

Lehet, hogy volt már róla szó, de miért csak új borítóval ellátott könyvekre lehet szerződni? A régiek forgalmazását nem engedélyezi a Disney?

Régóta tervben van az a bizonyos Rebels újranézés. Itt egy újabb ok, hogy miért. Halványan rémlett, aztán lecsekkoltam a Wookiee-n, és ott írták a Mandalore-ról szóló cikkben. Vagy én értettem rosszul, vagy a forráskönyvben szerepel helytelenül. A Wookiee amúgy ezt írja: "Mandalore was a hot and arid world, though was hospitable enough to hold life and let a race of people thrive. It became much more toxic the longer it existed as with every war the Mandalorians had to start finding new ways to adapt to the environment, eventually becoming so toxic that they could no longer survive on the surface of the planet." - aztán lehet, hogy csak a felszín vált mérgezővé/terméketlenné, ellehetetlenítve a rajta való életet, nem maga a levegő (legalábbis nem hosszútávon, lásd a sisak nélkül vígan lélegző embereket) Ez a magyarázat tetszik, megvettem.

Elvileg azért éltek a mandaloriak kupolák alatti "megtisztított" városokban, mert a bolygó többi része annyira mérgezővé vált az idők során. A rohamosztagosok szűrője nem véd a mérgező anyagoktól, így a Birodalom őket nem küldhette le a felszínre. Maradtak a KX droidok.

Mennyivel nyomatékosabb a Fegyverkovács Windunál a szerszámmal a kezében.

A 2018-as Tomb Raider szerintem még egész tűrhető volt. De nekem a 2021-es Mortal Kombattel se volt gondom. Mindkettőn látszódott az alacsony költségvetés, és a minimális anyagi kockázatvállalás, de ehhez képest okésak voltak. Érződött, hogy egy nagyszabású világ felfedezésének első lépéseként szánták őket. Viszont amit a Resident Evillel csinálnak hosszú évek óta (filmes téren, de a sorozat se tűnik biztatónak) az rossz vicc. A középszerű, néha kicsit butácska animációs filmekből több RE-hangulat árad, mint a komplett Jovovich-os szériából. Ráadásul az animációsok bővítik a RE világát, nem csak lemásolnak onnan pár karaktert, elemet és helyszínt. Számomra érthetetlen, hogy alapjáraton remek sztorikkal megáldott, kidolgozott látványvilággal és karakterekkel bíró, történetalapú játékokból miért ilyen nehéz épkézláb filmet összehozni. Pont az tűnik logikusnak, hogy könnyebb már kész matériából dolgozni, mint nulláról összehozni valami ütőset. Ott van pl. a már említett TR, vagy MK franchise. Vagy az olyan továbbiak, mint az Assassin's Creed, a Resident Evil, az Uncharted, a The Last of Us, a Horizon... szerintem mind remek filmes/sorozatos alapanyagok.

Akár, néha dobna neki egy-két medkitet, ha alacsony az életerő-szintje.

Ha nem befolyásolják a Kánon kiadásokat, én az új Legendákra inkább vevő lennék. Tudom, hogy már jóformán csak baromi hosszú sorozatok maradtak kiadatlanul, de egy felmérés alapján le lehetne szűrni, hogy van-e igény az olyan hosszabb sorozatokra, mint a The New Jedi Order, a The Legacy of the Force, vagy a Fate of the Jedi. Én tuti megvenném őket. Ellenben, a Thrawn- vagy a Jedi Akadémia-trilógiát biztos nem fogom újra megvenni csak azért, mert új borítójuk van.

Noha Boba szempontjából javarészt fillert kaptunk (ami számomra még mindig nem negatív jelző), a történet mégis haldt előre, igaz, inkább Djarin szempontjából. Amit "negatívumként" tudok felhozni a résszel kapcsolatban (azért raktam idézőjelbe, mert ezt nem konkrétan az epizód hibája) az éppen az, hogy ennek szerintem nem ebben a sorozatban lett volna a helye, sokkal inkább a The Mandalorian 3. évadnyitányában. Ez Boba Fett sorozata, elsősorban rá kellene fókuszálnia. Főleg, hogy Mandónak saját sorozata van, így szükségtelennek érzem az itteni egész epizódos reflektorfénybe kerülését úgy, hogy eleve rövid, 7 részes évadról van szó. Gyakorlatilag tényleg olyan hatást keltett, mintha ellopná a show-t a klón elől. Mert azt, hogy Fennec ajánlatot tesz neki, meg lehetett volna oldani pár percben is, hogy aztán visszatérjünk Fett történetének folyatására. Azért is érzem azt, hogy nyerőbb lett volna ez a rész a The Mandalorian 3. évadjában, mert az eddigiek alapján szerintem nem passzol Boba sztorijába. Úgy értem, hogy Djarin említi a rész végén Fennec-nek, hogy mielőtt segítene Bobának, még meglátogat egy kis barátot. Tehát, vagy megkapjuk a következő TBoBF részben Djarin és Grogu újratalálkozását (újabb játékidőtől fosztva meg Bobáékat), vagy az egész off-screen zajlik majd, aminek nem sok értelmét látom. Hiszen minden jel arra utal, hogy in-universe a közeljövőben viszontlátjuk Grogut, Djarin átadja neki a frissen kovácsolt beskar cuccot, és esetleg elsajátít egy-két trükköt Luke-tól a Sötétkard forgatásával kapcsolatban. Mindez viszont sokkal jobban illene a The Mandalorianbe, megfelelően kibontva, kellő időt szánva rá. De még a The Mandalorianben is várnék Grogu visszatérésével, hiszen a sorozaton belül csak nemrég váltak el egymástól Dinnel. Minél tovább vannak egymástól, annál nagyobb katarzist okoz a későbbi újratalálkozásuk. Plusz a 2. évad végi búcsújuknak is nagyobb marad a jelentősége, ha nem futnak össze gyakorlatilag az első adandó alkalommal. Remélem, nem attól félnek az alkotók, hogy Grogu jelenléte nélkül veszít a népszerűségéből a széria. Na de ennyit arról, hogy az epizód szerintem kilóg a The Book of Boba Fett narratívájából, és Grogu visszatérését korainak érzem. Nézzük magát, a részt. Ismét nagyon jó, minőségi tartalmat kaptunk, ami számomra is ott van a legjobb SW sorozatepizódok között. Remek arányban adagolták az akciót, brutalitást, humort, fan service-t és univerzumépítést úgy, hogy közben fontos infókkal gazdagodtunk, és maga a rész egy baromi érdekes eleggyé állt össze. Djarin belépője a glavisi hentesüzemben zseniálisra sikerült, nálam veri a The Mandalorian 1. részében látottat (apropó, jó volt az arra történő kikacsintás Mando ultimátuma során). Remek volt a tapintható feszültség, és a konfliktus kitörésének elkerülhetetlen közeledte. A Sötétkard aktiválása, majd a vele való harc instant libabőr volt, ahogy a klatooine-iak, köztük Kaba Baiz finomkodást mellőző ártalmatlanítása is. Szép húzás volt annak ábrázolása, hogy egy fénykard legalább annyira veszélyes annak forgatójára, mint ellenségei ellen. Illetve, hogy egy közelharci fegyverrel való bánásmód (lásd: beskar lándzsa) nem azonos a Jedik jellegzetes fegyveréével. A Glavis gyűrűvilága baromi hangulatosra sikerült. Nem hittem volna, hogy egyszer ilyet is láthatunk az SW-ben. Imádom, amikor ehhez hasonló, korábban nem látott elemekkel teszik még színesebbé ezt a már eleve elképesztően hatalmas világot. Tetszett a "nappal-éjszaka" illúziójának gyors váltakozása a gyűrű adott szakaszain. Az atmoszféra kellően egyedi lett a sötét sikátorok, luxustornyok, űrkikötők és eldugott rejtekhelyek színes és változatos egyvelegével. Tetszenek a hentesüzemhez, szórakozóhelyekhez és kikötőkhöz hasonló, hétköznapibb helyszínek, mert még élőbbnek, közvetlenebbnek és hitelesebbnek hat tőlük az SW galaxisa. Még amikor történetileg úgymond nem is történik semmi, akkor is élvezet gyönyörködni a világban, a háttérelemekben, és a hamisítatlan SW-hangulatban. A sorozat látványvilága simán hozza azt, amit az ember elvár egy Star Warstól. Noha egy sivatagvilág a fő helyszín, nem érződik alacsony költségvetésűnek semmi. Ebben az 5 részben kaptunk huttokat, rancort, "fogatversenyt", gyűrűvilágot, a Tatooine élettől nyüzsgő helyszíneit, változatos idegen lényeket és pusztuló Mandalore-t. Nem érzem azt, hogy félnének valamit megmutatni, csak mert költséges. Rideg, hogy az Őrség Gyermekei közül csupán hárman élték túl a nevarrói leszámolást. Jó volt viszontlátni a Fegyverkovácsot és Paz Vizslát. Úgy látom, hogy a mandalori nép jövője kapcsán hosszú távon az egymással való kompromisszum és az arany középút lenne a nyerő megoldás. Mert Satine pacifista és a Halálőrség erőszakos irányzata legalább olyan éles kontrasztott alkot egymással, és széthúzáshoz, végső soron pedig pusztuláshoz vezetett, mint a jelenben Bo-Katan és a Fegyverkovács klánja. Érdekes lesz látni, hol fog helyet foglalni ezen a képzeletbeli dejarik táblán Sabine Wren és Boba Fett - aki szerintem nem kevésbé mandalori előbb említett társainál. Hatalmas pozitívum annak megemlítése, hogy Bo-Katan gyakorlatilag ajándékba kapta a mandalori fénykardot Sabine-től, szakítva azzal a hagyománnyal, hogy csak harc árán nyer jogosultságot a fegyver átruházása. Babona ide vagy oda, a Sötétkard tradíciót megtörő gazdacseréje valóban végzetes balszerencsét hozott a Mandalore-on élő nép számára. Sundari (vagy csak egy másik kupolás mandalore-i város lett volna? Bár lényegtelen, ha a Mandalore összes városa így járt) szétbombázása csaknem a Kamino pusztulásához hasonló kegyetlen érzelembomba volt, ami ezredjére is bemutatta a Birodalom lélektelen brutalitását. Durva volt látni, ahogy a rengeteg TIE-bombázó, majd a KX droidok megsemmisítik a Mandalore lakosságát (vajon Korkie és társai köztük voltak?), tényleg egyfajta Itélet Napját hozva ezzel a bolygóra - bejött a Terminátor utalás). Vizsla szemszöge, és a Sötétkardra való áhítozása érthető a karakter szemszögéből, így nem érzem problémásnak, vagy személyeskedésnek, hogy kihívta Djarint. Furcsa belegondolni, hogy ez a nép már 10 000 éve (!) létezik, míg a Birodalom jószerével 25 év alatt elenyészett, mégis mennyire nem számít az erőviszonyok szempontjából. Noha hosszú távon a tapasztalat (és az egymással való összefogás) lehet a mandaloriak fennmaradásának kulcsa. Nekem leginkább az a forgatókönyv tetszene, ha Din Djarin visszanyerné mandalori státuszát (bár szerintem baromság megfosztani őt ettől a címétől az alapján, hogy leveszi-e a sisakot - ezért sem táplálom az Őrség Gyermekeinek nézeteit), majd egyesítené ezt az ősi kultúrát egy dicső jövő égisze alatt. Kíváncsi vagyok ennek megvalósítására, miután a Fegyverkovács már-már elvakultan csak az Utat látja az egyetlen követendő ösvénynek. A "történelemlecke" a Sötétkard és Tarre Vizsla kapcsán remek adalékok voltak, amik tökéletesen egybevágtak a Rebelsben elhagzottakkal. Remélem, egyszer megtudjuk, mi is történt cirka 1000 évvel korábban, a Sith-ek "eltűnésének" idején. A Sötétkarddal való gyakorlás is tetszett, újabb remek kikacsintásokkal a Rebelsre (Kanan-Sabine). Kíváncsi vagyok, mit tartogat a jövő Djarin számára a mandalori népen belül, de van egy olyan érzésem, hogy el fogja nyerni azt a bizonyos bocsánatot. A Tatooine-ra tartó utasszállító szekvencia is remek volt a maga hétköznapi módján. Tetszett az újabb (sokadik) Rebels utalás az RX droiddal. Mindig öröm animációsként debütált karaktereket/droidokat/hajókat élőszereplősként is viszontlátni. Amúgy először azt hittem, hogy Mandónál a fémdetektor jelez be az űrkikötőben, ami ciki lett volna, tekintve, hogy szinte az egész ruházata fémből van. A hajón utazó, Mandón ámuló rodiai kislány aranyos volt, biztos Grogut jutatta Djarin eszébe. Peli Motto mindig feldobja a hangulatot, így nem bántam a visszatérését. Igaz, néha kicsit túltolja, de a rész szempontjából nem éreztem soknak, mint humorforrást. Mondjuk a javákkal való szőrös részleteit megtarthatta volna magának. Krrsantan után egy (na jó, kettő, de csak sorban) újabb hatalmas pozitívumról tudok beszámolni, amire egyáltalán nem számítottam. Ez pedig nem más, mint az SW legaranyosabb droidja, a BD-széria egy egysége. Már a Jedi: The Fallen Orderben is imádtam a kisfickót, ahol nálam elnyerte a Star Wars legcukibb droidja címet (bocsi, BB-8 és D-0), de amikor élőszereplős formátumban is megláttam, csaknem könnybe lábadt a szemem az örömtől. Ráadásul lenyűgöző, milyen apróságokra is figyelnek a készítők. Amikor pl. Djarin és Peli beszélgetnek az N-1-esnél, tahát rajtuk van a jelenet fókusza, BD meghall egy scurriert, majd felfigyel rá, elkezdi keresni, és utána indul, mint valami kutyus, aki szagot fogott. Nagyon tetszenek az ilyen kis részletek. A másik hatalmas pozitívum természetesen a nabooi N-1-es feltűnése, amiről álmodni se mertem. Számomra a PT egyik (ha nem a) kedvenc hajója, így hatalmas érzelmi bomba volt viszontlátni, főleg az Ep6 utáni érában. Többek között a Széthasadt Birodalom képregényből kiderül, hogy még ekkor is vannak üzemben lévő naboo-i vadászok, de nem gondoltam volna, hogy ilyen nyíltan betesznek ebbe a sorozatba egy ennyire PT járművet. Nagyon jó iránynak tartom, hogy ennyire egységesen kezelik az SW-t, folymatasan növeik az érák közti kohéziót, és nem akarnak csak az OT, csak a PT, vagy csak az ST kizárólagos kedvelőire hatni. A módosított N-1-es dorombolása zene volt a füleimnek. A tuningolásnak köszönhetően ténylegesen megidézte az Ep1-es fogatverseny gépeinek hangjait. Eszméletlen feeling volt újra mozgóképen látni az Ep1-es fogatversenynek otthont adó pálya egy szakaszát: a Koldus-kanyont! Amikor Djarin tesztelte az N-1-est, arra gondoltam, hogy Anakin Skywalker ugyanitt hasította a levegőt 41 évvel korábban. Az Új Köztársaság is tiszteletét tette a jó öreg Carson és társa személyében. Tetszett, hogy noha Carson felismerte Djarint, nem eredt a nyomába, holmi papírmunkára hivatkozva (bár kérdés, hogy amúgy tudták volna-e követni egyáltalán). Djarin új gépéről nekem is az volt az első gondolatom (mármint, fejvadászkodás szempontjából), hogy ebben nem fog tudni egyszerre fél tucat zsákmányt szállítani, a kisszekrénnyi fegyvergyűjteményéről nem is beszélve. De hálószobaként és wc-ként ugyanígy nem használhatja majd az N-1-est. Legalábbis nem olyan kényelmesen. Előnyei közé viszont mindenképpen besorolnám a gyorsaságát, mozgékonyságát, és nehezebb észrevehetőségét, amik csakugyan előnyére válnak úgy egy fejvadásznak, mint egy olyan embernek, aki boldogulni akar egy veszélyes galaxisban. Bár Djarin fejvadász megbízással nyerte el az Őrség Gyermekeihez vezető infót a Glavisra, a jövőben szerintem nem tér vissza tartósan ehhez az életformához, inkább a mandaloriak egyesítésének és felvirágzásának irányába mozdul majd, mellyel a karakter is szép ívet kaphat. Boba és Djarin kapcsán remek párhuzam lehet az, hogy mindketten szakítani akarnak korábbi életükkel egy magasztosabb cél érdekében. Sokat lehetne még írni a részről, de így is szaporítom a szót. A lényeg, hogy bár inkább a The Mandalorianbe tettem volna, nagyon tetszett a rész. Kíváncsian várom Boba történetének folytatását, de nem kevésbé Djarin sztorijának 17. fejezetét.

Boldog születésnapot, @Frenkie!

Igen, plusz a zsoldosoknak megvan az a tulajdonsága, hogy a megfelelő pénzösszegért bárkihez "hűségesek". Valakinek csak túl kellett volna licitálnia a klónt és máris magára marad, vagy rövid időn belül meghal. Bobának nem potenciális árulókra és veszélyforrásokra van szüksége az oldalán, ha stabil alapot akar teremteni a szervezetének. Ráadásul, mind Fennec, mind Krrsantan, mind a két gamorreai az életét köszönhetik neki (az álláslehetőség és nem kevés kredit mellett), ami megbízhatóbb és erősebb kapocs. Arról nem is beszélve, hogy Fennec és Krrsantan együtt felérnek egy kisebb hadsereggel. Hogy a rancort ne is említsem. Én is azt érzem, hogy Boba úgymond tényleg "újjászületett" a sarlacc-ből való szabadulást követően, és perspektívát váltva teljesen új mederbe tereli az életét. Fennec-kel szépen kiegészítik egymást, és kölcsönösen pozitív hatással vannak a másikra. Már csak Beetee és Tripla Zéró kellenének Fett csapatába, és nem is lenne szüksége hadseregre.

Ez a rész is nagyon jó volt, számos remek és emlékezetes jelenetsorral. Tetszett, ahogy a kirakós darabkái apránként a helyére kerültek Boba sarlacc-ből való szabadulását követően addig a pontig, amikor viszontláttuk őt a The Mandalorianben. Jó, hogy a múlt beletorkollott a jelenbe, és nem húzták szükségtelenül tovább a flashbackeket, miután elmeséltek velük mindent, amit szerettek volna. A testvérsorozatban számos kérdőjel maradt nem csak Fett, de Fennec feltűnése kapcsán is, amikről legfeljebb találgathattunk. Most viszont már tudjuk, hogy az ex-fejvadász évekig élt a buckalakó törzsben, és a társai haláláig nemigen foglalkoztatta a baskar páncélja holléte - hiszen már valamilyen szinten tuskenné vált. Csak a törzs halála után volt kénytelen új irányt venni, és szánta rá magát, hogy visszaszerezze a régi élete olyan jellegzetes szimbólumait, mint a páncélja, vagy a Slave I. Viszont ez nem jelenti azt, hogy vissza akarna térni oda, ahol a sarlacc-eset előtt tartott, vagyis a fejvadász szakma űzéséhez. Ellenkezőleg: a halálközeli élmény és a tuskenek között eltöltött idő új perspektívákat tárt Boba elé, aki már Jangóval ellentétben nem elégszik meg a szimpla pénkereséssel (hogy valahogy boldoguljon a galaxisban), és a kreditrakása növelésével (Fennec-nek említi is, hogy készen állt maga mögött hagyni a vadászatot, és a pénz hidegen hagyja - hiszen már alapból van neki felhalmozva), ambíciózusabb, távlati tervei vannak a Tatooine-on. Az "új", megváltozott Boba arra is magyarázattal szolgál, hogy miért sokkal emberségesebb, mint ahogy azt sokan elvárták/elvárják, és miért nem gyilkol minden esetben olyan szenvtelenül, mint pl. az Ep4-5 közötti képregényekben. Mert tény, hogy eddig sem volt pszichopata sorozatgyilkos, de az ellenkezője sem. A TBoBF nyújtotta adalékkal viszont, ez ebben a formában szerintem rendben van. Amikor Boba meglátta a távolban felvillanó fényrakétákat, egyből elmosolyodtam. Szeretem, amikor egy már jól ismert eseményt másik szemszögből is átélhetünk. Fennec megmentése nagyjából a várható módon zajlott, de arra nem gondoltam volna, hogy ilyen szépen összekötik a "cyberpunkos" srácokkal. Még a végén kiderül, hogy Filoniék előre terveznek, és minden elem okkal olyan, amilyen. De viccen kívül szép átkötés volt, noha még nekem is szoknom kell ezeket a koszos-poros Tatooine-i közegtől eltérő, futurisztikusnak ható hightech elemeket. Amikor Boba levágta a raszta gyerek elé a pénzes tasakot, a reakciójából egyből arra gondoltam, hogy ez a pár (?) kredit milyen soknak számíthat ezen a helyen, ami viszont passzol a Tatooine szegényebb világába. Annyira nagyon drágák szerintem eleve nem lehetnek ezek a módosítások, ha a Tatooine-on nyílt ilyen szalon a tehetősebb világok helyett. A zene és az atmoszféra furcsa volt, de szerintem bőven beilleszthető a Star Wars világába. Igaz, kimondottan a Tatooine-ra már valamivel nehezebben. Megértem azokat is, akiknek ez nagyon kilóg. Jó volt Boba és Fennec megsmerkedése, valamint a nő elköteleződése az egykori fejvadász felé. Már az előző résznél is írni akartam, hogy kíváncsi vagyok, hogy szerzi vissza Boba a Slave I-et, erre tessék. Tetszett az egész "mentőakció", és remek volt a néhai Jabba palotájának olyan szegleteibe is ellátogatni, amiket eddig nem láthattunk élőszereplős formában. Nevezetesen a konyha részleg, vagy a hangár. A Grievous-fan szakácsdroid, vagy az előszereplősként debütáló "nyuszi droid" remek adalékok voltak. Amikor a kis droid kikapcsolta magát a Boba Fett név hallatán, egy pillanatra azt hittem, hogy önmegsemmisítést akar végrehajtani. Az akciók jók voltak, bejön Fett és Fennec párosa. Remek volt viszontlátni és hallani a Slave I-et, számos emlék felidéződött az Ep2-től kezdve a TCW-n át a The Mandalorianig. Szerintem a Falcon után a legikonikusabb "hajó karakter" a Star Warsban. A motoros banda kiirtása gyönyörű jelenet volt. A Slave I gyorsan és hatékonyan cserkészte be a gyanútlan prédáját. Aztán könnyedén hullott a söpredék a jellegzetes sugárvető-sorozat által. Tetszett Fett könyörtelensége és gátlástalansága ezen a téren. Ő ugye azt hitte, hogy egykori társainak gyilkosait egyesíti a Kozmikus Erővel, ami nagy elégtétel lehetett. Viszont szerintem Fennec-nek igaza van, és nem ők állnak a tusken mészárlás mögött. Ettől függetlenül, azt kapták a gengszterek, amit érdemeltek. A részükről már nem lesz több párafarm kifosztás, kocsmai inzultálás és egyebek. A sarlacc-veremhez való visszatérés nagy trauma lehetett Fettnek, akit kis híján kétszer is megölt a fenevad. Az szerintem is reális lehetőség, hogy a halálközeli élmény miatt Bobának csak később villant be az, hogy a javák lerángatták róla a páncélját, ezért gondolta azt, hogy még a sarlacc-ben van. Az ütés hatására szerintem sérülhetett a rövidtávú memóriája. Viszont később, a bactában fekve már ő emlékszik vissza a javákra és a páncél leválasztásra, szóval addigra képben kell, hogy legyen. Gondolom, a sarlacc gyomorsav aránylag lassan mar (vagyis nem egy xenomorph sav, vagy hasonló), ezért kockáztatott meg egy gyors beugrót a szépség bendőjébe. Amikor kijött, még így is jelezte, hogy égeti a cucc. Egyébként csak most tűnt fel, hogy in-universe magyarázatot adtak Boba kopaszságára. A szemöldökeihez hasonlóan a haját is lemarta a sav, és az előbbi csak a bacta kezelés hatására kezd visszanőni neki. A sarlacc jumpscare várható volt, de azért így is kellően para lett. Nem semmi erő van a lényben, ha képes volt visszafogni a Slave I-et. Landónak tényleg nagy mákja volt, hogy őt nem ilyen elánnal rángatta a csáp. A szeizmikus töltet megunhatatlan, és gyönyörű kivégzést produkált. Még Jabba vitorlásának roncsa is beleremegett. Mondjuk, Fennec-nek szerencséje volt, hogy a töltet pont ott landolt, ahol kellett, különben kellemetlenebb véget értek volna a dolgok. Nem bánom, hogy nem rágták a szánkba, hogy Boba miként bukkant rá Djarinra, és kapta vissza a páncélját, mert kikövetkezethető. Összességében elégedett vagyok a flashbackekkel, szerintem szép kört zártak be, és a kirakós legfontosabb darabkáinak mindegyikét a helyére tették Fett és Fennec kapcsán. Ideje jobban elmerülnünk a jelenben, ami szerintem nem kevésbé érdekes. Nem hittem volna, hogy Black Krrsantanből ilyen cool karaktert csinálnak. Számomra a sorozat egyik legpozitívabb meglepetése. Tényleg nyerő, hogy nem csak egy cameo erejéig szedték elő, hogy a képregényeseknek is kedvezzenek egy rövidke pillanatra, hanem tartósabban szerepeltetik, a sztori szerves részévé téve. A wookiee minden pillanata arany. Tetszik az a nyers, szilaj kisugárzása, ami minden jelenetéből árad. Noha a tolvajbecsület is benne van, hiszen a múltbeli sérelmek ellenére nem tépte ketté Bobát, amikor elhagyta a Menedéket, és értékelte azt, hogy szabadon engedte korábban. A wookiee-trandoshai ellentét felelevenítésének is örültem. Szerencsétlen trandoshait (amúgy csak nekem hatott kicsit "műanyagnak"?) komolyan sajnáltam. Csak szórakozni akart a cimboráival, amikor egy részeg wookiee tombolni kezdett. Mondjuk azt a poharat lehet, hogy nem kellett volna hozzávágni. Hogy is mondta Han? "A wookiee-kat nem szabad ingerelni." (felteszem, az ittas wookiee-kra ez duplán igaz) - most már vizuálisan is képet kaptunk róla, mire gondolhatott a csempész. Santy zseniális, remélem, sokat láthatuk még hasonlóan menő jelenetekben. Persze rajta kívül akadtak még kiváló elemek ebben a jelenetben. Visszatért a twi'lek szolgálólány, akit amúgy igazán elnevezhetnének már. De Garsa miatt is meg kellett állítanom párszor a részt. Természetesen nyilván csak azért, hogy megcsodáljam a remek jelmezeket és sminkeket. A tárgyalás érdekes volt. Mekkora ötlet volt megteríteni a rancor verem felett. Tetszett, hogy a felek nem adták be a derekukat, és a saját szemszögükből nézve logikusan nem álltak be Fett mögé egy olyan háborúba, ami elsődlegesen a daimyo területét fenyegeti. Az más kérdés, hogy hosszabb távon rájuk nézve ugyanúgy fenyegetést jelentenek a pyke-ok. Djarin feltűnésének előrevetítése felcsigázott. Ahogy Fett és Fennec a The Mandalorianben, úgy Djarin a The Book of Boba Fettben vállalhatna epizódszerepet. Egy gyors meló a fejvadásznak, mielőtt folytatja útját a Mandalore meghódításához vezető ösvényen szerintem gond nélkül belefér. Remélem, nem csak 7 fejezetes lesz ez a "könyv", mert a The Mandalorianhez hasonlóan itt is kezdem azt érezni, hogy bármeddig elnézném. Baromi kíváncsi vagyok a maradék 3 részre, ami (ha minden igaz) már teljesen a jelen eseményeire fog fókuszálni.

Dettó. Nyáron szabályosan szenvedek, ha nem vízparton, vagy klimatizált helyen vagyok. A télben azt szeretem, hogy egyrészt a hőségnél sokkal jobban bírom a hideget (meg alapból is szeretem, felfrissít), ami ellen ráadásul könnyebb védekezni. Másrészt szerintem a táj szépsége is egyedülálló ilyenkor, a talpam alatti friss hó ropogásáról nem is beszélve. Eddig kétszer jártam Skandináv országban, de ha tehetném, biztosan odaköltéznék.

Az szerintem is tuti, hogy a Coruscant vagy a Naboo pusztulása jóval keményebb érzelmi töltetett váltott volna ki a hozzájuk fűződő emlékek miatt. Drámailag nagyobbat ütött volna. Ennek ellenére, (főleg szentimentális okokból) örülök neki, hogy nem ezek a világok semmisültek meg, és láthatjuk őket a jövőben. Persze a Hosnian Prime-ot, vagy a Kijimit nem ismertük meg annyira, de ezek végzete szerintem ugyanúgy kifejezi a tömeggyilkos Első Rend romlottságát ahhoz, hogy kellően hatásosak legyenek a jelenetek.

Amúgy a McQuarrie concept art cameo mindenkinek megvolt? Szegény Luke-ot lehagyták a festményről.

Igen, ez nekem is kilógott kissé. Nem igazán tűntek szegény munkanélkülieknek, akiknek bár vízre nem futja, de tiszta ruháik és fényesen csillogó siklóik vannak. Aztán lehet, hogy a ruhatisztítás, és a sikló-polírozás olcsóbban kivitelezhető dolgok a Tatooine-on, mint az aranyat érő ivóvíz beszerzése. Mondjuk ebben az esetben valószínűleg több jól öltözött figurát látnánk a Tatooine-on. A gépi fejlesztéseket szerintem még akkor szerválták, amikor anyagilag jobban ment a szekér.

Az előzetes vélemények alapján sokkal rosszabb részre számítottam, de egyáltalán nem éreztem gyengének. Bár nálam sem múlja felül az előző kettőt, szerintem még bőven a kellemesen szórakoztató kategóriába esik ez a 35-40 perc. Sőt, nekem simán tetszett. Soha rosszabb részt. A lassú üldözés, vagy a tini motoros banda Tatooine-közegidegen ténye sem zökkentettek ki annyira, hogy ne élvezzem az epizódot. Szerintem nem kötelező, hogy egy szegény sivatagbolygón mindenki szakadt párafarmer, vagy fosztogató legyen. Nálam az e féle "lázadó tinik" is beleférnek az összképbe. Sőt, nekem bejött, hogy szó szerint színesebbé tették a Tatooine világát, a szerintem szándékos '80-as évekbeli/cyberpunk kisugárzással. A Drash nevű kiscsaj pl. tök jól hozta a szerepét, tetszett. Először is, bejöttek az olyan apróságok, mint a B'omarr szerzetesek feltűnése, vagy a Tatooine alvilági berendezkedésének, és politikai viszonyának megemlítése/lefestése Jabba halála után. Mos Espa három részre szakadása érdekes dolgokat eredményezhet, amennyiben a jövőben szemtanúi lehetünk a hármas érdekütközésnek. A már említett Harry Potteres utalás is jó volt. Az ilyen nüansznyi dolgok által lehet még jobban átérezni azt, hogy Jabba uralmának milyen súlya volt (egyesek még a nevét sem merték kimondani), és mennyi minden megváltozott az által, hogy a hutt meghalt (trónkövetelők, ingatag uralom-rendszer, bizonytalan megélhetés és jövőkép, stb.) Nálam már eme 3 rész alapján rengeteg pluszt kapott az Ep6, de főként Boba Fett, vagy akár Jabba karaktere. Lortha Peel személyében egy tipikus, önző vízkereskedő munkást ismerhettünk meg. A baj nem azzal van, hogy elsősorban a saját (és talán a családja?) megélhetésére gondol egy ellenséges vidéken, hanem inkább azzal, hogy ezt mások/szegényebbek és rászorultabbak kiszipolyozása árán teszi, lelkiismeret-furdalás nélkül. Később, a motoros banda motivációjának megismerése fényében máris kevésbé voltam toleráns Lortha szándékait illetően. Tetszett Boba Fett "jóságos vadnyugati seriff" mentalitása, amikor hatalmával élve inkább a rászorulóknak kedvezett a hatalmi pozíciókban lévőkkel szemben. Nem bánom, hogy Fett karakterét inkább a helyes erkölcsi iránytűvel bíró, de olykor kemény igazságoszó, mint a vegytiszta gonosz gyilkológép fejvadász felé mozgatják azon a bizonyos képzeletbeli skálán. A tusken törzs veszte döbbenetes és szomorú jelenetsor volt, még ha csak off-screen történt is. Egyből a buckalakó kölyök ugrik be, akivel ugyanolyan gátlástalanul végeztek, mint felnőtt társaival. Számomra ez az egyik legrosszabb bűntény, amit létező lény elkövethet, még az SW galaxisában is. A szememben ezért nem nyert soha megváltást Anakin/Vader karaktere sem... Ilyen vérlázító tettett én is a pyke-okhoz kötnék első blikkre, de aztán lehet, hogy tartogatnak még meglepetést az alkotók. Gondolok itt egy hutt játszámra az Ikrek és a Hutt Kartell vezetésével, esetleg a Vörös Hajnal (Qi'ra?) háttérmanipulációjára. Az, hogy a nikto motoros banda jelképét használták szvsz semmit nem jelent. 90%-ra manipuláció és megtévesztés, mintsem valóság. Azt biztosra veszem, hogy Fett jelenlegi törekvéseinek (a Tatooine-i alvilág egyeduralkodójává válni) köze van a múltbeli eseményekhez a sarlacc-ből való kikászálódását követően. Felmerül, hogy a pyke-oknak mi érdekük fűződött a buckalakók kiirtásához? Az szerintem is reális eshetőség, hogy a huttok két vasat tartanak a tűzben, és a pyke-ok, illetve Fett/buckalakók összeugrasztásával akarnak nyerő pozícióba kerülni, míg visszavonulnak a Nal Huttára. A rész végi rancor ajándék megint csak kétértelműnek hatott. Az szerintem biztos, hogy a huttok szeretnék elnyerni Fett bizalmát és kegyeit, de abban is biztos vagyok, hogy az első adandó alkalommal képesek lennének hátba szúrni és likvidálni őt. Az, hogy a Tatooine számukra csak egy "kőgolyó", nagy kamu. Egyébként, elsőre azt hittem, hogy a The Bad Batch-ből megismert Muchit láthatjuk, hiszen ő is egy kölykök-rancor volt, és az itt látott rancor sem kifejlett példány. Nagy pozitívum, hogy nem spórolnak a CGI-jal. Először a huttok, most egy rancor... Remélem, nagy cimbik lesznek Bobával, és nem csak egy "trójai faló" a huttok részéről. Az Éjnővéres utalás szintén bejött a rancor-lovaglás kapcsán. Nagyon tetszik, hogy mennyire egységesen kezelik az egész SW-t, elemi szinten. Krrsantan jeleneténél szabályosan besz*rtam. Zseniális magaslatokba emelik számomra ezt a wookiee-t. A képregényeket olvasva álmodni se mertem volna erről. Olyan hirtelen rántotta ki Bobát a tartályból, hogy át tudtam érezni a klón meglepetését és döbbenetét. Plusz, azok az állatias, "wookiee-idegen" hangok, amiket kiadott még ijesztőbbé tették. A nyers erő megtestesülése. Örülök, hogy a karakter ezen oldalára gyúrnak rá inkább, mintsem az Aphra képregényekből ismert humorforrásra. Tetszett, hogy nem tiporták sárba Santy renoméját azzal, hogy könnyedén elbántak vele. Egy Boba Fett, egy Fennec Shand, két gamorreai, és egy motoros banda kellettek ahhoz, hogy megfékezzék, és a rancor-verembe dobják. Szerintem ez így teljesen oké és vállalható. Nagyon örülök, hogy nem nyírták ki a wookiee karakterét, ezek után, morcos lettem volna. Boba Fett ismét megvillantotta a korrektségét, amikor nem végeztette ki Santy-t a személyes haragjának engedve, hanem inkább elengedte őt, mint egy kollégát, akit megért és tisztel. A huttok CGI-ja még mindig jó, tetszik, hogy bátran használnak ilyen "költségesebb" elemeket is. Érdekes látni Boba bizonytalanságát is, hogy noha elfoglalta Jabba trónját, nincs konktrét terve arra, hogyan is kellene uralkodnia. Mi legyen a következő lépése? Ez realisztikussá és emberszerűvé teszi számomra a karaktert és összességében a sorozatot is. Danny Trejo zseniális volt a rancor idomár szerepében. Tökéletesen illesztették be ezt a karizmatikus fickót a Star Wars világába. Cseppet sem éreztem nem ide illőnek, noha számos jelentősen eltérő műfajban láttam már a színészt. Amikor azt mondta, hogy a rancorok kimondottan békések, amikor nem fenyegetik őket, egyből beugrott a szerencsétlen gamorreai, vagy Luke Skywalker, akik nem feltétlenül értetnének egyet ezzel a kijelentéssel. Peli Motto, a meiloorun gyümölcsök, és a karóba húzott rohamosztagos fejek remek kis adalékok voltak. Összességében az eddigi "leggyengébb" rész a sorozatban, de ez nem degradáló jelző, mert még így is bőven a jó SW-élmények közé sorolandó. Csak így tovább!