Na, vágjunk bele...
Lassan érkezik a finálé, úgyhogy megpróbálom összegezni a gondolataimat az 5. felvonásról. Újfent eszméletlen rész volt! A készítők konstans képesek saját magukat felül múlni, ami nem kis teljesítmény az egyre erősebb mezőnyt figyelembe véve. Sejtettem, hogy Haydent nem csak néhány snitt kedvéért hívták vissza a sorozathoz (korábban, amikor a Vader-maszk alatt láttuk, illetve Obi-Wan látomásaként), de a nyitány láttán így is könnybe lábadt a szemem. Hihetetlen érzés volt újra együtt látni mestert és tanítványát: Obi-Wan Kenobit és Anakin Skywalkert, Ewan McGregor és Hayden Christensen megformálásában. Az sem zavart, hogy CGI helyett sminkkel dolgoztak, ami bár szerintem meglátszott (főleg Hayden esetében), de nálam nem csorbította a jelenet élét. Amit a régi motoros fanoknak Luke, Leia és Han jelenthet, nekem azt jelenti ez a páros. Nosztalgia a köbön! Az már csak hab a tortán, hogy Anger Zsolt és Moser Károly is mindketten visszatértek szinkronhangokként. Bár ma már jobban szeretem eredeti nyelven, annak idején magyarul ismertem meg és rögzült belém az előzmény trilógia, így nagy hatással voltak rám a visszatérő szinkronok is.
Brutálisan erős nyitánnyal indít tehát az epizód: remek volt a visszaemlékezésben látott edzés jelenet (egyúttal a Coruscant visszatérése is), Obi-Wan tanítása pedig rávilágított arra, amit Anakin az Ep2-ben mondott Padménak a mestere kapcsán: "Készen állok a próbákra, de szerinte... kiszámíthatatlan vagyok. Nem enged tovább lépnem." Egyúttal az Ep4-es "Tanítványodként hagytalak ott, s most, én vagyok a mester." szöveg is finomhangolásra került. Hiszen Anakin bizonyítási vágya később sem mérséklődött, így hihette azt, hogy a mestere szemében mindig is padawan/tanuló maradt. A terem a béke szigeteként testesíti meg a Világos Oldal harmóniáját és nyugalmát, bár Skywalkerben már ekkor is heves érzések dolgoznak. Tetszett az arra a mozdulatsorra való reflektálás is, amikor az Ep6-ban Luke hasonlóan agresszíven támadja Vadert. A jelenet szép kontrasztot alkot az 1. részben látott visszaemlékezéssel, ahol a világosság és béke helyett a sötétség és az erőszak dominál a 66-os parancs során. A mustafari párbaj elemeivel való összhang megint csak szép kapocs itt. Az egész rész során tetszett annak ábrázolása, hogy Obi-Wan milyen szinten ismeri Anakin gondolkodásmódját (ezáltal a flashbackek a jelen szál szerves részévé váltak). Ezzel az is magyarázatot nyert, hogy bár hiába tűnt jobb harcosnak és agresszívebbnek/veszélyesebbnek Anakin, Obi-Wan képes volt "fejben nyerni", azaz kihasználni egykori tanítványa gyenge pontjait. Ezzel nálam plusz töltetet nyert a mustafari párbaj. Kenobi mester nem csak a 'high groud' miatt győzött. Obi-Wan az élet védelmét definiálja a Jedi feladatának (amire reflektál a jelen szál is), míg Anakin az agresszivitást részesíti előnyben (amire értelemszerűen láthattunk pár példát Vadertől).
A Devastator feltűnésének örültem. A hajón Vader reszpondja Revának megintcsak bejövős utalás volt az Ep6-ra, ahol a Sith-et szintén nem hatotta meg a félelemből eredő udvariaskodás Jerjerrod részéről. Teljes mértékben Vaderre jellemző, hogy ki nem állhatja a formaságokat, illetve mindenkit csupán eszköznek tekint Aphrától kezdve Reván és a Főinkvizítoron át egészen Palpatine-ig. Reva előléptetése érdekes, és mint utólag kiderült, ármányoktól nem mentes jelenet volt. De a lányról később.
A Jabiim engem a Geonosis, a Crait és a Hoth kombinációjára emkékeztetett, hangulatilag és történeti funkcióikat nézve egyaránt. Legalábbis számos jelenet visszautalt egy már ismert motívumra - a sarokba szorult lázadók/ellenállók: Crait; a Sith elől iszkoló, majd éppen csak elmenekülő felkelők: Hoth; a Geonosis pedig a sziklás, vöröses-barnás textúrája miatt. Haja érdekes karakter, nem bánom, hogy továbbra is foglalkoznak vele. Látszik, hogy helyén van a szíve (csodálja a Jediket és segíti a Birodalom elől menekülőket), ám gyakorlatias is, és nem veti meg a krediteket, ami valamilyen szinten érthető. Révén, az átlagember a messzi-messzi Galaxisban is pénzből él, ami főleg a Birodalom rémuralma idején nem lehet könnyű, főleg nem rendesen működő lelkiismerettel párosulva. Hiszen arról már szép képet kaptunk, hogy a korrupt, gátlástalan, de engedelmes személyeket bőkezűen jutalmazza ez a galaktikus kormány.
Nálam eddig is működött a karakter Ep3 és Ep4 közötti átmenete (hiszen cirka 20 év alatt volt ideje megbékélni a történtekkel), de Obi-Wannak nagyon jót tett ez a sorozat.
Noha már az Ep3 fentebb illusztrált jelenete is elég kifejező és hatásos volt, engem mindig is foglalkoztatott, konkrétan miként élte meg az Anakinnal történteket, és tért vissza onnan a Jediség mezsgyéjére. Remek látni, ahogy a megtört Jedi-mester lépésről lépésre nyeri vissza a tíz évvel ezelőtti tragédiából felocsúdó egykori önmagának darabkáit. Ez tisztán érződik. Míg az 1. részben szemet hunyt az igazságtalanság felett (a húsfeldolgozónál), elhajtotta a túlélő Jedit (aki aztán meg is halt) és alig akart Bail/Leia segítségére indulni, addig itt már előtérbe helyezi a menekülők sorsát a Jabiimon, még ha ezzel saját és Leia életét teszi is kockára. Persze, valószínűleg korrektségből is teszi, hiszen Roken is segített Leia kimenekítésében. A kudarcba való beletörődés helyett, Kenobi immár reménnyel és fortéllyal veszi fel a harcot a Birodalom ellen. Holott ezúttal is érik veszteségek Tala személyében. Satine elvesztése és ezt követően a Maul elleni bosszú elvetése után, Obi-Wan lelki ereje ismét megmutatkozik: néhány nap alatt gyakorlatilag sorra érik őt a rossz dolgok (a túlélő Jedi halála, Leia veszélyben, az Inkvizítorok támadása, Anakin Skywalker életben van, megégés a Mapuzón, Tala halála), mégis képes folytatni, és széllel szemben haladni, úgy, hogy közben másokat is vezet és motivál, életben tartja a Kiválasztott kislányát, és persze életben marad egy vér- és bosszúszomjas Sith Nagyúrral a sarkában. Egyébként, amikor Obi-Wan kiiktatta a két rohamosztagost, az hasonló volt ahhoz a jelenethez, amikor az Ep4-ben, a Halálcsillagon Luke-ék szereztek maguknak rohamosztagos hacukát a Falconra betévedt delikvensekkel.
Leia szerepe amilyen kevés volt, annyira jó. Nem erőltették őt szükségtelenül az előtérbe, ugyanakkor fontos mozgatórugója volt az eseményeknek - hiszen nélküle és Lola nélkül valószínűleg durván megszívták voln Rokenék ezt az egész menekülős és életben maradós dolgot. Egyébként imádnivalóan hozta a parancsolgató hercegnőt (nem győzőm hangsúlyozni, mennyire Leiás) aki gondolkodás nélkül hasznossá tette magát és a tettek mezejére lépett, a veszélyeket mellékes tényezőkként mérlegelve. Bail holo-üzenete érdekes volt, talán pont az előző résznél merült fel bennem, hogy mennyire aggódhat a szenátor a lányáért. Sajnos az üzenet a történet egy hőseink számára kedvezőtlen fordulatához is elvezet később.
Reva múltjára végre fény derült. Ezzel alaposan sikerült árnyalniuk a karaktert, érdekesebbé téve őt egy szimpla hataloméhes végrehajtónál. Bár megértem, ennek ellenére sem gondolom jogosnak azokat a tetteit, amiket Inkvizítorként elkövetett és elkövethetett, hogy felküzdje magát a ranglétrán. Az viszont, hogy Obi-Wan képes volt hatni rá (és manipulálni őt) az ártatlan családok/gyermekek említésével nekem azt jelzi, hogy ott van még benne a jó és az empátia szikrája. Amit lehetséges, hogy épp Kenobi oltott ki belőle azzal, hogy átverte őt... bár korábban nem így volt, ennek hatására Reva szerintem immár zokszó nélkül képes lenne végezni a tízéves Luke-kal, csak hogy bosszút álljon Kenobin. Eleinte olyan szinten nem volt nekem érhető Reva karaktere, mint Barriss Offee pálfordulása: Barriss hibáztatta a Jediket a háborúért/erőszakért, ezért az erőszak hírnöke - terrorista lett. Reva bosszút akart állni barátai/családja haláláért, ezért csatlakozott az elkövetőkhöz, és feltehetően számos más család gyilkosává vált. Azzal, hogy csupán Vaderhez akart közel férkőzni (nem pedig az elismerésére szomjazott), nálam a sokkal érthetőbbé vált a dolog. Szomorú sors az övé, ami kicsit Ventressre emlékeztet: tudjuk, hogy sosem állhat bosszút a fő célpontján (Dooku, Vader), ám erre ő in-universe csak a keserűbb ösvényen jöhet rá. Bár Kenobi levezetése racionális volt, hogy Vader csak rá figyel majd, Reva részéről ennek ellenére hatalmas baklövés volt a Sith megtámadása. Szimpla logika alapján is feltételezhette volna, hogy Vader tudni fogja, hogy mögé osont és érezni fogja a szándékait (mint kiderült: az elejétől fogva). A Főinvizítor visszatérése, és gőggel teli szövege vihette be a kegyelemdöfést. Nem gondoltam volna, de egy kicsit megsajnáltam a porban fetrengő Revát. Kockáztatott, mindent egy lapra tett fel, és hatalmasat, megalázót bukott. Innentől kezdve, mi maradt neki? Csak a bosszú. Vader már nem reális opció, így maradt Kenobi. Rajta pedig Luke-on keresztül állhat bosszút.
Felkavaró volt ismét átélni Vader gyerekmészárlós akcióját. Ráadásul, most minden korábbinál nyersebben láthattuk... Nálam az SW leg-, ha nem A vérlázítóbb tettei közé tartozik a Sith ezen tette. Többek között ezért sem vagyok képes elfogadni a megváltását az Ep6 végén. Mert szép és jó, hogy végül korrigált Luke megmentésével, de nem tudom elfelejteni ezeket a szenvtelen cselekedeteit sem. Szóval, 66-os parancs újratöltve: Reva visszaemlékezését én sem igazán tudom értelmezni. Nekem először úgy jött le, hogy egy másik ifjoncot szúrt le Vader, és a lány attól retten meg. Gyanús a vágás (mármint a részben), hiszen nem mutatják a gyereket ledöfő Sith-et. Azt kizártnak tartom, hogy Vader ténylegesen leszúrta volna Revát ifjoncként. Ha egy Qui-Gon Jinn kaliberű Jedi-mester elesett egy fénykard által okozott sérüléstől, akkor nehogy már egy tapasztalatlan Jedi-kislány életben maradjon ugyanettől. Akár létfontosságú szervet ért a fénykard, akár nem. A sötét oldali tagoknál (Maul, Vader, Főinkivízor, Harmadik Nővér?) még annyiból hihető, hogy a harag, a gyűlölet és a bosszúvágy olyan plusz erőt adott nekik, amik segítségével túlélték és átvészelték az elsőre halálosnak tűnő sérülést. De egy Jedi-ifjonc ne élje túl azt, ha leszúrja egy Sith Nagyúr. Ez nekem legalábbis nem fér bele. Mellesleg Reva sem azt mondja, hogy Vader leszúrta és a sorsára hagyta, hanem azt, hogy elrejtőzött a holttestek között. Kérdés viszont, hogy akkor mi történt valójában? Az öt gyerek közül kettő meghal, mire a flashback kritikus részére érünk. Reva hogy rejtőzött el úgy a két darab hulla között, hogy az nem tűnt fel se a Sith-nek (aki az Erőben is érezhette, hogy él-e vagy sem), se az 501-es tagjainak. Nekem jelenleg nem áll össze ez a szegmens, pedig fontos lenne.
Azt azért remélem, hogy a fénykard szúrás túlélése nem lesz ilyen "gyakori" bravúr. (előbb a Főinkvizítor, majd Reva kétszer?) Persze magyarázható azzal, hogy a Sötét Oldal olyan erőt adhat, amivel túlélhető/átvészelhető egy halálos seb - Maul és Vader tudna erről mesélni, de történetileg kissé élét veszi egy e féle sérülésnek. Szerencsétlen Gui-Gonnak pont peche volt: nem adott neki Erőt a Sötét Oldal, és még a tanítványa sem sajátította el az Erő-gyógyítást (lásd: Rey, Grogu).
Az szerintem vitathatatlan, hogy Vader élőszereplős formában itt volt a legdurvább. A Rogue One folyosójelenetének első helye veszélybe került. Jelzésértékű, hogy míg Ahsokának vagy Rey-nek irdatlan erőfeszítésbe került, hogy visszatartsanak egy hajót, addig Vader nem csak, hogy könnyedén visszatartotta azt, de úgy rántotta le, mint egy papírsárkányt. A héjazatot pedig úgy hasította fel, mintha nem dúracél, hanem kartonpapír lett volna. A fortyogó harag remekül érződik James Earl Jones hangjából, amikor a Sith gyakorlatilag széttépi az űrhajó oldalát. Ezt követően, a Revával való játszadozása megintcsak a Sith hatalmát demonstrálta, már-már emberfeletti szintre emelve. Nekem is a Sidious vs. Maul, Savage harc ugrott be a TCW-ből, a Mandalore-on... ha akarta volna, Vader abban a pillanatban kioltja a nő életét, amikor a háta mögé settenkedett. Hiszen nyilván érezte, ahogy a szándékait is. Fénykard bekapcs, nyissz, és kész, ennyi lett volna. De abban mi a szórakozás egy Sith-nek? Inkább megalázta az első körben azzal, hogy fénykard nélkül hárította a csapásait, csupán az Erővel, majd azzal, hogy "tisztességes" párbajban is legyőzte, miután oda vetette neki a saját kardjáknak egyik felét. Ezzel még nagyobb hangsúlyt kapnak az Ep5 és Ep6 azon jelenetei, ahol Vader Luke ellen harcolt... eddig is az volt, de így még egyértelműbb, hogy egy pillanat alatt megölhette volna a fiát, ha akarja. Az egyik legmegalázóbb momentum az lehetett Reva számára, hogy Vader a saját Inkvizítor-kardjával szúrta le.
Tömény rész volt nagyon, és biztos, hogy nem tértem ki mindenre, amire szerettem volna, de már így is ég a szemem, és holnap meló, azaz aludni is kéne. Viszont a lényeg asszem átment mindenkinek: zseniális epizód volt! Bele se merek gondolni, mit tartogathat a finálé.
