Remek rész volt, az egyik - ha nem legjobb politikával foglalkozó epizód, az eddig látottak közül. Tetszett az alap sztori, miszerint nem minden szakadár lelketlen szörnyeteg, noha eddig ezt nem igazán mutatták meg, illetve nincs olyan a háborúban, hogy fekete és fehér. Jó látni, hogy a két oldal egyre közelebb kerül egymáshoz, szinte már összemosódik, tovább fokozva az emberben azt az érzést, hogy nincs csak és kizárólag jó illetve rossz oldal. Ez azért fontos, mert ahogy az a részből is kiderült, nagyon sok szeparatista világ lakója szeretne békét a galaxisban, de sajnos ez egyáltalán nem rajtuk múlik. Valójában ? bár ezt egyik fél sem tudja ? mindegyiküket egyetlen ember manipulálja a háttérből, így hiába szeretne bármelyikük is béketárgyalásokat kezdeményezni, az Palpatine/Sidious révén eleve meg fog hiúsulni. Ezáltal is megmutatkozik, mennyire zseniálisan osztja a lapokat az öreg.
Jó, hogy egy újabb perspektívával gazdagodott a háború megítélésének palettája. A szakadárellenes Köztársaság, a pacifista Satine és a hasonló nézeteket valló Tee Watt Kaa után, szembesülhettünk Mina álláspontjával is, aki szerint, a Köztársaság a bűnös. A Minához hasonló szeparatisták semmivel sem tudatlanabbak, mint a köztársaságiak, hiszen míg ők Dooku szavainak hisznek, addig a Köztársaság bizalma többé-kevésbé Palpatine-é. De mivel Dooku-nak is ő parancsol, ez egy végeláthatatlan küzdelem, melynek célja azt hiszem, egyértelmű. Többek között, ezért lenyűgöző Palpatine szinte már korlátlan hatalma. A Köztársaság szemében a szakadárokat láttatja rossznak, míg Dooku ugyanezt teszi a szeparatisták oldalán a Köztársasággal. Ez legjobban Ahsoka és Lux álláspontján mutatkozik meg, akik még fiatalságuk, naivitásuk és tapasztalathiányuk révén, joggal hiszik azt a másik oldalról, amit. Azt hozzáteszem, mindketten ?joggal? látják olyannak a másikat, amilyennek, valószínűleg a helyükben én is így tennék. Elvégre, Lux apjával klónok végeztek, míg Ahsoka nap mint nap a saját bőrén tapasztalja, mik is a szeparatisták (legalábbis azok vezetőinek) módszerei. Tehát kettejük álláspontja szerintem egyfajta ?ábra?, ami egyben a hétköznapi köztársasági és a szakadár polgárok álláspontja egyben. Csupán figurák a galaxis sakktábláján, akik tudtuk nélkül pontosan azt cselekszik, ahogy azt a Sith nagyúr szeretné. Egy szó, mint száz, ez a téma nagyon megfogott és döbbenetes, sokszor mennyire jól ki tudják használni a rendelkezésre álló 22 percet és számos téma mennyire el tudja gondolkoztatni az embert.
Az is döbbenetes, hogy Anakin ? aki a Jedik többségének szemszögét képviseli -, mennyire rosszul látja a dolgokat. Szerinte annyiról van szó, hogy a szepik szerint, a Köztársaság korrupt, de tévednek, ezért helyre kell állítaniuk a rendet. Ebből kifolyólag egyébként tetszett, hogy Ahsokában felmerült a kérdés, hogy tulajdonképpen miért is harcolnak? Az benne a döbbenetes, hogy még Anakin sem látja, hogy a Köztársaság valójában már csak a korrupció által működik, a demokrácia csupán csak látszólagos (ezért is gondolom úgy, hogy már közel járunk az Ep3-hoz). Ahsoka mondatát nem értem, miszerint katonai vezetőkön kívül, mint Grievous és Ventress, még egy szakadárral sem találkozott. Gunray jóvátehetetlenül szakadár, ráadásul Dod-al ellentétben nyíltan (akivel szintén találkozott már Ahsoka). Ahsoka és Lux kapcsolata érdekesen indult, szerintem egyértelmű, hogy lesz köztük valami a későbbiekben. Lux nyilván nem véletlenül legeltette Ahsokán a szemeit, de a bőröndös és a búcsú jelenet is árulkodó volt etéren. Ha később valóban lesz köztük valami, az is megeshet, hogy Ahsoka emiatt kilép, vagy kirakják a Rendből, így nem ?kell? feltétlenül meghalnia. Túl jó karakter ahhoz, hogy megöljék. Legalábbis 16 évesen még rengeteg potenciál van a benne, bár ennek megvannak a maga hátrányai is, ha esetleg elszúrják a jellemét az ilyen-olyan regények, képregények vagy egyéb EU-k.
De visszatérve a részre, a jó és rossz oldal árnyalásán kívül, ugyanilyen pozitívum az új elemek behozása, mint amilyen a Raxus, a Szeparatista Szenátus, a romboló droidok, a coruscant-i generátor részleg, vagy új karakterek.
De haladjunk sorban: Raxus lenyűgöző világra sikerült, további szimpátiát ébresztve ezzel a szakadárok megítélésében. Az eddigi szeparatista bolygók, még a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetőek barátságosnak, de ez a helyszín nagyban megkönnyíti, hogy változtassunk a róluk alkotott képen. Hasonló hangulatot áraszt, mint a Naboo vagy az Alderaan, melyek közismerten a béke jelképei.
A Szeparatista Szenátus szerepeltetésének jócskán itt volt az ideje, bár én sokáig úgy hittem, hogy náluk egyfajta diktatúra működik, ahol a Dooku vezette Tanács, ezáltal Dooku hozza meg a főbb döntéseket. A szögletes elrendezés meglepő volt, én egy köztársaságihoz hasonló, kör alakú termet képzeltem el.
A romboló droidok nagyon ötletesre sikeredtek, tetszenek az ilyen apró újdonságok. Bár már sokszor írtam, Coruscant hihetetlen módon mindig tud újat mutatni, ami ennyi feltűnés után, már nem lehet egyszerű feladat. Most a reaktor részleget és az ott élő/dolgozó réteget ismerhettük meg, tovább bővítve a bolygó tárházát.
Az új karakterek nagyon jók lettek, Ahsoka és Anakin egyaránt telitalálat. Anakin sokkal nyerőbb ebben a szerelésben, mint a mellpáncélos cuccban és az arcberendezése és haja is jobban közelít az Ep3-as valójára. Ahsoka pedig gyönyörű lett, bár nekem eddig is tetszett. Nagyon jól megoldják, ahogy kislányból egyre inkább ? és már nem csak jellemben ? nővé kezd válni. Láthatóan magasabb lett, a hangja, de még a járása is megváltozott, szóval ezekért külön pont a készítőknek. Palpatine-nál a ruhacserén kívül mást nem vettem észre, de jó, hogy az ő ruhatárát is frissítették kicsit.
Összességében, remek rész volt, várom a folytatást.