Gondolom már mondanom sem kell, nekem is tetszett az Eragon.
Volt ami zavart benne, tipikus sw-s panaszkodás, még ebben is párhuzam van a párbeszédek laposak néha, bár az sw-ben nekem ez nem tűnt fel sose .
Eragon olyan, mint Luke Skywalker és Anakin keveréke. F.u. már mosolygok azon, amit a barátnőm mondott a plakát alapján, hogy ?falura valónak néz ki?, ezek szerint hiteles a fiú .
A gyönyörű képek, ha nem is feledtették elnyomták azt, ami a fülemet bántotta, vagy hogy az érzelmesebb jeleneteket nem tudtam átélni. Talán pont a gyorsan pörgő eseményekbe nehéz belerendezni árnyalt érzéseket, mint pl. egy fiú apjától való elválása, vagy valakinek a halála.
A Narniát nem láttam, annyiban tudom vetni hozzá, hogy az nem érdekelt, ezt meg megnéztem moziban. GYU-ból a világot tudom felhozni, Eragon világa nekem könnyebben emészthető és ilyen formán jobban betölti a Fantasy, mese szerepet. Harry Potter seprűjét inkább nem versenyeztetném Saphirával, mégis az jutott eszembe mennyivel könnyebb egy seprűt megülni . Mindezekből az következik, hogy a többi világra nem hangolódtam úgy rá.
A varázslatoknál Final Fantasy és Diablós játékélmények derengtek fel, annyira ismerős volt, hogy pont attól jó amitől az sw is, hogy természetesnek hat.
Azt mondom néktek, ha e tájon sétálok az jut eszembe: mesében járok.
A vége hatott is nem is, hagyott hiányt vagyis várom a folytatást, a "sárkány halálát" már annyiszor láttam, hogy azt már nehéz úgy megcsinálni, hogy hasson.