MissKarrde

2013-ban volt egy online vizsgám adótanból. Fix időpont (nincs összeülés, mert mindenkinek be kell jelentkeznie), 50 tesztkérdés, 60 perc. Hidd el, úgy buktak az emberek rajta, hogy ihaj. Mert kérdezni tudni kell Pláne, hogy egy adótanvizsgán számolás, esettanulmány, és minden más is előfordulhat. Két éve volt egy jogvizsgám papíron, ahol mindent lehetett használni. Esettanulmányok megoldása szerepelt a vizsgán, az idő korlátozott. Nem a szabályok ismeretén múlt az eredmény, hanem azon, hogy egyáltalán felismered-e, mi/mire vonatkozik az eset, és milyen szabály ismerete kell hozzá

Boldog születésnapot, Fulcrum

A listáról jut eszembe, hogy én is jártam Szerbiában. Valószínűleg azért ment ki a fejemből, mert nem nyaraltam, hanem egy hétvégi munkahelyi kirándulás keretében jártam ott

Mert nehéz olvasni.

Mindenképpen A Szilmarilokat olvasd el. Utána pedig attól függ. Ha a Sz tetszett és érdekel Tolkien világa, a többit is hozzá olvashatod. Az utolsó kettő kibővít két történetet a Sz-ból, ha jól emlékszem, főleg a Húrin tartalmaz többletelemeket (vagy úgy mondanám, hogy a teljes sztori 3 könyvből rakható össze), és regényesebb, bővebb formában meséli el a két könyv ezt a két történetet. Tolkien többször is változtatott az írásain, a Berenből pl. az kis kiderül, hogy a BL-sztori hogyan alakult. A Befejezetlen regékben is olyan történettöredékek találhatóak meg, amelyeknek a lényege benne van a Sz-ban, de azért nem mindegy, hogy valamiről olvasol két sort, vagy egy 20-40 oldalas novellát. A Sz-ban benne van a LOTR is, kb. két oldalas összefoglalásban, szóval a Sz történeteit így kell elképzelni: zanzásított törileckeként gyönyörű stílusban megírva. Minden más bővíti a világot. Az Elveszett mesék könyve viszont csak az elvakultaknak való

Boldog születésnapot, Donát és tomcsi

Szerintem ez nem kevés, sokan egyetlen országban sem jutnak el És ha figyelembe veszek két fél napos villámlátogatást (Ausztria, Svájc), akkor én is 5 országban jártam (Nagy-B, Franciao. és Olaszo.), más kérdés, hogy Olaszországban többször is

Olasz körút 2019 4/4 Firenze Fő célpontunk Firenze volt, 3 napot töltöttünk el a városban, de úgy érzem, hogy kevés volt a 3 nap, sok minden kimaradt. Nem véletlenül az egyik elsődleges turista célpont nem csak Olaszországban, hanem Európán belül. Közepes méretű város, szinte minden bejárható gyalog, látnivalók tömegével. Ez az a hely, ahol minden utcára jut egy csodás látnivaló. Persze emellett tele van kávézókkal, éttermekkel, a mostani helyzettől eltekintve eléggé nyüzsgő város. Ha a Dóm környékén tisztességes fotót szeretne valaki készíteni, akkor korán menjen, mert különben tömeg tömeg hátán várja, és nehéz jó képeket készíteni. Mi korán mentünk városnézni Firenze számtalan nevezetességgel rendelkezik, több helyre csak időpont-foglalással lehet bejutni (nekünk volt, de külön posztot érne meg, hova hogyan sikerült). Minden tetszett! Legnagyobb hatása a Vénusz születése festménynek az Uffiziben, a Dávid szobornak és magának a központi helyet elfoglaló Dómnak van. Biztosan sokan láttatok már képeket a városról, ezért néhány kevésbé látványos, de érdekes képet csatolok. Egy fotó az Uffizi két szárnyát összekötő folyosón kattintva, háttérben a Palazzo Vecchio és a Dóm Kupolája látszik. És itt is folyik építkezés időnként. Ha valaki estleg ismeri Dan Browntól az Infernot, akkor olvasott (látta a filmben) a Palazzo Vecchioban található Térképek Terméről. Egy fotó a korabeli Magyarországról. Sajnos az üveg miatt nehéz volt olyan fotót készíteni, amin valami nem tükröződik: A központi vásárcsarnok felső szintje, ahol gyorsétkezdék találhatóak, egyszerű, de jó vacsorát lehet itt enni, amennyiben nem a városban keresünk egy éttermet magunknak. Hát nem egy pláza stílus: Végül egy montázs a Dóm egyes részeiről. Szerintem az egyik legszebb templom a világon ezekkel a gyönyörű díszítésekkel, egészen lenyúgöző. A belseje viszont eléggé jellegtelen, sőt kifejezetten korlátozva van, hogy belül mely részét lehet megnézni. A Dóm Kupolája egy építészeti remekmű. A Kupolát 600 éve kezdték el építeni Brunelleschi tervei alapján és irányításával, a legnagyobb fesztávolságú kőből és téglából épült kupola a világon. Csak a 20. században tudták túlszárnyalni, persze más anyagokból és építészeti megoldásokkal. Még ma sem lehet pontosan tudni, hogyan sikerült a kor tudásával létrehozni, ráadásul egyedülálló technikával. Gyalog fel lehet jutni a kupol tetejére, és nem is a kilátás miatt érdemes felmenni, hanem azért, hogy közben megcsodálhassuk a kupola belső szerkezetét. A középső képen valamennyire látszik, ahogy az útvonal a kupola két héjazat között vezet, a korabeli munkások is ezeket a járatokat használták. Látszik a kupola íve is. A másik képen pedig jól láthatóak azok a téglák, amelyek kizárólag ehhez az építékezéshez készültek. Huh, sokat tudnék írni erről, nagyon izgalmas építészetileg, egy könyvet is elolvastam róla

Kártya érintőmódban is működik az automatáknál Itt helyben és Pesten is belefutottam problémákba. Vagy egyáltalán nem működtek az automaták, vagy csak kp-t/kártyát fogadtak el. A Nyugatiban volt olyan szitu, amikor kettőt is ott kellett hagynom. Na jó, ennél a szitunál az automata kártyát nem fogadott el, én viszont kp-val sose fizetek automatánál

Nem mindig megy. Többször futottam bele rossz, nem működő automatába, szóval ez az opció sem biztos. Boldog születésnapot, A pécsi

Boldog születésnapot, Darth Sky

A Messiás a legrövidebb része a sorozatnak.

Nálam is

Boldog születésnapot, Sinistra

Boldog születésnapot, Dei

Olasz körút 2019 3/4 Siena A csodás nyár után harmadnap megkaptuk az esőt a nyakunkba, és még a vasút sem volt kegyes hozzánk, de azért mi elindultunk reggel Sienába lesz, ami lesz alapon. A közlekedési problémák időigénye és az eső miatt a városból nem láttunk annyit, amennyit szerettünk volna. Utóbbi kb. fél óránként leszakadó zivatarok képében érkezett, és mivel Siena dombokra épült, nincs egyetlen vízszintes útja sem, az eső szabályosan folyik az utcákon, a turisták a falak mentén, itt-ott kerestek menedéket a zivatarok elől, ez is egy érdekes tapasztalat volt. Mindenesetre a város gyönyörű, imádtam, szóval ide még biztosan lesz egy utam, persze legközelebb próbálunk napsütést kifogni Siena gótikus város, ez jelenti a vonzerejét, az óvárosa a világörökség része, tele középkori épületekkel. Itt alapították a világ legrégebben működő bankját, a Banca Monte dei Paschi di Sienát (1472, ma is működik, Mo-n nincs jelen). Fotó az épület előtt: Persze, ahogy sok olasz városban, Sienában is fő nevezetesség a Dóm és a hozzá tartozó múzeum, kápolna, stb. A kápolna eddig a legszebb, amit láttam, és a Dóm is a legszebbek közé tartozik a világon. Elképesztő a mozaikpadlója, amit csak az év egy részében, nyár végén, ősszel lehet látni, nagyrészt lefedik, szerencsére mi láthattuk. Íme, egy részlet: A város főtere, a Piazza del Campo kb. legyező formájú, nagyjából 800 éves, itt tartják a híres Paliot, vagyis lovasversenyt. Utóbbi megtekintésére nem pályázom, de a tér a városházával - szintén sok száz éves darab, és egy része még ma is városházaként működik - több misét is megér! Nem tudtam olyan fotót készíteni, ami képes lenne visszaadni a tér nagyszerűségét, a hangulatát, fantasztikus élmény volt ez is. Persze a tér sem vízszintesen helyezkedik el, a szélekről a két "szár" középpontja felé lejt. Azért született néhány fotó, itt van egy. A kép jobb oldalán látható a városháza egy része. Sokkal alaposabb felfedezést is megérne a város és környéke, több néznivalóra nem jutott időnk, nem volt lehetőségünk, de majd legközelebb.

Boldog születésnapot, Bomarr

Boldog születésnapot, Wilde

Olasz körút 2019 2/4 Cinque Terre A második napon elvonatoztunk La Speziába (kb, egy óra út), ahonnan átszállással további 5 perc után eljutottunk a Cinque Terrébe. Ez a terület már Liguriában található a tengerparton, egy kis nemzeti park, öt halászfaluval. Persze festői szépségük miatt turistacélponttá váltak, és jóformán ebből élnek, a halászat és borászat mára háttérbe szorult. A kis falvak kb. öt-öt perc vonatútra vannak egymástól, de hajóval is végiglátogathatóak. A vasút többnyire alagutakban vezet, van olyan falu, ahol alagútban lehet kiszállni, és onnan bejutni a faluba. Egy nap alatt bejárható, de ha esetleg valaki hegymászásra vagy hosszabb hegyi sétára is vállalkozik, akkor érdemes több napot eltölteni itt. Az utolsó falu már a homokos tengerpart mellett terül el egy hosszú stranddal, aki szeretne kicsit lustálkodni a tengerparton, annak is érdemes több napra jönni. Lényegében minden megtalálható ezen a kis területen, ami kell egy remek pihenéshez. Ide szeretnék egyszer visszamenni. A turisták nagy száma miatt az utazás a falvak között nem zökkenőmentes. Bár sűrűn járnak a vonatok, azokra nem mindig fér fel mindenki, és akkor is meg kell küzdeni a felszállási lehetőségért, futkosni a vonat mellett, hogy melyik ajtónál van még akár egyetlen talpalattnyi hely, hogy hering módjára utazzunk öt percet Persze a több kilométernyi utat meg lehet tenni a hegyen gyalog (bár ha jól emlékszem, nem minden falu között), vagy hajóval a tengeren. Mi odafele vonatoztunk, visszafele az út nagy részét hajóval tettük meg. Nem tudom, hogy lesznek-e még olyan vonatos élményeim, mint ott voltak, persze ha visszamegyek, biztosan. Az egyik falut kihagytuk, mert annyira magasan van a sziklákon, hogy fel kellett volna buszozni, így passzoltuk, de elég volt a másik négyet besétálni, belemártani a lábunkat a tengerbe, halat enni, és élvezni a 30 fokos nyarat meg a vakító napsütést. Egy kép az első falu vasúti megállójában. A kép jobb oldalán valamennyi látszik a tengerből, a vasút mellett meredek sziklafal vezet le a tenger felé. Két kép a falvakról. A neten nagyon sok olyan kép található, amelyekhez hasonlót mi nem igazán tudtunk fotózni, pl. a tenger felől, vagy extrémebb helyekről készített fotók. Bologna Ahogy korábban említettem, Bolognából repültünk haza. Mindössze egy óra vonatút egy átszállással Firenzéből (ahol 3 napot töltöttünk el), vagy gyors járattal 15-20 perc, ha megfizeti valaki a kb. háromszoros jegyárat. Úgy terveztük, hogy pénteken, a 8. napunkon reggel átvonatozunk, és a másnapi haza indulásig megnézzük a várost. Végül csak később tudtunk indulni, ezért lényegében egy délután és este maradt a városra, mert másnap dél körül indult a gépünk. Ennél ez a város sokkal többet érdemel. Emilia-Romagna székhelye, a régió nagyjából Toscana és Lombardia között található. Itt alapították Európa első egyetemét (1088), ma is működik. Az 1500-as években épített épületben jártunk, megnéztük a régi könyvtárat és az anatómiai termet, ezek látogatható részek. Több nevezetes temploma, látnivalója van a városnak, nekünk csak a Santuario di Madonna di San Lucára volt időnk, és ide mindenképpen szerettünk volna eljutni. Nem a templom miatt, ami egy dombtetőre a városon kívül épült, hanem annak a majdnem 4 km hosszú árkádsornak a kedvéért, ami innen indul lefelé és be a városba, majd ott is folytatódik. Helyi busszal vagy kisvasúttal lehet feljutni, utóbbi annyiban jobb, hogy kapunk angol nyelvű tájékoztatást a város látnivalóiról, amelyek mellett elmegy a vonat. Mi ezzel mentünk fel, majd gyalog jöttünk le az árkádsoron. A város egyébként is tele van árkádokkal, a nagyobb utak mellett a gyalogosjárdák a legtöbb helyen árkádsorral fedettek. A templomtól induló fedett árkád 666 boltívet tartalmaz. Itt egy fotó róla. Végül este valamilyen fesztiválon vacsiztunk, érdekes élmény volt. És ha bárki azt gondolja, hogy a magyar reptér kicsi, akkor menjen el a bolognai reptérre, na az tényleg kicsi!

Attól függően, hogy mikor jön össze az elhalasztott londoni utam, a következő utam oda lesz megint. De mikor?

Olasz körút 2019 1/4 Tavaly szeptemberben voltam egy ismerősömmel Olaszországban, és egy ideig agyaltam, hogyan lehetne jól bemutatni az utat. Végül arra jutottam, hogy szétszedem több posztra, mivel 8,5 napos volt az út, ami alatt több helyen is jártunk, és bár megoldható lenne, de kár lenne egy posztban kb. 3 kép csatolásával megoldani. A rövidebb posztokat könnyebb átolvasni, így maradt a hosszabb, de darabokra osztott leírás. Valóban nevezhető körútnak, mivel 3 tartomány 6 (valójában 9) városában jártunk Nevezetesen: Firenze, Siena, Pisa, Lucca, Bologna és a Cinque Terre 4 városkája. Már maga az utazás is érdekesen alakult. Firenzébe csak átszállással van járat, amihez nem éreztünk nagy kedvet, így maradtunk Pisa repterénél, a város úgyis célpont volt. Viszont mivel kis reptér, nincs mindennap járat, akárhogyan kalkuláltuk, hazafele útra mindig horror árban jött ki a repjegy. Szóval fogtam magam, és szétnéztem a Wizzairnél, találtam is viszonylag közeli repteret Bolognában. Így aztán egy nappal és egy várossal tovább tartott az út, mint ahogy eredetileg terveztük, de a plusz költség nem érte el a Pisából való hazaút repjegy árát! Alapvetően remek út volt, tudtam volna értékelni, ha a második napon nem kezd el fájni a torkom, és nem - szó szerint - lábon hordok ki egy vírusos megfázást az utazás alatt Ahova mindenképpen visszamennék (és tervezem is), az Firenze, Siena és a Cinque Terre, de bárhol el tudnék még tölteni egy kis időt. Pisa Pisa egy bájos kisváros, a ferde torony körüli komplexum az egyetlen kiemelkedő látnivalója az egyébként alap olasz építészet mellett, az Arno Firenzéhez hasonlóan keresztül folyik rajta. A reptere valóban kicsi, egy Pisamover nevű automata kis shuttle teszi meg a vasúti pályaudvarra tartó 5 perces utat. Egy napra mindenképpen megéri, mi ebéd körül érkeztünk, verőfényes napsütésbe (közben Mo-n reggel csak +1 fok volt), lényegében délután nagyjából végigsétáltuk, amit érdemes volt. A torony és az egész komplexum csodaszép, érdekes élményt ad fellépcsőzni a toronyban, nem érezni túlzott mértékben a ferdeséget, sőt gyorsan hozzá lehet szokni. A földszinti helyiségben olyan állni, mintha minden egyenes lenne, egy rúd jelzi a valódi egyenest, ami odabent ferdének látszik. Több napig is itt volt a szállásunk, mivel innen utaztunk több másik városba. Két vasútállomása van, mi a kisebbik közelében laktunk, mivel ez volt közel a toronykomplexumhoz. Innen két irányba ágazik szét a vasút, Y-forma alakzatban. A szállásunkra úgy tudtunk eljutni, hogy az Y két szára közötti majdnem egy km hosszú aluljárón sétáltunk végig. Itt egy kép az aluljáróról, ahol igen sűrűn megfordultunk 4 nap alatt. Szerintem sok komment nem szükséges: Kilátás a toronyból: 3 nap múlva visszamentünk, mivel az első esténken egy zártkörű koncert volt a Dómban, nem lehetett bemenni. Sajnos aznap délelőtt fél óránként jött egy felhőszakadás, szóval vannak esős képeink is. Érdekes, hogy a "hagyományos" tornyos pózolós képek közül pont egy aznapi sikerült, útitársam szeme nem a legjobb, nehezen tudta belőni a képeket, esőben pláne, de véletlenül sikerült egy: Lucca Délutánra kisütött a nap, így a Luccába tervezete kiruccanás bár rövidebb volt a tervnél, lényegében összejött. Lucca csak 20 perc vonattal Pisából, és hasonlóan bájos olasz városka, szerintem valamivel jobb a hangulata, mint Pisának. Több kisebb nevezetessége is van, pl. itt született Puccini. A belvárost ma is körülveszi a majdnem 4 km hosszú városfal, ahonnan szép a kilátás, mi végig gyalogoltunk rajta. A városfalon este:

Jelölték, de nem díjazták.

Jó az LG, anyám LG-je némely tekintetben jobb, mint az én (dupla áru) Sonym.

A rekordom a Tűzharc volt, majdnem egy nap alatt elolvastam. Csak néhány oldal maradt másnapra.

A Dűne istencsászára még nehezebb olvasmány, annak értem a leghosszabb idő alatt a végére, de egy nagyon magas színvonalú regény, elmondható róla, hogy a sorozat ékköve.