Darth Revan9

Cselenyák Imre: A tölgyek alatt A tölgyek alatt című regényben Cselenyák Imre befejezte az Arany János életéről szóló két kötetes regény ciklust. A tölgyek alatt ott folytatja, ahol az Áldott az a bölcső című könyv abbahagyta. Megismerjük Arany János életét a 19. század második felében. A szerző éppolyan csodálatos munkát végzett, mint az előző részben. Továbbra is magas színvonalon tárja elénk a magyar irodalomtörténet egyik legkiemelkedőbb alakjának történetét. Bepillantást nyerünk lelkének, érzelmeinek szinte minden apró részletébe és e mellett rendkívül informatív módon látjuk a korszakot, annak kulturális és politikatörténeti vonatkozásait. is. Már az előző részről is el tudtam mondani, hogy a regény közelebb hozta Arany Jánost a mai emberhez. Ez erre a könyvre szintén igaz. Számtalan érzelmes, drámai pillantanak lehetünk tanúi. Valósággal magával ragad az egész mű. Itt is jelen van a korrajz a társadalom kritika, a lelki fejlődés. A tölgyek alatt egyik központi témája a veszteségek túlélése és a tovább lépés. A küldetés tudat felvállalása fontos szerepet játszik. Arra tanít, hogy akkor is tartsunk ki, ha reménytelennek látszik a helyzet az életben. A második kötet szintén zseniális lett. A függelékekben érdekes levélrészletekbe is bepillanthatunk. Nagyszerű ötlet volt a szószedet. Nagy hatást gyakorolt rám a könyv. Igazi, érzelmes, információ gazdag életregény. Zseniális darab. Ötös.

Egy diadalmaskodó cukiság.

Csak az a baj, hogy mindössze négy füzet. Lehetne több is.

Kezd fogyni a türelmem. Valószínű, hogy angolul nézem tovább, pedig szinkron párti vagyok. De amúgy is kevés időm van sorozatozni. Most csak A mandalorit tudom nézni. Ami egyre jobb és jobb. Wonder Woman 1984. Nagyon érdekes lett az előzetes. Sikerült meglepni is engem. Vajon

Illetve a jelenlegi állapotok alapján nem hiszem, hogy olyan sokat kéne várni rá. Sőt... éppen ellenkezőleg. Nem is tudnék talán csak ötöt megnevezni. Mester és tanítványa, Sötét tanítvány, Elveszett csillagok, Leia, az Alderaan hercegnője, Katalizátor, Tarkin, Ahsoka, Thrawn, Thrawn: Szövetségek, Sith Nagyurak.

Ráadásul több történetszál erősen merít az utóbbi években megjelent képregényekből. Pl. A Baglyok Bírósága, vagy a Nulladik év. Egyébként lehet tudni, arról, hogy mikor jön szinkronosan az ötödik évad? A Prime most nagyon elhúzza. Az első négy évadot nagyon gyorsan lenyomták, az ötödikkel nem tudom mi van.

Gotham. Ezt érdemes nézni.

Szerintem volt az Anakin és Thrawn történetben is potenciál. Ha Zahnnak adtak volna lehetőséget, hogy önálló regényben fejtse ki, akkor több dolgot bele tudott volna szőni. Olyan lehetett volna a Szövetségek, mint A túlélők keresése és a Kirajzás.

Nagyon jó ez a közös kép.

MilkyWay: Boldog szülinapot!

Nagyszerű. A magyar megjelenés pedig egy kicsit el van maradva. A negyedik kötet még csak 2020 elején jön.

A Skywalker koráról úgy beszélnek a készítők, hogy a Skywalker Saga zárása. Tehát akkor a Baljós árnyaktól kezdőtő nagy cselekményt zárja le. És akkor joggal várjuk el, hogy ne csak a klasszikusokra legyenek utalások, hanem az előzményekre is, méghozzá komolyabb mértékben, mint azt az előző kettő tette.

Sokak szerint Zahn összecsapta ezt a könyvet, érződik rajta, hogy két történet egy kötetben. Jobb lett volna, ha hagyják, hogy külön kötetben írja meg Anakin és Thrawn találkozásának történetét, aztán külön regényben Thrawn és Vader közös missziójának történetét. Így jobb lett volna a minőség, lett volna hely és idő kifejteni mindent, nem kellett volna Zahn-nak meghúzni, megrövidíteni a két történet cselekményét.

No, ezt szívből remélem. De van bennem egy rossz érzés, hogy az előzményekre csak nagyon kevés utalás lesz. Talán csak kakukktojás jellegűek, melyeket nagyítóval kell keresni. Remélem, hogy a rossz érzésem téves.

Boldogat RoCsev!

Ezt az érvet én is sűrűn hallom és egyetértek vele. Kár, hogy a Disney-Lucasfilm erőszakoskodott és nem hagyta, hogy Zahn előbb az Anakin-Thrawn regényt írja meg. A Vader-Thrawn regény később is ráért volna. Ebben az esetben a Treason már egy negyedik rész lett volna ehhez a sorhoz.

Na, egy olyan Erőszellemes, Qui-gonos témát én is szívesen olvasnék. Igazi különlegesség lenne.

Gondolom már ideje volt itt is egy vaskosabbnak. A legendákból van jó pár ilyen. Színvallás, A 66-ors parancs, A jövő látomása, Az utolsó lovag, Én, a Jedi.

Craig Bondja már olyan szinten nem érdekel, hogy az előzetest sincs kedvem megnézni.

Meg azt is olvastam, hogy a Trevorrow forgatókönyvben Sidious semmilyen formában nem szerepel, és nem utalnak rá. Nem tudom, hogy ez igaz-e.

Most újabb infókat sikerült kisajtolnom a DV-től. David Farland Rúnalovagok sorozatáról sem mondtak le, de ez távlati projekt, így azt valószínűsítem, hogy az jövőre nem lesz. Viszont megerősítették, hogy jövőre lesz a kedvenc szerzőmtől, Salvatore-tól könyv. Valószínűleg több is.

Ezt jó hallani.

Akkor nem vagyunk egyedül. Ha jól láttam a legtöbb országban régebben belekezdtek az Új Jedi Rend sorozatba és folytatásaiba. Azt hiszem csak a csehek voltak egy kicsit elmaradva. Úgy néz ki ez a legtöbb helyen megjelent.

Ezt én is szívből remélem. Dashről nem tudtam, hogy kanonizálva lett. Hol?

Juliet E. McKenna: Veszélyes játszma Az Einarinn legendája könyvekre akkor figyeltem fel, amikor hagyományos, kalandozós, barangolós fantasy könyveket kerestem. A Veszélyes játszma pont jól megtestesíti ezt. Hősei egyszerű kalandorok és szerencsevadászok. Nincs semmiféle világmegváltó nagy cselekmény szál. A könyv olvasása közben többször is a Forgotten Realms-re asszociáltam. Nem is hiányzik a nagyobb kaliberű sztori, az Einarinn első könyve jól megállja a helyét önmagában is. Ahogy halad előre az írónő itt is felbukkannak rejtélyes ellenfelek, akik veszélyt jelenthetnek az ismert földekre és országokra, de egyelőre nem tudunk meg mindent róluk. A hősök között nem találunk kiválasztottakat, inkább mindenki csak sodródik az eseményekkel, megpróbálják kihozni magukból a legtöbbet. Sok figurát egyszerű tényezők motiválnak, mint a pénz, a bosszú, a hűség és kötelesség, vagy nagyobb hatalmak egyszerű szolgálata. A mágia jelen van, de nem mindenki birtokolja. A varázslók feltűnnek, néha beavatkoznak, de nem ők a világ kizárólagos urai, vagy irányítói. A történet során nagy hangsúlyt fektet az írónő azon országok, országrészek, városok, területek bemutatására, ahol a szereplők megfordulnak. A cselekmény nem volt mindig dinamikus. A világ felépítése jól kivitelezett. A barangolós részek egy kicsit David Eddings stílusára emlékeztettek. Jó kis szórakoztató olvasmány volt. Nem volt mindig izgalmas, de kellett az idő a karakterekre és a világépítésre. Viszont a második felében sikerült felpörgetni, és több feszült, izgalmas helyzettel találkozhatott az olvasó. Összességében véve jól szórakoztam rajta. Négy és fél.