R. A. Salvatore: Otthon
Hősnek nem lehet születni, azzá kell válni. És egy kegyetlen, álnok, gyilkos világban ez a legnehezebb. Életem egyik legmeghatározóbb szerzője, R. A. Salvatore, az összes magyarul megjelent művét olvastam. Még abban az időszakban ismerkedtem meg vele, miután elolvastam A Gyűrűk Urát és a Sárkánydárda könyveket. Érdekesség, hogy a szerzőt is nagyban inspirálta Tolkien, valamint Weis és Hickman munkái, miattuk vált íróvá. Az Otthon nem az első könyve volt, amit a kezembe vettem, még annak idején azt hiszem 2004-ben olvastam először. Sikerült annyira magával ragadnia, hogy összegyűjtöttem a szerző összes művét. Drizzt legendája mellett napjainkig kitartottam. Mindig nagy élvezettel vettem és olvastam az újabb Drizzt kalandokat. A renegát sötételf mai napig egyik kedvenc regényhősöm. Példaképnek tartom őt. Hiába jönnek rossz, tragikus és nehéz dolgok az életben ő végig kitart a szeretet, a barátság, a gyengék és ártatlanok védelme mellett. Most, hogy jön a regény képregény adaptációja, és reményeim szerint a Timless is megjelenik talán még idén, valamint lesz elméletileg új Dungeons & Dragons film, úgy éreztem időszerű elővenni a korábbi könyveket és újraolvasni ezeket a fantasztikus történeteket.
Az Otthon a Sötételf-trilógia első kötete, Drizzt legendája itt indul el, habár Salvatore ezt a trilógiát utólag, A félszerzet ékköve után írta meg. A ciklus az Elfeledett Birodalmak – Forgotten Realms – világán játszódik, mely a Dungeons & Dragons szerepjáték univerzumok egyike. Az Elfeledett Birodalmak magával ragadóan sokszínű, rengeteg nép, faj, kultúra, illetve eltérő hatalom tárul azon olvasók elé, akik ezeket a könyveket olvassák. A legtöbb Forgotten sorozat általában egy adott régióra, területre, népre, vagy csoportra koncentrál. Olyan óriási és kiterjedt ez fantáziavilág, hogy a rengeteg különféle szereplő, vagy csoport jól megvannak egymás mellett, nagyon sokszor nem is történik utalás minden létező dologra. Salvatore regényei is pont ilyenek. Az Otthon a gyilkos sötételfek, (vagyis sötéttündék) világába kalauzol el bennünket. Szinte végig a föld alatt vagyunk, kevés utalás történik a felszíni világ Birodalmaira és népeire. A sötétlefek, más néven drow-k világa rendkívüli részletességgel tárul az olvasó elé. Külsőleg olyanok, mint a felszíni elfek, csak éppen éjfekete a bőrük és hófehér a hajuk. Már rég megrontotta őket gonosz istennőjük, Lolth. (akik bővebben akarják ismerni az elfek történelmét, és azon belül a drow-k megszületését, azoknak ajánlom Elaine Cunningham Öröksziget című regényét) A föld alatt élnek felséges nagy városaikban, melyek tele vannak különleges, mágiával átitatott épületekkel és szobrokkal. A dorw-knál minden a hatalomról szól. Egy rendkívül romlott, erkölcstelen és önző világ ez. A családok egymással vetélkednek, háborúznak, Ez egy olyan világ, ahol, ha elárulod, megölöd saját rokonaid, barátaid, akkor cselekszel erényesen. A könyörület, az irgalom, a szeretet a gyengeség jele, melyet Lolth istennő nem nagyon tolerál. Az álnokság a legfontosabb tényező a drow-k világában. Ha az egyik család megtámadja a másik famíliát, és mindenkit legyilkolnak, akkor a támadó előrelép a házak hierarchiájában és burkoltan még meg is dicsérik őket. Ha viszont a támadás kudarcba fullad, akkor lesújt a drow igazságszolgáltatás és elpusztítják a támadókat. Valójában a gyengeségük és ügyetlenségük miatt büntetik meg őket. A nők, akik papok is egyben a társadalom vezetői, a férfiak, akik mágusok vagy harcosok lehetnek alávetett szerepet játszanak. Ebbe a világba születik bele hősünk, Drizzt, aki minden szempontból különbözik az átlag drow-tól. Szeretet, kedvesség és önzetlenség jellemzik az alaptermészetét. A Do’Urden család, vagyis a Daermon N’a’shezbaernon mindent megtesz, hogy előrejusson a ranglétrán.
Az ifjú Drizzt tehetséges és Zaknafein, a fegyvermester keze alá kerül. Zak elsőrangú kardforgatót képez a fiúból.
Egyikük sem szívleli a népük életmódját. A fiút, Malice nagyasszonyanya parancsára a Melee-Magthere-be küldik a harcosok iskolájába. Itt Drizzt megismeri igazán népe undok és álnok természetét. Hazugságokkal tömik a fejét a felszíni világról, de ő ezekben nem hisz. Nem bírja elviselni a drow-k életmódját, nem akarja elfogadni azt a szerepet, melyet rá osztottak ebben a világban, nem hajlandó közönséges gyilkos lenni, aki még gyermekek életét is kiirtaná parancsszóra.
Fantasztikus élmény volt újraolvasni. Drizzt kitartása és útkeresése számomra megindító. Azt példázza, hogy mindegy mennyire álnok, gonosz világban élünk, ahol egymáson taposnak az emberek, akkor érsz valamit, ha kitartasz a pozitív eszmék mellett: szeretet, család, barátság, a gyengék védelme. Drizzt hátat tudott fordítani a gonoszságnak és álnokságnak, a szívére hallgat és saját útját járja. Ezért is vált nagy kedvencemmé. Ötös.