Az utolsó Jedik vélemény
Az új film felülmúlta a várakozásaimat. Az utolsó Jediket már be tudom sorolni a legjobb Star Wars történetek közé. Még úgy is, ha a könyveket, filmeket és képregényeket egyaránt beszámítom. Rian Johnson keze valamennyire meg volt kötve, hisz ez a film Az ébredő Erő folytatása, de mégis sikerült egy egyedi, ötletes és szerethető mozit összehoznia.
A legérdekesebb szál a Rey-jel, Luke-kal és Kylo Ren-nel foglalkozó részek voltak. Mindhárom színész nagyot alakított. Mindegyiküknél voltak nagyon jó meglepetések. Tetszett, hogy Rey ereje egyre nő és úgy néz ki, hogy a Jedivé válás útján egy nagyon egyedi utat fog bejárni. Ben Solo/Kylo Ren egy nagyszerű, vívódó hős, aki végül is nagyon egyedi utat választ. Itt már sikerült felérnie a Legendákbeli énjéhez, Jacen Solo/Darth Caedushoz. A Rey-jel való párbeszédei nagyon jók, a támadása Snoke ellen fenomenális, Rey és Ben közös harca a gárdisták ellen pedig egy nagyon epikus jelenet sorozat. Luke-tól végre többet megtudtunk a múltról. A történet során egy igazi legendás Jedi-mester válik belőle. A film végi alakítása hatalmas. Nagyon tetszett a sok kikacsintás, utalás az előzmény-trilógiára. Luke megemlíti Darth Sidioust-t, Kylo ajánlata Rey-nek teljesen A Sithek bosszúját juttatja az eszünkbe – Anakin ajánlata Padménak. Ott volt a kis, kilenc éves Erő-használó fiú, aki egy az egyben a kicsi Anakinra hajaz. A film végi állapot pedig inkább A klónok támadását juttatta eszembe – csak most kezdődik az igazi galaktikus háború. A klasszikus trilógiára is szép számmal vannak utalások – az ifjú hős egy idős Jedi mester-nél tanul, nagy szárazföldi ütközet, a sötét és a világos oldali hős együtt jelennek meg a legfőbb gonosz előtt -. Szép összhang van. Snoke halála nem zavart. Az sem, hogy szinte semmivel sem tudunk többet róla, mint korábban. Arra már korábban utaltak, hogy talán könyvben fejtenék ki a vele kapcsolatos dolgokat. Tudok is egy embert, aki a legmegfelelőbb lenne erre a feladatra: James Luceno. Rey-ről a filmben többször is az jutott eszembe, hogy kiköpött Kerra Holt a figurája – John Jackson Miller szereplője, a Régi Köztársaság idejében játszódó Kóbor lovag hősnője. Rey, ahogy Kerra is reménytelen helyzetekből segíti ki a rászorulókat, és óriási túlerővel, hatalmas gonosz erőkkel néz szembe. Ben és Rey harca a gárdistákkal a Régi Köztársaság történeteinek nagy epikus összecsapásaira hajaz. Ennél a jelenetnél éreztem igazán, hogy Rian szereti a Régi Köztársaságot és ő lenne a legalkalmasabb ilyen filmek készítésére. A Jedi Rend felélesztéséről. Én úgy vettem észre, három momentum is volt a filmben, amiben arra utaltak, hogy ez meg fog történni. Yoda szelleme kijelenti, hogy Rey-ben minden megvan, Luke a halála előtt utal arra, hogy nem ő az utolsó Jedi és film végén mutatták a kis Erő-használó fiút – a kezében a felmosóval olyan volt, mintha fénykardot szorongatna.
Az Elenállás története is érdekesen alakult. Poe Dameron szimpatikusabb lett, ahogy Finn is. Finn és Phasma párharca óriási. Ahogy Finn majdnem feláldozta magát a Crait-en hihetetlen. Rose is szimpatikus lett a végére. A film egyik leggyönyörűbb mondata az ő szájából hangzik el. Leia Erő-használata a Tomboló Erőt juttatta eszembe. Így egyelőre ennyi jutott eszembe. A film zenéje sajnos nem lett valami nagy szám, egy kicsivel több elő-trilógiás utalásra számítottam, jó lett volna egy kicsivel többet megtudni az első Jedikről. De így nagyszerű lett ez a történet. Kiváló darab.