Timothy Zahn: Thrawn
Timothy Zahn nem tartozik a kedvenc íróim közé. Az eddig magyarul megjelent tizenegy Star Wars regénye közül csak négy nyerte el maximálisan a tetszésemet. Ezek: a Kirajzás, A túlélők keresése, a Válaszutak és most már a Thrawn is. Nem hittem volna, hogy ennyire élvezni fogom ezt a regényt. Élvezettel olvastam minden oldalát, az összefüggések feltárása érdekfeszítő és izgalmas lett. Zahn meglepően sokat tudott meríteni korábbi műveiből. Több karakter is visszaköszön, mely bizonyítja, hogy bőven van átjárás legendák és kánon között. Thrawn figurája először A Birodalom örököseiben bukkant fel. Akkoriban még nem kedveltem. A Kirajzás volt az első regény, mely szimpatikussá tette a chiss hadurat. Ott sokkal emberibb volt, hibázott is, nem volt túl tökéletes, bár zsenialitása megmaradt. Hasonló a helyzet a jelen regénnyel. Thrawn figurája még szimpatikusabb, mint valaha. A múltjának jó része maradt. Az előmenetelében már fel lehetett fedezni különbségeket. A kánonban hamarabb lett admirális, mint a legendákban. Részletes képet kapunk arról, hogy Thrawn hogyan került a Galaktikus Birodalomba, láthatjuk miként lépdelt egyre feljebb a ranglétrán. Thrawn itt is zseniális, átlátja az összefüggéseket, az esetek többségében több lépéssel az ellenfelei előtt jár. Nem mindenható. A politikai téren sokszor hátrányban van, de így is sokszor kivágja magát. Ebben a könyvben végre kap egy méltó ellenfelet is, akinek motivációi sokszor nem egyértelműek és csak a könyv végén tudunk meg róla többet.
Az egyik legjobb Star Wars regény. Bekerült a kedvenceim közé. Ötös. Várom a következőt.