R. A. Salvatore: Hős
Nem is tudom, hogy kezdjem. Olyan érzéseket váltott ki belőlem, melyeket régen tapasztaltam. Fura érzés volt elkezdeni. Egyik kedvenc fantasy sorozatom utolsó kötete. Drizzt legendája már 2004 óta meghatározta az életemet. Tudtam, hogy egyszer véget kell érnie, de ahogy folyamatosan bővült a sorozat és Salvatore írta és írta az újabb köteteket nehezen lehetett elhinni, hogy vége lesz. Most ez is megtörtént. Nincs tovább. A vég pedig olyan lett, amelyre nehezen találok szavakat. Az utolsó oldalaknál a könnyem is kicsordult a meghatottságtól és a boldogságtól. A vége gyönyörű lett. Fantasztikus. Hihetetlen. Zseniális. Szinte tündérmesébe illő. Soha nem volt még dolgom olyan történettel, melynek vége ennyire elnyerte volna a tetszésemet. A LEGJOBB BEFEJEZÉS. A cselekmény szövése több ponton meglepetéseket okozott. A befejezés tökéletes lett. És az addig tartó út csavarosabb, sem mint gondoltam volna. Sikerült egy olyan váratlan fordulatot is beleszőni, mely csak megemelte a katarzis érzését. Nem tudok eléggé hálás lenni R. A. Salvatorének, amiért megírta ezt a végkifejletet és azért is, mert hosszú éveken át boldogságot és örömet adott nekem ezekkel a regényekkel. A szeretet, barátság, becsület, hűség és a család eszméi nagyon áthatják műveit. A pozitív eszmék iránti ragaszkodás az, ami a legjobban tetszett mindig is ezekben a kötetekben. Nagyon remélem, hogy további munkái is megjelennek magyarul, mert a szerző munkássága azon indokok között van egy bizonyos listámon, melyek még életben tartanak ebben a csúf valós világban.
Imádom ezt a sorozatot és mindig jó szívvel gondolok majd az utolsó könyvre. Legjobb olvasmány élményeim között a helye. Csillagos ötös.