Christie Golden: Durotan
Régen olvastam már Warcraft regényt. A klánok ura nagy kedvencem, háromszor is elolvastam. Reméltem, hogy Christie Golden-ben ezúttal sem fogok csalódni és nem is történt meg. A Durotan nagyon jó regény lett. A klánok ura színvonalától talán csak egy kicsit marad el. Már az elején érdemes megjegyezni, hogy a könyv a Warcraft filmes univerzumához tartozik, nem pedig a videojáték-könyv univerzumhoz. Christie már írt egy ilyen regényt Rise of the Horde címmel, mely az eredeti sztori vonalhoz kötődik. Sajnos az a könyv nem jelenhetett meg magyarul (átok a Blizzard-ra e miatt és az összes kimaradt regényért is). Jó lett volna összehasonlítani a Durotant és a Rise of the Horde-ot, már csak azért is, mert állítólag utóbbi Golden egyik legjobb munkája.
A Durotan különlegessége, hogy teljes mértékben az orkokra, azon belül is Durotan-ra és a népére, a Dérfarkasokra fókuszál. A legfontosabb szereplő Durotan, Christie csak nagyon ritkán szakad el tőle. Az orkok hamar nagyon szimpatikus és szerethető karakterek lesznek. Vadak, kemények, de sokan közülük jó szívűek és becsületesek. Persze itt is megtalálhatjuk a becsvágyó, negatív figurákat. A világuk valahogy az indiánok életére emlékeztet.
Christie Golden a maga egyszerű, de mesés stílusával egy újabb magával ragadó regényt tett le az asztalra. A klánok ura és a Sötét tanítvány hangyányit jobban tetszettek, de Durotan és a Dérfarkasok kalandjait is nagyon élveztem. Bravó Christie: ötös.