Chuck Wendig: Utóhatás: Adósság
A könyv elolvasása során vegyes érzéseim voltak. Csak a második felében, illetve a vége felé éreztem azt, hogy ez mégis csak egy jó könyv lesz. Wendig párbeszédei valahogy most idegesítőbbek voltak számomra, mint az első kötetben. A cselekmény nagyrészt az előző részben megismert karakterek körül bonyolódik. Norra és csapata továbbra is birodalmi tisztekre vadászik, aztán az igazságszolgáltatás elé citálják őket. A csapatban nő a feszültség, a veszekedések elég gyakoriak. A birodalmi szálban Rae Sloane és titokzatos főnöke: Gallius Rax admirális kerül középpontba. Rax állandóan arról papol, hogy egy más Birodalmat akar létrehozni, tettei mégis Darth Sidious módszereire emlékeztetnek. Egyébként észrevehető a kronológiai baki, mert a 30 évvel a könyv előtt játszódó prológusban és epilógusban már van Birodalom, csillagromboló és Palpatine császár. Valószínűleg inkább 20 évvel játszódhatnak korábban azok a jelenetek. A regény első fele több helyen unalmas és lapos. A második fele viszont rendesen egyenlít. Wendig rendesebben kifejti a szálakat, többet látunk a formálódó Új Köztársaságból, a széthulló Birodalomból. Jók voltak az utalások a Leia hercegnő, a Megtört Birodalom, a Marvel Star Wars ongoing sorozatára, valamint A Klónok Háborúja sorozatra és egy-két egyéb műre.
Jó volt, de nem a legjobb. Az első fele nagyon lehúzza. Szerencsére a második fele már nagyon erős, e miatt négyes.