Kevin Hearne: A Jedik örököse
Kevin Hearne regénye a IV. és V. rész eseményei között játszódik, nem sokkal a yavini csata után. A könyv még a régi rendszerhez íródott és ha az eredeti tervek szerint 2014 tavaszán jelent volna meg, akkor a Legendák kategóriába kerül és a Tolvajbecsület lett volna kánon. Hearne teljes egészében Luke-ot helyezi a középpontba, E/1 személyben. Nagyon érdekes volt ez a megközelítés, nem sok SW regény van, ami az E/1-es elbeszélő módot alkalmazza (lásd: Én, a Jedi). Eleinte úgy gondoltam, hogy nem lesz túl érdekes, hiszen Luke már számtalan regényben szerepelt, szerencsére tévedtem. Elejétől végéig nagyon élveztem a történetet. Sodró lendületű, érdekes személyiségeket és nézőpontot felvonultató regényről van szó. Luke még csak most indul el a Jedivé válás útján. Nehezen tudja használni az Erőt, de útitársai jó hatással vannak rá ez ügyben. Nakari pozitív gondolatokat ébreszt benne. A givin kriptográfus, Drusil pedig minden racionalizmusa ellenére ráérez arra, hogyan kéne Luke-nak az Erőt használni. Luke és Nakari kapcsolata volt számomra a legérdekesebb. Az első szerelem kialakulása rendkívül érdekes érzés. Drusilt is sikerült megkedvelnem, rideg professzionalizmusa ellenére neki is vannak érzelmei, mindenáron újra a családjával akar lenni. Helyszíneket tekintve nagyon sok érdekes helyen jártunk. Rodia, Pasher, Fex, Denon, Kupoh, Omereth. Volt dzsungel, kies sivatag, városbolygó, vízi világ, A Fex-en történtek eléggé Alien érzést kelthetnek az olvasóban. A sztori elég akció dús és pergős. Az elején még több kisebb küldetés vezet el a nagy feladathoz. A végén lévő váratlan fordulat megdöbbentő. A Tolvajbecsülethez képest sokkal jobbnak éreztem, még a Pengeélent is sikerült lepipálni. Bekerült a kedvenceim közé, ötös.