Nos, én is csatlakozok azok kórusához, akik nagyon jó véleménnyel vannak a regényről. Nem véletlen munkálkodtak rajta öten, évekig!
A kezdet megadja mindazt, amire látatlanban is vágytunk: bemutatja a Köztársaságot ereje teljében. Nincs inkompetens Jedi Rend, se belülről rothadó és mételyező vezetés. „Mi vagyunk a Köztársaság” – az eszme amit mindenki magáénak érez.
A Hetzal-i incidens remek példa erre. Tulajdonképpen a könyv első része tökéletesen bemutatja milyen tartalom van e mögött a jelmondat mögött.
Az egész Köztársaság egyetlen rendszerért aggódik, hatalmas az összhang és mindenki segít aki csak tud. Nincsenek vizsgálóbizottságok, meg ehhez hasonló bürokratikus elemek. A bajban ismerszik meg az ember, és ez úgy a galaxisra mind a Jedikre is igaz. Láthattuk milyen az, ha nem burkol ködbe mindent a sötét oldal és így a lovagok a teljes fényben tehetik a dolgukat. Avar Kriss képes volt szinte a galaxis összes Jedijét egy nagy hálózatba kapcsolni, akik mind egy szálig segítettek a katasztrófa elhárításában. Az egyes Jedik is kiváló karakterek, általuk betekinthetünk abba milyen volt akkor lovagnak lenni. Akkor, amikor csak megbecsülés és tisztelet, esetleg félelem övezte megjelenésüket, bárhol is történjen az meg. Ők valóban a remény, és az elesettek és rászorulók támaszai. A helyőrségek élete is sokatmondó. Van olyan lovag, konkrétan Porter Engle, aki több száz éves, rengeteg csatát megért, és most öreg korára rántottát sütögetve segíti a helyieket egy Jedi helyőrségben pár társával együtt. Olyan frappánsan vannak bemutatva ezek az életképek, hogy netovább. Az meg tényleg már csak hab a tortán, ahogy ezek a jelentéktelennek tűnő dolgok végül a történet gerincébe bekapcsolódnak.
A legjobban talán Avar Kriss és Loden Greatstorm karakterei jöttek be. Ők mind különleges lovagok, de a többiek se szégyenkezhetnek, többen remek felütéssel indulnak. Az említett Engle mesteren kívül ilyen még Elzar Mann, aki olyasmi attitűd, mint majd később Qui-Gon is lesz. Az a lovag, aki külön utakon jár, és a társai se mindig értik, mit miért tesz. Talán nem véletlen, hogy pont neki lesz látomása arról a jövőbeni nagy pusztulásról, ami a Jedi rendet alapjaiban veszélyeztetheti.
A negatív oldalon megismerhetjük a Nihil hordákat, akiket nagy félelmem ellenére sikerült jól felépíteni és ábrázolni. Nem túlontúl erősek, és ha oda is csapnak a túlerőben lévő Köztársaságnak, azt nem csak maguknak köszönhetik, hanem Marchion Ro-nak aki a háttérben lévő vezetője illetve tanácsadója a banditáknak. Az antagonisták közül egyértelműen Ro viszi a prímet, nagyon izgalmas figura. Az egész regény alatt nem igazán lehet eldönteni mennyire is fajsúlyos vagy mit akarhat. Sokszor úgy tűnik, csak túl akarja élni a fergetegek parancsnokaival a találkozásokat, és az életét csak is annak köszönheti, hogy tud titkos hiperűr útvonalakat adni a fosztogató hordáknak. Később, ahogy kirajzolódik mit is akar Marchion, annál jobban lesz figyelemreméltó karakter. A legvégén teríti ki lapjait Loden előtt, ahol elmondja, hogy gyakorlatilag az egész játék arra ment ki, hogy szerezzen egy Jedit magának, és hogy feltegye a Köztársaság térképére a Nihilt. Ennek érdekében szinte mindenkit keményen átvert és manipulált. Az egész regény legnagyobb kérdése, hogy mi a terve Ro-nak. Saját szakállára dolgozik, vagy van mögötte valaki? Egy biztos, nagyon izgalmas lesz látni, hova halad majd ez az egész.
Magáról a történet részleteiről is sokat lehet elmélkedni. Én pl. letettem a hajam attól, ahogy a hiperűr technikát kidolgozták! Korábban csak úgy…volt. Beléptek meg kiléptek, akár bolygó légkörökből is. Most azonban a történet egyik kulcsfontosságú eleme, kicsit azt is megmagyarázták hogyan működik. Az elmaradott technológiát jelezte, hogy itt még hiperűr belépési pontok voltak, így nem ugrálhattak kényükre-kedvükre a hajók a folyosókba. A Nihil gyakorlatilag úgy lépett be a térbe, mint majd pár száz évvel később bárki más. De itt még ez hatalmas előny nekik, amit Mari San Tekkának köszönhetnek. A San Tekka klán feltűnésének nagyon örültem, mert így már jobban sejthető miért is tartott Luke-al az öreg Lor San Tekka. Mari sorsa borzasztó. Gyakorlatilag elrabolták, és azóta egy kapszulában éli életét hiperűr utakat keresve és találva. Nagyon úgy néz ki, hogy ezt megsejtette a két régi rokon, Merlowe és Vellis. Ez is egy érdekes szála lesz a sztorinak, hogy mi lesz ezzel a hiperűrt feltérképező klánnal. Mint tudjuk, kihalni nem fognak.
Tetszett a bacta felbukkanása is, ami kicsit ironikus volt annak fényében, hogy ha elpusztul a Hetzal-rendszer, akkor ennek az új technológiának is annyi, ami később Luke-ot is megmentette, meg még sok mindenki mást.
Lina Soh is jó karakter, igazán erősnek és hajthatatlannak tetszik, olyannak, aki tűzön-vízen át végrehajtja a terveit. Azok pedig már most nagyon ambiciózusok. Kíváncsi leszek melyeket sikerül véghez vinni majd a későbbiekben.
Összességében csak ismételni tudom magam: ez egy fantasztikus regény, az egyik legjobb SW kaland amit olvastam. Már alig várom az újabb könyvet pár hét múlva.
5/5
