Elég sűrű volt a hét SW szempontból, de lassan eljutottam oda, hogy végre tudok írni a várva várt sorozatról is.
Az első és legfontosabb, hogy nagyon tetszett! Ez talán nem meglepő, de itt tényleg olyan dolgokat láttunk, amiket még pár évvel ezelőtt is nagyon-nagyon nehezen képzeltünk volna el.
Maga a szituáció döbbenete amiben találjuk Obi-Wan-t, végig kíséri a részt. Mert nehéz attól elvonatkoztatni, hogy a Klónháború egyik hőse, a Jedi Tanács megbecsült tagja, a Kiválasztott egykori mestere, egy vágóhídon dolgozik a Tatooine sivatagában. Az első rész azt mutatja be, hogy Obi-Wan mennyire reményvesztett és depresszív, még 10 év után is. A rémálmai, minden mozdulata erről árulkodik. Ez az ember már egyszerűen fél felelősséget vállalni, teljesen megtört. McGregor káprázatosan mutatja be az egykori Jedit. Egyébként az egész szituáció szinte pontosan ugyanaz, mint Luke esetében az EPVIII-ban. Csak amíg ott nem értették sokan miért lett olyan a hős Luke amilyen, itt mindenki láthatta az előzményeket. Nem merülhet fel kétely. Obi-Wan ugyanazokat a kérdéseket megkapta itt is, mint Luke Rey-től. „Mi történt magával?” Bail-nak személyesen kell megjelennie Obi barlangjában, hogy rávegye a segítségre, de még így is nehezen áll kötélnek.
A remete élet néhol Rey magányosságát idézi meg a TFA-ban, amikor Obi-Wan kiássa a kardokat a homokból az pedig a TROS inverze. Eszméletlen volt végig, sok helyen érzelmi hullámok söpörtek végig rajtam, mert ezt anélkül nem lehetett nézni. Ami még nagyon tetszett itt, hogy szépen finoman adagolták a pátoszt, de mégis úgy, hogy csontig hatoljon: a kis utalások, mint a játék űrhajó Luke-nak, Owen minden mozdulata, ami az öregkorára hajaz…tökéletes.
A történet másik szála, ami lényegében a katalizátor, az Leia és az Alderaan! Sejtettem, hogy benne lehet a lány, de ekkora szerepre nem számítottam! Maga a bolygó gyönyörű és egyedi, igazi elegancia jellemzi, Bail és Breha ismét a színen és persze a „lányuk”. Leia amilyen aranyos olyan rakoncátlan, de itt is az érzés a meghatározó, hogy mi lesz ebből a kislányból! Ezzel a történettel most már valóban elmondhatjuk, hogy egészen csecsemőkorától szemtanúi lehetünk szinte az egész életének.
Egy dolog kicsit bénára sikerült itt, mégpedig az erdei „üldözés”. Én azt nem húztam volna el addig. Ok, Leia ügyes. átcsusszan a faágak között, de azért itt volt egy-két gagyibb megoldás a támadók részéről. De ez semmit nem vont le az élvezeti értékből.
Persze nem hagyhatom ki az Inkvizítorokat, akik hozták az elvárhatót. Mindegyikben volt valami, amiért tetszett. Az Ötödik Fivérnek pl. nagyon mintha gép hangja lett volna, azt megdolgozták effektekkel rendesen. Nagyon tetszett. A Főinkvizítor is remek volt, akinek a szemei vörösödtek be amint valami csúnya dologra készült. Jobban odafigyelve a beszédje és a hanghordozása is nagyon hasonlít a Rebels-es megjelenésére. Viszont szerintem a legjobb és legérdekesebb az Reva lett. Nála egyértelműen nagyon mély háttér van, ami érzésem szerint a rész elején látott 66-os flashback-el indul. Nem véletlen megszállottja Obi-Wannak, biztos van valami amiért "tartozik" neki. Viszont ez a megszállottság lassan már szembe fordítja a többi Inkvizítorral, amiben megint van egy jó kis potenciál.
Főleg azok után ami a folytatásban jött....Te jó ég! Na de erről a másik topikban.