Örülök, hogy tetszett. Én is úgy vagyok vele, hogy szeretem ha egy film képes komoly érzelmi reakciót kiváltani belőlem még akkor is ha ez azt jelenti, hogy a dráma annyira komoly hogy az már nyomasztó.
Ugyanakkor nekem a Jagten-ben az is tetszik, hogy bár elég depis a hangulata nem akar az elsőtől az utolsó másodpercig nyomasztani. Nem olyan mint a 'We need to talk about Kevin' vagy mint a finn Puhdistus (Tisztogatás), amik szintén baromi jók, de ezekben végig csak folytogató kilátástalanság van. A Jagten-nél ezzel szemben