Bomarr

Na hát eddig a második évad eléggé csalódás volt, úgyhogy kiváncsian vártam ezt a részt: végre eljön-e az a bizonyos epizód, ami mögül úgy állok fel, hogy "na ezt nevezem". Hát eljött. Igen, ez eddik a legjobb akciós-epizód, meg egy kicsit több is annál. Őszintén szólva ez hazaverte a nagy Star Wars filmek bármelyik földi akcióját. Nekem, akinek például az ep.2 végi akció mindig is egy kisebb csalódás volt (kivéve első nézéskor mert akkor ÓRIÁSI csalódás volt) öröm volt nézni ezt az epikus háborút... én ilyesmit vártam volna 2002-ben is. Füst, por, robbanások, lézerek cikázása... ez tényleg a nagy betűs Klón-háború. Ez a rész egész egyszerüen lehengerelt. A rangsor elején a helye, ez kétségtelen. Én mondjuk a pár percnyi kiváló akcióval és mellette irtó jó dumákkal operáló Jedi Crash-t és Trespasst még ennél is jobban birtam, de egy harmadik hely asszem nyugodtan kijár neki. Ja és igen: Ki-Adi tényleg hülyén néz ki, de szerencsére keveset van premier plánban.

A pontos ajtó, meg épületszámot nem tudom, szoval az azért jöhet priviben

Mivel a tali ott lesz ahol annak idején laktam, igy asszem egyedül odatalálok valahogy Kb. én is olyan 10 körül érkezek.

Elolvasva az ismertetőket és pláne az iróval készült interjút, valahogy azt érzem, hogy ez a horror SW lesz mindennek az alja. Már a Vongokkal megmutatták, hogy lehet mélyre ásni, de most aztán elővették a kotrógépeket is. Már az SW.com-os interjú alcime is milyen: "The Zombies you are looking for". He?

Majdnem megtörtént az a fiaskó, hogy erre az időpontra is egy elhalaszhatatlan programom alakult, de végül aztán mégse: ugyhogy szinte biztosan kijelenthető, hogy én is megyek

Már korábban is láttam az epizódot, de eddig nem akartam sokkolni a társaságot a véleményemmel . Szóval ez most nem jött be. Az első felével még nem volt bajom. Amig Anakin és Padmé a Coruscanton voltak, addig úgy nagyjából oké. Ami nem tetszett az a Cato Neimoidiás rész. Asszem nálam egyébként is jelzésértékű lesz, ha Filoni szűkségét érzi, hogy egy külön kis videóban megmagyarázza, hogy a történetnek miért van úgy értelme ahogy az epizódban látjuk. Asszem az első évadnál ilyen magyarázkodást a "Dooku captured"-nél láttunk és ott is hasonló végeredménybe futott a dolog nálam, mint itt. Szóval Lott Dod (aki a Baljós Árnyakban nem a fajának vagy a bolygójának, hanem a Kereskedelmi Szövetségnek a szenátora, ahogy az ki is van mondva) bár falazott a Szövetségnek anno, de most mégis más úton jár, de közben meg egyáltalán nem, mert már a következő nagy droidgyárat szervezik Poggléval. Hááát... nekem ez erőltetett. Valahogy azaz érzésem vele kapcsolatban mint az egész Cato Neimoidiás résszel: kicsit össze van csapva. Az például milyen, hogy Padmé nyugodtan járhat kelhet és se egy őr, se egy jól zárodó ajtó nem gátolja meg abban hogy odatoppanjon a szupertitkos megbeszéléshez? Ennél a sorozat írói azért többre is képesek. Ezt már bizonyították a régebbi részekkel. Az animációt, Donáthoz hasonlóan én is kicsit furcsának éreztem bár szerintem nem azért mert tényleg gyengébb lenne bármi is: inkább azért, mert most a párbeszédeken volt a hangsúly és így jobban kijött az, hogy az animátorok milyen nehézkesen bánnak az arcok mimikájával. A Geonosisos részre viszont határozottan kiváncsi vagyok.

Asszem ez a trilógia nem lesz a kedvencem. Akárcsak az elöző részben, úgy ebben is egymást váltogatták a jó és a kevésbé jó elemek. Az elején az akciók kifejezetten jók voltak: Bane szökései látványosra sikeredtek. Ugyanakkor pl. az a jelenet, melyben Sidious néhány robot társaságában gonoszul ecseteli gonosz tervét... jajj... nagyon nem jött be. Sidious ennyire kínos még sose volt. A Mustafar behozatala se lett a legszerencsésebb. Maga a tény, hogy szerepel, az nem gáz, elvégre a filmekben senki nem mondta, hogy most látják először, de ha már behozták akkor több fantáziát vártam volna el. Szóval egyelőre nálam so-so a második évad megitélése. Kiváncsian várom a következő részt. Remélem kellemesen meglep.

Én csak a demoját vittem végig, de asszem nekem ennyi elég is volt. Igazából nem is az a fura, hogy a grafikája nagyságrendekkel van lemaradva a mostanság kijövő játékoktól, hanem hogy még az Xbox-ra kijövő arcade játékokat (amik direkt a régi idők platform-játékait akarják megidézni) se éri el. Picit se. Egy Force Unleashed után ezt bevállalni az kb. olyan mint az ep.4 után egy Holiday Specialt vagy valami hasonló.

Ez aztán a comeback. Üdv újra itt Lenci!

Na egy kicsit késve, de akkor a másodikról: Ez már egy picit kevésbé tetszett, mint az első. Az elején a felvezetésben például annyi sztorit mesélnek el, hogy az már magában megért volna egy külön epizódot. Nehezemre esett az elején ekkora rohanás közepette beleélni magam a sztoriba. Bane coolsága pedig szintén egy picit túl van pörgetve: rányomják a karjára a komplett űrhajó irányitást... és amikor közli, hogy a jediket majd kijátsza, kiderül hogy egy rakás véletlent is belekalibrált a tervébe: ennyire talán még Sidious se tudna jól rögtönözni (pl. mit csinál ha Ahsoka nem a lába mellé teriti le, hanem két méterrel arrébb). A droid-poénok viszont valamiért egyre jobban tetszenek. Most a harci droidok marhulásán is jól elvoltam. A jedi kinyirása hatásos lett, nem beszélve Bane szökéséről a végén, ami egészen prímára sikerült. Szóval oké-oké, de valszeg nem ez lesz a kedvenc epizódom a második évadból.

Kifejezetten bejött. Mig a múltkor a Szenátusba való betöréskor minden túl könnyen ment, addig a templom tényleg úgy lett bemutatva mint valami erőd: nagyon bejött, hogy gyakorlatilag végig a a betolakodók sarkában vannak. Bane robotja meg rohadt jó. Mintha most kezdenének ráérezni az alkotók, hogy mit jelent az, hogy a Star Warsban a robotoknak is van lelke. Dumájában, designjában is kifejezetten egyedi kis droidot hoztak össze... az efféle droid-humor bármikor jöhet. Az elején a feluciai csata pont annyi amennyi kell: magyarázni való szerintem nem igen akadt, ugyanakkor kétségtelenül szép volt (főleg a végén Ahsoka lépegetőjének a felrobbanása). Hátast ugyan nem dobtam (értve ez alatt, hogy nem egy Jedi Crash), de felütésnek kiváló volt ez a rész.

Sorry, ha már volt, de asszem ez minden idők legelborultabb videó klipje. Az első percnél kezdődik:

Különbség van aközött hogy valami benne van a szövegben és rámutatok meg aközött, hogy itt van ez és én igy és igy gondolom tovább. Idézetek: "Boldogok az irgalmasok: mert ők irgalmasságot nyernek"; "Boldogok, a kiknek szívök tiszta: mert ők az Istent meglátják"; "Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak". Papot pedig én is ismerek párat és bizony nem egyet, aki szerint nem jár semmi retorzióval ha valaki nem hisz. Nem is álltam volna ki emellett a vélemény mellett, ha ez nem igy lenne (és nem azzal az éllel, hogy nem is létezik ilyesmi) Puszta kiváncsiságból még külföldön is van, hogy beülök egy misére ha arra járok. És én azt szürtem le saját tapasztalatból hogy már nem az a fő csapásirány, hogy higyj mert neked annyi. És mindez hatványozottan igaz a buddhistákra például, akiktől meg aztán távol áll a fenyegetőzés. Már csak ezért se mondanám, hogy általános vallási jelenség, hogy "csak a miénkben higyj mert különben véged".

Oké, csak a kollégád véleményét ne azonositsuk az egyház véleményével. Mert pl. a katolikus egyházon belül számos elismert teologus azt igyekszik bizonygatni most és korábban is -pl. az egykori pápa nagy kedvence Karl Barth- hogy egyáltalán nem létezik semmiféle gonoszokat, meg nem-hivőket égető Pokol. Amiben már csak azért is könnyü dolguk van, mert a Pokol szó le sincs irva a Bibliában. Persze ettől még nyilván csillió értelmezés van, de ha az a kérdés hogy itt és most mit akarnak a legfelsőbb szintről kommunikálni -valahonnan innen indultunk a vitában anno- akkor az egyáltalán nem az hogy térj meg hozzánk mert elégsz. De ha emellett van esetleg valami -mármint hogy mégis ez lenne ennek vagy bármely más vallásnak a csapásiránya és elfogadott nézet lenne hogy aki nem hisz az mehet a Pokolra- az jöhet.

Pont felakartam hozni már az elöző idézet egyik értelmezéseként is, de inkább nem ragoztam túl, viszont most örülök, hogy beszurtad. Szóval attól, hogy levan irva hogy akik hisznek azok örökéletet kapnak az nem jelenti azt hogy CSAK ők kapnak örökéletet és más senki. És akkor íme most idéztél be egy szöveget, ami nem a hithez köti a menyországot.

Most logikai szempontból nézve: Jézus mondjuk örökéletet ajánl valakiknek. Logikusan következik tehát, hogy a többiek nem kapnak örök életet. Ebből viszonyt nekem nehezen következik, hogy mégis örökéletet kapnak csak nem a Menyországban hanem a Pokolban. Logikai buktatót érzek. Szerintem pont azt sugallja ez a szöveg, hogy aki nem hisz az egyszerüen semmivé lesz a halál után és kész. Nincs retorzió, nincs főző fazék amiben böködnek a patás démonok. Egyszerüen vége.

De ez már csak a te értelmezésed. Ilyesmiről szó sincs a szövegben. De nem azaz érdekes hogy ebben a szövegben nincs, hanem hogy az egész szövegben nem mond ilyet, hogy "de aki nem hisz azzal ez meg amaz lesz". Az örökélet meg egyáltalán nem feltétlenül a mennyet jelenti. Ez a kereszténységen belül felekezetenként változó. A Purgatóriumot, a Menny és a Pokol közti terriroriumot meg szinte mindegyik felekezet ismeri igy pláne nem következik abbol hogy ha oda nem akkor a Pokolra.

Oké, hogy ebből vezeted le, csak két különböző dologról van szó. És igen láttam ezt az idézetet, de korábban retorziókról/Pokolba küldésről volt szó. Hogy aki nem hisz, azzal csúnya dolgok lesznek. Azért lett volna érdekes egy ilyet találni, mert pl. azok a papok akikkel én beszéltem ezt elutasitották. Az Ószövetség pedig valóban van, valóban része a Bibliának, de egy barbáribb világban született épp ezért nem véletlen, hogy számos tézisét egyszerüen ignorálják, mégha ezt nem is reklámozzák (főleg és kiemelten a mózesi törvényeket, amik nagyon durvák néhol).

Két különböző dolgot házasitasz össze: valakinek az elvesztését saját magunk elvesztésével... ez két teljesen különböző dolog és lélekállapot. Ha valaki meghal akkor ő válik fontossá. Ha felmerül hogy te halsz meg... hidd el magadat félted majd. Ezt párba állitani és egymásnak megfelelteni kissé furcsa nekem. Az idézetkérésnél nem véletlenül az Újszövetségből kértem, ahol egyértelmüen és jól alá huzhatóan másképp állnak a dolgokhoz. És nincs olyan szövegrészlet, ami arról szólna, hogy aki nem hitt annak rossz lesz. Sőt a Pokol szó se tünik fel az eredeti szövegben tudtommal. Tehát el se küldhet oda (márpedig azt hiszem ezt irtad lentebb). Azt valóban mondja hogy aki hisz annak jobb lesz, de semmiféle retorzióról nem számol be. Nincs "mert különben".

Attól hogy a példám is repülős volt szintén attól még nem az volt a lényege. Én is általában beszéltem ahogy te. A mechanizmuseról ami köszönőviszonyban sincs a megbánással. Ez nem arról szól. Edit: Az idézetet egyébként én kértem asszem, nem Dzséjt

Tudom, hogy egyes helyeken spamnak számit egymás után ilyen sokszor irni, de a téma meglehetősen érdekes és eszembe jutott egy sztori, ami egészen idevág. Égő repülő. Megtörtént eset. A földön kigyulladt egy személyszállitó és egy nőnek, mint annyi másik embernek: az volt az első dolga, hogy kijusson onnan, ahogy csak lehet. Kijutott. Odakint jött rá, hogy bent maradt a kislánya aki szörnyet is halt. A nő valósággal belerokkant... elképzelni se tudta hogy történhetett. De az életösztöne mindent felülirt abban a pillanatban és mentette magát ahogy tudta. Ezt csak a repülős példa kapcsán hozom: amikor az ember ugy érzi hogy közel a vég, akkor egyvalami válik igazán fontossá: ő maga. Magunkat féltjük nem mást. Pláne egy zuhanó repülőn. A megbánás érzése ezzel totális ellentétben van, hisz arról a felismerésről szól, hogy vannak mások és talán igazuk volt vagy igy kellett volna vagy úgy kellett volna. Ezt az érzést biztos nem a halál közelsége fogja kiváltani.

Ez érdekes, hogy a Biblia igy fogalmaz. Hisz a Biblia sok-sok szerzőtől van és ha már szóba került a kereszténység: ha tanitásról van szó ők főleg az Újszövetséget preferálják már csak azért is mert hogy, mint cime is mutatja, itt az Úr új szövetséget köt az emberekkel, a régi szövetséget sok-sok szempontból átirva. Tudsz olyan szöveget innen mondani (lehet kábéra is), ahol akár haloványan utalnak rá, hogy ha nem hiszel akkor bizony neked kampec a túlvilágon?

Dede, teljesen elbagatelizálod. A zuhanó gép egy valami biztos nem vált ki: hogy átgondold az életed és megbánd ami megbánható. A zuhanó gép talán egy nagy üvöltés egy nagy reszketés és egy óriási félelem, ebben biztos vagyok, mint ahogy a halál közelsége általában. De hogy köze nincs az öszinte megbánáshoz az is tuti.

Donát: Épp ezért irtam amit. A vallás kapcsán nem beszélhetünk homogén csoportról, de tendenciákról igen. Te ezt tapasztaltad, én mást, egy harmadik személy nyilván megint mást, és ugyanakkor van egy nagyon lassú változás, ami viszont jól kitapintható/visszanézhető. Egy tendencia ami pont afelé mutat hogy a történelmi vallások nem egymás ellen hanem egymás mellett vannak. Nem véletlen hogy már nálunk is rengeteg közös szervezetük és programjuk van. (és azt már csak érdekességképp: a legnagyobb szemben állás mindig egy valláson belül van... voltak idők amikor sokkal durvábban üldözték a protestánsokat mint a zsidókat, és egy siita és egy szunnita balhéja mellett is eltörpül az, amit mondjuk egy külső felé éreznek... anno volt is erre egy édes példa: az egyik szunnita ellenállási csoport meghirdette hogy leteszi az amcsik ellen a fegyvert mert épp itt az ideje hogy az igazi ellenfél felé forduljanak: a síiták uralta Iránhoz) Második: szerintem egy picit elbagatelizálod a megbánást mint olyat és ez most teljesen független mindenféle Istentől meg vallástól. Ennél nehezebb dolog kevés van az életben mint öszintén belátni egy hibát és a helyén kezelni. Ugyan kevés haldoklót láttam az utolsó napjaiban de abból is sikerült leszürnőm: aki haragosan és keserűen élt az pont ugy is hal meg. Olyan csak egy limonádé amerikai filmben van, hogy valaki nyöszörög az ágyán és mindent belát és hirtelen irtó bölcs lesz. Az életben ilyen nem nagyon van, márcsak azért sem mert a halál általában rendkivül megalázó formában (valamilyen betegségben) éri utol az embert és ilyenkor előbb kezdi sajnálni magát semmint hogy ostorozza azzal, hogy régi lelki sebeket tép fel. Azt egyébként hogy "ha jó ember vagy de nem hiszel akkor irány a Pokol"-t meg már a középkorban is csak fenntartással fogadták el. Nem véletlen, hogy a kor legnagyobb szószolója és leirója Dante is a Pokol legkülsőbb és legkényelmesebb zugába rakja azokat akik ezzel vádolhatók.

Ez mondjuk abszolut nem vallási tünet hanem egy bizonyos vallásé, a kereszténységé, és azon belül is inkább a katolikusé, legalábbis ők azok akik tovább viszik a gyóntatás intézményét, ami nagyjából erre a logikára épül. De ha már itt tartunk, te magad is kimondod a kulcsszót: a Biblia logikája szerint szivből megbánás ér csak, kimondani, úgy tenni mintha még nem ér. Az meg pont nem annyira egyszerü. Pl. ha azt mondom, hogy kitudom cselezni a rendszert, vagy oh, nem is kell törnöm magam, akkor az máris nem lesz öszinte megbánás. Az ember egészen apró dolgokban is nehezen látja be hogy pont ő és nem a mások a hibásak azért ami történt, pláne nagy dolgokban. Én mondjuk elképzelni se tudom, hogy beálljak egy gyóntatoszékbe és elmondjam mi a pálya, de falusi embereken látom: az ilyen kialakult kultúrális ritusok néha nem véletlenül alakultak ki. És most pusztán arra gondolok, hogy a dolog müködik anélkül hogy bármi transzcendensnek léteznie kellene hozzá. Mikor pár hónapja nagyapám meghalt, a nagyanyám elképesztően rosszul volt. Sirt, zokogott és hiába voltunk mellette nem tudott megnyugodni. Aztán elment a paphoz, meggyónt... elmondott neki mindent, nyilván azt is amit nekünk sose mondana és úgy jött vissza, mint akit kicseréltek. Ez nyilván puszta pszihológia, de müködik. És ezt csak azért mondom, hogy az ilyesmiket nem feltétlenül kell marhaságnak nézni.