Bomarr

Bennem is nagyon hasonló érzelmek mozgolodnak: egyszerre várom és bizom, hogy jó lesz a maga módján, másrészt nem vagyok meggyőzve arról, hogy ebből jól fog kijönni a Star Wars frenchise a nagyközönség elött, ami azért sok szempontból nagyonis fontos, hisz ha kiderül, hogy teszem azt már nem olyan közönségvonzó név az SW az a leendő élőszereplős sorozatra is rossz hatással lehet (hisz minden azon múlik, hogy a TV társaságok mennyiért hajlandók megvenni a produkciót; per pillanat az SW egy nagyon jól csengő név a kasszáknál és a nézőszámoknál, de ezt a CW sorozat akár át is rendezheti... az a nehéz hogy nem tudok egy "nem rajongó" fejével gondolkodni, de ha belegondolok abba hogy mondjuk látnék egy hasonló projectet a Gyűrűk Ura világában hasonló grafikával/sztorival valszeg durván hidegen hagyna) Egyébként ki mit tippel?! Mekkora bevételt fog termelni a CW mozifilm az USA-ban? Szerintem érdekes lesz augusztusban látni ki mire számitott elözetesen. Csak a nagyságrend kedvéért; a Baljós Árnyak 431 millió dollárt termelt, a Klónok támadása 310 milliót, a Sithek bosszúja 380 milliót. (Az persze egyértelmü, hogy a CW-nek nem lehet a célja hogy velük viaskodjon. Le fog maradni, de a kérdés, hogy mennyivel)

Az csak egy ideiglenes megingás volt A Föld gömbformája már az ókorban ismert volt. Sőt Eratoszthenész kb. 2200 évvel ezelött kiszámolta a Föld kerületét és csak 2%-os tévedést produkált

Ehhez látni kellett volna, hogy is kommunikálják a nép felé ezt az eseményt. Mert a mentőakció végülis nem pusztán a jedik, hanem a köztársasági hadsereg érdeme is, akik feltartották a szeparatista haderőt. A mentés oroszlánrészét pedig az a jedi hajtotta végre, aki végül hűséges maradt a Kancellárhoz, sőt mondhatni valóságos "jobb kezévé" vált. Bár nem látjuk ezt a részét, de én ugy képzelem, hogy a köztársasági média ekkorra már erősen Palpatine akarata szerint hajladozik, aki ekkorra diktatorikus jogokat kapott, s ha kellően előre gondolkozik akkor tudja, hogy ezeket az eseményeket jól kell kommunikálni. Arra is rájátszhat, hogy a jedik nem hajszolják a dicsőséget Rendjük szabályai szerint, igy aligha csapnak az asztalra, ha a hirekben minden egyes győzelmet az újdonsült klón-hadsereg számlájára irnak (ami közben részben igaz is, hisz nélkülük a jedik se tudnának katonai győzelmeket kivivni... nem véletlen, hogy mindig azok a hazugságok müködnek a legjobban, amikben egy kis igazság is van). De összességében ez inkább a fantáziánkra van bizva. Én mindenesetre igy képzelem.

Teljesen jelenetet nehezen tudnék választani (túl nagy a választék), de ha egyetlen pillanatot kéne akkor nálam a csúcs, amikor Anakin lekaszálja az elötte álló buckalakót. A fénykard hangja mintha itt fel is lenne erősitve, hogy a néző is felszisszentsen ahogy Anakin teljes dühből lecsap. Érdekes, hogy Vadert sosem látjuk aztán ilyennek: Anakin itt teljesen kifordulva magából a puszta gyülölet vakságában ugy sujt le, mint valami irgalmat nem ismerő fél-isten. Később Vaderként ennél sokkal kiüresedettebb: ha megöl valakit azt teljes hidegvérrel teszi. S ez egyben a film fordulópontja, sőt talán az egész Saga fordulópontja... innentől minden sokkal kétségbeesettebbé válik: az ezt követő jelenetek már mind gondterheltek és ez az egy aprócska pillanat rányomja bélyegét Anakin megitélésére is innentől, s vészjósló emlékeztetőként még az ep.3 elején is felhangzik az egyik buckalakó halál-kiáltása. S a jelenetben ugyan Haydennek nincs más dolga, mint mogorva képet vágni, ám ez meglepően jól sikerül neki. Ezuttal nem kisfiús nyafit látunk tőle... ez most nem egy tinédzser haragja, hanem az a gyűlölet ami a lélek legsötétebb bugyraiból tör fel a felszinre és korlátok hiján kegyelmet nem ismerően tombolja ki magát. Sokáig kétséges volt mennyit fogunk látni a buckalakók irtásából, de pont ennek az alig egy másodperces jelenetnek a hatásossága és ereje miatt nyugodtan kijelenthető, hogy pont eleget láttunk. A film eztán elengedi a kezünk és lelki szemeinkre bizza, mindazt ami ezután történik, s bizony az már talán olyan ami nem egy SW filmbe való.

A jellemrajzoktól különösebben nem tartottam. A Star Wars egyébként sem a részletes jellemrajzok filmje az egy darab Anakint leszámitva. Inkább archetipusok szerepelnek benne és van egy olyan érzésem, hogy ezzel a tradicióval ez a sorozat se fog szakitani. Az alapozást nem igy értettem. Rendkivül kevés infó jutott ki a filmről, de mind azt mutatja hogy ez pont úgy egy más világ lesz, mint ahogy az elöző CW is az volt. Teljesen új design, újfajta szemléletmód (például a filmekben egyszerüen elképzelhetetlen lenne egy ilyen Assaj-féle karakter feltűnése, vagy hogy Anakinnak tanitványt adjanak). Ebbe az új hangulatba pedig bele kell rázodni és egy sorozatnál általában ezaz első részek dolga. És innen jönnek azok a bizonyos kérdőjelek amiket te is emlitesz. Nem tudjuk minek szánták eredetileg, csak azt hogy a nyilatkozatokban ugy emlitik, hogy ez inkább kedveskedés a rajongók felé és menetközben döntöttek ugy hogy berakják. És persze ettől még lehet hogy ez kezdettől fogva egy nagyon kerek és a saját lábán is nagyon jól megálló project volt, amiben végig benne volt, hogy talán ez lesz vele. Persze lehet. Engem a karakter-animáció az ami elbizonytalanit: ebből úgy tünik, hogy ez a project eredetileg mégis inkább TV-re való, és moziba tényleg csak rajongóknak. Márpedig ha ezen a téren felmerik vállalni ezt a TV-szerüséget (ami engem öszintén meglep!), akkor bennem felmerül, hogy talán tényleg nem viccelnek és tényleg csak egy felvezetőt fogunk látni a moziban. S bennem ezt támasztják alá a történtről kikerült infók is: elveszik Jabba fia, a jediknek kikell mentenie... ez egy sorozatban teljesen jó felvezető-kalandnak, de egy mozifilmbe valami combosabbat várnék.

Az elözetes eszméletlen! Ugyanakkor bennem ismét felmerült (föleg a fogadtatást elnézve), hogy inkább presztizs-veszteség moziban bemutatni ezt a filmet... mint sorozat iszonyatos előremutatás és fejlődés. Saját vetélytársai és saját műfaján belül senki és semmi nem kellhet vele ringbe. Ha ragaszkodnak az eredeti koncepcióhoz és csak TV-ben mutatják be óriásit ütött volna. Mind a rajongók, mind az átlag néző szemében. Persze Lucas csak ugy gondol erre a mozis premierre, mint egyfajta kedveskedésre, de innentől ha akarja, ha nem, megmérettetik a CW a mozifilmek világában is és a vetélytársai ezúttal nem a korábbi bármféle animációs sorozatok, hanem a CGI animációs filmek. Az ugynevezett 'odaütés' igy jóval gyengébb lesz, pláne hogy előreláthatóan meglehetősen szerény mozis bevételeket fog produkálni az SW mozifilmekhez képest, sőt félő hogy máshoz képest is, ami szintén presztizs-veszteség. Talán csak vészmadárkodók, de egyetlen jó sorozatot se tudok felidézni, ami kibirna egy mozifilmes összehasonlitást: ott van a Róma, ami Lucasnak is a kedvence. Maga a 12 részes első évad tömör gyönyör és minden szinten odacsap, de ha bemutatnák az első két óráját egy moziban lebögne: a diszletek, kosztümök elmaradnak a várt szinttől ugyanakkor ami egy sorozat előnye az itt nem tud kibontakozni: a karakterek kibontása az elején maximum csak elkezdődik, mint minden sorozatnál. Ettől tartok a CW mozifilmnél is: a kivitel gyengébb a vetélytársaknál a történet meg túlzottan csak alapozó és csak a teljes évad tükrében tünik majd igazán érdekesnek. Nagyon remélem, hogy augusztusban ugy fogom ezeket a sorokat visszaolvasni, hogy a hasamat fogom a röhögéstől, hogy milyen naiv voltam és hogy nem biztam Lucas zsenialitásában. Legyen úgy!

Mintha az animáció minősége egyre jobbnak tűnne. Ez a két legújabb kép már kifejezetten jó. Ha ennél részletesebbre csinálnák akkor az már lehet, hogy rontana az összképen, mivel a figurák kinézete egyértelmüen karikirozott, ami furán festene egy Final Fantasy-s részletgazdagsággal kombinálva. A poszter meg egyszerüen ütős

Köszi, Ody!

A fogadós nem pacifista, csak "háborús zónában" él és nincsenek jó tapasztalatai ("Láttunk már itt elég kis háborút ahhoz, hogy ne akarjunk egy nagyot látni"). A dandy-ben van valami. Köszi

Csak most vettem észre ezt a remek kis topicot. Ha nem probléma akkor beillesztem ide az egyik korai zsengémet. Kicsit túlteng az elején a 'történelmi visszatekintő', de azért remélem van akinek tetszeni fog Egy háború első áldozata Az Úr 1686-dik éve? Buda városa. Látszólag csak egy a Dunát szegélyező települések közül. Se égig nyúló hegyekkel, se feneketlen mélységekkel nem tudja kényeztetni az erre vetődő vándorok szemét. A Duna se nem szélesebb, se nem keskenyebb a szokottnál. Még csak ritka növényekkel vagy állatokkal sem büszkélkedhetnek a környező erdők. De van valami, ami szemmel nem látható. Valami, ami a civilizált népeket magához vonzza. Európa első lakosai, a kelták vertek ezekben a hegyekben először tanyát. Évszázadokon át hódoltak itt ősi isteneiknek, mígnem elérte a vidéket egy hadsereg, mely a maga korában úgy tűnt, legyőzhetetlen. A Római Birodalom az észak-keleti provincia központjává tette az egykori kelta várost, amelynek lakosait rabszolgasorba kényszerítette. S miközben a kelták titkon egykori nagyságukról ábrándozva szolgálták ki új uraikat, azok gyönyörű épületeket húztak fel mindenfelé, hogy az élet nagy dolgairól gondolkodhassanak bennük. Nagy tudású bölcsek és nagyravágyó ifjak vitáztak naphosszat az Amfiteátrumban, miközben körülöttük egy nagyváros volt születőben. Hamarosan átterjeszkedtek a Duna másik partjára is, hogy ott kikötőket építsenek, amikben aztán egész hajóflottákat állomásoztattak. Bukásuk pont olyan váratlanul jött, ahogy a keltáké. A halhatatlannak hitt Róma egyszercsak gyengélkedni kezdett, s végvárai egymás után dőltek össze a keletről érkező hordák nyomása alatt. Ezután tiszavirág életű Birodalmak rendezkedtek itt be: hunok és avarok lepték el a vidéket, mígnem megérkezett egy újabb trónbitorló. Magyaroknak hívták magukat, s miután gondosan kiirtották a vidék összes korábbi lakóját, maguk is városalapításra adták a fejüket. Aligha volt korábban nemzet, aki ennyire magának érezte volna ezt a vidéket. Hiába érkeztek egymás után a kihívók: németek, kunok, tatárok? a magyar nemzetségek újra és újra visszatértek. De már a görögök is tudták: semmi sem tart örökké. Történetünk előtt alig 150 évvel újra gazdát cserélt e föld. Mint minden nagy változás, látszólag ez is hirtelen jött. A politikai viszályoktól terhelt Magyar Királyságot, a külső ellenség egy egyszerű csellel kényszerítette térdre. A török seregek egyetlen kardrántás vagy puskalövés nélkül masírozhattak be a városba az Úr 1541-dik évében. Sok-sok esztendő telt el azóta. Buda török várossá vált. Első pillantásra pont olyan mint az Oszmán Birodalom bármely határmenti települése. Az aprócska házak tengerét csak a Dzsámi óriási kupolája töri meg, nomeg az őt közrefogó minaretek. A külső területeken bazárok és fürdők, nomeg Abdurrahman, a város pasájának palotája. S valami, ami a határmenti városok sajátja: a megerősített várfalak, amik számos csata nyomát viselik magukon. Csak a fontosabb sérüléseket tapasztják be egy-egy ütközet után. Nincs idő az állandó helyreállításra, mert mire kész lennének már fel is bukkan egy újabb sereg, ami magának akarja a várost. Hol egy túlmozgásos erdélyi fejedelem indít elkeseredett ostromot, hol a nyugati szomszédok próbálják megtörni a bent lévőket. A törökök azonban minden támadást biztos kézzel vernek vissza. Az önjelölt hódítók így újra és újra óriási veszteségekkel a hátuk mögött kénytelenek hazatérni. Izmail pasa még csak nevetni tudott az ehhez hasonló próbálkozásokon, s a tényen hogy egyesek kétségbe akarják vonni a tényt: Buda török város. ?Unokáink itt nőttek fel és a mi unokáink is itt fognak? - szögezte le a nagyvezírjének, amikor az meglátogatta budai palotájában. És mindez valóban rendkívül magától értetődőnek tűnt pár évvel ezelőtt. De Izmail pasa halott. Egy magyar vitéz kardja végzett vele Szentgotthárdon. Azóta Buda megváltozott. Bár a lakók tudják, hogy a falak megvédik őket a külső betolakodóktól, de már bizalmatlanok. S a bizalmatlanság egész felért a hierarchia csúcsáig. Az új pasa pánikszerűen hozza a védelmi intézkedéseket. Ami egyik nap kötelező azt másnap már törvény tiltja. Hetente új és új katonákat rendelnek a városhoz. Szpáhik, azabok, martalócok és janicsárok járőrőznek az utcákon. Nagyrészük most látja először ezt a vidéket, s mint minden katona, aki távol van az otthonától, mogorvák és erőszakosak. A lakók nem tudják mi folyik körülöttük, csak érzik, hogy bármi is ez, rosszat jelent? ----------------------------------------------- Pest. Buda testvérvárosa. Mérete igen aprócska a túlparton lévő nagytestvéréhez képest. Itt laknak a török munkások, nomeg itt húzza meg magát a kis számú magyar lakosság. A törököknek sosem jutott eszükbe elüldözni őket. Mégcsak iszlám hitre se akarták áttéríteni őket, s pár kisebb templomot és zsinagógát meg is hagytak a helyieknek, akikre úgy tekintettek, mint a város egyik egzotikumára. A helyi érdekességek közül is kirítt azonban a Fekete Holló fogadó, ami a város legszélén volt. A hátsó udvarából nem is látszott más, csak a lápos-mocsaras síkság. Maga az épület a legkevésbé sem volt figyelemreméltó, hacsak a puszta tény miatt nem, hogy még nem dőlt össze. A tulaj, Bakasi István nem sok jelét mutatta annak, hogy bármiféle affinitása lenne az épület helyrehozásához. Egyetlen dologhoz volt affinitása: a bevétel besöpréséhez. Mint az egyetlen ivóhelynek a városban sosem kellett attól tartania, hogy egyszercsak tönkremegy. Hiába volt a fogadó ijesztően ronda és döbbenetesen koszos, az italok gyanúsan bűzösek és arcrándítóan keserűek, minden este teltház volt. A törökök mély megvetéssel figyelték mindazt, ami itt történik. Már pusztán az alkohol árulása is barbár keresztény szokásnak tűnt a szemükben, de amikor szembesültek az italozás következményeivel, megvetésük csak tovább fokozódott. Bakasi úrat az lepte meg igazán, hogy mily kevés a törökök között a hitszegő, akit nem izgat a muzulmán pokol? havonta alig tíz-tizenöt török vendége volt. Ám akárcsak az egész városban, úgy a Fekete Holló fogadóban is más szelek fújtak újabban. Mióta felreppent a híre a nagy háborúnak, nemcsak Budát, de Pestet is ellepték a messziről jött harcosok. S míg Buda az északi területek egyik legfontosabb vallási központja volt, ahol a helyiek nagyon komolyan vették a Korán útmutatásait, addig az új jövevények közt számos olyan akadt, aki a Birodalom kevésbé istenfélő vidékéről érkezett ide. A fogadó újabban tele volt török katonákkal. ?A pénz az pénz? ? vonta le magában a tanulságot Bakasi, miközben jó szokásához híven a falnak támaszkodva nézte a vendégeit. -Dolgozz már! ?üvöltött fel egyszercsak, ahogy meglátta, hogy leánya leállt az italkihordással. Ez volt Bakasi legfőbb elfoglaltsága: falnak támaszkodni és onnan ráüvölteni néha a családtagokra. Mindebben hosszú évek kemény rutinja volt mögötte. S bár ő úgy hitte, hogy a Bakasiak mindig is ezt csinálták, valójában ez a legkevésbé se volt igaz. Bár ő nem tudta, de a fogadót még dédapja alapította élete alkonyán. Előtte bejárta a fél világot, s útjai során számtalan szerelmet és sebhelyet gyűjtött össze, hogy aztán utolsó éveiben belefáradva a kalandokba, visszatérjen szülővárosába, a muzulmán többség lakta Pestre és ott fogadót nyisson. Nem volt ez más, mint egy nagyvilági dandy utolsó nagy vicce. Egy pillanatra se gondolta komolyan az egészet és ha megtudta volna, hogy leszármazottai a kocsmáros hivatást egyfajta életcélnak fogják tekinteni, minden bizonnyal krákogó nevetésben tört volna ki? mindig így reagált, ha valami képtelenséget hallott. De Bakasi István nemhogy a dédapjáról, de saját apjáról is igen keveset tudott. És őszintén szólva nem is különösebben érdekelte. -Na csak egy-kettő! -sürgette meg jobban a lányát. Ma különösen sokan voltak. A picinyke helyiségben levegőt is alig lehetett kapni, de a vendégeket jól láthatóan nem zavarta. Arcukon az a félreismerhetetlen vigyor ült, ami akkor telepszik rá az emberek arcára, ha valami bünős élvezetbe meritkeznek. Az elején ugyan mindannyian ódzkodtak, s futó gondolatként mindenki fejében ott motoszkált: ?mi van ha mégis bűn?? sőt ?mi van ha Allah mégis megbüntet?? de aztán az istencsapások elmaradásával egyre magabiztosabban itták le magukat. Kivételt -Bakasi úr nagy meglepetésére- csak az egyik magyar vendég képezett. Az egyik sarokban ücsörgött komor képpel maga elé meredve, mint akit e pillanatban hagyott magára a kedvese. Bakasi úr még sosem látta ezt az embert. Erre megmert volna esküdni, hisz minden bizonnyal emlékezett volna egy olyan arcra, amit ily ellenállást nem tűrően nőtt be a sűrű, csimbókos szakáll. Kellő távolságból nem is látszott semmi a vendég arcából, csak egy nagy szőrcsomó. Az orosz cárok viselhettek annak idején hasonlókat, de ezt talán még ők is megirigyelték volna. Ám a mókás összhatás elillant, amint közelebbről is megvizsgálta valaki ezt az arcot. A parányi csupasz bőrfelületeken forradások, hegek éktelenkedtek, míg bal szemét a szürke-hályog fordította ijesztő sötétségbe. Bakasi hátán végigfutott a hideg, ahogy odalépett hozzá. De nem volt mit tenni: ha egy vendég csak ücsörög, ahelyett hogy a pad alá inná magát, kérdőre kell vonni: -Mit hozhatok az úrnak? ?kérdezte Bakasi nyájasan. -Menne ez magyarul is? ? nézett fel az idegen. Bakasi nem tudta, hogy mi lepi meg jobban. A kérdés, vagy ahogy feltették neki. Mert az öreg magyarul szólt. Azon a nyelven, amit Bakasi nem használt siheder kora óta. Ő maga már azt hitte, hogy teljesen elfelejtette. Most mégis értette, s nagy nehezen emlékei mélyéből előkaparta elfeledett tudását, hogy döbbenetét a régi nyelv formájába tudja ölteni: -Ki maga? -Vezess oda, ahol kettesben tudunk beszélni! Van emelete ennek a fogadónak? ? nézett körbe az idegen, majd meg se várva a választ máris az egyik ajtó felé indult. Bakasiból egy pillanatra majdnem előbukkant a vérbeli fogadós, aki minden olyan témát, ami nem az ő borairól és sereiről szól, időpocsékolásnak, sőt ilyen esetben szándékos téma-kerülésnek vesz, de aztán kíváncsisága felülkerekedett és gorombáskodás helyett egyszerűen az idegen után eredt, aki eközben már fel is ment az emeletre. Hamari meghajlásában persze nem kevés félelem volt. Ha egy fiatal suhanc akart volna a házába trappolni, gondolkodás nélkül megverte volna és kipenderítette volna. De ebben a figurában? a kinézetében, a gesztusaiban, a hang-lejtésében? volt valami beteges. Volt benne valami, amit nem akart ellenvetéssel megbolygatni. Ahogy odafent a sötétben az ablak előtt vonult fel-alá csak még rejtélyesebbnek és ijesztőbbnek tűnt az alakja. Ahogy idegesen mozgatta az állát, az egész szakálla táncolni kezdett az arcán, mint holmi hanyagul felrakott színházi kellék. -Fontos dolgokról fogunk beszélni ? szögezte le az idegen, miközben idegesen a levegőbe szippantott. Felsorolni is nehéz lenne miféle érzelmek és gondolatok cikáztak Bakasi elméjében és szívében, de mind közül egyre erősödött a kíváncsiság: -Mikről jóuram? Némi gondolkodás után az idegen egyetlen ép szemét Bakasira szegezte és oda nem illő ordítással hívta fel a figyelmét: -Vádeni Lajos vagyok. Mintha dühös lett volna, hogy ezt egyáltalán kikellett mondania. Fordult egyet kettőt, majd belekezdett: -Óriási háború van készülőben! Már csupán napok kérdése, hogy a sereg elérje Buda várának falait. -ahogy ezeket kimondta jobb szeme egész kitágult, mintha önmagát is megigézte volna a súlyos szavakkal. Álla a szokottnál is erőteljesebb ficánkolásba kezdett. -Elképzelni se tudod mily roppant hadról van szó. A pápa szólítására egész Európa fegyvert fogott és aki mozdítható az most mind ide tart. Már ott vannak a budai hegyeken túl. Olyan kavalkád, amit még ezek az ősi földek se láthattak: francia köznemesek, katalán földművesek, angol arisztokraták, köztük az angol király fia, itáliai hercegek, német zsoldosok, lengyel lovagok és magyar vitézek? mind egyetlen cél érdekében ragadtak fegyvert: hogy ezeket -és most a lehető legmegvetőbben a padlóra mutatott, amin a lenti fény és az iszogató törökök hangoskodása egyaránt átszűrődött- ezeket örökre kiirtsák. Bakasinak mostmár kétsége sem volt: az idegen egy őrült. Ráadásul a veszélyesebb fajtából. Ha ezt most törökül mondja el, pár percen belül minden bizonnyal mindkettőjüket egy betintázott szpáhi szeli ketté. S bár nem akarta, de hitetlensége az arcára is kiült, amivel alaposan felbosszantotta újdonsült vendégét, aki újra színpadias szónoklatra ragadtatta magát. -Majd meglátod! -üvöltött fel- Pár nap és a saját szemeddel fogod látni. Akkor majd hálás leszel a felszabadításért. A török ellenállhatott hercegeknek, királyoknak és fejedelmeknek, de amikor egész Európa fegyverbe áll, hatalma úgy fog összedőlni akár a kártya-vár. S Bakasiban felmerült a gondolat és a félelem: talán igazat mond. És ez sokkal rosszabbul érintette, mintha történetesen kiderült volna, hogy egy futóbolond tévedt a fogadójába. -De mégis miért mondja el mindezt nekem? Miért jött a kocsmámba teljesen egyedül? -kezdett érdeklődni Bakasi, remélve, hogy az erre érkező képtelen válaszok majd leleplezik a vándort. - Nincsenek térképeink, csupán leírásaink melyek már réges-rég elévültek, nomeg beszámolók pár egyszerű katonától, amikre aligha alapozhatunk. A roham előtt ismernünk kell a várat. Azért küldtek előre, hogy adatokkal térjek vissza? neked csak elkell vinned engem a Várhegy melletti magaslatra, ahonnan felmérhetem a törökök felkészültségét és várfalaik tűrőképességét. - szögezte le Vádeni Lajos, viszonylagos nyugodsággal. ?Nincs jól ez így? ? gondolta magában Bakasi. Bolond-beszédnek túl összeszedett volt. S túlságosan összevágott mindazzal, amit az utóbbi napokban maga körül észlelt. A mende-mondák a közelgő csatáról, a városban gyülekező oszmán katonák? hirtelen belé nyilalt a felismerés: valóban óriási háború közeleg. Egész testében megreszketett és tehetetlen dühében kibuggyant belőle: -NEEEE! Vádeni Lajos erre egészen megdermedt. A jobb szeme alatti bőr rángatózni kezdett, akárcsak terebélyes szakálla. Bakasi érezte, hogy mondania kell valamit. És szerencsétlenségére izgalmában pont azt mondta, amit érzett: -Könyörgöm ne jöjjenek ide. Ne jöjjenek háborúzni. Nem kell felszabadítsanak minket. Láttunk már itt elég kis háborút ahhoz, hogy ne akarjunk egy nagyot látni. De ahogy ezek a szavak kicsúsztak a száján Bakasi is megrémült. Sosem volt szokása kimondani, mindazt amit igazán érzett, s most mégis megtette. Vádeni egy szót sem szólt csak fujtatása vált egyre terhesebbé. Nyomasztó csend ülepedett kettejük közé. Egyikük nem mert, másikuk már nem akart szólni. Vádeni tunikája mélyéről előkapta éles tőrét, mely pillanatok alatt Bakasi mellkasába fúródott. Nem volt dulakodás. A fogadós szívébe előbb behatolt a hegyes szúró-fegyver semmint hogy tudatosulhatott volna benne: megfogják ölni. Szívverése, légzése és agyműködése gyors egymásutánban adták fel a szolgálatot. Teste aprókat rándult, ám ez már nélkülözött mindenféle tudatosságot. Csupán az idegpályák és a vérkeringés különös játéka a halál kapujában. Hamarosan minden porcikája elernyedt és teste szétterült a fogadó padlózatán. Egy háború első áldozata.

Lara Strong, Darth Krande: Köszi nektek is!

Ody, Rog, Dzséjt, Oldfighter, kudarmubat, Coce Plant, MissKarrde, Donát, Obi1, lokatelli, SimonZ, frenkie: Mindenkinek nagyon köszönöm!

Jabba, amint jediket gyilkoltat? Hm... remélem ezt az ötletet nem használják fel a sorozatba.

A teljes ellentmondásnak az első CW sorozattal azért én se örülnék. Assaj felbukkanásánál például remélem, hogy utalni fognak a Yavini párbajukra; esetleg az ő nézőpontjából láthatnánk, hogy hogy uszta meg.

Köszi, hogy felraktad, Krande!

Unalmas Egyébként van egy-két jó és ami nagyon jellemző rájuk -és szerintem Lucas is erre gondol a sorozat kapcsán- az egyfajta kiégettségnek/értékvesztésnek a hangulata. Az akkori noir-ok, amiknek a hangulatát alapvetően meghatározta hogy a gazdasági világválság után születtek, általában mellőzték a kifejezetten jó szereplőket: maguk a főhősök is belemeritkeztek a bűnbe, sokszor maguk is járatlan utakra terelödtek és bünözökkel kokettáltak, hogy végül gyözedelmeskedjenek... és ekkor alakult ki az a bizonyos filmes hangulat, amit legrövidebben ugy lehetne leirni, hogy 'ne bizz senkiben'. Korábban első látásra belehetett kategorizálni a szereplőket a jó vagy a rossz rublikába, ám a '40-es évek noirjaiban már sokszor a legjobb barát lett a legnagyobb cselszövő. Az interjú egyébként érdekes. A diszletekkel/designal való törödés nagyon jó jel, mert könnyen ez lehet a kulcsa a sorozat sikerének. Olyan magasra lett rakva a mérce, hogy legyen bármilyen jó a története és legyenek bármily jók a szinészek, ha nem hoz egy bizonyos szintet és a filmek mellett túlságosan puritánnak vagy épp ötlettelennek tünik majd akkor asszem sok rajongót elfognak vesziteni a TV-k elöl.

Nekem az Appleseed olyan volt mintha nem tudták volna eldönteni, hogy kettő vagy három dimenziós grafikát akarnak és végül két szék között a pad alá estek volna. Nekem speciel nem tetszett. Hogy ezaz új trailer hogy tetszik azt még nem tudom, mert mindenhonnan leszedték EDIT: ÁÁÁ!!! Most néztem meg azon a linken amit később Ody beszúrt. Ez nagyon büntet emberek! Ebben a pillanatban szét is foszlott minden aggályom a sorozattal kapcsolatban.

Oh, végre olyan érdemleges hir a sztori kapcsán, amin nem huzza az ember a száját! Jó lesz ez!

Köszi az érdeklödést Kicsit elvagyok havazva mostanában, de nagyon szeretném befejezni. Konkrétumot nem merek igérni, de azt azért biztosra mondom, hogy elöbb lesz vége Ar'tasan kalandjának semmint, hogy az élő-szereplős SW TV-sorozat elkezdődne

Mitől Bond a Bond? Az első film, ami már nagyban épitett a regény-változatok sikerére még elég letisztult volt: semmiféle kütyük, csupán néhány teátrális jelenettel megszort kémfilm volt, amiben egy sármos, ámde meglehetősen szexista nő-gyülölő osztotta ki a sallereket. És szerintem mindig akkor müködtek igazán a Bondok, amikor a Flemingi alapokhoz közeledtek. Én ezért szerettem a Lazenby-s filmet is, amiben ugyan maga a főhős küszködött némi szinészi tehetségtelenséggel, viszont a rendezés és a sztori magasan verte akármelyik Brosnan filmet (szerintem ). (nálam egyébként az abszolut kedvenc a szériában az 'Oroszországból szeretettel') Szerintem pont a Brosnan és Moore filmek távolodtak el Bondtól: egy piperkőct csináltak belőle, akit a high-tech kütyüi tartanak életben. A Craig-féle Bondot egyenlőre felemásnak érzem: maga a szinész szerintem sokkal Bondosabb, mint elődje, viszont a szerelmi szálat nagyon döcögösnek éreztem. Bár jó ötlet, hogy érzelmi kiégettségét Spoiler! --Kattints a megjelenítéshez-- korai szerelme elvesztésével magyarázzák, de maguk a szövegek néhol közelitettek a kinoshoz. Mégis ugy érzem, hogy rengeteg potenciál van ebben az új Bondban és a következő részt nagyon várom

Na bennem az ütő akkor állt meg mikor megláttam a cimet: "A fórum jövője". A következő pillanatban már sejtettem, hogy átverésről van szó, föleg hogy párba már belefutottam ma, de egy pillanatra nagyon ütött

Ez nagyon jó Dzséjt! Gratula!

Ezt érdemes elolvasni. Igazán ötletes reklámkampány

Május 27-én fog megjelenni.

Boldog Húsvétot Mindenkinek!