Bomarr

Ody, MissKarrde: Köszi szépen!

Itt a második fejezet. A véleményeket továbbra is kiváncsian várom II. fejezet A Lars farmra lassan ráköszöntött a hajnal. Ugyan az iker-napok még nem bújtak elő a horizont mögül, de az ég már élénk narancssárgában pompázott... A földbe vájt kunyhó lakói még békésen pihentek. A picinyke szobákban csupán Cliegg halk horkolása visszhangzott, melyhez hamarosan a konyhából a keresgélés halk neszei társultak. Shmi Skywalker, mint szinte mindig, elsőként ébredt, s azon volt, hogy valami reggelifélét készítsen magának. Így a nap elején, választék híján, főként száraz tölcsér-növényeket ettek. Mivel ezek a vaskos fűfélék a sivatag árnyékosabb helyein is megteremtek, így könnyű volt a beszerzésük, ráadásul jól tápláltak és sokáig elálltak... kulináris örömöket viszont nem igen nyújtottak. Ízük és állaguk olyan összhatást keltett evés közben, mintha csak száraz homokot rágcsálna az ember. A konyhában ugyan volt egy ügyes masina, ami megpuhította őket, de ízletessé sajnos e kezelés után se váltak. Shmi nem is szöszmötölt sokat a korai étkezéssel. Néhány szár elropogtatása után máris készülődni kezdett. Fontos dolga volt! A vaporatorok belsejében lévő gomba-tenyészeteket kellett összegyűjtse. S iparkodnia kellett, mivel a tatooine-i táj kellemes hajnali levegőjét hamar felszokta váltani a fullasztó hőség. -Owen! Ébredj Owen! - kiáltozott Shmi, miközben a haj-fonatait eligazította a fején. Kissé meglepte, hogy ébresztgetni kell. Máskor együtt szoktak reggelizni. -Owen, ébredj már! - szólt oda valamivel hangosabban, ám felelet ezúttal sem érkezett. Pedig a mostoha-fia minden gomba-szedésnél elszokta kísérni, hogy puskájával megvédje a farm közelében kószáló ragadozóktól. Bár Owennek nem sok dolga akadt... hajnalban az éjszakai és a nappali ragadozók is pihennek, így a termény begyűjtése általában zavartalanul szokott menni. Shmi igazából nem is ezért tartott igényt a társaságára... sokkal inkább a kellemes reggeli beszélgetéseket szerette. A tartózkodó Owen ilyenkor olyan dolgokról is mesélt neki, amikről az apja előtt nem mert volna. Merész tervekről számolt be, melyekről ő maga is jól tudta, hogy sosem valósulnak meg... mégis olyan jó volt álmodozni róluk. Shmi pedig megértően hallgatta a fiatalos lelkesedést, s csak akkor szólt közbe, ha úgy érezte, hogy Owen túl messzire szárnyal. Olyannyira szerette ezeket a bensőséges beszélgetéseket, mint szinte mindent, ami a Lars farmhoz volt köthető... sok olyasmiben volt itt része, amikről pár évvel ezelőttig még azt hitte, hogy neki sosem adatik meg. -Owen! - szólt utoljára Shmi sürgetően, ám a szobájához érve elhallgatott. Owen és kedvese, Beru olyan mélyen aludtak egymás mellett, mint két újszülött. Shmi egy pillanatra el is szégyellte magát... ugyan minek is zargatná fel szegényeket? A gombák beszedését most elintézi egymaga... Voltak farmok, melyek mellett 20-30 vaporator dolgozott gazdáik megélhetéséért. Ám Larsék ilyen luxust nem engedhettek meg maguknak. Az otthonos kis viskó és a környező területek csupán három generáció óta voltak a Lars família birtokában. Sok idő kell, mire a párologtatók üzemeltetéséből igazán szép pénzek folynak be. De, mint a legtöbben, úgy Cliegg sem a fényes jövő ígéretéért lett farmer. Akárcsak felmenőit, úgy őt is taszította a nyüzsgő városok romlottsága... a közeli Mos Eisleyba vagy a valamivel messzebb lévő Mos Espaba csak akkor tette a lábát, ha az elkerülhetetlen volt. A farmon viszont a maga ura lehetett. Pezsgő társasági életre egyébként sem vágyott soha, s szerény igényeit kielégítették a néha átnéző szomszédos farmerek. Shmi sokáig azt hitte, hogy ilyen élet csak a mesékben létezik... mióta az eszét tudta, egyik megaláztatás érte a másik után. S most itt élhet megértő barátok között... ennél már csak akkor lehetett volna boldogabb, ha a fia, Anakin is vele lett volna... Ahogy múló gondolatként átsuhant Anakin képe az első vaporator kezelése közben, Shmi enyhén megrázta a fejét. Most nem szabad ilyesmire gondoljon... ha a fiára gondol, mindig csak elszomorodik. Volt, hogy egész éjjel sírt, olyannyira beleélte magát... pedig Anakin megmondta: látni fogják még egymást. Más gyermek szájából ez nem lett volna több egy kisfiú naiv ábrándjánál, de Anakin nem volt szokványos gyermek. Sosem tévedett a jövő kapcsán... ha ő azt mondta, hogy látni fogják egymást akkor az úgy is lesz. Eljön annak is az ideje, úgyhogy nincs mi miatt bánkódjon. Miután Shmi végzett a kunyhó-közeli vaporatorok kezelésével, lassan elindult a távolabbiak felé. Hogy a párologtatók el ne szívják egymás elöl a levegőben lévő nedvességet, messzire kellett telepíteni őket egymástól. A Lars farm 11 vaporátorának legmesszebbjei csupán apró tűknek tűntek a kunyhóból nézve, melyeket mintha valaki a tatooine-i táj testébe szurkált volna. Shmi, ahogy lassan elérte a távoli párologtatókat, észrevett a horizont mentén öt apró kis pontot... mintha valakik vagy valamik ott álltak volna a messzeségben. De aztán jobbnak látta, ha nem törődik velük, s inkább gondosan felnyitotta a vaporator oldalát, majd a megfelelő géppel felszívta a belsejében lévő gomba-tenyészetet. Ahogy visszazárta a burkolatot, újra az öt kis pont felé nézett, melyek azóta egyértelműen nagyobbak lettek... bármik is voltak, folyamatosan közeledtek. Shmi az "ugrálóknak" csúfolt kis dögevőkre gyanakodott. Az akár fél méter magasra is megnövő rágcsálók szívesen mentek a farmok közelébe, kidobott falatok után kutatva. Ám közelebb érve az apró pontok egyre emberszerűbbekké váltak... Shmit mostmár bosszantotta a dolog. Túlságosan valószínűtlen volt az egész... mégis mik lehetnek ezek? A szomszédos farmerek rohannak ide vagy... s ezt a gondolat-sort inkább nem fejezte be. De a sejtés máris gyökeret eresztett a fejében, s ettől a levegőt is egyre nehezebben vette... mi van, ha mégis azok? Mi van, ha buckalakók?! Cliegg ugyan mutatott neki egy holo-képet "tatooine korcs gyermekeiről", de elmondása szerint szinte esélytelen, hogy a farm közelében feltűnjenek. Betegesen félnek azoktól a területektől, melyekre az "idegenek" rátették a kezüket - tette akkor mosolyogva hozzá Cliegg. S valóban... miért jönnének ide? Ám Shmi hiába akarta becsapni magát; szíve egyre hevesebbem vert. A közeledő alakok körvonalai pedig egyre határozottabbakká váltak, s mostmár ruházatuk és fejfedőjük is tisztán kivehető volt... BUCKALAKÓK! Ahogy Shmiben tudatosult a felfedezés azonnal eldobta a kezében lévő műszert, s amilyen gyorsan csak tudott, elkezdett futni a Lars kunyhó felé. Elkeseredett futása közben idegesen nézelődött hátra... úgy tűnt üldözői sokkal gyorsabb iramot diktálnak. A föld fölé magasodó kis fehér épület, pedig, ami a Lars kunyhóból innen látszott csak lassan vánszorgott felé. Érezte, hogy nem tud elég gyorsan futni ahhoz, hogy befusson, még mielőtt a tuszkenek utolérnék. -Cliegg! Owen! - üvöltözött Shmi torka szakadtából. A buckalakók már veszélyesen közel értek hozzá... érezte, hogy az életéért kiált mostmár. -Cliegg! Owen! - üvöltött fel, miközben a halál közeledtét érezve a könnye is kicsordult. Kétségbeesetten próbált gyorsabban futni, de sokat megélt lábai nem tudták ennél jobban előrevinni. Hátrapillantva látta, hogy a tuszkenek már csupán pár méterre vannak. Sokkal ijesztőbbek voltak, mint ahogy Shmi valaha is elképzelte őket... ruhájukat bőséges vér áztatta... torz maszkjuk mögül vad, röfögő hangokat hallattak, miközben botjaikkal vadul hadonásztak felé. Már nem tudta a férjét és a mostoha-fiát szólítgatni... csak egy artikulálatlan üvöltés hagyta el a száját mielőtt az egyik buckalakó a gaderffii-ját a hátának nem csapta. Az óriási ütődés azonnal kibillentette az egyensúlyából, s arccal előre csapódott bele a kemény földbe. Üldözői, mint valami kiéheztetett dögevők, úgy vetették rá magukat a földön fekvő testre. Shmi érezte, ahogy egyik ütés a másik után éri... kezek, lábak és botok csapkodtak felé vad összevisszaságban, nem kímélve egyetlen porcikáját sem. A mellkasát ért nyomásnak köszönhetően összeszorult a tüdeje... már kiáltani se tudott, csak várta, hogy a fájdalmas procedúra véget érjen. Ám a buckalakók éles szerszámok helyett kötelet rántottak elő, hogy lábait, s kezeit összekössék. Shminek idő kellett mire észrevette, hogy bántalmazói nem fogják megölni... valamilyen oknál fogva élve akarják. Ám minden egyes ficánkolására és nyöszörgésére kemény csapásokkal válaszoltak, mindaddig, amíg az egyikük fel nem ordított a buckalakók jellegzetes sivító hangján. Shmi csak most látta, hogy az öt támadóból csupán négy tüsténkedik felette... az egyikük pár méterről figyelte az eseményeket... úgy tűnt mintha nem is tartozna a többiek közé. Ruhája is tiszta volt, s gaderffii-ját is egykedvűen lógatta maga mellett, mint valami szuvenírt, amit passzióból magával hozott. Ő bőgött fel az imént, mire a négy társa abbahagyta az ütlegelést, s lassan eltávolodtak a földre tepert áldozattól. Shmi nem értette pontosan mi történik, de úgy vélte eme kívülálló talán érte szólalt fel valamilyen megmagyarázhatatlan okból. Hamar kiderült, hogy ennél nagyobbat nem is tévedhetett volna. A vértelen tuszken Shmihez érve vadul elkezdte csapdosni gaderffii-ja tompa részével. Cseppet sem fogta vissza magát... sőt inkább úgy tűnt, hogy minden újabb ütéssel felül akarja múlni az előzőeket. A másik négy némán figyelt eközben, s csak kis idő elteltével lépett ki az egyikük, hogy elrántsa a belelkesült tuszkent. Még egy kicsit hörögtek egymásnak, de úgy tűnt hamar dűlőre jutottak. Talán megérezték, hogy iparkodniuk kell, ha nem akarják bevárni a farm gazdáját. A legvéresebb ruhájú tuszken miközben a többieknek magyarázott, valami furcsa, fekete őrölt növényt vett elő, melyet Shmi szájába próbált tenni. Hiába ellenkezett, hamar ott termett az egyikük s erőszakkal kinyitotta a száját, mire a másik letömködte a borzasztó ízű fűszer-szerűséget. Alig ért le a gyomrába máris bizseregni kezdtek a tagjai; a látása rohamosan tompult; érzékszervei sorra adták fel a szolgálatot; s pár pillanat múlva már teljesen elkábult. Hosszú órák szálltak el, mire Shmi teste újra érzékelni kezdte a külvilágot. Szemei lassacskán fehér foltokat fogtak be, melyek egyre élesebbé lettek, mígnem a pacák sziklás-sivataggá nem váltak. Izmai még csak nagy nehezen engedelmeskedtek neki, de lassacskán sikerült elfordítania a fejét... öklüket rázó rongyokba öltözött embereket látott maga előtt. Nem igazán tudta eldönteni, hogy ez maga a valóság vagy csak valami groteszk látomás része. Pedig hamarosan a fülei is aktivizálták magukat, s a mozgolódó tömeghez heves ordítozás is társult. Ám akkor bevillant: elrabolták! Elrabolták a buckalakók! Erre óriásit dobbant a szíve, s az egész teste velerándult. Megpróbált kapálózni, de még mindig gondosan levolt kötözve. A tuszkenek jót mulattak ezen, míg fel nem tűnt egy vörös fejű alak. Shmi érezte, hogy minden porcikájában remeg... nem is annyira a haláltól félt, mint a bizonytalanságtól. Elképzelni se tudta, hogy mit fognak vele művelni, s épp ezért hajlandó volt a legszörnyűbb dolgokat feltételezni. Rabszolgasága alatt rengeteg kínzást és vele járó fájdalmat kellett eltűrjön... az egyszerű korbácsolástól egészen az olyan elvetemült megaláztatásokig, amelyeknek az ötlete csak egy hutt fejében foganhatott meg. Ám egyenlőre úgy tűnt a tuszkenek nem kívánják csalafinta fizikai megpróbáltatásoknak kitenni. Helyette az egyik alacsony sátorba cipelték, ahol földbe szúrt botokhoz kötötték, majd magára hagyták. Az első látogatója az a vörös fejű alak volt, akinek úgy tűnt különleges szerepe van a táborban. Az ijesztő figura vadul magyarázni kezdett valamit... majd a tenyerét Shmi arcára helyezte, miközben a fejével alig észrevehetően bólogatott, mint aki pont ilyesmire számított. Még azért, biztos, ami biztos, belenézett Shmi fülébe, majd egy elégedett arckifejezéssel jelezte, hogy nem érte meglepetés. Az őt váltó második látogató már hagyományos buckalakó öltözéket viselt. Shminek rögtön összeszorult a gyomra az elrablóját látva. Tudta, hogy ő volt az amelyik a farm előtt a gaderffii-jával olyan durván elverte... hiába volt ugyanolyan az öltözéke, mint az odakint lévőknek, a sisakja feltűnően ép volt. Még homokot is alig fújt rá a szél, mintha csak pár napja készült volna. Shmi legbelül már készítette magát a fájdalomra, de végül nem került ilyesmire sor. Némi fel-alá járkálás után ez a tuszken is kiment. Shmi elképzelni se tudta mi folyik itt, de lüktető félelme nem hagyott alább... tudta, hogy bármelyik pillanatban valami szörnyűséget tehetnek vele. S ő készen akart lenni rá, ahogy a régi időkben is mindig készen állt... erősnek kell lennie; csak ezt ismételgette magában. Ám hiába akarta türtőztetni magát, felbukkant benne a kis Anakin képe, s a tudat, hogy talán mégsem látja viszont a fiát. Próbálta elnyomni magában az érzést, de az most nem hagyta magát, s az egész testét elborította a kétségbeesés. Arcát elfojtott sírásba torzította, s szeméből könnyeket lökött elő. "Anakin!" ? szólalt meg kétségbeesetten Shmi, csak úgy magának. Mintha ez lett volna a végszó, betoppant a harmadik látogató is. Ruhája a lehető legátlagosabb "tuszken-viselet" volt. A szokásos maszk, a szokásos földig érő homokszínű ruhával, rajta a szokásos övekkel. Valószínűleg ahhoz buckalakónak kellett születni, hogy az ehhez hasonlókat meg tudja valaki különböztetni egymástól. Shmi amennyire tudta elfojtotta a fiával kapcsolatos érzéseit, s határozottan nézett az új látogatóra. Akárcsak az előzőek ez is alaposan megvizslatta, majd beszélni kezdett. Méghozzá rendkívül lelkesen... hörgött, röfögött, sivított... a tuszken nyelv összes vívmányát megvillantotta előtte. Majd váratlanul összegöngyölte a szoba közepén lévő szőnyeget, s homokot szórt a sziklás talajra. Mozdulatai olyan hirtelenek voltak, mintha még ő maga se tudná, hogy mit fog tenni a következő pillanatban... A homokba vonalakat kezdett rajzolni. Shmi úgy gondolta, hogy talán leakar írni valamit, de elképzelni se tudta, hogy mit. Ám a sok vonal egyre inkább alakzatba rendeződött... s lassacskán madár-formát alkottak. Ahogy elkészült a művével a tuszken dühösen a rajzra mutatott, majd Shmire, miközben keservesen hörgött felé. Ezt még megismételte párszor, ám a mozdulatai egyre dühösebbek lettek. Már a kezét is rázni kezdte, s egyre fenyegetőbben üvöltött. Úgy látszott kezdi elveszíteni a türelmét. Shmi kétségbeesésében magyarázkodni kezdett. -Nem értem! Sajnálom, semmit nem értek! - jegyezte meg halkan. Mindenesetre az értetlen buckalakót csak mégjobban felhergelte. A tuszken vadul taposni kezdte a lerajzolt madarat, majd újra mutogatni kezdett rá. Mivel úgy tűnt a fejrázás, csak egyre dühösebbé teszi, Shmi megkockáztatott egy apró bólintást? a következő pillanatban egy óriási ökölcsapást kapott az arcába. ???? Ar'tasan és a többiek kint várták, hogy Lardok, a vallatás mestere végezzen a kihallgatással. Mindannyian tudták, hogy sietni kell... a telepesek hamarosan keresni kezdik a nőt, s ha az isteneknek tetsző bosszút akarnak, akkor alaposan felkell készüljenek a támadásra. Az is épp elég időt vett el, hogy az elrablás nyomait a Sziklás-szoros felé terelték, ahol nagyobb esélyük lesz a meglepetésszerű támadásra. Mindenesetre a reggeli események alaposan megkérdőjelezték Ar'tasan helyzetét a tábor lakói között. A sámán rendkívül dühös volt, hogy az istenek védelme nélkül kimert menni a homokos pusztaságba. Ar'tasan tudta, hogyha ma valami balul üt ki, akkor ő lesz a fekete-bárány, s még az is lehet hogy feláldozzák az isteneknek... De volt egy másik lehetőség is, melyet kiérzett a sámán szavai mögül. Hiába próbálta palástolni, látszott rajta, hogy elismerést váltott ki belőle Ar'tasan bátorsága és az hogy épségben tért vissza az istenek segítsége nélkül. Még az is lehet, hogy kegyetlen teremtőik kérés nélkül is a védelmükbe vették az ifjút... márpedig ha így van, úgy igencsak nagy vétek lenne meggyilkolni őt. Ha ezen a napon sikeresen bosszút állnak a telepeseken, Ar'tasan akár kiemelkedő szerephez is juthat a buckalakók zavaros hierarhiájában. Ennek, mintegy előjele lehetett az is, hogy kérésére beengedték a fogolyhoz, hogy megnézze magának. Már csak azt kellett biztosan tudniuk, hogy valóban ezek a telepesek követték-e el a tegnap esti borzalmas rémtettet. -Bűnös! - ordított fel Lardok, amint kilépett a sátorból - Ő is egyike volt a vasmadarak irányítóinak! - tette hozzá. Az egész tábor ovációban tört ki a bejelentésre. Mostmár biztosan a kezeik között tartják az egyik gyilkosukat! A bosszú-szertartás tehát eredményes volt! -Elő a fegyverekkel! - szólt fel a sámán, mire a legtöbben a tábor közepén lévő sátor felé vették az irányt, hogy aztán egy hosszú-csövű fekete puskával jöjjenek elő, melyet az égbe emelhettek. Csak igen ritka alkalmakkor használták ezeket, s akkoris csak az erre kiválasztott kevesek kaphatták kézhez. Ám ez nem egy szokványos alkalom volt, így a lopott puskákból felhalmozott készletekhez most mindenki hozzányúlhatott. Az egész tábor eufóriában úszott. Ar'tasan sem lógott ki közülük. Sajnálta is azokat, akiknek hátra kellett maradniuk a tábor és a fogoly őrzésére. A sámán intésére a vérre áhítozó buckalakók megindultak a Sziklás-szoros felé; bevett szokás szerint libasorban haladva. Ahogy eltűnt a látóhatárról a tábor, a menetelő tuszkenek elcsendesedtek. Már mindannyian készítették magukat a harcra. A vonuló csapatot körbevevő kopár hegyek dewback csordák mély bőgését visszhangzották. Mintha valamiféle földöntúli vész-harangok zengték volna be a tájat... csupán órák voltak hátra az összecsapásig. Folyt. Köv.

Igen én is igy vagyok vele.... félek, hogyha előveszik a háborút, akkor még egy pofás ki happy endet is kanyarintanak a végére. Az emberek valahogy győzelmet aratnak a robotok fölött, s Connor nagy vigyorral a száján lóbálja majd az amerikai zászlót a főrobot roncsai felett....

A második részben megváltoztatták a jövőt, s eltolták a háborút pár évvel, tehát az első rész előzménye nem feltétlenül a harmadik rész folytatása Egyébként elkéne temetni a fenébe az egészet...

Köszi szépen Ha minden igaz, péntek este jön a folytatás

Köszi a Knollos képet... mindjárt ki is cserélem

Ady Endre volt az S hogy egy költő mit gondol a verséről az bár felettéb érdekes, mégis bizonyos szempontból irreveláns. Gondoljunk csak a Shakespeare költeményekre, melyekkel kapcsolatban állandóan felmerül, hogy talán nem is Shakespeare irta. S most tekintsünk el ezen felvetések együgyöségétől, s tegyük fel maholnap kiderül, hogy egy skót gróf irta passziból vagy egy francia pék a feleségének... mi van akkor? Dobjuk ki az összes Shakespeare elemzést és biráljuk felül mit is jelent nekünk a Rómeo és Júlia? Hát épp ezaz, hogy nem... mert teljesen mindegy ki irta és mit gondolt róla: a Rómeo és Júlia a tragikus szerelem örökös drámája marad, bárkitől is származik, s bármit is gondolt az irója róla. Mert minden mű, azután hogy kikerült a nagyközönség elé, saját éltre kell s az határozza meg leginkább, hogy az olvasói/nézői mit gondolnak róla. Marha unalmas lenne, ha minden filmhez/regényhez/festményhez lenne egy megoldó kulcs, hogy mit jelent, s mást nem is lenne érdemes róla gondolni. És épp ezért fontosak a vers-elemzések (amik között nyilván akad pocsék is... attól hogy valami elemzés, már nem válik rögtön jóvá)... mert nagyonis fontos, hogy mit vált ki az adott mű. Nekem is vannak filmjeim amikre egy nézésnél többet nem pazarolnék, de az SW nem ilyen... S Ody elemzésében számtalan érdekes dolog vetődött fel...

Mielött a hirt kiraktam, jó sokáig kerestem egy Knoll-os képet, de nem leltem egyre sem, ugyhogy inkább a szobrot tettem ki

Igen... ez szinte biztos. Mióta mi eltüntünk ők is elmentek. Már nincs kit felidegesiteni...

Oké, egy tipp a részemről: a Lear királyban, szülő és gyermeke rendkivül sokáig távol vannak egymástól, s rengeteg történés folyik le mire egymásra találnak. Ám ekkor már a szülő haldoklik, viszont rendkivül örül annak, hogy újra láthatja imádott gyermekét. Nem sokkal ezután meghal... itt is ilyesmi fog hamarosan történni Anakinnal. Persze lehet, hogy a párhuzam erőltetett, s könnyen belelehet kötni, de nekem ez ugrott be

Véletlen alig lehet, hisz ezt a sziklát az ILM csinálta oda... nem valoszinü, hogy "véletlenül" beleirtak. Egy-két párhuzam egyébként akad a Lear királlyal, de az is lehet hogy csak poénból irták oda...

OFF Oldi: jó téged néha itt a fórum SW részlegén is látni

Ez a LEAR kiirás egészen döbbenetes... még kapkodom a levegőt!

And the Oscar goes to... John Knoll! Bármennyire is szeretjük megkérdőjelezni az Oscar jelentőségét, azért mindig érdeklődve figyeljük a díjazásokat. Szakmai értéke aligha van? díj nélküli klasszikusokkal és Oscar tulajdonos balfékekkel tele a padlás, de mégis ezaz a díj, amire mindenki felkapja a fejét. Épp ezért nagy öröm, ha valamely kedvencünk is a díjazottak közé kerül. Már pedig a ma hajnalban sorra került 79. Oscar díjátadón a számtalan megkérdőjelezhető döntés mellett, a prequeleket is jegyző John Knoll és csapata is megkaparinthatta a híres aranyszobrocskát, a legjobb speciális effektekért. Ez egyben remek zárása is volt az utóbbi hónapok díjszezonjának, melyben a "Karib-tenger kalózai" szinte az összes fontos technikai díjat bezsebelték. Az egyébként igencsak langyos gála-est SW vonatkozásai azonban itt még nem értek véget. Ugyanis a legjobb rendezőnek járó szobrocskát Spielberg és Coppola mellett Lucas nyújthatta át Scorsese-nak. "Jobb adni, mint kapni" - jegyezte meg viccesen a Star Wars atyja az átadáskor.

Azért Zsigmond Vilmos remek munkát végzett a "The Black Dahlia"-val. A baj csak az, hogy rajta kivül más nem nagyon törte magát, igy a film elég gyengécske lett, s elsikkadt a teljesitménye. Márpedig az Oscarosok szeretik a technikai dijakat is olyan helyre szórni, ami vagy kritikai vagy közönségsiker lett. Akár egy jobb forgatókönyv mellett, Zsigmond Vilmos idén simán esélyes lehetett volna.

Igen, most ez a zenei Oscar egyértelmüen nem a zenének, hanem a filmnek szólt.. nehogy már a Babel dij nélkül menjen haza. Egyébként érdemes belehallgatni... totálisan semmilyen. De legalább Morricone kapott egy életműdijat...

Hát elnézegetve a fontosabb dijakból egyedül Forest Whitaker diját érzem jogosnak. Gyak az egész filmet (Last King of Scotland) ő viszi el a hátán és nem is akárhogy. Igy hirtelen én se tudnék jobb alakitást mondani a múlt évből. A többi meg olyan, amilyen... a technikai dijaknál azért szerencsésebbek lettek a dijazások. Legalább az 'El Labirinto del Fauno' ott kapott egy keveset

Nahát az aztán a felhypolt középszer. Tisztára mint egy Hallmarkos TV-film. Hogy abban mit láttak meg a kritikusok és az Oscar bizottság az nagy rejtély számomra. Hellen Mirren okésan játszik benne, de ő egyébként is egy jó szinésznő és egy rahedli remek -ennél sokkal jobb- szerep van mögötte. Viszont ez a német film engem érdekel...

Én csak most olvastam el á-tól cettig ezt az alábbi fantasztikus elemzést. Nagyon durva jó Ha ezek meglennének angolul is kint az oldaladon, lehet hogy egy egész különszámot szentelnének neked a BanthaTrack-osok Gratula! Edit: közben sikerült rátalálnom angol elemzésekre is. Ez is fel fog majd menni?

frenkie, Shettard Hart, Darth Krande: Köszönöm a dicsérő szavakat! Remélem a folytatásban sem fogtok csalódni...

Rog, ha igazi nyalánkságokra vágysz, ajánlom a "Miért utálják olyan sokan az Ep.I-et és II-t" topicot. Vigyázat! Csak saját felelősségre

Úgy látom nekem már akkor se volt bajom ezzel az élménybeszámolóval

Remek meglátások Ody! Engem a legjobban az Anakint körbevevő vörös gömb fogott meg a motorozása közben Watto kalapját emlékszem az ep.1 látványterveinek kikerülésekor láttam először... akkor úgy gondoltam, hogy hála ég, hogy nem rakták rá ezt a furcsa fejfedőt, viszont az ep.2-re nagyon jól jött, hogy ne ugyanugy nézzen ki. S mig a látványterven furcsa volt, itt elég jól néz ki...

Boba Fett a sorozatban? Sajnos mostanság igencsak híján vagyunk a nagy híreknek. A sorozatokról alig csurran cseppen valami, de a hazai SW világ szuperkémje, Tibur folyamatosan résen van, s begyűjti nekünk az apró hírmorzsákat is! Ahogy a fórumon is felhivta rá a figyelmet: megvan az esélye, hogy Boba Fett szerephez jut a 2008-ra esedékes élő-szereplős TV-sorozatban. Egyenlőre annyi a biztos, hogy a kis Bobát életre keltő Daniel Logan és az örökös Chewbacca, Peter Mayhew szeretnének benne lenni. És már az is biztos, hogy a jövő héten Logan találkozik Lucas állandó fegyverhordozójával, Rick McCallummal. Hogy ez tényleg azt jelenti-e, amire sokan gondolni szeretnénk azt pedig majd az idő dönti el.

A 'plot' a cselekmény, a 'hole' meg a lyuk. Magyarosan történeti hiányosságok Edit: Rog megelőzött