Bomarr

Én is műfenyő-párti vagyok... azért a max. egy hétért ennyi fát teljesen kár kivágni, mikor egy igényes műfenyő szebb is, évekig eláll, nem kell nyesegetni az alját és ráadásul a tű-levelek se szúrkálják össze az ember kezét diszités közben...

A képregények nem is jók, viszont ha tetszett a NGE, akkor mindenképp érdemes lenne egy próbát tenned a Ghost-al is. A Neon Genesis Evangelionból láttad a záró-mozifilmet?

Amikor Luke belenéz a naplementébe már ott van a szemében azaz elvágyodás a végtelenbe, mint ahogy Anakinéban is ott volt, amikor az ep.1-ben a csillagos égre nézett. De mindkettejüknek kikell várniuk az ürügyet, ami kilöki őket a Tatooine-i semmittevésből. Anakinnak a versenyt és persze Qui-Gon fogadását, mig Luke-nak ennél egy jóval szomorúbb esemény adja majd az apropót, de ezt majd később... Ám Luke gondolatainak fűrkészése nélkül is ikonikus pillanat... talán az egyik legtöbbször emlegetett. Hihetetlen mit művel itt John Williams!

Ezzel valoszinüleg egyedül vagyok, de én a japán anime-kat is nagyon birom (természetesen nem azokat a sz*rokat, amiket nálunk adnak). Csak pár a jobb sorozatokból: Berserk (epikus hősi fantasy, sok vérrel és szürreális befejezéssel) Hellsing (a jelenkori Londonban játszodó vámpirosdi... mivel az újabbak közül való ennek már nagyon szép a rajzolása) Neon Genesis Evangelion (úgy kezdődik, mint a legtöbb mechás anime: beazonosithatatlan fenyegetés támadja az emberiséget -itt speciál angyaloknak hivják őket- akiket óriás ember-vezérelte robotokkal igyekeznek visszaverni... ám, ahogy halad előre a történet egyre "mélyebb" lesz az egész... én speciál imádtam a záró részeket) Ghost in the Shell Vol.1 (nagyságrendekkel jobb, mint a két mozifilm... föleg sci-fi rajongóknak javalt: igen részletesen kidolgozott sci-fi világ, kellemesen összetett történet és nagyon szép megvalósitás) stb. stb. Most épp a Gungrave-et nézem... egy monumentális maffia-történet, arról, ahogy két utcai srác lassan fellépkedve a ranglétrán első-osztályú bűnözökké válnak. Még csak a 10.résznél tartok, de ha tartja a szinvonalat akkor nagy kedvenc lesz...

Én mindegyiket nagyon birom... Tom és Jerry kikezdhetetlen gyerekkori kedvenc. Ha meglátom a TV-ben, manapság is lehuppanok elé (és mindig Tomnak drukkolok ). És a Simpsons is óriási csak egész másért... a South Park mellett az egyik legjobb szatira-sorozat

Viszont a bemutató alapján nem lesz meg neki a filmek széle

Wow... az új részek mint technokrata baromság. Igen... most ment el a kedvem ettől az eredeti szinkrontól

Hát ez tényleg érdekes... viszont JEJ teljesitményében valszeg nincs ilyen szórás (bár mintha rémlene, hogy az sw.hu-n voltak akik irták, hogy kifejezetten nem tetszett nekik az eredeti hang, meg hogy a német mennyivel szebb ). Az "I'am your father" jelenet markánsabb erőteljesebb lett az ő tolmácsolásában.

Tényleg érdekes... én a THX-et érzem egyértelmüen a leggyengébbnek. Nem is Vadert, hanem máris magát a szinészt látom magam elött, ahogy erőlködik... rögtön be is ugrik ahogy a Kisvárosban halom-számra gyurja be a kaját, csak most mintha elfelejtette volna megköszörülni a torkát. A hangsúlyozások is elég műviek... mint amikor megnyomja, hogy "ÉN vagyok a mester". Nagyon darabos, föleg ha rögtön utána meghallgatja valaki az eredetit. Egyébként most elég sokat hallgattam egymás után őket és kicsit módositanék: Kristóf jobb a másik kettőnél. Elsőre fura volt, de ahogy egymás után hallgattam őket egy hajszállal jobbnak bizonyult az SE-nél, ami szintén nem rossz, mert legalább vették a fáradságot és torzitottak Hollósi hangján. Persze izlések és pofonok JEJ-nek mondjuk egyik se léphet a hült lába nyomába se... tényleg nem lenne rossz ötlet egy teljesen új szinkronhangot keresni neki.

Hm... vajon mennyibe kerül darabja?

Nagyon jó ezaz összehasonlitosdi lokatelli! Egyébként nálam is az SE szinkron a kissebbik rossz, de JEJ-tól még ez is borzasztó messze van...

És jellemzően késő este mennek a legjobb filmek: Tea Mussolinivel, Che Guevara: Egy motoros naplója... ez utobbira nagyon kiváncsi vagyok.

Akkor birjuk ki és se ott se itt ne emlegessük fel Innentől jöjjenek az On hozzászolások.

Ejjej... ezen a vonalon nagyon nem kéne elindulni még érintőlegesen se... ez a Sport topic.

Én mióta hallottam eredetiben (vagyis mióta kiadták DVD-n... egészen addig csak és kizárolag szinkronosan láttam) már nincs semmi kedvem visszatérni. Vadert például csakis elrontani lehet... ennek ellenére remek kedvesség lenne, ha mondjuk a HD-kiadáson (azon ugy is sok hely van) az összes létező magyar SW szinkront felpakolnák és kedvére nosztalgiázhatna az ember.... nomeg raknának rá egy vadi újat is a kibővitett/megváltoztatott párbeszédek miatt... más kivánságom nincs

Na igen... én is attól félek, hogy az lesz a film-végi csattanó, hogy beülnek rá aztán fapofával kijönnek: "ezér a sz*rért törtük magunkat" De mivel a filmet készitők elvileg maguk is rajongók, igy talán ettől nem kell félni... ráadásul a Darth Mault alakitó Ray Park is feltűnik benne (egy biztonsági őrt fog játszani ) Itt a film egyik promociós fotója:

Teljesen rendben van ez a trailer... még az se ront rajta, hogy kicsit amatőr-film jellege van. Jó lesz ez!

A Scary Movie-t én se szeretem és a Feast tényleg jobb, de nálam alig egy lehellettel (módositás: najó azért sok-sok lehellettel ). A Shaun of the Dead messze köröket ver rá... ott megmutatták, hogy lehet jó és okos paródiát csinálni, úgy hogy a poénok is üljenek és a vérengzések is a helyén legyenek.

Hát én a Severance-től nem voltam elájulva... egyszerre akar vicces is meg horror is lenni, de valahogy inkább két szék között a földre esik. Egyik szál se működik igazán jól. Ami miatt mindenképp érdemes megnézni az a magyar vonatkozás.... nálunk forgatták és ezért magyarul káromkodik a busz-sofőr, de még a gyilkos is (arról a derék leányzóról nem is beszélve, aki végén UZI-val irtja a népet ) A Wilderness viszont az év horror-filmje... ebből nem engedek

Nagy, nagy gratula neki! Még a hiradóban is bemondták

Hát ha ez az a bizonyos Feast, akkor semmi különös. Fröcsög a vér benne rendesen, meg van benne egy jó adag fekete humor, de a rángatozó kamerán itt se nagyon tudtak túllépni, épp emiatt a kemény részeknél hiába jó a maszk-munka, ha kb. semmit nem látni az egészből. A karakterek is lehettek volna kevésbé idegesitőek... szóval szódával elmegy. De azóta pl. a Slither és a Wilderness is köröket vert rá.

Mindenkinek az tudja a legnagyobb bánatot okozni, akit a legjobban szeret. Talán épp ezért a párkapcsolatok végén a legtöbb ember dühösen vagy legalábbis sértetten jön ki... Egy haverom mondta, hogy két embertipust tud csak igazán utálni: a főnökeit és a volt-barátnőket. Persze vannak nyilván korrekt szakitások is, de azért ez a ritka imho. De nyilván ezzel a nők is igy vannak

Egy negativ és egy összességében pozitiv (és elég terjedelmes) kritika. Az előbbi szimpla szinfolt gyanánt legyen itt. Én nem is tudtam, hogy van olyan ember, aki képes ilyen szemellenzősen SW-t nézni. Az illető konkrétan az ep.4-ről nyilatkozott az xpress fórumon az alábbi hangnemben: "Nem tudom, mi olyan jó ebben a filmben. Talán a felemelő katarzis vagy a gondos jellemábrázolás. Nem is értem, hogy jelölhették a legjobb film Oscar-jára, s egyáltalán hogy említhetik egy lapon az Annie Hall-lal, vagy más Igényes filmmel ezt a szánalmas, gyerekes, egysíkú, giccses, igénytelen. Ugyanez igaz az Indiana Jones sorozatra is. Egyet hajlandó vagyok elismerni, s talán csak ez menti meg: a stílusteremtés. Talán ez még az egyszer nézhető kategóriába sorolható. Nem csodálom, hogy Alec Guiness szégyellte magát." Külön érdekesség, hogy miközben ""hősünk"" az igényesség mellett igyekszik lándzsát törni, fogalmazni nem igen tud. A harmadik mondatának a második felében speciál nincs alany És ugyanarról a filmről a '79-es Filmvilág kritika (ami az elején kicsit elkalandozik; elég ismert irás így bizonyára sokaknak ismerős... azért remélem vannak akik elöszőr találkoznak vele ): "A harc váltakozó szerencsével, mind hevesebben folyik. Mindenfajta fegyver használata megengedett: szikrázva csapnak össze tőrök és szablyák, nyilak suhannak, orgyilkosok kése villan, dörög a colt, gyakran földübörögnek a II. világháború tankjai, de már itt vannak a fénykardok és a lézerágyúk is. Ez a háború nem városok, országok birtoklásáért tört ki és dúl megállás nélkül. A minden eszközt felvonultató küzdelem célja a néző meghódítása. A nézőé, aki jegyet vált, és bemegy a moziba, mert ő hozza a pénzt. Ez a pénz pedig nem kis összeg. A Twentieth Century Fox stúdió 1977-ben 50.8 millió dollárt keresett ? elsősorban a Csillagok háborújának elképesztő sikerével. Ez az 1976. évi bevételhez képest 476 százalékos növekedés. A filmforgalmazók sem jártak rosszul: a Csillagok háborújának kölcsönzéséből eredő haszon már 1977 novemberében 122 millió dollárral meghaladta az eddigi legnagyobb üzlet, a Cápa című rémfilm anyagi sikerét. A bevételből George Lucas sem marad ki: a Csillagok háborújának író-rendezője nem az előre lekötött gázsit választotta (a forgatókönyvért csak 50 000 dollárt kért), hanem azt a bizonytalanabb módot, hogy őt illeti a film tiszta jövedelmének 40 százaléka ? és jó lóra lett; igaz, ez a saját lova... És ez még nem minden. Legalább ugyanennyit hoz a konyhára a forgatókönyv alapján készült, fotókkal illusztrált filmregény, a kísérőzene lemez- és hangszalag-kiadása, a film hőseinek képével díszített lepedők és rágógumik eladásából eredő osztalék. Az egyik rémfilm-folyóirat (ilyen is van!) oldalakon keresztül ismerteti, mi minden kapható a Csillagok háborújából: vásárolhatunk falinaptárt, plakátokat, a főszereplők képmását viselő trikókat, robotbabákat, elemmel működő ?lézerkardot?, űrhajómodellt, és öt dollárért fejünkre húzhatjuk a sötétség urának, Darth Vader-nek fekete maszkját és köpenyét is (?tartós műanyagból készül és egyetlen méretben, de az bármilyen korú gyermek számára megfelelő?). Miért ilyen falrengető siker a Csillagok háborúja? A jól megtervezett reklámhadjárat kétségtelenül sokat jelent. Először feltűntek a hatásos plakátok, a jól időzített riportok. Aztán piacra került a történet könyv-változata, végül az alaposan beharangozott film és a bemutatóval egyidőben a különféle ?kegytárgyak??. A kultusz fölépült, és aztán már hólabdaként duzzadt, szinte magától. Minden kisgyerek, aki torzonborz Wookie-val ékesített trikót viselt, vagy a strandon Leila hercegnő-babával játszott, alanya és önkéntes aktivistája lett a reklámszakemberek lélektani hadviselésének. A film azonban ott is óriási tömegeket vonzott, ahol a reklámháború teljes kiterjesztésére nem volt mód és biztos kasszasikernek látszik nálunk is. A hatás titka valahol másutt van elrejtve. George Lucas 32 éves, amikor a forgatókönyv első változatát papírra veti. Akkor már két elkészült film van mögötte: az American graffiti című, kissé szentimentális és művészkedő mozidarab és a THX 1138 című scifi film. A Csillagok háborújának forgatókönyvét az Universal stúdió elutasította ? nem tudom, azóta mi történt azzal a dramaturggal, aki ebben a döntésben ludas volt, de nem hiszem, hogy megdicsérték érte. A Fox vezetői észrevették a nagy lehetőséget; sok pénzt és sok időt adtak a forgatásra, az eredményt pedig már ismerjük. Lucas nem titkolja, hogy eleve sikerfilmet akart készíteni. Egy interjúban erről így beszélt: ?Elhatároztam, hogy csinálok egy filmet a gyerekeknek. Ma a kalózfilmek, a westernek, a tündérmesék kimentek a divatból. Én rehabilitálni akartam azt a fantasztikus műfajt, amit a mai fiatalok nem ismernek, de melytől a náluk idősebb nemzedékek el voltak ragadtatva.... Célom az volt, hogy olyan mesét alkossak, amiben sok a fantázia, de kevés a tudomány.? Ezt a célt Lucas tökéletesen megvalósította. A Csillagok háborúja nem tudományos-fantasztikus film, hanem a megtestesült szuper-mesemozi, mely bámulatba ejti a gyerekeket, és jól kiszámított módon megtalálja azt a tudatalattiba süllyesztett srácot, aki a legmorcabb felnőttekben is ott rejtőzik. Könnyű azonosulni a film hőseivel, kik az igazságért harcolnak és eredményesen a csupa nagybetűvel írt GONOSZSÁG ellen. Van sok érzelem, sőt érzelmesség, szemkápráztató küzdelem, űrrepülőgépek ütközete; eszünkbe jut ?Óz, a csodák csodája?, meg minden eddigi western ? a kocsmában iszogató szörnyek pontosan úgy kötnek bele az újonnan érkezettekbe, ahogy azt a vadnyugati filmek fordulatai előírják. A mozinéző idegrendszerében már régóta kiépített reflexpályákat befutó sablonok különös, meghökkentő figurákkal és eseményekkel váltakoznak: ott van Han Solo másodpilótája, a százéves, szőrmók Wookie, feltűnnek a Jawák (furcsa karattyolásuk afrikai nyelvekből készült, a magnó felgyorsításával), megjelenik Greedo, a bandita, aki érthetetlen szövegét egy tizenöt nyelven beszélő egyetemi hallgatónak köszönheti. Mindegyik nyelvből kivettek egy-két szót, és összekeverték. A két robot-jóbarát C3PO és R2?D2 Stan és Pant, vagy Zoro és Hurut idézi, az űrcsata felvételeihez negyven II. világháborús film légiütközeteinek részleteit szedték össze, aztán a Spitfire vadászgépeket űrhajókkal, a géppuskákat rakétakilövőkkel helyettesítették. A legravaszabb hanghatások, a legkorszerűbb technikai trükkök sem röpíthették volna a Csillagok háborúját ekkora világhírre, ha a film nem a leghatásosabb pillanatban, a nosztalgia-hullám tetőpontján érkezik. A régi ruhadivatok, a muzeális autók, a címeres ősök időszakának ideális szórakoztató terméke ez a kozmikus tündérmese. Nem csupán a csodálatos hatalmú hősökre vágyó gyerekek, hanem a tv-híradó valódi horror-jeleneteitől elcsigázott, vagy az álmodern álmű veszettől elidegenített felnőttek is boldogan felsóhajtva vetik maguka a történet sodrába. Támadhatja há a kritika a visszaköszönő sablonokat, a vadnyugati mentalitást, a szereplők lapos közhely-mondatait, a női főszereplő kifejezéstelen birka tekintetét, vagy a helyenként már már bárgyú fordulatokat, a közönség elfogadja mesének a mesét, és jegyének megváltásával erre a filmre szavaz. A teljes valósághoz még az is hozzátartozik, hogy a Csillagok háborúja fölhasználja a science-fiction külső jegyeit és bizonyos elemeit is, é az SF film jelentősége, sikere a utolsó években sokat nőtt. Az elmúlt esztendők legnagyobb bevétel hozó filmjei többnyire fantasztikus és vagy rémfilmek voltak (a nálunk tudományos-fantasztikusnak minősített műfaj sok országban csak a tágabb értelemben használt és ősibb horror alműfajaként szerepel). A Csillagok háborújának bevételét csak a Harmadik fokozatú találkozások című UFO-mozi közelítette meg. A legújabb sikerfilm, az Idegen is az SF és a horror jellegzetességeit ötvözi; most vetítik Frankenheimer hasonló témájú filmjét, a Jövendölést; London és Párizs egyik szenzációja az Ira Levin regényéből forgatott SF film, a Brazíliai fiúk. Ez utóbbiról a közelmúltban már röviden beszámoltunk; arról szól, hogy Dr. Mengele dél-amerikai laboratóriumában Hitler vérsejtjeiből klónozással kitenyészti a Führer tökéletesen azonos másolatait, és ezeket a fiúkat nevelőszülőkhöz kihelyezve, előkészíti a fasizmus világméretű újjászületését. Mi a különbség a fantasztikus mese és az igazi science-fiction között? Clarke, a kiváló angol író erre azt mondta, hogy ha valamiről tudjuk, hogy csak a képzeletünkben létezik, de nagyon szeretnénk, hogy megvalósuljon, az merő fantasztikum, ha viszont valamiről úgy látjuk, hogy megvalósulása tudományosan köny-nyen elképzelhető, de ezt szeretnénk elkerülni, az science-fiction. A Csillagok háborúja tőrőlmetszett filmfantázia, mert arról szól, amit csak képzelünk, de nincs ? a Jó galaktikus méretű győzelme a Rossz felett ?, a Brazíliai fiúk pedig azt példázza, milyen a jó SF: a történet tudományosan nem elképzelhetetlen, de az egész világ érdekében meg kell akadályoznunk, hogy bekövetkezzék."

Az első részt kiváncsi ember lévén még moziban néztem... a másodikat elkezdtem a TV-ben nézni és lekapcsoltam a közepén

Pedig remek zeneszerző volt. Nem feltétlenül ért fel John Williams-i magasságokba, de tudott maradandót alkotni. Szerintem a Conan, a barbár zenéje a legjobb tőle... később még számos film-elözetes alatt felcsengett... kár érte